Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai

Romantikus történet, szerettem! Láttam a filmet, így nem volt meglepetés, de az idősíkok mintha kicsit másként lennének a filmben, mintha ott nem csak visszaemlékezés lenne a megismerkedésük, első közös nyaruk… Ettől függetlenül, tetszett. Nem volt olyan átütő katarzisélmény, de megható volt, és a szomorú történet hatására kevésbé haragosan gondoltam a barátomra (épp veszekedtünk)… :P

Értékelésem: 4,5/5

Ken Follett: A katedrális

Befejeztem. Elég furi érzés azok után, hogy több, mint egy hónapig ez volt az olvasmányélményem. Nem vettem elő minden nap, de azért a napok többségében olvastam belőle legalább pár oldalt. Többet nem engedhettem meg magamnak, mivel tanulnom kellett, és hát még most is kell, de azért lassan elfogyogattak az oldalak…

Előtte az 1984-et olvastam, ami nagyon nem jött be. Miközben azt olvastam, már nálam volt A katedrális is, és félve gondoltam rá. Egy 1022 oldalas történelmi könyv. Krisztina barátnőm elkezdte a jelenlétemben hangosan olvasni, tehát, megtudtam, hogy egy akasztással kezdődik. Nem túl jól hangzott… Féltem, hogy ha ennyire szenvedek az 1984-gyel, akkor mi lesz majd egy ilyen nagyon hosszú történelmi olvasmány esetében…

Aztán elkezdtem… Az akasztáson gyorsan átrágtam magam, aztán már jött az érdekesebb rész, Tamás mester és családja. Aztán jöttek más családok/személyek, és bár érdekesek voltak a történetek, bennem volt a darabosság érzése, mintha különálló meséket olvasnék. Nagy örömmel vettem tehát később tudomásul, hogy végre egy helyen vannak a szereplők, végre mindenki megismer mindenkit. :D

Nagyon érdekes, izgalmas, fordulatos, és nem kiszámítható volt a történet! Nekem nagyon tetszett! Együtt örültem, szomorkodtam, féltem, dühöngtem, és könnyebbültem meg a szereplőkkel!

Amikor a kedvesemnek meséltem a könyvről, persze nagyon sokszor feljött, hogy „… az a szemét William…” Drágám pár ilyen mondat után mosolyogva megkérdezte, hogy „És úgy írja a könyvben, hogy az a szemét William?” „Ja nem – mondtam, - azt csak én tettem hozzá.” :D

Az utolsó rész egy kicsit untatott. Az eleje nem, izgalmas volt Fülöp ügyének pere. :) Viszont aztán az a csatározás a király és az érsek között, nekem annyira nem hiányzott. De belátom, hogy ettől még „nagyobb” ez a történet, még többet mondó, hogy ilyen szép vallási befejezése lett. Bizonyára ez sokat ad az olvasóknak, hogy mindenki tartson ki a vallása mellett.

Az a szemét William végül elnyerte büntetését :D, viszont sokan megtértek, és megbocsátottak nekik, ez is szerintem fontos, sokatmondó rész…

A gyerekek későbbi életéről is van szó, de az jutott eszembe, hogy azt nem tudtuk meg, hogy Márta végül férjhez ment-e..?!

Kíváncsi vagyok, hogy kikről szól a folytatás! :D

Egyébként tervezem megnézni a sorozatot, bár általában csalódni szoktam a filmekkel, szóval azért félek… :S

Értékelésem: 5* :) 

George Orwell: 1984

2012. 08. 03.

152. oldalon tartva

Nem szoktam úgy értékelni, hogy még nem olvastam végig, de most muszáj. Unooom!!! Csak azért olvasom, mert Nagy Könyves, meg az ABC-s kihíváson is részt veszek vele. Hogy saját kihívása van-e, nem tudom, majd utánanézek. Molyos értékelésekben azt láttam, hogy mindenki szereti. Miért..??? Fel nem tudom fogni… Legyen már vége..!

2012. 08. 05.

Az éjjel végre befejeztem! :D Kb. felét tegnap olvastam el. Nem volt annyira uncsi, mint az eleje, legalább értettem, hogy mit olvasok. Hogy tetszett-e, az már egy más kérdés… :P Nem éppen az én stílusom! A befejezés meg különösen nem jött be.

Értékelésem: 2,5/5

Rácz Zsuzsa: Nesze neked Terézanyu!

Jópofa könyv, bár néha untatott, de sokszor érdekelt. Nincs kedvem többet írni. :P

Értékelésem: 4/5

De hogy, ne csak ennyit írjak, itt egy idézet is:

-          Én könyveket vettem a zsebpénzemből – mondtam büszkén.

-          Te minden évben kaptál jutalomkönyvet? – csodálkozott pirkóviki. – Már vagy a tizenötödiket találom.

-          Őrsi munkákért is, évközben. Meg versenyekért.

-          Te mindig kitűnő voltál? Szent ég, te stréber – mondta Marcsi.

Pedig ha valami, hát ez egészen biztosan közös bennünk: mindannyian példamutatóan teljesítettünk a hagyományos oktatás keretein belül. És még egy: mind a négyen rengeteget olvastuk. Rengeteget.

-          Nálatok lehetett olvasni ebéd közben? – kérdeztem.

-          Dehogy! – legyintett pirkóviki.

-          Nálunk se! Engem meg is pofoztak egyszer egy Rejtőért a vasárnapi ebédnél – tromfolt Lujzi.

-          Szegény – sajnálkozott Marcsi. – Melyikért?

-          Piszkos Fred.

-          Akkor megérte – vigasztalta Marcsi.

-          Én is kaptam, de Adrian Mole-ért – mondta Viki.

-          Az is megérte – mondtam.

-          Ti kaptatok jó könyvet a szüleitektől? – kérdezte Marcsi.

-          Soha – rázta a fejét Lujzi.

-          Á! – így Viki.

-          Én igen, az apámtól – mondta büszkén Marcsi.

-          Nektek mondták, hogy mit olvasol annyit, kifolyik a szemed? – kérdezte pirkóviki.

-          Naná, hogy mondták! – feleljük kórusban.

-          Nektek mondták, hogy mindig csak olvasol, nem lehet szólni se hozzád? – kérdi Lujzi.

-          Naná – feleljük kórusban.

-          Titeket csúfoltak bagolynak? – kérdezte pirkóviki, akinek tízdioptriás szemüvege van.

-          Hülye van? Én nyakon vágtam, aki csúfolni mert – így Marcsi.

-          Észrevettétek, hogy egyedül a baglyoknak van emberi arcuk? – mondta erre Viki.

-          Tényleg – hökkentem meg -, a szemükbe lehet nézni.

-          Ti jártatok olyan pasival, aki nem olvasott? – kérdezte Lujzi.

-          SOHA!!! – üvöltöttük kórusban.

-          Persze, miért ne? – kérdezte Marcsi. – Ne legyetek már ilyen sznobok!

-          Na jó – felelte szendén Viki-, volt olyan… de tudott olvasni, mármint nem volt analfabéta, csak ideje nem volt rá…

-          Marcsi képes voltál olyan pasival összeállni, aki nem olvas? – röhögtem.

-          Te, képes voltam, képzeld. Mert vízilabdázott. Iszonyú fiatal voltam, alig húsz. Akkor még azt hittem, a vízipólósok az istenek. Mondjuk ezt most is így gondolom. Nem mondanék nemet egy visszautasíthatatlan ajánlatra.

-          Nekem se kéne kétszer mondani – így Lujzi.

-          Nekem se, az tuti – így én.

Maeve Haran: A nemek háborúja

Fülszöveg:
Allegra Boyd harmincas, lelki válságban lévő háziasszony, két majdnem felnőtt lánnyal és egy sikeres showman férjjel súlyosbítva. Egy csalódásokkal teli nap végén hirtelen felindulásból újra dolgozni kezd, és férje tévétársaságánál szédítő karriert csinál. És ezzel kezdetét veszi a nemek háborúja" Szórakoztató, kalandos és elgondolkodtató bestseller a modern nő és a család problémáiról, a média csillogó és kegyetlen világáról. Csak Németországban több mint 3 millió eladott példány.

Véleményem:
Véletlenül láttam meg a könyvet a könyvtárban és megtetszett a címe/fülszövege, ezért kivettem. Elég kapkodva olvastam, mert mire odajutottam majdnem lejárt a határidő, amíg nálam lehetett a könyv. Érdekes volt, ahogy a férj nem bírta elviselni a felesége sikerességét, modernizálódását. Néhol untatott a könyv, néhol lekötött, a végére egyre jobban megtetszett.

Értékelésem: 4/5

Sol Gordon: Honnan tudhatod, hogy megtaláltad a Nagy Ő-t?

Az egyik koleszostársnőmtől kértem kölcsön ezt a könyvet, kíváncsi voltam rá. Hát, csalódtam benne, jobbra számítottam. Persze, vannak benne érdekes gondolatok, elgondolkodtató kérdések, de nem kötött le annyira, mint vártam, így jó sokáig is tartott az elolvasása, mellette regényeket is olvastam...

Cecelia Ahern: Ui.: Szeretlek

Fülszöveg:

Holly összetörten, magába roskadva él férje halála óta, sokszor ahhoz sincs kedve, hogy kikeljen az ágyból és ennivalót készítsen magának. Úgy érzi, élete értelmetlen Gerry nélkül. Azonban egy nap minden megváltozik, amikor egy csomagot kap, benne több borítékkal.

Holly ezentúl izgatottan várja minden hónap első napját, ugyanis akkor bonthatja fel az újabb borítékot és olvashatja el Gerry soron következő üzenetét a feladatot az előtte álló hónapra. A feladatok teljesítésével Holly lassan újra megtalálja az utat az élethez. Visszatalál családjához, régi barátaihoz, új barátságokat köt. Dolgozni kezd, és életében először élvezi a munkáját, majd végül megnyitja szívét egy új szerelem lehetősége előtt.

Holly újra megtanul élni.

Véleményem:

Az elején kissé rosszul érintett, hogy olyan lehangoló, szomorú lettem tőle... Aztán belejöttem, volt sok jó pillanat is, meg szépen le volt írva, hogy mikor mit érez Holly, és hogy mennyire nehéz neki. Szóval, tetszett a könyv!

Értékelésem: 5/5