Paulo Coelho: Veronika meg akar halni

Régen nagyon bejött ez is. Most is tetszett, csak az volt a baj, hogy rohanva kellett olvasnom, ez meg ugye jócskán lerontja az olvasási élményt. De továbbra is jó könyv! :D

Értékelésem: 5/5

Paulo Coelho: Tizenegy perc

Középsulis koromban olvastam először, ez volt az első Coelho olvasmányom. És nagyon megtetszett, meg aztán a Veronika meg akar halni is. Később olvastam más műveit is, azok már nem igazán ragadtak magukkal. Most, hogy újra olvastam ezt, megint tetszett! :) Csak az árnyékolta be az olvasást, hogy gyorsan kellett vele haladnom, mert kihívásra olvasom, meg egyébként is sok minden idegesít mostanság... Az ilyen dolgok pedig csökkentik az olvasási élményt, de azért jó volt újra elolvasni ezt a könyvet! Ennyi. :D

Értékelésem: 5/5

Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Fura dolog ez a gimis szerelem. Amikor el kell dönteni, hogy ugyanoda menjen-e az ember fősulira, ahová a pasija/csaja. És akkor melyikük menjen a másik által választott helyre..? Örülök, hogy nekem nem volt ilyenben részem! Persze, az én helyzetem totál más volt, hiszen nem voltam hozzászokva olyanhoz, mint sok gimis, hogy minden nap látja a kedvesét. Én alapból egy óra kocsikázásra voltam a barátomtól (na jó, csak 45 perc :P), nem is kellett hozzá egyetemre mennem… Na mindegy. Mi is sokat veszekszünk, de mégis kitartunk egymás mellett, mint Lia meg Norbi. Volt veszekedésmentes kapcsolatom is, de az egy idő után nem volt elég „izgalmas”, „élettel teli”, nem is tudom, minek nevezzem… Nem csaltuk meg egymást, de szétmentünk, nem működött, hiába nem veszekedtünk. Szóval, át tudom érezni Lia meg Norbi helyzetét, hogy összekapnak, kikészítik a környezetüket, mégis szeretik egymást, és boldogok együtt. :D

Szóval, leginkább az tetszett a könyvben, hogy át tudtam érezni… Egyébként, annyira nem jönnek be nekem az olyan történetek, amik ennyire kevés időt mutatnak be. Jó, volt pár visszaemlékezés, de azokat leszámítva, egyetlen napról szólt a könyv. Nem kedveltem meg egy idő után nagyon, mint a Bábelt, a SZJG-nek pedig a nyomába sem érhet! De azért nem rossz könyv! :D

Értékelésem: 4/5

Nagy Katalin: Napraforgó-lány

Nem igazán fogott meg… Olvastam valamikor gyermekkoromba, de semmire nem emlékeztem belőle, és még csak olyan emlékeim sem voltak róla, hogy ez egy jó könyv lenne… Szóval, nem sok jóval kecsegtetett. És valahogy most sem jött át, untatott, sajna... Nem tudtam odafigyelni rá… De elolvastam, hisz ugye kihívások! :P

Értékelésem: 2/5

Sophie Kinsella: Csörögj rám!

Jópofa könyv, vicces! :) Na, nem körözi le a Kétbalkezes istennőt (az volt eddig a kedvencem az írónőtől), de ez is érdekes! :D

Mennyit jelentenek az sms-ek. :D

Nem tudok mit írni róla. Jó volt! :D

Értékelésem: 5/5

Tammara Webber: Easy - Egyszeregy

Érdekes címválasztás… :D Az utolsó mondat miatt lett ez a címe..?

Izgalmas így olvasni, hogy valamikor ugyan elolvastam a könyv fülszövegét, véleményeket is róla, de az már olyan régen volt (és azóta ugye annyi mindent olvastam), hogy már fogalmam sem volt, hogy miről szól, csak fent volt a „várólistán”, és annyi. Érdekes könyv… Én is írtam régen könyveket (egy történet jutott el addig, hogy be is fejezzem), nekem is volt ilyen témám, hogy e-mailezik egy sráccal, akiről aztán kiderül, hogy megegyezik azzal, akit személyesen ismer és kedvel. :D A komoly rész is jól van megírva, elgondolkodtató és szomorú… Lucas pedig rendes srác, és borzalmas, ami vele történt gyermekkorában. Örülök, hogy a végén meg tudott nyílni, és engedett az érzéseinek, és komolyra fordult a kapcsolatuk Jacqueline-nal… :)

Értékelésem: 5/5

J. A. Redmerski: Az örökké határa

Van, aki nagyon szereti a második részt is, van, aki nagyon nem… Én… olyan közepesen… :D Na jó, a csillagozásomból látszik, hogy a közepest azért nem szó szerint kell érteni. :P Az elején érdekelt a téma, hogy akarják a gyermeket meg minden, de azért bennük van az, hogy ezzel mennyi mindenről lemondanak. Miután pedig elmegy a baba, érthető Camryn reakciója, meg hogy totálisan bűntudata van a gondolatai miatt, hogy magát hibáztatja, bár valójában nem tehet a történtekről…

Szóval, megindító a téma, de egy idő után valahogy túl sok lesz… Értem én a fájdalmukat meg a szenvedésüket, de aztán „uncsi” lesz, hogy még mindig erről olvasok, és hogy nem tudnak segíteni egymásnak… Szinte csak fájdalommal teli az egész, hiányoznak a boldog közös élményeik! Aztán ugye útra kelnek, de ez már nem ugyanaz, nem ad annyi izgalmat az olvasása… Vártam már, hogy újra jöjjön a baba, de egészen csak a könyv végén jött el. Tetszett, hogy családostul is el mertek indulni, és hogy azért úgy mentek, hogy a gyermek mindig biztonságban lehessen. Az epilógus is tetszett, bár időben kicsit kusza, de jó befejezés lett.

Értékelésem: 4/5