Milan Kundera: Azonosság

Újabb pipa kötelező olvasmányos listámon. :D És ezt is gyorsan elolvastam! :D És ezt tetszett eddig legjobban! :D Akarom mondani, ez volt eddig az egyetlen, ami tényleg tetszett... :P Vagyis tetszett volna...
Végülis ahhoz képest, hogy csak 116 oldal, sokáig olvastam. De ez azért történt így, mert a fejezetek 99%-a megfogott, elég hosszan jegyzeteltem róluk, hogy ne feledjem el. Igaz, hogy emiatt sokkal tovább tartott az olvasás, mégis örültem ennek, hogy ennyi gondolatot ébreszt bennem a mű, mivel az irodalomtanárnőnk nem olyan, hogy kívülről kell fújni neki az egész könyvet a legapróbb részletekig, hanem mondjuk ebben az esetben szerintem okés lenne, ha kiválasztok néhány fejezetet, és elmondom, hogy azokról mi a véleményem. Ezért akartam mindet leírni, hogy aztán kiválaszthassam, hogy mely részek fogtak meg leginkább. Na de nem is csak úgy olvastam, mint kötelezőt, egyébként is tetszett, elgondolkodtató volt a számomra... Csak aztán eljutottam a végéhez... :P Nekem ez nagyon nem jött be, hogy ezt valaki álmodta, de azt sem tudjuk, hogy ki, mikor, miért... stb. Nem vetem meg a szürreális dolgokat (pl. Időhurok című film, ja, nyilván az is könyv alapján készült :D ), vagy a váratlan fordulatok a könyv végén, de legyen érthető helyzet... Nekem meg ez a vége nagyon nem értelmes...

De hogy csemegézzünk kicsit a fejezetekből is, két részlet a jegyzetemből:

5. fejezet
Chantal egyre unszimpatikusabb lesz. A tengerparton sétálva azt látja, hogy párok sétálnak és az apák tolják a babakocsit, az ő nyakukban, hátán, hasán lóg a gyerek, az asszony meg sétál mellettük. Jó, túlzás, hogy ha több gyerek van, akkor mindet az apuka viszi, de durva, hogy Chantal azt gondolja, hogy a férfiak "elpapásodtak", mert hogy ők tolják a babakosit, ők viszik a gyereket. Ekkora hülyeséget!!!! Többnyire az apukák dolgozni járnak, az anyukák pedig otthon vannak a kisgyerekekkel, akkor ilyen kirándulás/nyaralás alkalmával miért ne foglalkozhatna jobban az apuka a gyerekkel..?? Na az meg még undorítóbb, hogy Chantal arra gondol, hogy ha kikezdene egy ilyen gyereket cipelő apukával, amikor az asszony épp nincs a közelben, akkor mit szólna hozzá a férfi. Arra a következtetésre jut, hogy ezek a papák meg sem nézik már a nőket, és ez olyan lenéző gondolat a felében, ami miatt én jól fejbeba.nám, hogy ne fantáziáljon párkapcsolatban élő férfiakról, apukákról!!!!

26. fejezet
Jean-Marc felveti Chantalnak, hogy régen az embereknek a szenvedélyük volt a munkájuk, manapság viszont már mindenki csak azért dolgozik, mert muszáj, de közönyösek a munkájuk iránt, unják azt stb. De azt is mondja, hogy lehet, hogy a munka unalmas, de szükséges, mert minden ami az ember körül zajlik, aztán közös beszédtéma lehet a párjával. Chantal úgy véli, hogy másról is beszélgethetnének, de Jean-Marc azt mondja, hogy bármennyire megvetendő a világ, szükségük van rá, hogy szólni tudjanak egymáshoz. Chantal szerint hallgathatnának is. Jean-Marc viszont azt mondja, hogy a "némaság a szerelem halála".



Ja, és az értékelésem: 4/5 (a vége nagy csalódás volt, de addig meg jó volt, úgyhogy megadtam neki a 4-et :D)

Arthur Schnitzler: Tágra zárt szemek

Kötelező olvasmányt nem szeretek tömegközlekedésben olvasni, mert a kötelezőre jobban kell összpontosítani, ami ugye buszon néha nehéz. De csak rávettem magam, hogy azt olvassam a fél órás buszozásom alatt, és annyira összpontosítottam arra, hogy a könyvre figyeljek, ne a körülöttem lévők beszélgetésére, hogy egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mindjárt le kell szállnom... :P Aztán olvastam, amíg vártam a páromat, majd másnap itthon fejeztem be. Szóval, elég gyorsan elolvastam. Mit is mondjak róla? Egy kötelező olvasmányt mindig más szemmel értékelek, mint azt, amit önszántamból olvasok... :P Ha magát a könyvet nézzük, akkor jó, gyorsan olvasható, érhető a szövege, van egy története, amit elmondhatok az irodalomtanárnőnek, hogy na, erről szól ez a könyv. :D Nem szenvedtem az olvasása közben, tudott érdekelni, amit olvasok, értettem is stb. Szóval, a könyv jó... De a történet... Hát, az már kevésbé tetszett... :P Nagyon unszimpatikus volt ez a Fridolin, hogy mindenkit meg akart volna ba.ni, hogy úgy legyeskedtek körülötte a nők, és hogy ő egy igazi orgián akart részt venni (csak nem jött össze neki :P ), mégis alig tudta megbocsátani, amit a párja álmodott... Igazából Albertine-t sem értem, hogy ha ilyet álmodik, azért miért kell elmondani a párjának..?! Ok, ha kicsit féltékennyé akarta tenni, elmondhatta volna, hogy álmában kufircolt valakivel, de hogy azt is elmondja, hogy miközben a férjét keresztre feszítették, ennek valahogy nem látom értelmét...
Egyébként, ha visszatértünk arra, hogy ez egy könyv, én tudjátok mit vártam volna befejezésül..? Amikor Fridolon hazaért, és meglátta, hogy Albertine mellett ott van az ágyban a jelmez... Na, én akkor azt vártam volna, hogy az nem Fridolin jelmeze, hanem Albertine-é, hogy ő volt az a nő ott az orgián, aki védte a férfit. Persze, akkor felmerülnének a kérdések, hogy hogy lehet, hogy nem ismerte meg a felesége pucér testét meg ilyenek, de mégis valahogy nekem az lett volna a happy befejezés. :D Na nem az, ha az derül ki, hogy asszony már mióta részt vesz azokon az orgiákon, mert akkor meg benne csalódtunk volna... Hanem, mondjuk ő is akkor ment először... :D Szóval na, kicsit átírnám a történetet... :P
Tehát maga a könyv oké volt, csak a történet nem... :P

Értékelésem: 3/5

Katherine Center: Szépségtapasz

Tavaly kapta tőlem a barátnőm a szülinapjára, és nem régen kölcsönkértem tőle, annak ellenére, hogy másik két könyve is nálam van (amiket szintén tőlem kapott :D ), és még azokat sem olvastam el. Persze az ajándékozós kihívásomra a másik két könyv közül kellett volna valamelyiket olvasnom, de nekem ehhez volt kedvem! :P
Tetszett! Olyan hétköznapi. Kiakaszt, amikor mások olyat írnak az értékelésükben, hogy a "műfajához képest jó", "nem kell túl sokat várni tőle", meg ilyenek... Mégis, aki ilyeneket ír, az miket szokott olvasni..???? Nekem pont ez a stílus az, ami igazi! Ami bárkivel megtörténhet, ami az életről szól! Mégis mit vár egy könyvtől az, aki úgy véli, hogy ettől nem kell sokat várni..?? Persze, ízlések és pofonok, nem is akartam senkit megsérteni, de tényleg nem értem azokat az embereket... :P
Szóval, nekem tetszett a könyv, tetszett az, hogy a főhősnő kitört a mókuskerékből, és megélte az álmait! És igen, valóban, akinek még nincs gyermeke, annak ijesztőek az ilyen könyvek, mert előrevetítik számára, hogy milyen élete lesz, amikor majd szülő lesz... De én igyekszem a jót látni ezekben a dolgokban, mármint amikor az ilyen könyvet olvasom, akkor nem arra gondolok, hogy jaj, ilyen rossz lesz majd nekem is, hanem arra, hogy mennyire fontos az, hogy tudatosan figyeljünk arra, hogy ne váljon az életünk elfásulttá stb, attól, hogy szülők lettünk. És ha mégis elcsesszük, még akkor is van mód javítani az életünkön, ahogy a főhősnő is tette!! :)

Értékelésem: 5/5

Kedvenc idézetem:

"Rájöttem, hogy az a csók sosem lehetett volna annyira csodálatos, ha nem ismerem Petert kívülről-belülről. Ha nem láttam volna előtte ezerszer borotválkozni, ha nem bökdöstem volna meg az éjszaka közepén a horkolása miatt, ha hajnalonként nem láttam volna körbesétálni a lakásban, újszülött babáinkkal a karján. S akkor sem, ha nem tudtam volna: ő is látott engem a legjobb és legrosszabb pillanataimban.
Kellett hozzá, hogy ennyire ismerjük egymást, és hogy időről időre csalódjunk, hogy belélegezzük egymás leheletét, és beleszövődjünk a másik életének pillanataiba, sőt, hogy adottnak vegyük a másikat oly módon, ahogy csak akkor lehet, ha sok éven át együtt vagytok éjjel-nappal."

Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklideszi asszonyok

Hát ööö, khmm... Sokáig olvastam, és eléggé untam... :P Kivéve azt a részt, ahol részletezi, hogy mi az, hogy euklédeszi meg mi az, hogy nemeuklédeszi. Nekem kb. annyi értelme volt a könyvnek. :D (Azt is csak azért tartottam érdekesnek, mert a húgom matekot tanul! :D )
Esterházy nem az én stilusom. Pár éve - szintén, mint kötelező olvasmányt - olvastam tőle az Egy nő-t, hát az se fogott meg túlzottan. Bár, most hogy visszaolvastam, hogy arról milyen értékelést írtam, szerintem ezt jobban untam... :P

Értékelésem: 2/5

B. M. Grapes: Jóslatok hálójában

Ezzel is úgy jártam, mint a Bábellel! :D Kb. a feléig borzasztóan untam… Még tavaly augusztusban kezdtem el olvasni. :P De annyira untatott, hogy abbahagytam, most viszont újra „elővettem”, mert több kihívásra is kell, és be akartam már fejezni. :D Még mindig untam, ezért pont ugyanazt csináltam, mint annó a Bábellel, hogy elolvastam róla egy csomó értékelést, hátha kedvet kapok hozzá. :D És így is lett, bár nem csak pozitív véleményeket olvastam… De megtudtam, hogy vámpírok vannak benne, és aztán ahogy tovább olvastam, mindjárt értettem is a dolgokat, és ez fellelkesített. :D És – ahogy mások is írták - , miután bepörögtek az események, elkezdett érdekelni, hogy akkor ki is JJ stb. Szóval, a második felét már érdeklődéssel olvastam. Sajnáltam a végén Mrs Bennett-éket. :(

Értékelésem: 3,5/5  

Dorothy Koomson: Barátnőm kislánya

Régen, miután elolvastam a Csokoládéfutamot, kerestem ezt a könyvet, de nem sikerült megszereznem. Mostanra azonban úgy látszik meglett a könyvtárban, ahova járok, ugyanis véletlenül ráakadtam. :)

Már régóta nem olvastam egy jót, főleg papíralapút. Ezt viszont olvastam buszon, vonaton, a városban egy padon, itthon kajálás közben, elalvás előtt. :) Szerettem, ez a könyv által igazán jót olvastam! Hiányzott már ez az érzés! Utazás közben főleg nagyon szeretek olvasni! :)

Mit mondjak magáról a könyvről? Rá tudtam hangolódni Kamryn helyzetére, és meg tudtam érteni azt, hogy vissza- visszatértek az érzései Dávid iránt. Az eszével nem érti ezt az ember, de akinek volt már olyan se veled, se nélküled kapcsolata, az jobban át tudja érezni. Érdekes megoldás a könyv utolja, de a lényeg, hogy végül boldogok lettek mindannyian. :D

Értékelésem: 5/5

Leiner Laura: Remek!

Nincs olyan jó, mint a SZJG, de azért nem is rossz. Nekem nem csak az számít, hogy konkrétan egy-egy könyv milyen, hanem, hogy mit ad nekem az élmény, hogy azt olvasom. És most az élmény sokat jelentett, mert lekötött, amikor néhány órát várakoznom kellett, meg aztán belemélyedtem akkor is, amikor nem volt itthon netem, hogy a sorozatomat nézzem. :P

Összegzésem: 4/5

Christina Lauren: Gyönyörű idegen

Ezt is még tavaly olvastam, csak elmaradt, hogy írjak róla. Hát, jó volt, jó volt, de nem fogott meg annyira, mint az első rész. :P Érdekes volt a fényképezés, meg a klubba menés is. Az is, hogy benne voltak az első rész főszereplői. Nem tudom, hogy csak én nem voltam úgy ráhangolódva, vagy tényleg az első rész jobb..? :D
Mindenesetre azért az értékelésem: 4,5/5 :D

Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony

Voltak érdekes részek, voltak kevésbé érdekesek. A trilógiában nekem a Veronika tetszett leginkább, ez közepesen és a Piedra folyós legkevésbé. Vannak elgondolkodtató részek, néha kerültem is olyan hangulatba, de nem sokszor. Összességében nem volt rossz.

Értékelésem: 4/5

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

Érdekes könyv. Egyes részei jobban megfogtak, mások kevésbé, de összességében jó volt. Az életem alakulása miatt sokáig olvastam, úgyhogy már nem is mindenre emlékszem belőle. De jó volt. :D

Értékelésem: 4/5

Christina Lauren: Gyönyörű rohadék

Huhh, nagyon tetszett! :) Sok-sok erotikus jelenetet tartalmaz, de egyáltalán nem közönséges, hanem érzelmekkel teli, és nagyon átjön belőle a szenvedély! Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, párom még dolgozott, én félálomban voltam már, de úgy gondoltam belekezdek. Hát, egyből kiment a szememből az álom, és alig vártam, hogy a párom hazaérjen... ;)
Majd olvasom a folytatását is! :)

Értékelésem: 5* :)

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás

Tetszett a könyv! :) Az elején olyan kis aranyosaknak tartottam őket, hogy ugye nyilvánvaló, hogy majd össze fognak jönni, de ezt ők még nem nagyon hiszik el. :P Később különféle problémákat is megismerhetünk, de végül minden jó, ha vége jó. :D Mondjuk a vége már nekem is elég nyálas volt, meg Travisnek az a nagy bizonytalansága... A párom szerint nagyon szánalmas az olyan pasi, aki nem elég magabiztos. Szóval, nem tudom, hogy régebben is "fura" lett volna-e nekem Travis viselkedése, vagy csak a párom verte belém az ilyenfajta gondolkodást, mindenesetre szerintem túl bizonytalan ez a srác...

Azt hittem, hogy a Veszedelmes sorscsapás a folytatása a történetnek, de ahogy elolvastam a tartalmát, rájöttem, hogy nem, hanem ugyanez a story csak Travis szemszögéből. Sokak szerint az még jobb, mint ez, de én nem tervezem mostanság elolvasni. Annyira azért nem jött be. :P Bár, ha folytatás lenne, szerintem akkor sem olvasnám, mert sok más könyv vár arra, hogy elolvassam. :D

Értékelésem: 4/5

Rebecca James Gyönyörű bajkeverő

Kb. negyede után félálomban ezt írtam: Lehet, velem van a baj, de nekem nagyon nem jön át ez a könyv!! Untat ez az ide-oda kapkodás, meg úgy az egész mindenestől…

Az első rész elolvasása után: Na, végre kiderült, hogy pontosan mi is történt Rachellel. Egy ideje már jobban érdekeltek a story-k, bár ez az ugrálás idegesített, mert ráhangolódtam egy-egy történetre, aztán félbeszakította, és mást mesélt el valameddig, aztán egy idő után hangolódjak vissza az előzőre, annyira ez így nem jött be nekem… Nincs bajom az időintervallumok váltakozásával, de akkor mesélje el az író az egész story-t, és aztán térjen át másikra, ne így ide-oda kapkodva… A másik meg, hogy idegesített a „helyes” szó használata. Pl. Katherine elment innivalóért, Mick mondta, hogy ő sört kér, erre Katherine: Helyes. Mondd, hogy az együttesnek kell! Helyes. Meg még volt ilyen, ott sem illett oda ez a szó. Lehetne oké, rendben, jó, de nem helyes! Na mindegy. :P

Háromnegyedénél: Sok könyvben/filmben találkoztam már ilyennel, de egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy hogy lehet, hogy valakinek nem tűnik fel, hogy nem jött meg neki a menzesze… :P

Még az elején, amikor annyira untam a könyvet, olvastam róla értékeléseket, hátha akkor nő a lelkesedésem. Szóval, tudom, hogy Mick meg fog halni. Kíváncsi leszek, hogy ugyan mit csinál Alice, hogy ez történik (mert úgy jött le a véleményekből, hogy köze lesz hozzá), meg hogy ő hogyan fog meghalni (szerintem valami túladagolásban :P )… De sajnálom Mick halálát, megérdemelték volna, hogy boldogok legyenek.

A végén: Még mindig sajnálom, hogy Mick meghalt. :( És igen, ahogy mások is írták, én is sejtettem, hogy Alice-nek ilyesmi köze volt ahhoz az estéhez, szóval, hogy az öccse is benne volt abban a bandában, akik megölték Rachelt…

Jó, hogy Katherine és Robbie újra összejárnak, és nyitott befejezésű könyv, ami azt sugallja, hogy majd egy pár lesznek, és együtt nevelik Sarah-t. De akkor is szomorú könyv…

És ez a cím… A gyönyörű bajkeverő jellemzésben nincs benne az a gonoszság, az a romlottság, ami Alice-t jellemezte. Valami durvább cím kellett volna. Életromboló, beteg nőszemély, vagy ilyesmi. Csak gondolom ilyen címmel kevesebben olvasnák el a könyvet… :P

Értékelésem: 3/5

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet

Idén még nem sokat olvastam, bizony ez az első könyv, amit befejeztem. (Egyet elkezdtem, de a húgom könyve, és visszakérte, hogy ő akarja olvasni. :P )
Már többször eszemben volt, hogy jó lenne újrakezdeni a SZJG olvasását. Még novemberben beleolvastam, amikor a kezembe került Krisztina barátnőm régi levele, amit akkor irt, amikor a a SZJG-t olvasta (amikor én is olvastam). Tehát, akkor elolvastam az első pár napot, de aztán abbahagytam, mert tanulnom kellett, meg kihívásokra mást olvasni... :P Most viszont az történt, hogy bár megbeszéltük a párommal, hogy 14-én este átjön (Valentin-nap), nem jutott ide csak 15-én hajnalban. Én mérges voltam, meg szomorú, és kellett valami, ami felvidít. Nem egy új film vagy könyv, hanem ismerős arcok, akiket szeretek. :) Régen csak a Szívek szállodája adta ezt meg nekem, tavaly azonban megszerettem más sorozatokat is, most épp a Switched at Birth-öt nézem, azaz az Elcserélt lányokat. E sorozattal azonban a legújabb évadnál járok, már megnéztem azt a részt, amit legutóbb feltettek, nem volt mit néznem. Így jött a gondolat, hogy SZJG-t olvasok. :D És igen... Totálisan ugyanannyira veszélyes, mint elsőre!!!!!!! :D Egyszerűen nem bírtam abbahagyni, az elkövetkező napokban tanulás helyett is olvastam, és hajnalig azt csináltam! :D
Sokan lehúzzák, azt mondják, hogy nem történik benne semmi... Csak az unalmas iskolás napok. Hát, én mindig szerettem sulis történeteket olvasni, és a saját naplóimat is nagyon sokszor újraolvastam már, pedig az sem mindig a nagy érzelmekről szólt, vannak olyan részei, amelyben simán csak a sulis életemről, hétköznapjaimról mesélek.
Jó, szerintem is vannak túlzások a könyvben... Pl. hogy Reni semmilyen zenét, de főleg, hogy semmilyen sorozatot nem ismer. Oké, én sem láttam egy részt sem a Szökésből sem meg a Lostból sem (de a Hősöket szerettem :D ), de nem úgy említettem volna meg őket, hogy "valami Szökés meg Lost", mint aki még sosem hallott ezekről, hanem azért találkoztam velük a reklámok által stb. Meg, hogy annyira nem tud rajzolni. Értem, hogy nincs tehetsége hozzá, de azért el van túlozva a dolog, szerintem. :P Pl. lesz majd valami álarckészítés, hát ugyanmár, azt a hülye is meg tudja csinálni... :P Az, hogy az anyja ennyire szánalmasan nem tud főzni, hát az is durva, de azon azért bosszankodás nélkül át szoktam siklani, nem akaszt ki úgy, mint egyeseket, akiknek az értékelését olvastam. :P Mondjuk az inkább bosszantott néha, hogy Virág hogy lehet tényleg ennyire buta..?!
Szóval, kb. ezek a megnyilvánulásaim azok után, hogy a múltkor jó néhány értékelést elolvastam. Mindenesetre, nekem másodjára is nagyon bejött, és alig bírom ki, hogy ne kezdjem el a második részt, mert tudom, hogy akkor megint egész nap csak azt olvasnám... :P

Értékelésem: továbbra is 5* :D

Danilo Kiš: A holtak enciklopédiája

Voltak benne olyan novellák, amelyek tetszettek, voltak, amelyek kevésbé. Kicsit sok volt, így az év végére, mert kihivások miatt gyorsan be kellett fejeznem...

Értékelésem: 3/5

Mikszáth Kálmán: A fekete város

Az eleje néhol untatott, néhol bejött. Aztán viszont el kellett kezdenem nagyon gyorsan olvasni, hogy befejezzem az év végéig a kihívások miatt. Így már nem tudtam úgy élvezni...

Értékelésem:3/5

Cally Taylor: A mennyország várhat

Jó könyv! Szurkoltam, hogy sikerüljön elvégeznie a főhősnőnek a feladatát, márcsak Archie miatt is. :D Mondjuk azt nem tudtam elképzelni, hogy mégis aztán mi lesz, ha Lucy szellem lesz, hiszen korán sem lesz teljes életük akkor sem... Megértettem, hogy végül mégis a mennyet választotta, és igazán örültem a befejezésnek, hogy mégis együtt lehetnek Dannel. :) Happy end. :D

Monica Murphy: One Week Girlfriend – Heti csaj

Erről a könyvről sem tudtam, hogy miről szól. Az alap történés nem ismeretlen senki számára, a pasi felbérel egy lányt, hogy játssza el a szülők előtt, hogy ő a barátnője. Mégsem lehet azt mondani, hogy hasonlított volna más művekhez, hisz a főhősök lelki világa nem utánzott senkit.

- SPOILER -

A lány, aki nem jár fősulira, mert nincs rá pénze, és nem olyan jó tanuló, hogy ösztöndíjas legyen. Egy bárban pincérnősködik, és gyakran enged a férfiak „csábításának”, mert addigis legalább úgy érzi, hogy valaki foglalkozik vele. Az anyja alkoholista, és mindig valami agresszív, alkoholista pasassal áll össze, züllenek, sosincs otthon a nő. A lány vigyáz kamasz öccsére.

A srác… Az anyja meghalt gyermekkorában, később az apja összeállt egy másik nővel, aki zaklatta a fiút. A srác szerint nem molesztálás volt ez, nagyon jól tudta, hogy mit csinált, évekig viszonya volt a mostohaanyjával. De amikor elkezdődött, alig volt a srác 15 éves, szóval szerintem nem lehet egy felelősségteljes férfi tettének elkönyvelni, hiszen még gyermek volt. A főhősnő is így gondolta. Volt a srácnak egy kishúga is, aki három éves korában meghalt, amikor a főhős srácnak kellett volna rá vigyázni, de ő nem tartotta végig szem előtt. Baleset volt, de a srác mindig önmagát hibáztatja, főleg, hogy azért nem figyelt a kislányra, mert a mostohaanyja behívta a házba, hogy szexeljenek… A könyv vége felé kiderül, hogy a kislány nem is a húga volt, hanem az ő lánya… És ami még durvább, nem csak úgy véletlen lett terhes a mostohaanyja, hanem arról volt szó, hogy a férjével nem jött össze a gyerek, így az az undorító ötlete támadt, hogy a mostohafiával csináltatja meg a gyereket… Pfff… Egyébként a jelenben is durva a nő, mert bár már két éve nincs viszonyuk a fiúval, ő nem hagyja békén, úgy viselkedik vele, mintha a tulajdona volna, a „barátnőjét” pedig semmibe veszi, vagyis inkább utálja.

A vége nem tetszett, mert a srác a sok lelki trauma miatt úgy dönt, hogy elhagyja a lányt, akivel egyébként az az egy hét folyamán tényleg összejönnek. A lány kitalálja, hogy hogyan szerzi vissza a srácot, és útnak indul, hogy e tervét megvalósítsa. Ennyi, ezzel ér véget a könyv. 

- SPOILER VÉGE - 

Később tudtam, meg van folytatás is, nem is egy, hanem kettő is, a harmadik pedig egy hónap múlva jelenik meg… Nem tudom, hogy elolvasom-e a folytatásokat, azt sem tudom, hogy be tudom-e őket majd szerezni… Mindenesetre ez az első rész jó könyv! :D

Értékelésem: 5/5

Ui. Először 4,5-et adtam a függővég miatt, de így, hogy tudom, hogy van folytatás, érthető, hogy miért így fejezte be az írónő a kötetet, szóval megadom az 5-öt! :D

Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut!

Voltak benne olyan részek is, amelyek annyira nem fogtak meg, de sok vicces rész is van benne! :D Valamikor olvastam a második részt, de az akkor nagyon nem kötött le, ez sokkal jobban tetszett! :) Azért szívesen olvastam volna, ha legalább a végére összejön valakivel. :D

A Nagy Könyves könyvek közül ezt a „Szeretlek Nagy Könyv” listámra fogom tenni. :D

Értékelésem: 4/5

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

Ez is egy Nagy Könyves könyv, és ez is egyértelműen a „Szeretlek Nagy Könyv” listámra kerül. Úgy kezdtem el olvasni, hogy na, olvassuk ezt a top 100-ból, de fogalmam sem volt, hogy miről szól a mű, vagy hogy ki az az Algernon. Kevés időm miatt elég vontatottan és sokáig olvastam, de végig nagyon tetszett! Sajnáltam a srácot, hogy olyan volt a gyermekkora, hogy milyen lidércnyomásokkal kell szembenéznie, és hogy a végére visszafejlődött. :(

Értékelésem: 5/5