Milan Kundera: Azonosság

Újabb pipa kötelező olvasmányos listámon. :D És ezt is gyorsan elolvastam! :D És ezt tetszett eddig legjobban! :D Akarom mondani, ez volt eddig az egyetlen, ami tényleg tetszett... :P Vagyis tetszett volna...
Végülis ahhoz képest, hogy csak 116 oldal, sokáig olvastam. De ez azért történt így, mert a fejezetek 99%-a megfogott, elég hosszan jegyzeteltem róluk, hogy ne feledjem el. Igaz, hogy emiatt sokkal tovább tartott az olvasás, mégis örültem ennek, hogy ennyi gondolatot ébreszt bennem a mű, mivel az irodalomtanárnőnk nem olyan, hogy kívülről kell fújni neki az egész könyvet a legapróbb részletekig, hanem mondjuk ebben az esetben szerintem okés lenne, ha kiválasztok néhány fejezetet, és elmondom, hogy azokról mi a véleményem. Ezért akartam mindet leírni, hogy aztán kiválaszthassam, hogy mely részek fogtak meg leginkább. Na de nem is csak úgy olvastam, mint kötelezőt, egyébként is tetszett, elgondolkodtató volt a számomra... Csak aztán eljutottam a végéhez... :P Nekem ez nagyon nem jött be, hogy ezt valaki álmodta, de azt sem tudjuk, hogy ki, mikor, miért... stb. Nem vetem meg a szürreális dolgokat (pl. Időhurok című film, ja, nyilván az is könyv alapján készült :D ), vagy a váratlan fordulatok a könyv végén, de legyen érthető helyzet... Nekem meg ez a vége nagyon nem értelmes...

De hogy csemegézzünk kicsit a fejezetekből is, két részlet a jegyzetemből:

5. fejezet
Chantal egyre unszimpatikusabb lesz. A tengerparton sétálva azt látja, hogy párok sétálnak és az apák tolják a babakocsit, az ő nyakukban, hátán, hasán lóg a gyerek, az asszony meg sétál mellettük. Jó, túlzás, hogy ha több gyerek van, akkor mindet az apuka viszi, de durva, hogy Chantal azt gondolja, hogy a férfiak "elpapásodtak", mert hogy ők tolják a babakosit, ők viszik a gyereket. Ekkora hülyeséget!!!! Többnyire az apukák dolgozni járnak, az anyukák pedig otthon vannak a kisgyerekekkel, akkor ilyen kirándulás/nyaralás alkalmával miért ne foglalkozhatna jobban az apuka a gyerekkel..?? Na az meg még undorítóbb, hogy Chantal arra gondol, hogy ha kikezdene egy ilyen gyereket cipelő apukával, amikor az asszony épp nincs a közelben, akkor mit szólna hozzá a férfi. Arra a következtetésre jut, hogy ezek a papák meg sem nézik már a nőket, és ez olyan lenéző gondolat a felében, ami miatt én jól fejbeba.nám, hogy ne fantáziáljon párkapcsolatban élő férfiakról, apukákról!!!!

26. fejezet
Jean-Marc felveti Chantalnak, hogy régen az embereknek a szenvedélyük volt a munkájuk, manapság viszont már mindenki csak azért dolgozik, mert muszáj, de közönyösek a munkájuk iránt, unják azt stb. De azt is mondja, hogy lehet, hogy a munka unalmas, de szükséges, mert minden ami az ember körül zajlik, aztán közös beszédtéma lehet a párjával. Chantal úgy véli, hogy másról is beszélgethetnének, de Jean-Marc azt mondja, hogy bármennyire megvetendő a világ, szükségük van rá, hogy szólni tudjanak egymáshoz. Chantal szerint hallgathatnának is. Jean-Marc viszont azt mondja, hogy a "némaság a szerelem halála".



Ja, és az értékelésem: 4/5 (a vége nagy csalódás volt, de addig meg jó volt, úgyhogy megadtam neki a 4-et :D)

Arthur Schnitzler: Tágra zárt szemek

Kötelező olvasmányt nem szeretek tömegközlekedésben olvasni, mert a kötelezőre jobban kell összpontosítani, ami ugye buszon néha nehéz. De csak rávettem magam, hogy azt olvassam a fél órás buszozásom alatt, és annyira összpontosítottam arra, hogy a könyvre figyeljek, ne a körülöttem lévők beszélgetésére, hogy egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mindjárt le kell szállnom... :P Aztán olvastam, amíg vártam a páromat, majd másnap itthon fejeztem be. Szóval, elég gyorsan elolvastam. Mit is mondjak róla? Egy kötelező olvasmányt mindig más szemmel értékelek, mint azt, amit önszántamból olvasok... :P Ha magát a könyvet nézzük, akkor jó, gyorsan olvasható, érhető a szövege, van egy története, amit elmondhatok az irodalomtanárnőnek, hogy na, erről szól ez a könyv. :D Nem szenvedtem az olvasása közben, tudott érdekelni, amit olvasok, értettem is stb. Szóval, a könyv jó... De a történet... Hát, az már kevésbé tetszett... :P Nagyon unszimpatikus volt ez a Fridolin, hogy mindenkit meg akart volna ba.ni, hogy úgy legyeskedtek körülötte a nők, és hogy ő egy igazi orgián akart részt venni (csak nem jött össze neki :P ), mégis alig tudta megbocsátani, amit a párja álmodott... Igazából Albertine-t sem értem, hogy ha ilyet álmodik, azért miért kell elmondani a párjának..?! Ok, ha kicsit féltékennyé akarta tenni, elmondhatta volna, hogy álmában kufircolt valakivel, de hogy azt is elmondja, hogy miközben a férjét keresztre feszítették, ennek valahogy nem látom értelmét...
Egyébként, ha visszatértünk arra, hogy ez egy könyv, én tudjátok mit vártam volna befejezésül..? Amikor Fridolon hazaért, és meglátta, hogy Albertine mellett ott van az ágyban a jelmez... Na, én akkor azt vártam volna, hogy az nem Fridolin jelmeze, hanem Albertine-é, hogy ő volt az a nő ott az orgián, aki védte a férfit. Persze, akkor felmerülnének a kérdések, hogy hogy lehet, hogy nem ismerte meg a felesége pucér testét meg ilyenek, de mégis valahogy nekem az lett volna a happy befejezés. :D Na nem az, ha az derül ki, hogy asszony már mióta részt vesz azokon az orgiákon, mert akkor meg benne csalódtunk volna... Hanem, mondjuk ő is akkor ment először... :D Szóval na, kicsit átírnám a történetet... :P
Tehát maga a könyv oké volt, csak a történet nem... :P

Értékelésem: 3/5

Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklideszi asszonyok

Hát ööö, khmm... Sokáig olvastam, és eléggé untam... :P Kivéve azt a részt, ahol részletezi, hogy mi az, hogy euklédeszi meg mi az, hogy nemeuklédeszi. Nekem kb. annyi értelme volt a könyvnek. :D (Azt is csak azért tartottam érdekesnek, mert a húgom matekot tanul! :D )
Esterházy nem az én stilusom. Pár éve - szintén, mint kötelező olvasmányt - olvastam tőle az Egy nő-t, hát az se fogott meg túlzottan. Bár, most hogy visszaolvastam, hogy arról milyen értékelést írtam, szerintem ezt jobban untam... :P

Értékelésem: 2/5

Nemes Nagy Ágnes: Az aranyecset

Az elején tetszettek a rímes versikék, később már untam, csak az tetszett, hogy ez az utolsó kötelezőm, aztán végre olvashatom, amit akarok... :P

Értékelésem: 2/5

Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

Fülszöveg:
Az ifjúsági regény 9-10 éven felülieknek szól. Egy csapat gyerek a nyarat egy vadőr mellett tölti. Égig érő kilátót építenek, lovakat hajszolnak, keresik a mocsárban a titkos utat, amelyen száraz lábbal át lehet kelni. A regényből nagy sikerű film készült.

Véleményem:

Nem vagyok oda a szárnyas állatokért, ami azt illeti.. :D Így nem tudtam úgy átélni a kárókatonák stb. csodálatát, mint a regényhősök… De szerencsére nem csak ebben merült ki a történet, és tulajdonképpen tetszett. Sajnáltam, hogy szomorú a vége, de talán ez a megrázó befejezés garantálja azt, hogy jobban megmaradjon az emberek fejében a történet, hogy még kevésbé érezzék azt, hogy „felejthető”… 

Értékelésem: 4/5

Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók

Fülszöveg:
Ki ne vágyna rá, hogy esténként, mikor elalszik, egy beszélő farkaskölyök szegődjön mellé álmában, és elkísérje kalandozásaiban? Az Álomfogó hőse, Gergő viszont egyáltalán nem kívánja a farkaskölyök társaságát, mint ahogy azt se, hogy az általa csak Bolhásnak becézett segítőjével együtt vágjon keresztül az álmok néha mulatságos, máskor fenyegető erdején. Gergő családja váratlanul meghívót kap a Vajákosok, Táltosok, Énekmondók, Sámánok és Egyéb Révülők Találkozójára. Az Álomfogó színes, kavargó világba repíti olvasóját, de hétköznapi gondjainkra ad választ.


Gondolataim:
Molyon szinte mindenki pozitív értékelést írt róla... És bizonyára valóban nagyon sokat szeretik, hiszen felkerült a Nagy Könyv top 100-as listájára. Nekem valahogy mégsem jött be. :S Pedig a Harry Pottert nagyon szeretem!!! És ugye ez is "varázslós" könyv... Mégis erre nem tudtam ráhangolódni, elég szenvedés volt 543 (azt hiszem) oldalban... De elolvastam, mivel kötelező, meg akkor már legalább egy újabb könyv el van olvasva a Nagy Könyves listáról. :D És a neves kihívásra is megfelel! A Böszörményis kihívásról viszont nagyon gyorsan lejelentkezem, mert nincs esély, hogy én még két könyvet elolvassak tőle, főleg, hogy ilyen hosszúak... :P

Értékelésem: 2/5

Bálint Ágnes: Mi újság a Futrinka utcában?

A mesefilmsorozatot nem láttam, nem is hallottam róla. De most az egyetemen gyermekirodalom kurzuson ez is a kötelező olvasmányok között szerepel. Bevallom őszintén, azt hittem, hogy nem fog tetszeni (hé, van az a kérdésekre felelős kihívás, ott be bírnám írni ezt arra a témára, hogy "Amiről azt hitted, hogy nem fog tetszeni" :D). Na, szóval... Tetszett! :) Az eleje a humorosság miatt tetszett, aztán kezdtem átlátni a szereplők jellemét. Böbe baba a kis butuska, de szeretetreméltó rongybaba. Cicamica a "nagy dáma", akinek nem fűllik a foga a munkáhzoz, de persze kényeskedni, divatozni azt szeret. És kissé kihasznál másokat... Na és persze Sompolyogi-Mosolyogi, a ravasz róka, aki az "álszent barát"-ot testesíti meg. Akinek bedől Cicamica, hogy ő milyen kedves, meg jót akar, miközben egy csaló tolvaj. Kb. a történet 3/4-énél beugrott, hogy ez a könyv, Szabó Magda: Születésnapjára, és Mirnics Zsuzsa: Ellopott csillagok-jára emlékeztet. Azért, mert azokban a könyvekben is egy "szürke kis egér" a főszereplő, akinek a barátnője egy "nagyvilági dáma", a főszereplő mindenben a barátnőjére akar hasonlítani, de végül pofára esik, mert kiderül - amit az olvasó persze már régen tudott -, hogy ez a barátnő egy csaló, hazug, tolvaj... Szóval, ezekre emlékeztetett a Futrinka utca is. Böbe baba és Cicamica barátsága emlékeztetett leginkább erre, de a végkifejlet az lett, hogy Cicamica rájött, hogy Sompolyogi átverte, meglopta, rossz hatással volt rá, így az ő barátságukat érte ez a csúf vég... Még szerencse, mert így Cicamica "megjavulhatott", megszűnt a lusta, munkakerülő, önző énje, és egy dolgos, segítőkész macska lehetett a végére... :)

Szóval, tetszett a történet, szerettem ezt olvasni! :D

Értékelésem: 5* :)

Mándy Iván: Csutak és a szürke ló

Fülszöveg:
Csutak, ez az érzékeny és nyugtalan kiskamasz a Csutak színre lép című könyvben kezdte el bolyongásait a budapesti utcák, terek, kapualjak, grundok világában. Ott, az előző történetben Csutakot elrabolják. Most ő adja a fejét rablásra. Csakhogy ő nem embert rabol, hanem – lovat. Vagy talán ez nem is rablás, hanem életmentés? A fuvarosnő mindenesetre hiába keresi kiöregedett szürke lovát, és joggal gondolhatja hogy ellopták. Kis hőseink azonban szentül hiszik hogy megmentették a vén paripát a vágóhídtól. Hová rejtik, mi lesz szegény pára sorsa a gyerekek gondozásában, erről szól Mándy Iván regénye, mely egyike a legszebb legköltőibb Csutak-történeteknek. A kötetet Réber László kitűnő rajzai díszitik.

Véleményem:
Kötelező valamilyen Csutak-könyvet elolvasni, és mivel szeretem a lovakat, ezt választottam. Nagyon nem jött be! Egyáltalán nem tudtam ráhangolódni! :(

Értékelésem: 2/5

Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Fülszöveg:
Stanley már megint rosszkor rossz helyen tartózkodik. Valahonnan az égből fejére pottyan egy tornacipő, amit haza akar vinni. Erre lopással vádolják, s hamarosan egy javító-nevelő táborban találja magát. Ebben a különös amerikai mesében az ízig-vérig mai figurák mellett száz évvel korábban élt hősök is feltűnnek. A könyv az Egyesült Államokban nyolc irodalmi díjat nyert el.

Véleményem:
Féltem tőle, mert az egyik ismerősöm imádta, és aggódtam, hogy tudat alatt túl sokat várok tőle... Amikor elkezdtem olvasni, rájöttem, hogy tényleg jó! :D A végére picit ellaposodott, úgyhogy nem lett kedvenc, és nem érzem máris a vágyat, hogy újra elolvassam, mint a Harry Potter esetében. Meg nem is fogok róla ódákat zengeni, mint a lakótársnőm. :P De azért tetszett! :D

Értékelésem: 5/5

J. D. Salinger: Zabhegyező

Fülszöveg:
A regény főhőse Holden Caulfield 17 éves amerikai gimnazista, akit éppen a negyedik iskolából rúgtak ki. A cselekmény egy meg nem értett, a társadalmi konvenciókat befogadni és gyakorolni képtelen s ezért mindenünnen kitaszított kamasz fiú háromnapos kálváriája. Holden első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tízéves kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy ideggyógyintézet lakójaként meséli el.
Salinger regénye nemcsak a kamaszlélek kitűnő, hiteles rajza, hanem a társadalmi konformizmus ellen lázadó ember kudarcának is szimbóluma.

Véleményem:
A Franny és Zooey sem jött be, hát ez sem  igazán. Oda tudtam figyelni, de nem rázott meg különösképpen, mint egyeseket... Pedig ugye sokan dicsérik ezt a könyvet, a Nagy Könyv top 100-ban is benne van... Nekem viszont valahogy nem jött be.

Értékelésem: 3/5

Pernilla Stalfelt: Halálkönyv

Fülszöveg:
Pernilla Stalfelt a gyerekek által sokszor feltett kérdésekre nem szentimentális válaszokat ad. Elmeséli, hogy egyszer minden élőlény meghal, még a legeslegnagyobbak is. A halál egészen váratlanul is érkezhet. Egyik nap még él a nagyapa, de másnap talán már nem találkozhatsz vele. Minden nagyon üres és szomorú ilyenkor.
Keresi a lehetséges válaszokat arra, mi történik azután, hogy meghalunk: A választ senki nem tudja, csak aki már meghalt. Sokan úgy hiszik, hogy a lelkünk halálunk után Istenhez jut. Ki tudja, talán virág lesz belőlünk… Néhányan úgy hiszik, hogy csillagok leszünk az égbolton.
Elmondja, mi történik egy temetésen, hogyan viselkednek az emberek, hogyan gyászolnak.
Bemutatja, hogy Mexikóban az emberek nem szomorkodni járnak ki a temetőbe, hanem, hogy ott vidáman piknikezzenek.
Jóllehet a könyv komolyan fordul a halál kérdéséhez, de az illusztrációk miatt szórakoztató is az a téma, amelyet (nemcsak) a gyerekek előtt tabuként kezelünk, mi felnőttek.

Véleményem:
Nem tudom, hogy a gyermekeknek mennyire lenne hasznos, de elég sok mindent elmond, az tény... Gyorsan, vidáman elolvastam, ezt a nem éppen vidám témáról szóló könyvecskét... :P

Értékelésem:  4/5

Erich Kästner: A két Lotti

Fülszöveg:
Melyik gyerek nem gondolt még arra, mennyire jó lenne egy ikertestvér, aki úgy hasonlítana rá, hogy még az édesanyjuk sem tudná megkülönböztetni őket? Nos, Kästner regényében két ilyen kislányról van szó. Ráadásul még nem is ismerik egymást, mert szüleik régóta elváltan élnek, s egyik az apjánál, másik az anyjánál nevelkedik. Az ikrek egy gyermeknyaralóban találkoznak, és rájönnek, hogy testvérek. Hasonlóságuk sok mulatságos bonyodalmat okoz, de a két kislány komolyabb dolgot tervez: ki akarják békíteni az elvált szülőket, s ezért szerepet cserélnek. Hogyan viselkedik mindegyik a megváltozott élethelyzetében, és miképp sikerül tervük végrehajtása – erről szól A két Lotti könnyes-vidám története.


Véleményem:
Gyermekkoromban már legalább kétszer olvastam a könyvet, lehet, hogy többször is. :D Nagyon szerettem, most is tetszett! :D El is felejtettem, hogy ilyen gyorsan olvasható! :P


Értékelésem: 5/5

Carlo Collodi: Pinokkió kalandjai

Fülszöveg:
Pinokkió, a fabábu, mindnyájunk kedves ismerőse, Rónay György kitűnő átdolgozása nyomán újra elénk lép. A mesére vágyó gyerekolvasó és a régi emlékeit felelevenítő felnőtt egyaránt élvezheti a klasszikus történetet. Elszórakozhat rajta, hogyan kel életre a fahasábból Pinokkió, micsoda furcsa és tanulságos kalandokon esik át a maga felelőtlen esze járásával, s végül saját kárán tanulva, megokosodva és megemberiesedve, hogyan válik valódi emberré. Bár honfitársai a legolaszabb regényhősnek tarják, valójában a lehető legegyetemesebb figura, minden ifjú lélekben benne rejlő kópé. A hol kacagtató, hol részvétet keltő, de mindvégig izgalmas történet nemhiába egyik legkedvesebb olvasmánya a gyerekeknek szerte az egész világon.


Véleményem:
Tavaly láttam a filmet, az nem volt rossz, viszont most a könyvet nem igazán élveztem. Túl sok minden történik, és idegesítő, hogy átlag megszegi a szavát a főhős, hogy folyton rossz döntéseket hoz.... :S


Értékelésem: 3/5

Békés Pál: A kétbalkezes varázsló

Fülszöveg:
Történetünk első helyszíne: a varázslóiskola, hőse Fitzhuber Dongó, a legügyetlenebb varázslótanonc, aki éppen a diplomájára vár. Ha megkapja, okleveles mestervarázslóként lehet pályakezdő. Békés Pál kitűnő humorú meseregénye a kétbalkezes varázsló első nagy tettének izgalmas krónikája. Hogyan kutatja fel hősünk egy irdatlan lakótelepen Első Badar király egykori mesebirodalmának szétszórt udvartartását és a király legkisebb lányát, a szépséges Lanolint.


Véleményem:
Nem igazán jött át. Az Alice-ra emlékeztetett, bár az jobban "összevisszaság", de nekem kicsit ez is az volt... :S


Értékelésem: 2/5

Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai

Fülszöveg:
Az ifjúsági regényirodalom egyik remekműve novellisztikus történetek sora, amelyek a gyermekvilág és az amerikai kisváros mindennapjaiból valók: kerítésmeszelés, vasárnapi iskola, gyászmise a Jackson-szigeti robinzonád után, Becky és Tom szerelme. A könyv főhőse, Tom Sawyer, aki a regény elején még csak haszontalan iskolakerülő, de végtelenül fantáziadús és találékony fiú, valóságos vezéregyéniséggé válik. Ötletei pajtásait teljesen megigézik: a kedvéért akár kalóznak vagy rablónak is beáll…

Gondolataim:
Olvastam, még általános iskolában, de már nem emlékeztem rá. Azt tudom, hogy nem "utáltam", de hogy éppen mennyire tetszett, nem tudom... Most vegyes érzelmekkel kezdtem bele... Az egyik évfolyamtársnőm azt mondta, hogy uncsi... :S Viszont a kedvenc sorozatom Rory Gilmore-jának egyik kedvence a Hucklebbery Finn, aminek szintén Mark Twain az írója, és amelynek Tom Sawyer haverja a főszereplője... :D Tetszett!!! :) Aranyos, vicces, érdekes, izgalmas..! :) Majd egyszer a Hucklebbery-t is el akarom olvasni! :)

Értékelésem: 5* :)

Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok

Fülszöveg:
Micsoda boldogság és dicsőség az első iskolatáska! Dani is büszke örömmel indul iskolába, ahol a lelkesedése lohad ugyan, de érdeklődése nőttön-nő. A felnőttek kérdésére, hogy jó-e iskolába járni, Dani nem tud válaszolni. Van amikor jó, s van, amikor rossz. Janikovszky Éva játékosan megírt könyvét Réber László elragadó, színes illusztrációival kisiskolásoknak és szüleiknek ajánljuk.

Gondolataim:
Nagyon édes könyv, az iskolakezdésről, az óvodásokról stb. Aranyos, és jó ötleteket tartalmaz, hogy hogyan kell bánni a gyermekekkel, hogyan lehet felkelteni a kívácsiságukat. Természetesen a kicsik gondolataival, érzelemvilágával is megismerkedhetünk.

Értékelésem: 5* :)

Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?

Fülszöveg:
„Amíg kicsi voltam és okos és kedves és szép, mindig tudták, hogy kire hasonlítok…Amióta nagy vagyok, és ütődött és nyegle és idétlen, csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek.” Jót derülhet az éppen kamaszkorát élő olvasó, éppúgy mint a kamasz fiait-lányait nevelő szülő, s fedezhetik fel együtt, hogy változhat divat és technika, a kamaszlélek problémái változatlanok.

Véleményem:
Aranyos történet egy kamasz életéről, lelkivilágáról, a felnőttekkel való kapcsolatáról. Tetszett, ahogyan a többi Janikovszky könyv is! :)

Értékelésem: 5/5

Janikovszky Éva: Az úgy volt...

Fülszöveg:
„Az úgy volt, hogy amikor hazajöttem a táborból, itthon mindenki nekem esett, hogy na mi újság, mi volt, hogy volt, meséljek már. Én általán tudom, hogy mi az újság, csak nem szeretem, ha folyton kérdik. Ezért mondtam, hogy semmi.” Hányszor van így az ember, ha kamasz. És hányszor kerül olyan helyzetbe, hogy „semmi-szerű” választ ad, pedig… például ha a nagymamája megkérdi, hogy milyen húst süssön, azt feleli, hogy nem tudja, pedig… az öregek otthonában az egyik néni éppen azt szerette volna, ha olyan unokája lenne, mint ő… Vagy ha a kislány, akivel jó volna együtt járni, azt állítja, hogy írt a nyáron, és az ember úgy tesz, mintha nem hinné el, hogy írt. Janikovszky Éva tükröt tart a tizenhárom évesek elé, de mindannyiunk elé is, akik sok mindenen elgondolkodunk, sok mindenről tudjuk, hogy mi az újság, de azt válaszoljuk, hogy semmi. Réber László nagyszerű, telibe találó rajzai humorukkal a kamaszság komikumát és líráját teszik még érthetőbbé, szeretetre méltóvá.

Véleményem:
Nagyon aranyos könyv a kamaszok világáról, élményeiről! Tetszett!!! :D

Értékelésem: 5/5

Janikovszky Éva: Örülj, hogy fiú

Decemberben olvastam az Örülj, hogy lány-t, és tetszett, ezért, amikor a múlt héten megláttam ezt a könyvet a könyvtárban, úgy döntöttem, hogy kiveszem, kíváncsi voltam erre is… Hát, csalódtam… Lehet, hogy ha a lányosat nem olvastam volna még, akkor ez is majdnem annyira tetszett volna (azért úgy érzem, hogy a lányos a jobb), de így, hogy azt már olvastam, ez csak egy „utánzatként” jött le nekem. Fogalmam sincs, hogy melyiket írta hamarabb az írónő, nem is érdekel, én a lányosat olvastam el előbb, az a túl nagy ábrándozást leszámítva nagyon tetszett, de ezzel most nem tudok mit kezdeni, hogy ez majdnem ugyanolyan… Szerintem, csak az egyiket „szabad” elolvasni ahhoz, hogy az emberben megmaradjon a „varázs”…

Értékelésem: 3/5

Walt Disney: Arielle, a kis hableány

A barátnőmmel készültünk a mesepoetika vizsgánkra, és mivel én nem ismertem annyira ezt a történetet, hogy el is tudjam mesélni (csak kifestőkönyvem volt róla :P), így Iza elővette a könyvét, én pedig felolvastam... :)
Nem lett kedvenc a könyv, de a vizsgám 10-es lett!!! :D :D :D