J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi

A hatodik rész után alig vártam, hogy hozzákezdhessek a hetedikhez. Jó volt, bár néhol picit untatott... Izgultam Harryért, de szerencsére életben maradt. :) Szépen le is volt írva a végén, hogy hogyan alalkult az életük...
Többet nem is írnék róla. (Nem mindig van ihletem hosszú bejegyzéseket írni.) Akkor most kijelentem, hogy a kedvenc részeim a 3-as és a 6-os! :) :) :)

Értékelésem a hetedik részről: 4,5/5

Harry Potter és a Félvér Herceg

Vigyázat, cselekményleírást tartalmaz!!!

Amikor befejeztem, arra gondoltam, hogy de jó, hogy az utolját itthon olvastam, egyedül, legalább nyugodtan kibőghettem magam… Igen, Sirius után, most Dumbledore halálát is megsirattam. Bár tudtam, hogy meg fog halni… Az egész HP-ből annyit tudtam úgy hallomásból, hogy meghal valaki, meghal Dumbledore is, és a 7. résztől kíváncsian várják, hogy Harry is meghal-e... Nem tudtam, hogy az a valaki Sirius, felkészületlenül ért, hogy Harry hirtelen elveszítette azt, aki még a családot jelentette számára, aki enyhített árvasága miatti bánatán… A 6. részben viszont tudtam, hogy Dumbledore meghal, de akkor is szíven ütött, hogy akitől még Voldemort is félt, aki annyi mindent tett az iskoláért, a diákokért, Harry-ért, akit (majdnem) mindenki szeretett, az megszűnt létezni… Na és persze, ahogyan meghalt. Hogy az ölte meg, akiben megbízott, annak ellenére, hogy senki sem értette, hogy miért, és igyekeztek meggyőzni őt, hogy hagyjon fel ezzel a bizalommal… Ráadásul értelmetlen volt a halála, hiszen nem az igazi horcruxot szerezték meg… :(

Szomorú vagyok! A HP befejezése utánra mindjárt terveztem egy következő könyv elkezdését, de most úgy érzem, pár óráig még nem leszek képes erre… A HP7 lenne az, aminek most rögtön neki tudnék kezdeni, de az meg nincs nálam (majd a könyvtárból veszem ki), úgyhogy estélig szüneteltetem kicsit az olvasást…

De kicsit tértjünk rá vidámabb témára is. A barátnőm elárulta, hogy Hermione és Ron, valamint Harry és Ginny összejönnek majd. Azt is megmondta, hogy egyik pár a hatodik részben jön össze, a másik a hetedikben. De elfelejtettem, hogy melyik párt melyik részre mondta, szóval kíváncsian vártam, hogy vajon melyik pár fog összejönni… :) Jól volt leírva Ron és Hermione érzelmi világa is, tipikus 16 évesekhez méltó hozzáállás a szerelemhez, a csókolózáshoz, a féltékenykedéshez… :D

Harry különóráit is élveztem, megindító volt „látni”, hogy hogyan vezeti be Dumbledore Harry-t a titkok és az emlékek világába, Voldemort gyermekkorába stb.

Aranyos volt, ahogy a végén kiderült, hogy Tonks szerelmes Lupinba! :)

Kíváncsi voltam, hogy vajon Bill tényleg feleségül veszi-e „Francicát”. :D Mrs Weasley-hez és a többiekhez hasonlóan, én sem igazán rajongtam a lányért. A végére azonban már sokkal jobb színben tűnt fel, és megható volt a jelenet, amikor „kibékültek” Mrs Weasley-vel…

Nagyon szeretném már olvasni a folytatást, de a sok kötelező olvasmány miatt ugye nem mindig azt olvashatom, amit szeretnék. Bár, a HP is fent van a kötelezők listáján, azzal, hogy legalább egy részét el kell olvasni. De mivel én már elolvastam 6-ot, így nem lenne kötelező, hogy a hetediket is elolvassam, szóval a többi kötelező mellett, csak élvezetként keríthetek rá sort. Azért, címkézem kötelezővel is… :P

Eddig a harmadik rész, meg ez a kedvencem!

Értékelésem: 5*

Ui. Annyira belemerültem az olvasásba, hogy nem is jegyeztem ki idézeteket, csak még az elején egyet, amit Dumbledore mondott:

„Az emberek könnyebben bocsátanak meg annak, aki téved, mint annak, akinek igaza van.”

J. K. Rowling: Harry Potter és Főnix Rendje

Rengeteg lett a dolgom, már nincs időm sokat írni. Így csak egy rövidke értékelés:

Tetszett a könyv (jobban, mint a negyedik), de még mindig a harmadik a kedvenc. Sokan olvasó ki van akadva Harry viselkedésén, én annyira nem. Megértem, hogy rossz volt neki, hogy nem mondtak semmit stb. A "megmentési vágya" pedig aranyos. :) Sirius halálát megsirattam... :(
Néhol kicsit túl részletes volt, de azért nem sokat unatkoztam rajta.

Értékelésem: 4,5/5

J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege

A harmadik rész volt eddig a kedvencem, ahhoz képest a negyedik egy kicsit csalódást okozott… Először is, megrémültem, hogy olyan vastag. :P Vannak részek, amik szerintem nagyon el lettek nyújtva. A történet jó, de kicsit rövidebben is meg lehetett volna fogalmazni. Az eleje elég vontatott volt nekem, alig vártam, hogy végre odaérjenek a Roxfortba. Azért természetesen tetszett a könyv! Bírtam a másik nem felé való közeledési próbálkozásaikat. :D Cedric Diggory halála megrázó volt. Ahogy mások is írták, ez a rész már nem csak mese, itt már kezdenek komollyá válni a dolgok… Ezúttal nem mesélem el a történetet, ahogyan az első három kötet esetében tettem. Akkor volt rá ihletem, meg azért is tettem, mert majd gyermekirodalomból el kell olvasnunk valamelyik HP kötetet (szabadon lehet választani), így amelyek esélyesek rá, hogy azt választom, azoknak tudjam részletesen a tartalmát. Eddig a harmadik a nyerő! :D

Kedvenc idézeteim a negyedik kötetből:

„Mit számít, hogy nyelvünkben és szokásainkban különbözünk, ha a célunk közös? Ha nyitott szívvel fordulunk egymás felé, semmi sem állhat közénk.”

„Lássa már be, hogy nem az számít, minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel!”

„Egy ember igazi természetéről az árulkodik legjobban, ahogy az alárendeltjeivel bánik. Ne azt nézd, mit csinál, mikor vele egyenrangúak között van.”

„Furcsa dolog, de ha az ember fél egy közelgő eseménytől, és szívesen lelassítaná az idő múlását, az hajlamos rá, hogy még jobban felgyorsuljon.”

Értékelésem: 4/5

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!

Na, végig olvastam a harmadik részt is! Fantasztikus!!! :) Az első két rész is tetszett, de ez még jobb, még izgalmasabb volt a számomra! Ma délutánra akartam végigolvasni, hogy vissza vihessem a könyvtárba, de az este még volt 100 oldal, és ma délelőtt is van néhány elintéznivalóm, szóval nem tudtam, hogy mikor is olvassam még el azt a 100 oldalt. De aztán addig olvastam az este az izgalmas történéseket, hogy gyorsan elfogytak a lapok. Ha az oldal elején tartottam, rátettem a kezem arra a részre, amit még nem olvastam, mert hajlamos vagyok odébb pillantani, átnézni a másik oldalra, és ezzel lelőni valamilyen poént. :P Most viszont semmit nem akartam megtudni még egy fél oldallal sem előbb, hanem megbűvöltem olvastam, hogy mi lesz tovább! :) Fantasztikus fordulatok vannak a végén! Először megörültem, hogy Sirius ártatlan, és Harry nála fog lakni, aztán amikor megjelentek a dementorok, komolyan aggódtam, hogy megcsókolják. Szerencsére ez nem történt meg. Kb. a közepétől féltem Lupintól, mert olyan rendes volt, hogy féltem, hogy a végén kiderül, hogy gonosz, ahogy az első részben Mógusról kiderült. Lupint viszont jobban megkedveltem, mint annó Mógust (többet is ír róla az írónő), ezért eléggé lesújtott volna, ha végül kiderül, hogy gonosz… Csámpás végig kiakasztott, ahogy piszkálta „azt a szegény patkányt”, aztán kiderült, hogy nem volt véletlen az irtózása. :P A nyaklánc pedig, amit Hermione kapott… :) A régi olvasásomból derengett valami, hogy Hermione azért van ott minden órán, mert visszamegy az időben, de arra már egyáltalán nem emlékeztem, hogy a végén lesz egy ilyen megmentő kalandjuk a nyaklánc segítségével. :D Egyébként hihetetlen, hogy már olvastam az első három részt, mégis ennyire nem emlékeztem rájuk… Talán azért, mert csak egyszer olvastam el, 4-5 évvel ezelőtt, azóta rengeteg mást olvastam, ezzel viszont egyáltalán nem foglalkoztam, nem olvastam róla, nem beszélgettem róla másokkal, nem néztem meg a filmeket stb. De nagyon jó volt ez így, legalább újra átélhettem az első olvasás izgalmát. :) Most viszont már tuti nem felejtem el! :P Mostanában nem hinném, hogy újraolvasásra kerülne sor, mert rengeteg más könyv is terítéken van, de pár év múlva szerintem lesz ismétlés! :D A filmeket nem akarom megnézni… Annyira jól beleéltem magam a történetbe, elképzeltem a helyszínt stb, és ez nagy boldogsággal töltött el! Nem akarom ezt a filmekkel elrontani… Biztosan jók a filmek, de egyelőre szeretnék megmaradni az én kis képzeletvilágomban… :) Aztán lehet, hogy pár hónap múlva meggondolom,  és ráveszem magam, hogy megnézzem a filmeket.  :P 

Idézetek:

„  - Lupin nagyon jó tanár – szólt elismerően Hermione. – Csak azt sajnálom, hogy én nem állhattam ki a mumus ellen.

-          Neked milyen alakban jelent volna meg? – kérdezte vigyorogva Ron. – Fogadni mernék, hogy mint egy dolgozat, amire tízből csak kilenc pontot kaptál!” :D

„Nem nagy dicsőség, hogy patkánynak jobb voltál, mint embernek.” :P

„Hát nem tudod, hogy akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket? Nem tapasztaltad még, hogy ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban? Az édesapád ott él benned, Harry, és meg is mutatkozik, valahányszor szükséged van rá. Mit gondolsz, miért épp egy szarvas jelenik meg, ha a patrónusodat szólítod? Tegnap este Ágas tért vissza közénk.”

„Egyszóval tegnap este valóban az apádat láttad, Harry… őt találtad meg önmagadban.”

Ui.

EXPECTO PATRONUM! EXPECTO PATRONUM! EXPECTO PATRONUM! Jaj, csak sikerüljön a hónap végén a történelem vizsgám, és akkor olyan erős patrónusom lesz, ami a világ összes dementorát elküldi a búsba! :P

Egyébként, amint látjátok, mostmár nem kötelezőkről írok. Lezajlott az irodalom vizsgám, jól sikerült! :) 

Ja, az értékelésem: 5* :)

J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája

-         Vigyázat, cselekményleírást tartalmaz - 

A HP második része sem kevésbé izgalmas, mint az első rész, sőt… Harry-t egy Dobby nevű manó meg akarja védeni a Roxfortban rá váró veszélytől, ezért különböző módokon próbálja elérni, hogy Harry ne térjen vissza az iskolába. Akárhányszor meg akarja menteni Harry életét, csak bajt hoz a fiúra… Harry szülinapján Ronék elmennek a fiúért az apjuk varázsautóján, és a nyár második felét náluk tölti a fiú. Szeptember elsején Harry és Ron nem tudnak odajutni a 9 és ¾-ik vágányra, így a Roxfort expressz elindul nélkülük. Ők Ron apjának elvarázsolt autójával mennek, amivel nekiütköznek az iskola mellett lévő fűzfának, ami rájuk is támad. Ráadásul útközben a muglik is meglátják őket. Lesz egy új sötét varázslatok kivédése tanáruk: Gilderoy Lockhart. Nagyon utáltam az alakot, öntelt barom, a lányok odáig vannak érte, engem viszont kirázott a hideg a stílusától, hogy úgy elvolt magával. A végén pedig kiderült, hogy azt a sok hőstettet, amikről beszámol a könyveiben, nem is ő hajtotta végre, csak „ellopta” őket. Undorító!

Ebben a részben az a rejtély, hogy mi lakozik a Titkok Kamrájában, és ki az, aki újra kinyitotta a Kamrát. A szörny „lefagyasztja” áldozatait. Harryék azt gyanítják, hogy Malfoy a Mardekár utódja (aki kinyitotta a Kamrát). Hogy ebben bizonyosak lehessenek, Hermione azt találja ki, hogy főzzék meg a Százfűlé-főzetet, amelynek segítségével átváltoznak Mardekárosokká, és kifaggatják Malfoyt. Ez nem volt egyszerű, a főzet hónapokig készült, közben persze rengeteg szabályt megszegtek. :P De a téli szünidőre elkészült a főzet. Hermone azonban pórul járt, mert tévedésből nem a lány haja került a főzetébe, akivé át akart volna változni, hanem annak a macskájáé. Állatokra pedig nem szabad használni e főzetet, úgyhogy Hermione elég beteg lett, de mire újra elkezdődött a tanítás, de a gyengélkedőben lassan kiheverte a dolgot. Harry és Ron viszont átváltoztak Malfoy két barátjává, és kifaggatták a fiút, akitől kiderült, hogy nem ő a Mardekár utódja, és nem is tudja, hogy ki az. Időközben valamikor az is kiderül, hogy Harry párszaszájú, azaz, hogy ért a kígyók nyelvén. Később előkerült Tom Rowle Denem naplója, aki azt mutatta Harrynek, hogy ötven évvel ezelőtt Hagrid nyitotta ki a Kamrát, ezért rúgták ki az iskolából. Harryék ezt nem akarják elhinni, de a mágiaügyi miniszter, Cornelius Caramel is arra a következtetésre jutott, hogy Hagrid a bűnös, így – bár Dumbledore tiltakozott – elvitte Hagridot, bezáratta Aszkabanba. Lucius Malfoy pedig elérte, hogy a felügyelőbizottság megszavazza, hogy váltsák le Dumbledore-t. Később Hermione is áldozatul esik a szörnynek, teljes lesz a káosz. Harryék Hagrid pókja, Agrar, által megtudják, hogy valószínűleg az egyik női mosdóban van a Titkos Kamra bejárata. Miután Ron húgát Ginny-t elrabolja, és magával viszi a szörny, Harryék elhatározzák, hogy lemennek a Kamrába. Ott Harry szembekerül Denem-mel, akiről kiderül, hogy ő Voldemort… Mivel Hermione rájött, hogy egy Baziliskus van lent a Kamrában, Harryék pedig megtalálták nála ezt a cetlit, így már tudták, hogy mivel állnak szemben. Harry nagyon bízott még Dumbledore-ban, így az elküldte hozzá Fawkes-t, a főnixmadarát, valamint a Teszlek Süveget. Harry kap a Süvegtől egy kardot, a madár könnye pedig begyógyítja a sebét, amelyet a Baziliskus mérges foga ejtett rajta. Aztán Harry beledöfi ezt a mérges fogat a naplóba, így Denem megsemmisül.

Denemtől megtudta Harry, hogy Ginny nyitotta ki a Titkok Kamráját, azzal, hogy írt a naplóba, és Denem „megbűvölte”. Ginny fél, hogy ki fogják csapni, de a jóságos Dumbledore tudja, hogy Voldemort még Ginnynél jóval tapasztaltabb varázslók eszén is túl tud járni, így nem hibáztatja a lányt, és nem részesíti büntetésben.

Lockhart pórul jár, mert azon kívül, hogy kiderül, hogy a könyvei hazugságot tartalmaznak, még egy általa mondott felejtés átok is visszafelé sül el, így nem emlékszik semmire. Dumbledore eltanácsolja, azzal, hogy menjen emlékeket keresni. :P

A diákok boldogok, hogy társaikat sikerült feléleszteni, a vizsgák is elmaradnak az előzetes nagy izgalmak miatt. Vidáman vesznek részt az évvégi lakomán, majd mindenki útjára indul, hogy a nyári szünidőt a családjával töltse. Harry megadja a Dusley-ék telefonszámát a barátainak, hogy ha a leveleket megint nem kapná meg, akkor legalább telefonon el tudják őt érni.

Harry Dobbyval is jóságos. A manó Malfoyéké, és rávezeti Harry-t, hogy Lucius rakta Denem naplóját Ginny egyik könyvébe, tehát ő tehet róla, hogy a lány elkezdett írni a füzetbe. Dumbledore megfenyegette Luciust, hogy még egy ilyen tett, és repül a felügyelőbizottság tagjai közül. Harry pedig ezért cserébe „felszabadította” Dobbyt, ugyanis adott neki egy zoknit, és ha egy manó kap bármilyen ruhadarabot, akkor attól kezdve szabad lesz, tehát nem kellett tovább Malfoyék manójának lennie… :)

Idézet:

„A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában.”

Értékelésem: 5/5

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

Ezúttal nem írok fülszöveget, mivel elég részletesen leírom a saját szavaimmal a történetet...

Tehát:

-         Vigyázat, cselekményleírást tartalmaz -

Néhány évvel ezelőtt elolvastam a Harry Potter első három kötetét. Szerettem, de valahogy mégis elmaradt a folytatás olvasása. A filmet egyiket sem láttam, de nem is akarom. Addig legalábbis biztosan nem, amíg el nem olvastam mindegyik részt. Aztán majd meglátjuk… Szóval, így évek múltán először az jutott eszembe, hogy valószínűleg már nem tetszene annyira a HP, mint régen. De aztán egyre többen emlegették Molyon, sokan írták Az olvasás 7 hete kihívás keretein belül, hogy e könyveknek köszönhetően szerették meg az olvasást stb. Tehát, hirtelen – a Molytársaknak köszönhetően – egyre többször hallottam a HP-s könyvekről, aztán pedig észrevettem, hogy van egy kihívás is, amely e könyvsorozathoz kapcsolódik. Eldöntöttem, hogy részt veszek rajta, elolvasom mindegyik HP könyvet. :D

A sorozat első kötete tehát „Harry Potter és a bölcsek köve”. A regény először bemutatja Harry-t és „családját”. Harry kis híján 11 éves, a nagynénjéékkel él: Petunia nénivel, Vernon bácsival és a fiukkal Dudley-val. Petúnia nővére volt Harry anyja, aki boszorkány volt. A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába járt, ahogy Harry apja is, aki varázsló volt. Egy rossz útra tért varázsló Voldemort (akit legtöbben csak „tudod ki”-ként emlegettek) azonban megölte őket. Harryvel is végezni akart, de nem sikerült neki, viszont azért lett nyoma a küzdelemnek, Harry homlokán egy villámalakú sebhely keletkezett.  Vernonék elvállalták a fiú nevelését, de alig törődtek vele, szinte csak eltűrték, hogy ott van. Ők nagyon varázslóellenesek voltak, ezért azt akarták, hogy Harrynek se legyen semmi köze ahhoz a másik világhoz. Ennek érdekében nem mondták el neki, hogy ő varázsló, és azt mondták, hogy a szülei autóbalesetben haltak meg. Dudley nagyon elkényeztetett fiú volt, borzasztóan ellenszenves figura. Harry a 11. szülinapján levelet kap, de Vernonék nem adják át neki. Erre újabb, meg újabb levelet kap, de a bácsiék mindet elkobozzák. Aztán elutaznak, hátha akkor abbamarad a levélözön. Az azonban nem maradt abba, sőt személyes látogató is érkezett, Hagrid személyében. Hagrid vadőr volt a Roxfortban. Ő avatta be Harry-t a múltjába, majd elvitte vásárolni, hogy beszerezzék az iskolába szükséges holmikat. Szeptember 1-jén Weasley-ék segítségével megtalálta a 9 és ¾-ig vágányt, és a többiekkel együtt útra kelt a Roxfortba. Összebarátkozott Ron Weasley-vel, Draco Malfoy-jal pedig gyorsan megutálták egymást. Hermione Granger-t először sem Harry, sem Ron nem kedvelte, mert a lány cserfes volt, és okoskodó. A Teszlek Süveg mindhármukat a Griffendél-házba osztotta be.

„Kalapok közt keresgélve

Találsz talán szebbet,

De nem hordott még a fején a föld

Nálam eszesebbet!

Én vagyok a Teszlek Süveg.

A híres? Naná!

Más sapkákkal ne végy engem

Egy kalap alá!

Én látom, mit senki más:

hogy mit rejt a fejed.

Próbálj fel, és menten mondom,

hol van a helyed.

Ha vakmerő vagy s hősi lelkű,

Házad Griffendél.

Oda csak az kerül, ki

Semmitől se fél.

Hugrabugnak nyájas népe

békés, igazságos.

Oda mész, ha türelmes vagy

S jámbor – ez világos.

A bölcs öreg Hollóhátban

Éles elmék várnak.

Kiknek a tanulás kaland,

Oda azok járnak.

Hogyha agyafurt s ravasz vagy,

Ne is tekints másra:

A Mardekár való neked.

Ott lelhetsz sok társra.

Hát vegyél fel, és ne remegj!

Forog ez az agy!

Bár nincsen mancsom, nálam mégis

Jó kezekben vagy!”

Amikor a repülést tanulták Malfoy ki akart babrálni Neville-lel, elvette a nefeleddgömbjét, és felrepült vele. Harry segíteni akart Neville-nek, így utánarepült, és meg is szerezte a gömböt. Félő volt, hogy büntetést fog kapni, mivel ekkor még nem volt szabad repülniük. De McGalagony professzor látta, hogy milyen remek fogójátékos lenne Harryből, így büntetés helyett elérte, hogy benne lehessen a Kviddics csapatban, pedig az elsősök még nem játszhattak. Harry és Ron megmentették Hermioné-t egy trolltól, ezután barátkoztak össze a lánnyal.

„Vannak helyzetek, amelyekben az ember akarva-akaratlanul is megkedveli a másikat. Egy négyméteres hegyi trollal szembenézni – nos, ez pontosan ilyen helyzet.”

A három jóbarát szeretett császkálni, így egyik alkalommal véletlenül abba a terembe kerültek, ahol egy háromfejű kutya őrzött valamit. Kutatásaik által rájöttek, hogy az a valami a bölcsek köve, amely az örök életet biztosítja használójának. Néhány kihallgatott beszélgetésből arra is rájöttek, hogy Piton professzor el akarja lopni ezt a követ. Ezt mindenképpen meg akarták akadályozni. Időközben Harry kapott egy láthatatlanná tévő köpönyeget. Az apjáé volt a köpönyeg, és az iskola igazgatója Dumbledore úgy gondolta, hogy mostmár Harryt illeti meg, ezért elküldte neki. A fiú Edevis tükrével is megismerkedett. A tükörnek az volt a titka, hogy megmutatta azt, amire az ember vágyott. Harry arra vágyott, hogy lássa a családját, így azokat mutatta meg neki a tükör, míg Ronnak azt, hogy iskolaelső, jelvénye van, csapatkapitány lett, megnyerte a házkupát és a kviddicskupát. Tehát Ron arra vágyott, hogy kitörjön a bátyjai árnyékából, hogy ő is híres legyen. Később Dumbledore vezette rá Harry-t, hogy mi a tükör titka, de azt is mondta neki, hogy vigyázzon, hogy ne babonázza meg a látvány, mert volt már aki ebbe őrült bele.

„Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni – ezt jól vésd az eszedbe!”

A könyv végén eljött az az este, amikor meg kell akadályozni, hogy ellopják a bölcsek kövét. Ron lejátszotta a sakkjátszmát, ami az egyik akadályt jelentette, Hermione kilogikázta, hogy melyik italt kell meginni, hogy be lehessen jutni az utolsó terembe… És ott Harry nem Pitonnal állt szemben, akire számított, nem is Voldemorttal, hanem nagy meglepetésére Mógus professzorral. Kiderült, hogy Harryék félreértették a jeleket, ugyanis nem azt akarta Piton megtudni Mógustól, hogy mi a varázslatának megfejtése, valamint nem is ő bűvölte meg Harry seprűjét az egyik kviddicsmeccsen, hanem Mógus. Harry megszerezte a bölcsek kövét (nemeslelkű, tisztaszívű volt, és ő csak megtalálni akarta, nem felhasználni, így a kő önként a zsebébe csusszant), és harcolt Mógus ellen, amiben végül Dumbledore volt  segítségére. Azután az igazgató elbeszélget Harryvel. Elmondja, hogy megsemmisítették a bölcsek kövét, hogy biztosan senki ne használja gonosz célokra. Ennek hatására Nicolas Flamel és a felesége nemsokára meghalnak (jó varázslók, akiket eddig az életelixír tartott életben, amely a kőben volt), de emiatt nem kell szomorkodni, már úgyis több mint hatszáz évesek voltak. Arra biztatja Dumbledore Harry-t, hogy nyugodtan mondja ki Voldemort nevét, ne nevezze ő is „tudodki”-nek, ahogy sokan teszik.

„A dolgokat mindig a nevükön kell nevezni. Ha félsz a névtől, félni fogsz magától a dologtól is.”

Azt is elmondja, hogy Mógusnak azért okozott fájdalmat, ha hozzáért Harryhez, mert Mógus gonosz, Harryt pedig az édesanyja szeretete védte, hiszen annó azért halt meg asszony, mert védte a kisfiát.

„Akit egyszer ennyire szeretett valaki – aki talán már rég nem is él -, azt a szeretet ereje mindhalálig védelmezi.”

Mivel Harry a harc utáni lábadozás miatt nem lehetett ott a következő kviddicsmeccsen, így a Mardekár nyerte el újra a házkupát. Dumdledore azonban az évzáró bulin adott plusz pontokat a Griffendél csapatának. Neville-nek azért, mert végre bátrabb, és elszántabb lett.

„Nem kevés kurázsi kell hozzá, hogy szembeszálljunk az ellenségeinkkel, de ahhoz sem kell kevesebb, hogy a sarkunkra álljunk a barátainkkal szemben.”

Ronnak a sakk miatt, Hermione-nak a logikai megfejtése miatt, Harrynek pedig a Mógussal való harc miatt adott plusz pontokat, így a Griffendélnek ugyanannyi pontja lett, mint a Mardekárnak, tehát döntetlen lett a végső eredmény. Az évvégi vizsgák is elég jól sikerültek Harrynek és Ronnak is, Hermione-nak viszont nagyon jól, osztályelső lett.

A regény azzal fejeződik be, hogy utaznak haza. Leszállnak a 9 és ¾-ik vágányról, ott találkozik Harry Vernonékkal, a többik pedig a szüleikkel. Harryék megbeszélik, hogy a nyáron még látják egymást, majd mindannyian útra kelnek… Harry arra gondol, hogy Vernonék nem tudják, hogy otthon nem szabad varázsolnia, így majd elsüt néhány trükköt Dudley számára… :D

Értékelésem: 5/5