Szabó Magda: Álarcosbál

Most látom, hogy erről elfelejtettem bejegyzést írni. Jó könyv, tipikus pöttyös stílus. :) Aranyos, szeretetreméltó, őszinte, érzelmes. :) Bár, vannak az írónőnek olyan könyvei, amelyek nekem ettől sokkal jobban tetszenek, de ez is jó. :D

Értékelésem: 4/5

Thury Zsuzsa: Angéla

Kislány koromban is olvastam ezt a könyvet, és most egyes kihívásoknak köszönhetően újra kivettem a könyvtárból. :D Annó csak egyszer olvastam, igy nem igazán emlékeztem már rá. Aranyos történet, és olyan szívbemarkoló a gyermekek gondolkodásmódja. Keménynek, de kedvesnek is lenni egyszerre… Megindító.

Értékelésem: 4/5

Fehér Klára: Bezzeg az én időmben

Végigolvastam. Ülök az ágyon, és bámulok magam elé… 1941. június 29. Magyarország hadat üzent Szovjetuniónak…

Nagyon jó könyv!!! Nem csoda, hogy bekerült a Nagy Könyv top 100-ba! Az egész könyv érdekes, izgalmas, de egyben aranyos is.

De a vége… Persze így nyilván elgondolkodtatóbb, megrendítőbb a történet, jobban megmarad az ember emlékezetében… De nagyon jó könyvnek tartanám egy boldog befejezéssel is!!! Így viszont bizonytalan, nem tudjuk, mi lesz velük… De legalább reménykedhetünk, hogy Laci egy idő után visszatért, és boldogok lehettek.

Az Abigélre emlékeztet, és azt is imádom. (Azzal, hogy azt már több, mint 10 éve ismerem, míg ezt a könyvet most olvastam először…) Ott is hasonlóan „nyitott kérdés” a vége…

Értékelésem: 5*

Nagy Katalin: Rendhagyó emlékkönyv

Nem tudom, hogy ezt a könyvet miért csak most olvastam el. Megvan már egy ideje (azért nem kamasz korom óta, hanem azóta, amióta felnőtt fejjel olvasok ifjúsági könyveket), bele is néztem valamikor, de valahogy nem keltette fel az érdeklődésemet. Végülis, az eleje kicsit unalmas a számomra, nyilván azért nem lett belőle régen elolvasás... De most 2-3 fejezet után egyre jobban megtetszett a könyv! Vannak aranyos és vicces részek, vannak szomorúak. Szépen írja le, milyen volt az élet régen, hogyan látta ezt egy akkori kislány. Jó, hogy végre elolvastam!

Értékelésem: 5/5

Szalay Lenke: Mogyoró és a fiú

Aranyos történet, gyermekkoromban nagyon szerettem, ezért most újraolvastam. Kiskamaszként többet adott, most nem ragadt annyira magával, de azért jó volt. Nem tudom, hogy az eleje régen mennyire tetszett, de most eléggé untatott a főhadiszállásos rész…

Értékelésem: 4/5

Janikovszky Éva: Szalmaláng

Fülszöveg:
Palócz Vera szegedi gimnazista életre-halálra beleszeret Iharosba, aki Peer Gyntöt játssza a színházban. Azután: még halálosabban beleszeret Kolozs Jánosba, a karmesterbe. És küldi a leveleket Kolozs Jánosnak, aki egyáltalán nem karmester… És akkor, éppen akkor, amikor találkozik a tekintetük, és az első érzelmekkel teli szót váltják, abbamarad a regény…
„És… mi történt aztán?” – kérdezték Janikovszky Évát a kíváncsi olvasók. Mi történet aztán, hogy a szerelmesek egymásra találtak? Tizenegy évvel a regény megírása után, a harmadik kiadás epilógusában az írónő erre a kérdésre is választ adott. Frappáns, szellemes, Janikovszky Évás választ. Milyen kár, hogy a mostani kiadáshoz már nem írhatja meg, mi történt hőseivel az azóta elmúlt harminc év alatt!

Véleményem:
Néhány hete megvettem ezt a könyvet, mert rátaláltam egy antikváriumban. Nem volt drága, nem bántam meg, hogy megvettem, de ha most - az elolvasás után - kellene döntenem, nem venném meg. Annyira nem fogott meg, hogy úgy érezzem, hogy kell egy saját példány. Egyébként újraolvasás volt, tini koromban már olvastam egyszer. De egyáltalán nem emlékeztem, hogy miről is van benne szó... Aztán, ahogy olvastam, természetesen felvillantak az emlékek, hogy ja hát igen, ez volt benne... Vicces volt Vera, meg az ifjabbik Kolozs János levelezése, de a mű többi része nem kötött le igazán...

Értékelésem: 3,5/5

Ui. Ja és érdekes, úgy tűnik, hogy ezt a regényt pöttyös meg csíkos könyvként is kiadták! :D

Ui.2 Most olvasom Molyon, hogy az új kiadásnak a végén van "És mi történt ezután?" rész is, amelyben leírja az írónő, hogy kivel mi történt az elkövetkező 14 évben... :D Az én példányomból természetesen ez a rész hiányzik, na majd megnézem a könyvtárban, hátha ott van ebből az új kiadásból is... :P

Angela Nanetti: Valeria! Szerelmem!

Fülszöveg:
Lányregény fiúszemmel? Viharos szerelmi történet? Véletlen motorbaleset? Kamaszkori válság? Egy dombok közt meghúzódó szépséges olasz kisvárosban elementáris erővel zúdul egy fiúra az első szerelem. Kiforgatja énjéből, összetöri bizonyosságait, feldúlja mindennapjait, veszélyezteti kosárlabda-karrierjét, válófélben lévő születi önvizsgálatra készteti. És a szerelem tárgya? A lány? Akaratlan okozója mindennek, ezért az ő csodálkozó, kerekre nyítl szemével búcsúzik a történet, melyet lányok és fiúk figyelmébe egyaránt ajánlunk.

Gondolataim:

Kicsit furcsa volt nekem ez a könyv, a fülszöveg alapján nem ezt vártam… A történet azzal kezdődik, hogy egy kamionos elé száguld egy motros. Megtörténik a baleset, a kamionos fél, hogy őt tartják majd bűnösnek, ezért inkább lelép. De mindjárt jön is egy jármű, amely meglátja a fiút, és beviszi a korházba. A fiú 16 éves, Marconak hívják. Az intenzív osztályra került, eszméletlen állapotban van. Lassan feltűnnek a színen a fiú szülei, akik nem váltak el, de külön élnek. Sokat ír az apa gondolatairól, érzelmeiről, megbánt cselekedeteiről… Ez kicsit uncsi volt a számomra, inkább a fiúra voltam kíváncsi. Hamarosan megjelenik a kórházban egy 17 éves lány, Valéria, aki elmondja a szülőknek, hogy ő Marco barátnője. Ezután visszatér a történet a múltba, leírja, hogy hogyan alakult Marco élete, mióta megismerte Valériát. De néha-néha visszatér a jelenbe, hogy írjon az apáról.

Tehát, Marco és Valéria egy buliban ismerkedtek meg, úgy, hogy a lány adott tüzet Marconak, mert ő nem találta a gyújtóját. Kapcsolatuk idején beszélgettek, csókolóztak, motroztak, mint a kamaszok… A lány kozmetikai tanfolyamra járt, de miután összejöttek, már nem nagyon jártak be az iskolába, inkább egymással voltak. Marco hanyagolt mindent, az otthoni beszélgetéseket az anyjával, az iskolát, az edzést. Az anyja észrevette a változást, az edző is, de nem foglalkoztak eléggé vele ahhoz, hogy rájöjjenek, hogy mi történik, hogyan lehetne segíteni… Valéria volt barátja Nico féltékenység tárgya volt közöttük. Nem is alaptalanul, hiszen Valéria még szerette Nicot. Marco szerintem kicsit úgy viselkedik, mint egy hisztis kislány :P, de tulajdonképpen meg lehet érteni, hiszen Valéria tényleg csúnyán bánik vele…

Az apa is így gondolkodik, miután a lány elmesélte a történteket: csúnyának tartja a lány viselkedését, de tudja, hogy egy kamaszról van szó, adni kell neki még egy esélyt. Ezért amikor Marco felébred, behívja magával a lányt is. A lány fél, hogy Marco nem akarja majd látni, a szülők nyugtatják, és ezzel véget is ér a történet. Azt már nem írja le, hogyan reagált a fiú Valéria megjelenésére, de biztosan örült, hiszen szerette a lányt.

A szülők kicsit közelebb kerülnek egymáshoz a történések hatására, de azt azért nem írja, hogy újra összeköltöznének, vagy valami ilyen komolyabb dolog…

A régi pöttyös könyvek jobban tetszettek nekem, de most épp az a feladat gyermekirodalomból, hogy egy „mai” pöttyös könyvet olvassunk el. Bár ez sem éppen mai, de azért nem olyan régi, úgyhogy ezt választottam az egyik könyvnek. Valamint ezt olvastam a „Hónapvégi fiatalodás…” kihívásra is. :)

Értékelésem: 4/5

Fehér Klára: Mi szemüvegesek

Már egy ideje szúrta a szememet a pöttyös esemény/kihívás, mert régen nagyon szerettem olvasni az ilyen könyveket. Úgy éreztem, jó lenne nosztalgiázni, újraolvasni néhányat, és olyanokkal is megismerkedni, amelyek a gyermekkoromból kimaradtak. De ugye, a kötelezőket kell olvasnom… Valamelyik este azonban megint nem bírtam tovább, letöltöttem Fehér Klára két könyvét a MEK-ről, és úgy döntöttem, hogy legalább az egyiket elolvasom most, más pöttyöseket meg majd a vizsgaidőszak után. :D Választásom a Mi szemüvegesek című könyvre esett. Egy este alatt elolvastam a gépen. :D Szóval, nagyon olvasmányos, mégsem gyerekes, hanem érdekes és tanulságos. Na jó, a sok kitalált világoskék dolog kicsit zavart, jobban szeretem a „valósághű” dolgokat. De legalább eszembe juttatta, hogy régen nekem is volt képzeletbeli barátnőm. Erikának hívták. :) A szomszéd lánnyal mentem a suliba, neki is volt képzeletbeli barátnője, és a suliba menet mindig befordultunk egy kis utcába, mert ott laktak a képzeletbeli barátnőink, mentünk beszólni nekik, és aztán négyesben folytattuk az utunkat az iskola felé. :P Tehát, a világoskék kitalációknak is volt számomra jó oldaluk is, hiszen legalább eszembe jutottak ezek a régi emlékek. :D

Szóval nagyon tetszett a regény. Hajagoséknak persze lekevertem volna egy-két pofont, és a többieket is kiosztottam volna, hogy álljanak már a sarkukra, és ne engedelmeskedjenek nekik. :D

Ezt a regényt most olvastam először, nem is rémlik, hogy régen hallottam volna róla. Nekem most, 21 éves koromban lett szemüvegem. Nem hordom állandóan, csak a vezetéshez kell, de azért még bennem is ott van az az érzés, hogy „Bénán nézek ki!” :P Nem csoda tehát, hogy kíváncsi lettem a könyvre, és nem is bántam meg, hogy elolvastam! :)

Értékelésem: 5/5