Závada Pál: Jadviga párnája

Furcsa volt nekem ez a könyv… Először untam. Aztán jött az a rész, hogy a csaj nem akart lefeküdni a férjével, ez dühített… :P, de érdekelt is. Amikor még a szeretőjével sem akart együtt aludni, mert ő magányra vágyik bla-bla, akkor szánalmas volt. Később megint untatott. Aztán, amikor mesélte Jadviga, hogy intim kapcsolata volt a barátnőjével, majd helyett kapott annak férje mellett a hitvesi ágyban, akkor megint „érdekes” volt… Aztán megint untam, untam, untam, csak néhol volt egy-egy érdekesebb rész… A vége felé röhej volt az a kirándulás, amikor a főhősünk „csaja” hetyegett a sofőrrel, miután a párját (aki fizette az utazást) leitatták, vagy elküldték valamiért…

Na, ebből az eshet le, hogy valami szexmániás vagyok, hogy csak ezek a részek kötöttek le… :P De ez nem egészen így van! :D Inkább azt mondanám, hogy untatott a könyv, ezek viszont egy kis „színt vittek bele”, hogy mégis kicsit „szórakoztató” legyen… :D

Értékelésem: 3/5

Jodi Picoult: Törékeny

Most olvastam A nővérem húgát is, ami nagyon tetszett, ezért féltem… Féltem, hogy „túl sok” lesz megint ugyanebben a stílusban olvasni, hogy már nem lesz olyan érdekes, hogy „utánzatnak” élem majd meg… De nem így történt! Nagyon tetszett, kedvenc lett ez is! :)

Elfelejtettem, hogy mit olvastam a fülszövegben, és totál úgy kezdtem neki az olvasásnak, hogy Willow kisfiú. Kb. 15 oldal után jöttem rá, hogy kislány… :D Ez a könyv is nehéz és bonyolult kérdéseket vet fel. Nem tartottam „rossznak” az anyát a per miatt, de úgy érzem, én nem tudtam volna megtenni. Szóval, nem álltam mellette, de meg tudtam érteni, hogy miért teszi, hogy a pénzügyi nehézségekből akarja kiszabadítani a családját. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy végigvigye ezt a pert, próbálva nem törődni azzal, hogy mit mondanak az emberek, állandóan győzködve a gyermekét, hogy valójában szereti őt, és hát ugye a szeretteit is elveszítette… Az miatt kegyetlennek érzem, hogy a barátnőjét perelte be. Nem tudtam volna azt vallani, hogy nem szeretem a gyermekem, és ezzel egyben tönkretenni a barátnőm életét, a barátságunkat…

-         SPOILER -

Nagyon tetszett a könyv, minden szál megfogott! Azt olvastam Molyon, hogy az írónő könyveiben általában meghal valaki. Ez elszomorított, úgy éreztem, hogy ennél a könyvnél úgy is lehet hatásos befejezés, hogy mindenki életben marad. A végén megkönnyebbültem, hogy mégsem hal meg senki, és tényleg jó lett a befejezés! Aztán jött az utolsó oldal… :( Nekem az nem hiányzott! Anélkül is teljesnek, elmélyült befejezésűnek ítéltem volna a könyvet. Elszomorított, hogy ez lett a vége, de azért emiatt nem veszített számomra az „értékéből”, ugyanúgy megmaradt kedvencnek…

-         SPOILER VÉGE –

Értékelésem: 5*

John Steinbeck: Egerek és emberek

Mindenki dicséri ezt a könyvet, hogy milyen megrendítő stb. Rám is hatással volt, nem is unatkoztam rajta, oda tudtam figyelni, és kicsit el is gondolkodtatott. De belőlem nem váltott ki annyit, mint másokból… Többet nem is mondanék róla.

Értékelésem: 4/5

Jodi Picoult: A nővérem húga - a könyv és film értékelése egyben

Az ősszel láttam a filmet, már az meghatott, a végén csak ültem, és bámultam magam elé… Később megtudtam, hogy megvan a könyv a könyvtárban, ahová járok. Azonnal várólistára vettem… :) A kötelező olvasmányaim miatt viszont csak most jutottam oda, hogy elolvassam…

Az első bekezdéstől kezdve lenyűgözött! Az elejét a barátomnál olvastam, jópár részt felolvastam neki. :) Ha a folytatást is a jelenlétében olvastam volna, rengeteg részt megosztottam volna vele… Mert ez olyan, hogy nagyon szeretné az ember megosztani valakivel az elgondolkodtatóbbnál elgondolkodtatóbb részeket, érzéseket… Sokszor egy-egy rész után csak ültem, és bámultam magam elé, mint a film végén…

Sajnálom, hogy kihagyták a filmből az ügyvéd és a tanácsadónő közötti szerelmi szálat, mert engem ez is nagyon megérintett. Természetesen, ez személyes élményeknek is köszönhető, ugyanis mi is a barátommal régebben jártunk, aztán egy ideig (igaz csak 2 évig, nem 15 :P) nem találkoztunk, és amikor újra összehozott bennünket a sors, akkor féltem… Féltem, hogy újra meg leszek bántva, aggódtam, hogy neki mit jelent ez az újra összetalálkozásunk… Szóval, teljesen át tudtam érezni a tanácsadónő helyzetét! Kár, hogy a filmből kihagyták ezt a részt…

Miután végigolvastam a könyvet, megnéztük a filmet a barátommal. Egyetértettünk abban, hogy nem hoznánk létre egy donorbabát a gyermekünknek… Ha a filmből annyira nem is jön le, de a könyv tökéletesen érzékelteti, hogy senki nem boldog! Hogy a szülők csak Kate-tel törődnek, a másik két gyermekre oda sem figyelnek…

Persze, a szülőket is sajnálom, nagyon nehéz lehet nekik… De a testvérek szomorú gyermekkora is megrendíti az olvasót…

-         SPOILER -

A filmnek nem ugyanaz a vége, mint a könyvnek… Ez engem eléggé bosszant! Az „természetes”, hogy vannak eltérések a könyv és a film egyes részletei között, de az elég „furi”, hogy a teljesen különböző a történet vége… De így legalább meglepetésként ért a végkifejlet, annak ellenére, hogy láttam a filmet… :P A barátom kérdezte, hogy melyik befejezés tetszik jobban. Azt mondta, hogy neki a film, mert Kate egész életében haldoklott, „természetesebb”, hogy ő hal meg, és Anna „felszabadul”, mint az, hogy ő veszíti el életét… Na igen. Ha magát a történetet nézzük, valóban a film befejezése az „igazságosabb”, a „természetesebb”… De ha úgy nézzük, hogy egy könyvről/filmről van szó, akkor a könyv befejezés nekem jobban tetszik, mert arra tényleg nem számítottam, és így talán még megrendítőbb…

-         SPILER VÉGE –

Kedvencem lett ez a könyv, egyszer szeretném megvenni, hogy magamnak is meglegyen! 

Értékelésem: 5*

Nemes Nagy Ágnes: Az aranyecset

Az elején tetszettek a rímes versikék, később már untam, csak az tetszett, hogy ez az utolsó kötelezőm, aztán végre olvashatom, amit akarok... :P

Értékelésem: 2/5

Helen Fielding: Mindjárt megőrülök! Bridget Jones naplója 2.

Fülszöveg:
A Napló ott ért véget, hogy Bridget megkapja álmai férfiját, Mark Darcyt. Bridget Jones naplójának második kötete ott kezdõdik, hogy baj van: Darcy, aki idõnként Bridget lakásán tölti a napot és/vagy az éjszakát, nem hajlandó mosogatni! Azonkívül – vélekednek a barátnõk – bizonyára homokos is, mert egyre többet lebzsel a zsiráflábú, feneke-nincs, egyszóval férfias Rebecca körül… Persze vannak más bajok is: Bridget anyjának legújabb dilije például, hogy Kenyába rohangál szafárit látni és maszájokat fogdosni – egy ifjú kikujut magával is cipel Londonba, hogy véres kardként körbehordozza. Bridget mindezt egy thaiföldi búfelejtõvel próbálja túlélni, ám olyan valódi és álkalandokba bonyolódik, hogy akár élete végéig egy thai dutyiban senyvedhetne, ha ismét meg nem jelenne a színen Mark Darcy.

Gondolataim:

Eredetileg az első részt akartam kivenni a könyvtárból, de az nincs meg magyar nyelven… :S Végül, kivettem ezt a másodikat. Az első pár oldalon idegesített, hogy ötpercenként ír Bridget a naplójába, de később „javult a helyzet”, megjelentek a hosszabb írások, napi egy-két bejegyzéssel, és csak néha fordult elő az öt percenként írás, úgyhogy már nem zavart, belefeledkeztem a történetbe… :) Sok benne a humor, a kaland, és tulajdonképpen, ahogy már mások is írták, kicsit minden nő megtalálja magát ebben a könyvben. :D Amikor nem tudod, hogy felhívd-e a szeretett férfit, vagy várd meg, hogy ő keressen… Tudod, hogy várnod kellene, de sokszor nem bírod ki… Az egyik barátnő ezt tanácsolja, a másik azt, nem tudod, hogy kire hallgass… Ismerős helyzetek.. :P

Szóval, teljes mértékben megnyerte a tetszésemet a könyv! :D A filmből az első részt láttam, de abból sem emlékszem minden részletre, a második részt viszont nem is tudom, hogy láttam-e… De jó volt így, legalább nem tudtam előre, hogy mi fog történni… :D A Molytársaknak biztos megvan e-bookban az első rész, majd egyszer megszerzem, és azt is elolvasom… :D

Értékelésem: 5*

Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

Fülszöveg:
Az ifjúsági regény 9-10 éven felülieknek szól. Egy csapat gyerek a nyarat egy vadőr mellett tölti. Égig érő kilátót építenek, lovakat hajszolnak, keresik a mocsárban a titkos utat, amelyen száraz lábbal át lehet kelni. A regényből nagy sikerű film készült.

Véleményem:

Nem vagyok oda a szárnyas állatokért, ami azt illeti.. :D Így nem tudtam úgy átélni a kárókatonák stb. csodálatát, mint a regényhősök… De szerencsére nem csak ebben merült ki a történet, és tulajdonképpen tetszett. Sajnáltam, hogy szomorú a vége, de talán ez a megrázó befejezés garantálja azt, hogy jobban megmaradjon az emberek fejében a történet, hogy még kevésbé érezzék azt, hogy „felejthető”… 

Értékelésem: 4/5