2011. október 30., vasárnap

Angela Nanetti: Valeria! Szerelmem!

Fülszöveg:
Lányregény fiúszemmel? Viharos szerelmi történet? Véletlen motorbaleset? Kamaszkori válság? Egy dombok közt meghúzódó szépséges olasz kisvárosban elementáris erővel zúdul egy fiúra az első szerelem. Kiforgatja énjéből, összetöri bizonyosságait, feldúlja mindennapjait, veszélyezteti kosárlabda-karrierjét, válófélben lévő születi önvizsgálatra készteti. És a szerelem tárgya? A lány? Akaratlan okozója mindennek, ezért az ő csodálkozó, kerekre nyítl szemével búcsúzik a történet, melyet lányok és fiúk figyelmébe egyaránt ajánlunk.

Gondolataim:
Kicsit furcsa volt nekem ez a könyv, a fülszöveg alapján nem ezt vártam… A történet azzal kezdődik, hogy egy kamionos elé száguld egy motros. Megtörténik a baleset, a kamionos fél, hogy őt tartják majd bűnösnek, ezért inkább lelép. De mindjárt jön is egy jármű, amely meglátja a fiút, és beviszi a korházba. A fiú 16 éves, Marconak hívják. Az intenzív osztályra került, eszméletlen állapotban van. Lassan feltűnnek a színen a fiú szülei, akik nem váltak el, de külön élnek. Sokat ír az apa gondolatairól, érzelmeiről, megbánt cselekedeteiről… Ez kicsit uncsi volt a számomra, inkább a fiúra voltam kíváncsi. Hamarosan megjelenik a kórházban egy 17 éves lány, Valéria, aki elmondja a szülőknek, hogy ő Marco barátnője. Ezután visszatér a történet a múltba, leírja, hogy hogyan alakult Marco élete, mióta megismerte Valériát. De néha-néha visszatér a jelenbe, hogy írjon az apáról.
Tehát, Marco és Valéria egy buliban ismerkedtek meg, úgy, hogy a lány adott tüzet Marconak, mert ő nem találta a gyújtóját. Kapcsolatuk idején beszélgettek, csókolóztak, motroztak, mint a kamaszok… A lány kozmetikai tanfolyamra járt, de miután összejöttek, már nem nagyon jártak be az iskolába, inkább egymással voltak. Marco hanyagolt mindent, az otthoni beszélgetéseket az anyjával, az iskolát, az edzést. Az anyja észrevette a változást, az edző is, de nem foglalkoztak eléggé vele ahhoz, hogy rájöjjenek, hogy mi történik, hogyan lehetne segíteni… Valéria volt barátja Nico féltékenység tárgya volt közöttük. Nem is alaptalanul, hiszen Valéria még szerette Nicot. Marco szerintem kicsit úgy viselkedik, mint egy hisztis kislány :P, de tulajdonképpen meg lehet érteni, hiszen Valéria tényleg csúnyán bánik vele…
Az apa is így gondolkodik, miután a lány elmesélte a történteket: csúnyának tartja a lány viselkedését, de tudja, hogy egy kamaszról van szó, adni kell neki még egy esélyt. Ezért amikor Marco felébred, behívja magával a lányt is. A lány fél, hogy Marco nem akarja majd látni, a szülők nyugtatják, és ezzel véget is ér a történet. Azt már nem írja le, hogyan reagált a fiú Valéria megjelenésére, de biztosan örült, hiszen szerette a lányt.
A szülők kicsit közelebb kerülnek egymáshoz a történések hatására, de azt azért nem írja, hogy újra összeköltöznének, vagy valami ilyen komolyabb dolog…
A régi pöttyös könyvek jobban tetszettek nekem, de most épp az a feladat gyermekirodalomból, hogy egy „mai” pöttyös könyvet olvassunk el. Bár ez sem éppen mai, de azért nem olyan régi, úgyhogy ezt választottam az egyik könyvnek. Valamint ezt olvastam a „Hónapvégi fiatalodás…” kihívásra is. :)

Értékelésem: 4/5

2011. október 29., szombat

Catherine Clark: Anyja lánya

A sorozatot imádom!!! Az egyik barátnőmtől (Krisztina) megkaptam az első két könyvet a születésnapomra. Kíváncsi voltam rá, de féltem is. Féltem, hogy nem tudja majd úgy átadni a dolgokat, valamint, hogy teljesen elveszi majd az élvezetet az, hogy sok helyen nem pontosan ugyanaz a szöveg, mint a sorozatban. Természetesen, aki csak egyszer látott egy-egy részt, annak ez nem tűnik fel. De én… Megszámlálhatatlan alkalommal láttam már az első három évadot, de a másik négyet sem egyszer! Szóval, az első évadok párbeszédeinek nagyrészét fejből fújom! :D :D :D
Annak ellenére, hogy nem pontosan ugyanaz volt a szöveg, nagyon tetszett a könyv!!! Köszönet a Krisztinának, hogy megszerezte nekem! :) Nagyon aranyosan be voltak ékelve a párbeszédek közé Rory gondolatai! Az kicsit zavart, hogy először ír Rory külön a szereplőknél, de aztán amikor a történetben először említ egy-egy szereplőt, akkor újra ír róla tudnivalókat, ugyanazt (csak rövidebben), amit már az elején megírt abban a részben, amikor külön a szereplőkről írt. Szóval, felesleges volt kétszer leírni ugyanazt! De annyira nem gáz, könnyedén átsiklottam a bosszankodásom felett! :P
Egy komoly problémám volt a könyvvel, az, hogy gyorsan a végére értem! :P Pedig szándékosan húztam… Egy nap alatt el tudtam volna olvasni, de nyújtani akartam az örömöt, ezért mellette más könyveket is olvastam, ritkán vettem elő ezt… :D Így kitartott egy hétig… Igyekszem a második részt is minél tovább olvasni… :P

Értékelésem: 5* :)

Fenyő D. György (szerk.): Kiből lesz az olvasó? – Ötletek, módszerek szülőknek, pedagógusoknak

Fülszöveg:
Sokszor tapasztaljuk, hogy a könyvolvasás a felnövekvő nemzedékek életében egyre inkább háttérbe szorul. És sokszor gondoljuk, hogy jó lenne, ha a következő nemzedékek is szeretnének és tudnának örömmel és értő módon olvasni. Ám a legtöbben széttárják a kezüket: érzékelik a folyamatot, de nincsenek konkrét eszközeik, módszereik, technikáik; nincsenek példák előttük arra, mit tegyenek. A könyvünkben megszólaló tanárok, könyvtárosok, írók, költők, pszichológusok, irodalomkutatók sem gondolják, hogy kezükben a bölcsek köve; csupán leírják személyes élményeiket, tapasztalataikat, bevált módszereiket, gondolataikat. Teszik ezt azzal a közös hittel, hogy sok múlik rajtunk, felnőtteken, mert sok mindent tehetünk azért, hogy gyermekeink is átélhessék az olvasás gyönyörűségét.

Gondolataim:
Nem sok mindent tudok írni róla… Voltak benne érdekes történetek, tanácsok, de annyira azért nem hozott lázba.
Értékelésem: 3/5

J. D. Salinger: Franny és Zooey

Azt már említettem, hogy a kedvenc sorozatom a Szívek szállodája! :D Nos, Rory már olvasta ezt a könyvet, de ha nem tette volna, akkor Jess kölcsönadta volna neki… :) Amikor megakadt a szemem a könyvtárban ezen a könyvön, nem hagyhattam ott, pedig eredetileg mást akartam kivenni. :P Végül azonban Franny-vel és Zooeyval távoztam, és nagyon izgatott voltam…
Nagyot csalódtam… :( :( :( A Franny rész még úgy ahogy elment, bár azt se tudtam teljes mértékben követni. A Zooey résznél viszont már teljesen elveszítettem a fonalat, nem tetszett, untatott… :( Eléggé szenvedősen olvastam végig! Nagyon sajnálom, azt hittem, hogy tetszeni fog… :(
Értékelésem: 2/5

2011. október 27., csütörtök

J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi

A hatodik rész után alig vártam, hogy hozzákezdhessek a hetedikhez. Jó volt, bár néhol picit untatott... Izgultam Harryért, de szerencsére életben maradt. :) Szépen le is volt írva a végén, hogy hogyan alalkult az életük...
Többet nem is írnék róla. (Nem mindig van ihletem hosszú bejegyzéseket írni.) Akkor most kijelentem, hogy a kedvenc részeim a 3-as és a 6-os! :) :) :)

Értékelésem a hetedik részről: 4,5/5

2011. október 22., szombat

Lewis Caroll: Alice Tükörországban

Iszonyat bugyutaság, de egyes részeken jót lehet röhögni. :P Az Alice Csodaországban nagyon nem jött be, így elég szenvedve szántam rá magam, hogy ezt is elolvassam… De ez mindenképpen jobb volt! Alice (a hét és fél éves kislány) a cicáival játszik, velük beszélget. Aztán álmában Tükörországban van, ahol minden fordítva van, és ahol elég furcsa lények vannak, például sakkfigurák (királynők) stb. A végén kiderül, hogy a cicáit személyesítették meg azok az álombéli lények…
Többet nem is írok róla, inkább csak néhány poénos idézetet.

Értékelésem: 3/5

Idézetek:
- Születéstelennapi ajándéknak szánták.
- Hogyan? - kérdezte Alice meglepetten.
- Selyempapírban - mondta Dingidungi.
- Úgy értem: mi az, hogy születéstelennapi ajándék?
- Az olyan ajándék, amit akkor kapsz, amikor nincs születésnapod.


- Ha én használok egy szót - mondta Dingidungi megrovó hangsúllyal -, akkor az azt jelenti, amit én akarok, sem többet, sem kevesebbet!


- Nem hiszem, hogy megismernélek, ha csakugyan viszontlátnánk egymást - felelte Dingidungi mogorván, és egyik ujját nyújtotta kézfogásra -, pontosan úgy nézel ki, mint a többi ember.
- Általában az arcról szokás felismerni valakit - jegyezte meg Alice komolyan.
- Hát éppen ez az én bajom - mondta Dingidungi. - A te arcod is ugyanolyan, mint akárki másé: két szem, ilyenformán - mutatta a helyüket a levegőben -, középen az orr, alatta a száj. Mindig ugyanaz. De ha például a két szemed az arcodnak ugyanazon az oldalán volna, mondjuk... vagy a szád lenne fölül... az már segítene valamit.
- Csakhogy az nem volna szép - ellenkezett Alice. Dingidungi azonban csak lehunyta a szemét, és azt mondta:
- Ne becsméreld, amíg ki nem próbáltad.


Látsz valakit?
- Senkit - mondta Alice.
- Bárcsak nekem volna ilyen szemem - sóhajtott fel a Király fájdalmasan. - Még Senkit is meglátja! Ráadásul ilyen távolságból! Én bezzeg csak igazi embereket látok meg ebben a világításban!



- Kit előztél meg az úton? - kérdezte a Király, miközben újra szénáért nyújtotta a kezét.
- Senkit - felelte a küldönc.
- Helyes - mondta a Király -, ez az ifjú hölgy is látta az előbb közeledni. És mivel még nincs itt Senki, aki nálad lassabban jár...
- Megteszem, ami tőlem telik - vágott közbe a küldönc komoran. - Biztos vagyok benne, hogy senki nem jár nálam gyorsabban.
- Hát persze, én is erről beszélek - mondta a Király. - Ha gyorsabban járna nálad, akkor előtted ért volna ide.



- Hát ugye, meg kellett rúgnom - mondta a Huszár gondterhelten. - Akkor aztán levette a sisakot... de még hosszú időbe telt, amíg ki tudtam szabadulni. És nem is ment fájdalommentesen. Mire kijutottam, olyan sebes voltam mindenütt... olyan sebes, mint a szélvész.
- De a szélvész nem úgy sebes - tiltakozott Alice.
A Huszár a fejét rázta.
- Biztosíthatlak, hogy sebes voltam én mindenhogy - mondta felhevülve, és közben széles mozdulatot tett a karjával. Azonnal lefordult a nyeregből, és fejjel belezuhant egy mély árokba.



Itt ismét a Fekete Királynő vette át a szót:
- Értesz gyakorlati dolgokhoz? - kérdezte. - Hogyan készül a ház?
- Ezt tudom! - kiáltotta Alice fellelkesülve. - Először is alapot ásnak...
- Hibás! - vágott közbe a Királynő. - Nem ásnak, hanem ássák a lapot! És különben is: miféle lapot ásnak?
- Az nem lap - magyarázta volna Alice -, hanem arra húzzák fel a négy falat...
- Négy falat micsodát húznak fel? És vajon szokás házépítés közben falatozni? - faggatta a Fehér Királynő. - Ne hagyj ki ennyi részletet!



- A mi országunkban - jegyezte meg Alice - egyszerre csak egy nap van.
- Együgyű ország lehet - mondta a Fekete Királynő. - Minálunk egyszerre két-három nappal vagy éjszaka van, sőt télen néha öt éjszakát is tartunk egyszerre, tudod, a meleg miatt.
- Tehát öt éjszaka melegebb, mint egy? - kockáztatta meg a kérdést Alice.
- Ötször olyan meleg, természetesen.
- De hiszen ötször olyan hidegnek kellene lennie, ha ez a szabály!
- Pontosan! - kiáltotta a Fekete Királynő. - Ötször olyan meleg és ötször olyan hideg is, ugyanúgy, ahogyan én ötször olyan gazdag és ötször olyan okos vagyok, mint te!

Szepes Mária: Pöttyös Panni (Bolondos szerszámok)

Ez a rész is az új Pöttyös Panniról szól. Tudom, össze-vissza írom a részeket, dehát így olvastam, mivel én sem tudtam elmenni rajta, hogy mi mi után következik... stb.
Jobb, mint az idővonatos, de nincs olyan jó, mint a Szia világ!, illetve az eredeti Pöttyös Panni történetei...
Saját szavakkal nem írom le, hogy miről szól, mivel annyira nem fogott meg, hogy leírjam... :P

Fülszöveg:
A bolondos szerszámok Panni kezében a polcokon békésen pihenő játékok ellen fordulnak. Mi lesz így a babákból, a játék állatokból és a zsinóron húzható telefonból? Míg Panni azon fáradozik, hogy a konok szerszámokat megzabolázza, egy hatalmas, loncsos szőrű kutya téved be a pöttyös óvodába, és felfalja a gyerekek ebédjét. Mégis mindenki megszereti ezt a falánk, örökké vidám komondort.