Fülszöveg:
Ki ne vágyna rá, hogy esténként, mikor elalszik, egy beszélő farkaskölyök szegődjön mellé álmában, és elkísérje kalandozásaiban? Az Álomfogó hőse, Gergő viszont egyáltalán nem kívánja a farkaskölyök társaságát, mint ahogy azt se, hogy az általa csak Bolhásnak becézett segítőjével együtt vágjon keresztül az álmok néha mulatságos, máskor fenyegető erdején. Gergő családja váratlanul meghívót kap a Vajákosok, Táltosok, Énekmondók, Sámánok és Egyéb Révülők Találkozójára. Az Álomfogó színes, kavargó világba repíti olvasóját, de hétköznapi gondjainkra ad választ.
Gondolataim:
Molyon szinte mindenki pozitív értékelést írt róla... És bizonyára valóban nagyon sokat szeretik, hiszen felkerült a Nagy Könyv top 100-as listájára. Nekem valahogy mégsem jött be. :S Pedig a Harry Pottert nagyon szeretem!!! És ugye ez is "varázslós" könyv... Mégis erre nem tudtam ráhangolódni, elég szenvedés volt 543 (azt hiszem) oldalban... De elolvastam, mivel kötelező, meg akkor már legalább egy újabb könyv el van olvasva a Nagy Könyves listáról. :D És a neves kihívásra is megfelel! A Böszörményis kihívásról viszont nagyon gyorsan lejelentkezem, mert nincs esély, hogy én még két könyvet elolvassak tőle, főleg, hogy ilyen hosszúak... :P
Értékelésem: 2/5
2012. március 27., kedd
Bálint Ágnes: Mi újság a Futrinka utcában?
A mesefilmsorozatot nem láttam, nem is hallottam róla. De most az egyetemen gyermekirodalom kurzuson ez is a kötelező olvasmányok között szerepel. Bevallom őszintén, azt hittem, hogy nem fog tetszeni (hé, van az a kérdésekre felelős kihívás, ott be bírnám írni ezt arra a témára, hogy "Amiről azt hitted, hogy nem fog tetszeni" :D). Na, szóval... Tetszett! :) Az eleje a humorosság miatt tetszett, aztán kezdtem átlátni a szereplők jellemét. Böbe baba a kis butuska, de szeretetreméltó rongybaba. Cicamica a "nagy dáma", akinek nem fűllik a foga a munkáhzoz, de persze kényeskedni, divatozni azt szeret. És kissé kihasznál másokat... Na és persze Sompolyogi-Mosolyogi, a ravasz róka, aki az "álszent barát"-ot testesíti meg. Akinek bedől Cicamica, hogy ő milyen kedves, meg jót akar, miközben egy csaló tolvaj. Kb. a történet 3/4-énél beugrott, hogy ez a könyv, Szabó Magda: Születésnapjára, és Mirnics Zsuzsa: Ellopott csillagok-jára emlékeztet. Azért, mert azokban a könyvekben is egy "szürke kis egér" a főszereplő, akinek a barátnője egy "nagyvilági dáma", a főszereplő mindenben a barátnőjére akar hasonlítani, de végül pofára esik, mert kiderül - amit az olvasó persze már régen tudott -, hogy ez a barátnő egy csaló, hazug, tolvaj... Szóval, ezekre emlékeztetett a Futrinka utca is. Böbe baba és Cicamica barátsága emlékeztetett leginkább erre, de a végkifejlet az lett, hogy Cicamica rájött, hogy Sompolyogi átverte, meglopta, rossz hatással volt rá, így az ő barátságukat érte ez a csúf vég... Még szerencse, mert így Cicamica "megjavulhatott", megszűnt a lusta, munkakerülő, önző énje, és egy dolgos, segítőkész macska lehetett a végére... :)
Szóval, tetszett a történet, szerettem ezt olvasni! :D
Értékelésem: 5* :)
Értékelésem: 5* :)
2012. március 9., péntek
Mándy Iván: Csutak és a szürke ló
Fülszöveg:
Csutak, ez az érzékeny és nyugtalan kiskamasz a Csutak színre lép című könyvben kezdte el bolyongásait a budapesti utcák, terek, kapualjak, grundok világában. Ott, az előző történetben Csutakot elrabolják. Most ő adja a fejét rablásra. Csakhogy ő nem embert rabol, hanem – lovat. Vagy talán ez nem is rablás, hanem életmentés? A fuvarosnő mindenesetre hiába keresi kiöregedett szürke lovát, és joggal gondolhatja hogy ellopták. Kis hőseink azonban szentül hiszik hogy megmentették a vén paripát a vágóhídtól. Hová rejtik, mi lesz szegény pára sorsa a gyerekek gondozásában, erről szól Mándy Iván regénye, mely egyike a legszebb legköltőibb Csutak-történeteknek. A kötetet Réber László kitűnő rajzai díszitik.
Véleményem:
Kötelező valamilyen Csutak-könyvet elolvasni, és mivel szeretem a lovakat, ezt választottam. Nagyon nem jött be! Egyáltalán nem tudtam ráhangolódni! :(
Értékelésem: 2/5
Csutak, ez az érzékeny és nyugtalan kiskamasz a Csutak színre lép című könyvben kezdte el bolyongásait a budapesti utcák, terek, kapualjak, grundok világában. Ott, az előző történetben Csutakot elrabolják. Most ő adja a fejét rablásra. Csakhogy ő nem embert rabol, hanem – lovat. Vagy talán ez nem is rablás, hanem életmentés? A fuvarosnő mindenesetre hiába keresi kiöregedett szürke lovát, és joggal gondolhatja hogy ellopták. Kis hőseink azonban szentül hiszik hogy megmentették a vén paripát a vágóhídtól. Hová rejtik, mi lesz szegény pára sorsa a gyerekek gondozásában, erről szól Mándy Iván regénye, mely egyike a legszebb legköltőibb Csutak-történeteknek. A kötetet Réber László kitűnő rajzai díszitik.
Véleményem:
Kötelező valamilyen Csutak-könyvet elolvasni, és mivel szeretem a lovakat, ezt választottam. Nagyon nem jött be! Egyáltalán nem tudtam ráhangolódni! :(
Értékelésem: 2/5
Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia
Fülszöveg:
Stanley már megint rosszkor rossz helyen tartózkodik. Valahonnan az égből fejére pottyan egy tornacipő, amit haza akar vinni. Erre lopással vádolják, s hamarosan egy javító-nevelő táborban találja magát. Ebben a különös amerikai mesében az ízig-vérig mai figurák mellett száz évvel korábban élt hősök is feltűnnek. A könyv az Egyesült Államokban nyolc irodalmi díjat nyert el.
Véleményem:
Féltem tőle, mert az egyik ismerősöm imádta, és aggódtam, hogy tudat alatt túl sokat várok tőle... Amikor elkezdtem olvasni, rájöttem, hogy tényleg jó! :D A végére picit ellaposodott, úgyhogy nem lett kedvenc, és nem érzem máris a vágyat, hogy újra elolvassam, mint a Harry Potter esetében. Meg nem is fogok róla ódákat zengeni, mint a lakótársnőm. :P De azért tetszett! :D
Értékelésem: 5/5
Stanley már megint rosszkor rossz helyen tartózkodik. Valahonnan az égből fejére pottyan egy tornacipő, amit haza akar vinni. Erre lopással vádolják, s hamarosan egy javító-nevelő táborban találja magát. Ebben a különös amerikai mesében az ízig-vérig mai figurák mellett száz évvel korábban élt hősök is feltűnnek. A könyv az Egyesült Államokban nyolc irodalmi díjat nyert el.
Véleményem:
Féltem tőle, mert az egyik ismerősöm imádta, és aggódtam, hogy tudat alatt túl sokat várok tőle... Amikor elkezdtem olvasni, rájöttem, hogy tényleg jó! :D A végére picit ellaposodott, úgyhogy nem lett kedvenc, és nem érzem máris a vágyat, hogy újra elolvassam, mint a Harry Potter esetében. Meg nem is fogok róla ódákat zengeni, mint a lakótársnőm. :P De azért tetszett! :D
Értékelésem: 5/5
J. D. Salinger: Zabhegyező
Fülszöveg:
A regény főhőse Holden Caulfield 17 éves amerikai gimnazista, akit éppen a negyedik iskolából rúgtak ki. A cselekmény egy meg nem értett, a társadalmi konvenciókat befogadni és gyakorolni képtelen s ezért mindenünnen kitaszított kamasz fiú háromnapos kálváriája. Holden első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tízéves kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy ideggyógyintézet lakójaként meséli el.
Salinger regénye nemcsak a kamaszlélek kitűnő, hiteles rajza, hanem a társadalmi konformizmus ellen lázadó ember kudarcának is szimbóluma.
Véleményem:
A Franny és Zooey sem jött be, hát ez sem igazán. Oda tudtam figyelni, de nem rázott meg különösképpen, mint egyeseket... Pedig ugye sokan dicsérik ezt a könyvet, a Nagy Könyv top 100-ban is benne van... Nekem viszont valahogy nem jött be.
Értékelésem: 3/5
A regény főhőse Holden Caulfield 17 éves amerikai gimnazista, akit éppen a negyedik iskolából rúgtak ki. A cselekmény egy meg nem értett, a társadalmi konvenciókat befogadni és gyakorolni képtelen s ezért mindenünnen kitaszított kamasz fiú háromnapos kálváriája. Holden első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tízéves kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy ideggyógyintézet lakójaként meséli el.
Salinger regénye nemcsak a kamaszlélek kitűnő, hiteles rajza, hanem a társadalmi konformizmus ellen lázadó ember kudarcának is szimbóluma.
Véleményem:
A Franny és Zooey sem jött be, hát ez sem igazán. Oda tudtam figyelni, de nem rázott meg különösképpen, mint egyeseket... Pedig ugye sokan dicsérik ezt a könyvet, a Nagy Könyv top 100-ban is benne van... Nekem viszont valahogy nem jött be.
Értékelésem: 3/5
Pernilla Stalfelt: Halálkönyv
Fülszöveg:
Pernilla Stalfelt a gyerekek által sokszor feltett kérdésekre nem szentimentális válaszokat ad. Elmeséli, hogy egyszer minden élőlény meghal, még a legeslegnagyobbak is. A halál egészen váratlanul is érkezhet. Egyik nap még él a nagyapa, de másnap talán már nem találkozhatsz vele. Minden nagyon üres és szomorú ilyenkor.
Keresi a lehetséges válaszokat arra, mi történik azután, hogy meghalunk: A választ senki nem tudja, csak aki már meghalt. Sokan úgy hiszik, hogy a lelkünk halálunk után Istenhez jut. Ki tudja, talán virág lesz belőlünk… Néhányan úgy hiszik, hogy csillagok leszünk az égbolton.
Elmondja, mi történik egy temetésen, hogyan viselkednek az emberek, hogyan gyászolnak.
Bemutatja, hogy Mexikóban az emberek nem szomorkodni járnak ki a temetőbe, hanem, hogy ott vidáman piknikezzenek.
Jóllehet a könyv komolyan fordul a halál kérdéséhez, de az illusztrációk miatt szórakoztató is az a téma, amelyet (nemcsak) a gyerekek előtt tabuként kezelünk, mi felnőttek.
Véleményem:
Nem tudom, hogy a gyermekeknek mennyire lenne hasznos, de elég sok mindent elmond, az tény... Gyorsan, vidáman elolvastam, ezt a nem éppen vidám témáról szóló könyvecskét... :P
Értékelésem: 4/5
Pernilla Stalfelt a gyerekek által sokszor feltett kérdésekre nem szentimentális válaszokat ad. Elmeséli, hogy egyszer minden élőlény meghal, még a legeslegnagyobbak is. A halál egészen váratlanul is érkezhet. Egyik nap még él a nagyapa, de másnap talán már nem találkozhatsz vele. Minden nagyon üres és szomorú ilyenkor.
Keresi a lehetséges válaszokat arra, mi történik azután, hogy meghalunk: A választ senki nem tudja, csak aki már meghalt. Sokan úgy hiszik, hogy a lelkünk halálunk után Istenhez jut. Ki tudja, talán virág lesz belőlünk… Néhányan úgy hiszik, hogy csillagok leszünk az égbolton.
Elmondja, mi történik egy temetésen, hogyan viselkednek az emberek, hogyan gyászolnak.
Bemutatja, hogy Mexikóban az emberek nem szomorkodni járnak ki a temetőbe, hanem, hogy ott vidáman piknikezzenek.
Jóllehet a könyv komolyan fordul a halál kérdéséhez, de az illusztrációk miatt szórakoztató is az a téma, amelyet (nemcsak) a gyerekek előtt tabuként kezelünk, mi felnőttek.
Véleményem:
Nem tudom, hogy a gyermekeknek mennyire lenne hasznos, de elég sok mindent elmond, az tény... Gyorsan, vidáman elolvastam, ezt a nem éppen vidám témáról szóló könyvecskét... :P
Értékelésem: 4/5
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)