Ez a 100. elolvasott könyvem az idén! :) És az utolsó is, mostmár majd csak jövőre jelentkezem. Bár nem tudom, hogy hogyan fogom kibírni, hisz igaz, hogy sok mindent kell ma csinálnom, holnap meg már tényleg nem lesz rá időm, de azért a ma estébe még beleférne egy kis olvasás... De nem akarok elkezdeni könyvet, hogy a 2012-es első olvasásom kezdete is abban az évben legyen. :D
Erről a könyvről nem sokat mondanék, versek, mesék, énekek karácsonyról...
Értékelésem: 4/5
2011. december 30., péntek
2011. december 29., csütörtök
Még néhány Andersen mese...
Nem hiába csak A fenyőfa, meg A gyufaárus kislány története maradt meg bennem kiskoromból… Most hogy mind a hat Andersen mesekönyvemet újraolvastam, az a kettő fogott meg, és érintett meg leginkább…
Tegnap írtam a Pöttöm Pannáról, most ebben a bejegyzésben írok a másik háromról, mert úgyis csak egy-egy mondatot írok…
Mese a pillangóról
A mese tanúsága, hogy ne gőgösködjünk, ne válogassunk, mert lecsúszunk a szép dolgokról, elmúlik az életünk, és szomorúan halhatunk meg…
Értékelésem: 4/5
A kiskondás
Furi, hogy nem happy and a vége, de végülis megérdemelte a királylány a sorsát, hamár olyan nagyra tartotta magát, és nem becsülte a természetes dolgokat… :P
Értékelésem: 4/5
A vadhattyúk
Mesepoetikán az egyik lányt elmesélte ennek a mesének a történetét, de jó sokáig ecsetelte, én meg kómás voltam, mert még korán volt :P, és akkor „meguntam” ezt a mesét. Tehát, tudtam, hogy miről szól, de nem fogott meg, most hogy olvastam szintén nem keltett bennem mély benyomást… :S
Értékelésem: 3/5
2011. december 28., szerda
H. C. Andersen: Pöttöm Panna
Ez a mese annyira nem tudott meghatni. Persze szép, hogy szerette Panni az állatokat, gyógyította a fecskét stb, de annyira nem fogott meg a mese… :S
Értékelésem: 2/5
2011. december 27., kedd
Cathy East Dubovsky: Szeretlek, te idióta!
Ezt a részt tényleg sikerült sokáig húznom. :D Mivel az első résznél már ecseteltem, hogy a mennyire szeretem a sorozatot, meg, hogy a Krisztinától kaptam a könyvet a szülinapomra, így most nem is írok olyan sok mindent…
Tetszett!!! Meg kellene szerezni a többi részt is… :P
Értékelésem: 5/5
Sárkány Dóra: Boldog ünnep
Aranyos könyv, mesékkel, versekkel, kifestenivalókkal.
Az alábbi vers tetszett meg legjobban:
Endrődi Sándor: Karácsony
Szeretet ünnepe,
Ragyogó karácsony,
Nincs nálad áldottabb
Ünnep a világon!
Míg örömláng gyúl ki
Zöld fenyőd árnyán:
Ringatózik lelkünk
Boldog béke szárnyán.
Felderül arcunk,
Mely imént borongott
Elfeledünk bú-bajt,
Minden földi gondot:
Vidámság mosolya
Csillog a szemünkbe;
Nevető angyalok
Szállnak a szívünkbe.
Ma minden kicsi ház
A Jézuska háza:
Szíve örömének
Tündöklő tanyája
Sehol szomorúság
Ránk hulló árnyéka;
Itt is, ott is csak fény,
Angyalok játéka…
Kedves tiszta ünnep
Ragyogó karácsony
Nincs nálad áldottabb
Ünnep a világon!
Te vagy az az egy nap
A küzdelmes évben,
Mikor csak szeretünk
A fenyők tövében.
Mintha az a sok fa
Egyetlen fa volna
S az egész világot
Betakarná lombja;
S mintha az a sok szív;
Mind egy nagy szív volna;
Egymásra hajolva
Mind együtt dobogna…
Értékelésem a könyvről: 4/5
Lev Tolsztoj: Anna Karenina
Hát, nem is tudom, hogy mit mondjak… Azt hiszem, az a legnagyobb problémám, hogy nagyon sietve olvastam a könyvet. Miért? Hát, hogy még az idén befejezzem, hiszen az év végén lejár a kihívás… :P A sietve olvasás pedig gyorsan erőltetett lesz, ami nálam nagyon negatívan hat az élményre… Ezen kívül az is a gondom, hogy túl sok mindenen rágódom mostanában! Annyi minden van a fejemben, hogy egy nehezebben emészthető könyvre egyszerűen nem tudok odafigyelni, csak olvasok, mint egy zombi… :( :( :( De egyszer talán majd újra megpróbálkozom ezzel a könyvvel (bár elrettent, hogy 850 oldal, hiszen annyi könyv van, amit még nem olvastam, és szeretnék), hátha akkor jobban fog menni a ráfigyelés…
Azért egy kicsi véleményt tudok mondani… Éppen most foglalkoztat az a pszichológia, hogy úgy kell élni, hogy nem azon agyalni, hogy jaj, ha nem jelentkezik a párom, akkor ugyan mit csinál, hol van, kivel tölti az idejét, hanem megbízni benne, és nem kell feltétlenül tudni minden lépéséről… Ebben megerősített Anna, meg Kitty is, mert tényleg idegesítő volt azt olvasni, hogy mennyire el vannak, hogy biztos másba szerelmes a pasijuk stb. Valóban szánalmasak voltak, és hisztérikának tűntek, és ez megerősített abban, hogy igen, ez egy hülye felfogás!!! :D
Nagyjából ennyi… :D
Értékelésem: 2/5
2011. december 11., vasárnap
Mig Holder: Panov apó karácsonya
Ezt a mesét is bizonyára olvastam már gyermekkoromban is, hiszen régóta megvan a könyv. De egyáltalán nem emlékeztem, hogy miről is szól a történet…
Szép és tanulságos mese, mely arra világít rá, hogy aki tesz valamit embertársaiért, azt Jézusért teszi! Jézus arra kér bennünket, hogy segítsünk a rászorulóknak. Ha boldoggá tesszük embertársainkat, akkor mi is boldogok leszünk. Érdemes kipróbálni… :)
Értékelésem: 5/5
2011. december 10., szombat
H. C. Andersen: A gyufaárus kislány
Ez a mese is úgy él az emlékezetemben, hogy meghatott, és szerettem! Ahogyan most is! A szegény kislány, akivel szilveszter éjjelén senki nem törődik, ő meg fázik, és csak mások boldogságába nyerhet egy kis betekintést, ha bekukucskál az ablakon. A gyufát árulja, de nem vesz tőle senki. Aztán meggyújtja a gyufákat, hogy melegedjen egy kicsit. Ez a melegség, ez a fényesség pedig sok szép látomást hoz a kislány életébe. Boldognak érzi magát, ahogyan közeledik felé a finom étel, a karácsonyfa, a játékok, míg végül a halott nagymamája. A nagymama pedig magával viszi a kislányt a fényességbe, ahol végre ő is boldog lehet, nem úgy, ahogyan ebben a szomorú világban…
Megható, szomorú, de szép történet! Az Árvácskára emlékeztet, vagy az emlékeztet erre. :)
Értékelésem: 5/5
H. C. Andersen: A fenyőfa
Azelőtt már régen olvastam ezt a mesét, de arra emlékszem, hogy szerettem! Viszont, ahogy így belegondolok, kisgyermekeknek szerintem túl szomorú. Gondolom én sem pár évesen ismertem/szerettem meg, hanem valamennyivel később… Most így karácsony előtt aktuálisnak éreztem, hogy újraolvassam, meg ugye az Andersen kihívásra is. :P
Számomra azt jelenti ez a mese, hogy legyünk boldog a jelenben,tudjuk élvezni az életet! Ne arra várjunk, hogy milyen jó lesz majd nekünk x idő múlva, hanem a jelennek örüljünk!!! Ezenkívül, nem irigykedjünk másokra, hiszen könnyen meglehet, hogy csak nekünk tűnik úgy, hogy milyen remek életük van, de valójában ez nincs is így! Örüljünk az élet apró örömeinek! Ne mások életére irigykedjünk, hanem lássuk meg a saját boldogságunkat, hogy ne járjunk úgy, mint szegény fenyő (meg nagyon sok ember), hogy a kellő időben nem vagyunk boldogok, és csak akkor jövünk rá, hogy milyen szép és jó is volt az életünk, amikor már túl késő…
Értékelésem: 5/5
Aaron Judah: Macóka meséi
Fülszöveg:
Macóka mindig ura a szavának, ha azt mondta, hogy jön, akkor biztosan jön. És vele érkeznek barátai, Kengu, Paci, Csacsi, Boci, Teve és Elef Anti. Meg néha a mogorva szomszéd, Morgó Medve is. Életükben annyi a mese, a kaland, a meglepetés, amennyi a miénkben. És ők is ugyanúgy, kudarcok, bukkanók és csattanók nyomán tanulgatják az együtt- és egymás mellett élést. Aaron Judah világszerte ismert, méltán népszerű mesehőseit Tótfalusi István fordítása és Vida Győző rajzai teszik szeretni valóvá a magyar gyerekek számára.
Véleményem:
Gyermekkorom kedvenc könyve! :) Nagyon szerettem, és ahogy a tanév elején a koleszos ünnepségen vicces mesét kellett mondanom, ebből a kötetből választottam, méghozzá a Macóka és a vekker című mesét. :) Aztán úgy döntöttem, hogy elolvasom az egész könyvet! Elolvastam párat, de aztán el-elmaradozott, mert mást olvastam. De ma ezt is befejeztem! Most is nagyon aranyosnak tartom, nem csak gyermekként tetszett! :)
Értékelésem: 5/5
Macóka mindig ura a szavának, ha azt mondta, hogy jön, akkor biztosan jön. És vele érkeznek barátai, Kengu, Paci, Csacsi, Boci, Teve és Elef Anti. Meg néha a mogorva szomszéd, Morgó Medve is. Életükben annyi a mese, a kaland, a meglepetés, amennyi a miénkben. És ők is ugyanúgy, kudarcok, bukkanók és csattanók nyomán tanulgatják az együtt- és egymás mellett élést. Aaron Judah világszerte ismert, méltán népszerű mesehőseit Tótfalusi István fordítása és Vida Győző rajzai teszik szeretni valóvá a magyar gyerekek számára.
Véleményem:
Gyermekkorom kedvenc könyve! :) Nagyon szerettem, és ahogy a tanév elején a koleszos ünnepségen vicces mesét kellett mondanom, ebből a kötetből választottam, méghozzá a Macóka és a vekker című mesét. :) Aztán úgy döntöttem, hogy elolvasom az egész könyvet! Elolvastam párat, de aztán el-elmaradozott, mert mást olvastam. De ma ezt is befejeztem! Most is nagyon aranyosnak tartom, nem csak gyermekként tetszett! :)
Értékelésem: 5/5
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Fülszöveg:
Szerb Antal szépirodalmi fő műve A Pendragon legenda. Meghatározhatatlan műfajú próza: egyszerre krimi, rejtélyes legenda, történelmi regény, ismeretterjesztö írás és mindezek felszabadult humorral írott paródiája. A főhős, az író önparódiájának is tekinthető Bátky János a British Museum könyvtárában XVII. századi angol misztikusokat kutat, majd meghívják a híres Pendragon család kastélyába, ahol izgalmas, sőt életveszélyes kalandok során találkozik a világ legrokonszenvesebb orgyilkosával, valamint számos kísértettel, megismeri az angol rózsakeresztesek történetét, és egy örökségért folyó bűntényben is megpróbálják felhasználni. Bátky János maga sem tudja kideríteni, hogy bűnügybe vagy erotikus kalandba keveredett-e, netán korszakalkotó kultúrtörténeti felfedezés előtt áll éppen. A magánéletében dogmamentesen vallásos, ugyanakkor minden hitben kételkedő Szerb Antal egész filozófiai bizonytalansága benne van ebben a fölöttébb szórakoztató könyvben, amely e bizonytalan világnézet fölényes kritikája is. A végső kicsengése mégis az, hogy élhetünk bárhol a világon, immár végérvényesen nem értjük, mi a leglényegesebb benne.
Véleményem:
Annyi lelkes véleményt olvastam Molyon e könyvről, hogy reméltem, hogy nekem is tetszeni fog. De sehogy nem tudott lekötni... Nem figyeltem rá, így persze nem is értettem, szóval nagyon nem jött át. Sajnálom! Talán az Utas és holdvilág jobban fog tetszeni. A Szerb Antal-os kihívás sajna az év végén lejár, így csak ezzel a könyvvel tudok benevezni rá, mert a másikra már az idén nem lesz időm. De azért jövőre majd azt is elolvasom!
Értékelésem: 1/5
Szerb Antal szépirodalmi fő műve A Pendragon legenda. Meghatározhatatlan műfajú próza: egyszerre krimi, rejtélyes legenda, történelmi regény, ismeretterjesztö írás és mindezek felszabadult humorral írott paródiája. A főhős, az író önparódiájának is tekinthető Bátky János a British Museum könyvtárában XVII. századi angol misztikusokat kutat, majd meghívják a híres Pendragon család kastélyába, ahol izgalmas, sőt életveszélyes kalandok során találkozik a világ legrokonszenvesebb orgyilkosával, valamint számos kísértettel, megismeri az angol rózsakeresztesek történetét, és egy örökségért folyó bűntényben is megpróbálják felhasználni. Bátky János maga sem tudja kideríteni, hogy bűnügybe vagy erotikus kalandba keveredett-e, netán korszakalkotó kultúrtörténeti felfedezés előtt áll éppen. A magánéletében dogmamentesen vallásos, ugyanakkor minden hitben kételkedő Szerb Antal egész filozófiai bizonytalansága benne van ebben a fölöttébb szórakoztató könyvben, amely e bizonytalan világnézet fölényes kritikája is. A végső kicsengése mégis az, hogy élhetünk bárhol a világon, immár végérvényesen nem értjük, mi a leglényegesebb benne.
Véleményem:
Annyi lelkes véleményt olvastam Molyon e könyvről, hogy reméltem, hogy nekem is tetszeni fog. De sehogy nem tudott lekötni... Nem figyeltem rá, így persze nem is értettem, szóval nagyon nem jött át. Sajnálom! Talán az Utas és holdvilág jobban fog tetszeni. A Szerb Antal-os kihívás sajna az év végén lejár, így csak ezzel a könyvvel tudok benevezni rá, mert a másikra már az idén nem lesz időm. De azért jövőre majd azt is elolvasom!
Értékelésem: 1/5
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Fülszöveg:
A tízéves gyermek Karinthy bölcs szemlélődéssel, érett humorral veszi tudomásul a felnőttek, a tanárok, sőt a pajtások hibáit, erényeit is, szívvel-lélekkel él az iskolában, az osztályban, s bár mulat mindenen, mégis nagyon komolyan, halálosan komolyan veszi az egészet. Ez derül ki a naplójából, amelyre az irodalomtörténészek nemrégen bukkantak, s amely igazolja a „Tanár úr kérem”-nek, ennek az örökbecsű írásnak érzelmi keletkezését. Az osztály a legfőbb jó, soha annyit nem lehet nevetni, soha annyira nem lehet félni, mint ahogy azt az ember az osztályban tette. Az ember egy életen át nosztalgiával gondol vissza a hajdani örömökre, szorongásokra. S hogy mennyire hiteles élmény Karinthyé, bizonyítja az, hogy az emberek változnak, az iskolák, a diákok cserélődnek, de ez az élmény a ma gyereke, felnőttje számára ugyanolyan friss erővel hat, épp olyan aktuális, mintha mostanában történt volna meg, s éppen vele.
Véleményem:
A nyáron elolvastam a Tanítom a kisfiam részt, akkor nagyon jókat nevettem rajta! Most viszont nem igazán tudtam ráhangolódni a könyvre. Vicces, persze... De most valahogy nem volt ihletem hozzá. Egyébként sok részt már ismertem, hiszen még általános iskolában átvettük őket...
Értékelésem: 2,5/5
A tízéves gyermek Karinthy bölcs szemlélődéssel, érett humorral veszi tudomásul a felnőttek, a tanárok, sőt a pajtások hibáit, erényeit is, szívvel-lélekkel él az iskolában, az osztályban, s bár mulat mindenen, mégis nagyon komolyan, halálosan komolyan veszi az egészet. Ez derül ki a naplójából, amelyre az irodalomtörténészek nemrégen bukkantak, s amely igazolja a „Tanár úr kérem”-nek, ennek az örökbecsű írásnak érzelmi keletkezését. Az osztály a legfőbb jó, soha annyit nem lehet nevetni, soha annyira nem lehet félni, mint ahogy azt az ember az osztályban tette. Az ember egy életen át nosztalgiával gondol vissza a hajdani örömökre, szorongásokra. S hogy mennyire hiteles élmény Karinthyé, bizonyítja az, hogy az emberek változnak, az iskolák, a diákok cserélődnek, de ez az élmény a ma gyereke, felnőttje számára ugyanolyan friss erővel hat, épp olyan aktuális, mintha mostanában történt volna meg, s éppen vele.
Véleményem:
A nyáron elolvastam a Tanítom a kisfiam részt, akkor nagyon jókat nevettem rajta! Most viszont nem igazán tudtam ráhangolódni a könyvre. Vicces, persze... De most valahogy nem volt ihletem hozzá. Egyébként sok részt már ismertem, hiszen még általános iskolában átvettük őket...
Értékelésem: 2,5/5
Arthur Golden Egy gésa emlékiratai
Fülszöveg:
Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba. A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot csak kétségbeesést és vívódást. A hangoskönyv Pécsi Ildikó előadásában került kiadásra.
Gondolataim:
Ezt a könyvet még októberben akartam elolvasni, az Egyszer egy-es kihívásra. Akkor nem volt bent a könyvtárban, sőt már sort kellett rá várni, de mondta a könyvtárosnő, hogy majd ha sorbakerülök, félreteszi nekem. Így mást olvastam a kihívásra, ezt meg gondoltam, majd jövőre elolvasom, úgyis a gésás kihívás 2012. végéig tart... November végén azonban szólt a könyvtárosnő, hogy visszakerült a könyv, félretegye-e nekem. Eddigre már teli voltam az idén elolvasásra váró könyvekkel, de nem akartam azt mondani, hogy ne, hamár ilyen rendes volt a könyvtárosnő, hát elolvasom most... :) Na, akkor lepődtem meg, amikor megláttam a könyvet! Ahogy Molyon láttam a fedőlapját, olyan 200 oldalas könyvnek néztem (fent van az adatlapján, hogy hány oldalas, de azt persze nem néztem :P), és erre kiderült, hogy több, mint 400 oldal. :D Na mindegy, kivettem, olvastam, elolvastam...
Elég vegyes érzéseket váltott ki belőlem! Volt amelyik része untatott, máshol érdekelt, és kíváncsi voltam a folytatásra. Megint máshol undorodtam, gusztustalannak tartottam! :P Szóval vegyes reakciók... Eddig nem olvastam japán szokásokkal foglalkozó könyvet, így nem tudtam, hogy mire is számítsak, de nem hittem, hogy igazán tetszene... Hát... Sokan imádták, így azért kicsit többet vártam tőle..! De végülis nem volt rossz! Talán még jobban tetszett volna, ha nem kellett volna azon görcsölnöm, hogy minél előbb be kell fejeznem, mert még annyi tennivalóm van, még annyi könyvet el kell olvasnom az idén...
Értékelésem: 3,5/5
Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba. A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot csak kétségbeesést és vívódást. A hangoskönyv Pécsi Ildikó előadásában került kiadásra.
Gondolataim:
Ezt a könyvet még októberben akartam elolvasni, az Egyszer egy-es kihívásra. Akkor nem volt bent a könyvtárban, sőt már sort kellett rá várni, de mondta a könyvtárosnő, hogy majd ha sorbakerülök, félreteszi nekem. Így mást olvastam a kihívásra, ezt meg gondoltam, majd jövőre elolvasom, úgyis a gésás kihívás 2012. végéig tart... November végén azonban szólt a könyvtárosnő, hogy visszakerült a könyv, félretegye-e nekem. Eddigre már teli voltam az idén elolvasásra váró könyvekkel, de nem akartam azt mondani, hogy ne, hamár ilyen rendes volt a könyvtárosnő, hát elolvasom most... :) Na, akkor lepődtem meg, amikor megláttam a könyvet! Ahogy Molyon láttam a fedőlapját, olyan 200 oldalas könyvnek néztem (fent van az adatlapján, hogy hány oldalas, de azt persze nem néztem :P), és erre kiderült, hogy több, mint 400 oldal. :D Na mindegy, kivettem, olvastam, elolvastam...
Elég vegyes érzéseket váltott ki belőlem! Volt amelyik része untatott, máshol érdekelt, és kíváncsi voltam a folytatásra. Megint máshol undorodtam, gusztustalannak tartottam! :P Szóval vegyes reakciók... Eddig nem olvastam japán szokásokkal foglalkozó könyvet, így nem tudtam, hogy mire is számítsak, de nem hittem, hogy igazán tetszene... Hát... Sokan imádták, így azért kicsit többet vártam tőle..! De végülis nem volt rossz! Talán még jobban tetszett volna, ha nem kellett volna azon görcsölnöm, hogy minél előbb be kell fejeznem, mert még annyi tennivalóm van, még annyi könyvet el kell olvasnom az idén...
Értékelésem: 3,5/5
Varró Dániel: Szívdesszert
Fülszöveg:
Varró Dániel új verseskötete a szerelem külső és belső helyszíneit veszi számba, mint egy kis szerelmi enciklopédia. A kapualjakat és mozikat, strandokat és libegőket, reggeleket és estéket, féltékenységet, boldogságot. A költőtől megszokott könnyed, játékos hangba ezúttal egy kis keserűség is keveredik. Rímjátékokban azonban most sincs hiány, és a témát változatos költői formákban járja körül a kötet, az elégiától a makámáig, a szonettkoszorútól az SMS-versig.
Gondolataim:
Szép szerelmes szonettkoszorú. Annyira "nem ájultam el tőle", mint mások, de szép... Talán azért nem tudom annyira ezeket a verseket a magaménak érezni, mert a legtöbbjében nem találom meg magamat/magunkat... Írtam már pár szerelmes verset, és mégis csak más, ha direkt azt olvasom, ami velünk történt meg. Akkor az olvasás közben emlékezni tudok! Varró Dani verseinek olvasása közben azonban nem tudok emlékezni, csak azt érzem, hogy szép versek. Persze, mások sem emlékezhetnek, hiszen ez nem az ő szerelmük, ahogyan nem is az enyém, hanem Daniéké. Ezért nem értem, hogy miért imádják annyira mások... Na mindegy. Biztosan másoknak jobban hasonlítanak az érzelmeik Daniéhoz...
Legnagyobb kedvencem a kötetből a Nyelvművelés (egy link, ahol el lehet olvasni), meg át tudtam érezni az Autót is (link). :)
Értékelésem: 4/5
Varró Dániel új verseskötete a szerelem külső és belső helyszíneit veszi számba, mint egy kis szerelmi enciklopédia. A kapualjakat és mozikat, strandokat és libegőket, reggeleket és estéket, féltékenységet, boldogságot. A költőtől megszokott könnyed, játékos hangba ezúttal egy kis keserűség is keveredik. Rímjátékokban azonban most sincs hiány, és a témát változatos költői formákban járja körül a kötet, az elégiától a makámáig, a szonettkoszorútól az SMS-versig.
Gondolataim:
Szép szerelmes szonettkoszorú. Annyira "nem ájultam el tőle", mint mások, de szép... Talán azért nem tudom annyira ezeket a verseket a magaménak érezni, mert a legtöbbjében nem találom meg magamat/magunkat... Írtam már pár szerelmes verset, és mégis csak más, ha direkt azt olvasom, ami velünk történt meg. Akkor az olvasás közben emlékezni tudok! Varró Dani verseinek olvasása közben azonban nem tudok emlékezni, csak azt érzem, hogy szép versek. Persze, mások sem emlékezhetnek, hiszen ez nem az ő szerelmük, ahogyan nem is az enyém, hanem Daniéké. Ezért nem értem, hogy miért imádják annyira mások... Na mindegy. Biztosan másoknak jobban hasonlítanak az érzelmeik Daniéhoz...
Legnagyobb kedvencem a kötetből a Nyelvművelés (egy link, ahol el lehet olvasni), meg át tudtam érezni az Autót is (link). :)
Értékelésem: 4/5
2011. december 6., kedd
Diószegi István (szerk.): Jeles ünnepek – Mikulás és karácsony
Ebben a könyvben versek és mesék vannak a télről, a Mikulásról, és a karácsonyról... Gyorsan elolvasható, de annyira nem kötött le, nem hozott ünnepi hangulatba... Na mindegy.
Értékelésem: 3/5
Értékelésem: 3/5
2011. december 4., vasárnap
Szent-Gály Kata: Rosszcsont Ferkó
Előszó:
A Nagy Erdővágáson, mely a Csodálatos Hegy végtelen magasából ereszkedett alá, egy decemberi nap reggelén különös menet haladt végig. Aranyszánkót húzott tizenkét hófehér szarvas, és ugyancsak tizenkét nemes vad száguldott egy ezüstszán előtt. Az elsőben Szent Miklós püspök ült prémszegélyes, piros köpenyében, a másodikban a hűséges kísérő, Dömötör bácsi foglalt helyet. Időtlen idők óta az ő feladata volt, hogy a „Mikulás bácsi” kezéhez adogassa a jó gyermekeknek szánt csomagokat, de ha a Nagykönyv úgy kívánta, neki kellett ráijesztenie suhogó virgáccsal, széles szájú zsákkal a fekete betűs kis haszontalankákra. Bántani nem bántott senkit, hiszen neki is éppen olyan aranyszíve volt, mint a jóságos Püspökatyának.
A menetet játékos angyalsereg követte. A kisebbek kacagva kapaszkodtak a szarvasok ágas-bogas agancsaiba, míg a nagyobbak a magasan felrakott zsákok tetejét keresték. Csilingelő hangjuk egészen a Hegy aljáig követte a két szán iramát, majd ott, ahol a Föld országai megkezdődtek, elköszöntek, és visszaröppentek az égbe.
Véleményem:
Ahhoz képest, hogy az írónő másik meséje mennyire tetszik (amiről az előző bejegyzésben írtam), ez nem tudott igazán megfogni... Nem kötött le. Ennyi.
Értékelésem: 2/5
A Nagy Erdővágáson, mely a Csodálatos Hegy végtelen magasából ereszkedett alá, egy decemberi nap reggelén különös menet haladt végig. Aranyszánkót húzott tizenkét hófehér szarvas, és ugyancsak tizenkét nemes vad száguldott egy ezüstszán előtt. Az elsőben Szent Miklós püspök ült prémszegélyes, piros köpenyében, a másodikban a hűséges kísérő, Dömötör bácsi foglalt helyet. Időtlen idők óta az ő feladata volt, hogy a „Mikulás bácsi” kezéhez adogassa a jó gyermekeknek szánt csomagokat, de ha a Nagykönyv úgy kívánta, neki kellett ráijesztenie suhogó virgáccsal, széles szájú zsákkal a fekete betűs kis haszontalankákra. Bántani nem bántott senkit, hiszen neki is éppen olyan aranyszíve volt, mint a jóságos Püspökatyának.
A menetet játékos angyalsereg követte. A kisebbek kacagva kapaszkodtak a szarvasok ágas-bogas agancsaiba, míg a nagyobbak a magasan felrakott zsákok tetejét keresték. Csilingelő hangjuk egészen a Hegy aljáig követte a két szán iramát, majd ott, ahol a Föld országai megkezdődtek, elköszöntek, és visszaröppentek az égbe.
Véleményem:
Ahhoz képest, hogy az írónő másik meséje mennyire tetszik (amiről az előző bejegyzésben írtam), ez nem tudott igazán megfogni... Nem kötött le. Ennyi.
Értékelésem: 2/5
2011. december 3., szombat
Szent-Gály Kata: A karácsonyi levél
Ha azt mondja valaki, hogy „karácsonyi mese” ez jut először eszembe… Amióta az eszemet tudom, megvan nekünk ez a könyv, és már sokszor elolvastam. De ez már mind régen volt, ezért tegnap újra elolvastam. Majdnem elpityeredtem rajta… Rövid, de megható történet. Szívszorító belegondolni, hogy vannak gyermekek, akik úgy élnek, mint szegény Ilonka. Akiknek nincs családjuk, nincsenek barátaik… Akiket az iskolában kinéznek, mert szegények… Akik csak áhítozhatnak „menő cuccokra”, vagy éppen egy-egy szép játékra… De ez a történet megmutatja, hogy ezek a gyermekek is kedvesek, és hogy olyan dolgoknak is tudnak örülni, amit sok gyermek észre sem vesz. Például a nyíló virágok szépsége… Ezek a gyermekek arra vágynak leginkább, hogy őket is szeressék, és nagyon szép, hogy a történet azzal végződik, hogy Bözsike szülei örökbe fogadják a szegény Ilonkát. Így Ilonka már szerető családi körben ünnepelheti a karácsonyt. Mindenki nagyon örül, még a Jézuska is rájuk kacsint a jászolából… :)
Ezt a könyvet Újvidéken (Szerbia) adták ki, így a magyarországiak nem igazán ismerik, nem is volt fent Molyon. Én feltettem, és mivel a neten megtaláltam a mese szövegét, így a külső linkekhez be is szúrtam, tehát, akit érdekel a történet ott elolvashatja. Ide is beszúrom a linket, íme: http://www.ferences-sze.sulinet.hu/Kata/mese/level.html
Mindenkinek legyen szeretetteljes karácsonya!!! Mi is tartsunk össze, és segítsünk, akinek tudunk!!! A karácsony a szeretet, az összetartozás, a család ünnepe! Ezt ne feledjük el! Legyünk boldogok, és szeressünk, hogy a Jézuska a mi családunkra is rákacsintson! :)
Értékelésem: 5*
Értékelésem: 5*
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)