Szalay Lenke: Mogyoró és a fiú

Aranyos történet, gyermekkoromban nagyon szerettem, ezért most újraolvastam. Kiskamaszként többet adott, most nem ragadt annyira magával, de azért jó volt. Nem tudom, hogy az eleje régen mennyire tetszett, de most eléggé untatott a főhadiszállásos rész…

Értékelésem: 4/5

Szabó Magda: Régimódi történet

Féltem ettől a könyvtől. Féltem, mert bár, amiket azelőtt olvastam Szabó Magdától, az mind nagyon tetszett, de legutóbbi olvasmányom tőle, a Für Elise, nem jött be. És ugye ez is egy visszaemlékezés, mint az, féltem, hogy ez sem fog tetszeni. Szerencsére nagyon pozitívan csalódtam! :)

Több, mint 100 évvel ezelőtt született egy lány, Jablonczy Lenke. A lány anyját az emberek rosszhírű nőként tartották számon, mert lánykorában teherbe esett, ezért el kellett őt vennie a gazdag fiatalembernek. Az anyós (a férj anyja) mindig gyűlölte menyét, azon volt, hogy bontsák fel ezt a házasságot, sok mindent meg is tett ennek érdekében. Lenke még kiskorában a nagyszüleihez kerül (nem mesélem el, hogy miért, aki elolvassa, majd megtudja :D), ahol serdülőkorában megutáltatják vele a nemi életet. Úgy állítják be neki, hogy aki szex egy olyan rossz dolog, ami a házasfelek között kötelező, de a nem házasoknak tilos. Amikor megjön a menzesze, elmondják neki, hogy ez egy havonta jelentkező természetes dolog, és hozzáteszik, hogy muszáj is, hogy minden hónapban megjöjjön, mert ha nem, akkor nagy bajba kerül, akkor mindenki meg fogja őt gyűlölni stb. Szegény lány, ekkor még nem tudja, hogy ennek a női dolognak mi köze van szexhez/gyerekcsináláshoz, és amikor hormonális okok miatt egyik hónapban elmarad neki (természetesen szűz), totál kétségbeesik, hogy most mi lesz vele, mi rosszat csinálhatott, hogy nem jön meg stb. Durva, szegénynek milyen stresszben kellett élnie! Na de csak később jött a hab a tortán, amikor a nagyanyja megmutatta neki a bagzó macskákat, hogy na, ezt akarja minden férfi… Szerencsétlen lány, nagyon megundorodott a szextől, és később a házasságai kapcsán is csak kötelező rossznak tekintette, amihez a férjnek joga van, de neki semmi öröme nincs benne, inkább kín, amit valahogy majdcsak elvisel…

Nagyon megfogott ez a dolog, mert engem is nagyon “visszafogottnak” neveltek, még így 22 évesen is sok mindent “nem illik” csinálnom, ami más lányoknál természetes… Szerencsére a párom kiűzte belőlem ezt a “félszegséget”, és nagyon jól érezzük magunkat egymással… ;) Azért is fogott meg e könyv, mert rádöbbentett, hogy sokkal rosszabbul is járhattam volna…

Értékelésem: 5/5

Ady Endre: Új versek

Középiskolás koromban nagyon szerettem Ady verseit. Most egy kihívásnak köszönhetően, elolvastam tőle ezt a kötetet. Érdekesmód ugyanazok maradtak a kedvencek, amiket régen szerettem, a többi nem különösen fogott meg.
Ezek a kedvencek pedig Paul Verlaine álma és Az én menyasszonyom. Természetesen ettől sokkal több Ady verset szeretek, csak úgy látszik a többi nem ebben a kötetben van. :D

Anne Brontë: Agnes Grey

Voltak, akik lehúzták Molyon, hogy gyenge a többi Brontë könyvhöz képest stb. Nekem tetszett. Nem az a magával ragadó, fantasztikus olvasmány (ilyet nem is várok régi korban játszódó könyvektől, nem az én stílusom...igaz a Jane Eyre-t régen többször is elolvastam), de egyszerű, őszinte, kedves. Jobb volt, mint amire számítottam! :D

Értékelésem: 4/5

Wass Albert: Karácsonyi üzenetek / A Temető megindul

Szerettem volna valamit elolvasni a Wass Albertos kihívásra. A Nagy Könyv top 100-ban szerepel könyv az írótól, de én most azt akartam kivenni a könyvtárból, amelyik a legrövidebb, hisz nem sok időm van. Erre a karácsonyosra esett a választásom, hiszen ezzel karácsonyos kihívásokat is teljesíthetek! :D
A könyvben az ötven erdélyi gyermek levele fogott meg igazán, a többi rész nem annyira...

Értékelésem: 3/5

Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Nagy Könyv top 100-as könyv, főként így került az olvasnivalóim közé. Sokan nagyon dicsőítik e könyv főhőseinek szerelmét, mások nem vélik igazi szerelemnek. Én nem is tudom. Szép történet. A kitartás, a boldog beteljesülés. Fiatalon szerették egymást, majd öregként. De az jut róla eszembe (Szívek szállodája hatása – tudjátok, hogy nagy mániám), hogy “nem akarom kihagyni a közepét!” És szomorú, hogy nekik ki kellett hagyniuk! :( Ennyit magáról a történetről. A könyv? Hát az néhol untatott, néhol vontatott volt számomra. Voltak részek, amelyek magával ragadtak, de sokszor untam. A téma ok. Érthető is, nem túl fenkölt, nem túl elvont. De valahogy mégis a leírás nem adott eleget nekem. Szerintem ezt jóval rövidebben is le lehetett volna írni, akkor talán jobban megfogott volna. Így kissé sok volt.

Értékelésem: 3/5

Lázár Ervin: Berzsián és Dideki

Molyon sokan dicsőítik, de nekem valahogy nem jönnek be Lázár Ervin művei. A kisfiú és az oroszlánok tetszett, de erre nem tudtam ráhangolódni, ahogy a Négyszögletű Kerek Erdőre sem. :S Vannak érdekes, meg vicces részek, az igaz… De számomra vannak ezekől sokkal jobb mesék is!! :P

Értékelésem: 2/5

Szabó Magda: Für Elise

Szabó Magda az egyik kedvenc írom. Az Abigélért rajongtam, és sokszor újraolvastam, a Születésnap is a kedvenc ifjúsági regényeim közé tartozott! Komoly könyvei közül ezelőtt csak Az ajtót olvastam, de az nagyon megrendített, és magával ragadott! Így természetesen úgy vágtam bele e könyvbe, hogy biztosan nagyon jó lesz! De az az igazság, hogy nem igazán fogott meg! :( Sőt kifejezetten untatott, nem tudtam belemélyedni… :( Szégyellem magam, hogy ezt kell mondanom az egyik kedvenc írónőm könyvéről, de hát mit lehet tenni, ez a helyzet. De pont ezért nincs szívem annyira lehúzni könyvet, szóval az értékelésem: 3/5

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Annó, egyik Molytársam ajánlotta a könyvet, de nem tudtam hol beszerezni, így elmaradt az elolvasása, viszont nem sokkal később kölcsönkaptam a filmet, amit meg is néztem. Nem volt az a hú de nagy szám (most olvastam, hogy sokak szerint a film sokkal kevesebbre értékelhető), de kíváncsi lettem a könyvre is. Nagyon örültem, amikor tavaly megláttam, hogy megvan a könyvtárban. Akkor kötelezőket olvastam, de az idénre felvettem a várólistámra is, meg az újévi fogadalmas listámra is! :D Aztán mást olvastam, majd eljött az év vége fele, és én többször is nem találtam bent a könyvet a könyvtárban. Kezdtem bepánikolni, hogy nem fogom tudni teljesíteni a kihívásaimat, de aztán Krisztina barátnőmnek sikerült rátalálnia a neten, és elküldte nekem elektronikus formában! :D Nagyon bele tudtam mélyedni, hajnalokig ültem a gép előtt, nem bírtam abbahagyni! :D Nagyon tetszett, örülök, hogy elolvastam! :)

Értékelésem: 5/5

Ince Zsuzsa: Csellengők

Ezt a könyvet én vettem még 2010-ben Krisztina barátnőmnek, mert annó sokat emlegettük, hogy ő is meg a barátom is nagyon szerették a sorozat zenéjét. Nekem is tetszett a szám (Runaway Train), de azt sem tudtam, hogy van olyan műsor, hogy Csellengők, nem hogy ez a főcímdala. :P

Szóval, most kölcsönadta a könyvet, én is elolvastam. Jó olvasmány, megrázó történetekkel. Hatására elgondolkodik az ember az életről, hogy milyen durva dolgok történnek… Apránként ajánlatos haladni a könyvvel, legalábbis nekem úgy volt jó, úgy jobban át tudtam magam adni, nem untam rá a lehangoltságra. Szerintem érdemes elolvasni!

Értékelésem: 5/5

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő

Régebben olvastam irodalom vizsgára Lázár Ervintől A kisfiú és az oroszlánokat. Az jobban megfogott, ez nekem nem jött át annyira. Pedig Molyon ezt sokan nagyon jó, humoros mesének tartják… Engem annyira nem kötött le, tetszettek már mesék sokkal jobban! :P

Értékelésem: 2/5

Stephanie Calman: Egy rossz anya vallomásai

A nyáron beleolvasgattam, de valahogy nem fogott meg annyira. Most viszont, ahogy elkezdtem csak úgy faltam, és nem azért, hogy minél előbb befejezzem, hanem, mert tényleg tetszett, és érdekelt! Az utóbbi időben témáztunk a barátommal is, meg barátnővel is olyanokról, hogy mik az elvárások az anyáktól, mire van idejük stb, tehát foglalkoztatott ez a téma, így jó időzítés volt egy ilyen témával foglakozó, humoros, őszinte, megindító könyv olvasására! :)

Értékelésem: 5/5

Rhonda Byrne: The Secret – A Titok

Uh, erről ha mindjárt írtam volna, akkor jóval többet tudtam volna írni. De most csak röviden.  A barátom nagyon szereti a filmet, és amikor a filmből való gondolatokat továbbított felém, úgy voltam vele, hogy hagyjon már ezzel a hülyeséggel! :P Pozitív gondolkodás, hát engem nem arra tanítottak! Anyukám doktorálhatna pesszimizmusból! Na jó, ez azért túlzás, de tényleg negatívan gondolkodik! Én ebből próbáltam kitörni, de nem mindig sikerült! A túlzott optimizmust felelőtlenségnek tartottam! Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, nagyon dühös voltam! Mérges, hogy hogy tudnak ilyen marhaságokat írni, ennek egyáltalán nincs valóságalapja stb. Annyira feldühített, hogy legszívesebben földhöz vágtam volna a könyvet, csak azért nem tettem meg, mert elektronikus formában olvastam. :P Aztán, mikor jött az, hogy a negatív gondolatok nem azonnal fejtik ki hatásukat, hanem egy idő után, akkor pedig megijedtem… Később kezdtem lenyugodni, és átadni magam a könyvnek! Igyekeztem rögzíteni magamban az olvasottakat, és megfogadni! Azt hiszem az a rész lendítette a könyv általi felfogás irányába a hozzáállásomat, amikor arról van szó, hogy csak akkor fogadnak el mások, ha te is elfogadod magad, csak akkor látnak szépnek, és akkor dicsérnek meg, ha te is szépnek látod magad stb. Kissé gondjaim voltak ezzel mostanában, és ez pont jól jött, ez által kezdtem el megszeretni a könyvet! :) Amikor arról volt szó, hogy hidd magadról, hogy okos vagy, ügyes vagy stb, ezt mondogasd, akkor mások is úgy gondolják majd, csak mosolyogtam, mert végre megértettem valamit! A barátomnak nagyon nagy az önbizalma, jókat mond magáról stb. Ezzel engem sokszor idegesített, mert önteltnek tartottam!! :P De így, hogy tudom, hogy a Titoknak köszönheti ezt a hozzáállást, elnézőbb vagyok, már nem dühít úgy az önteltsége, hanem inkább igyekszem én is minél pozitívabban gondolkodni magamról, külsőmről, belsőmről egyaránt! :) Hát, kb. ennyi, végül leírtam rendesen a gondolataimat, nem csak röviden, de örülök neki, hogy kifejtettem a dolgokat! :D

Értékelésem: 5/5 :D

Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak

Eléggé sokkolt, mikor megláttam a könyvtárban, hogy milyen vastag. Elkezdtem olvasni, szét untam magam. Úgy volt, hogy félbehagyom, pedig nem szokásom. Dehát mindjárt itt az év vége, és még sok olvasnivalóm van a kihívásokra, úgy gondoltam, nem vesztegetem az időmet ilyen uncsi könyvre. Aztán felfedeztem, hogy ez egy több részes könyv, és talán a kihívására is, meg a Nagy Könyvre is elég, ha csak az első részt olvasom el, hisz azt egyébként külön is megjelentették stb. Így is döntöttem, az első részt lenyelegettem, aztán megszabadultam tőle (vissza vittem a könyvtárba). :P

Értékelésem: 1/5

Jean Webster: Nyakigláb Apó

Kislánykoromban elég lelkesen írtam erről a könyvről a naplómba! :P Legalábbis lelkesnek tűnik a bejegyzés… Most viszont annyira nem nyűgözött le. Nem volt rossz, de a régi emlék alapján jobbra számítottam. Molyon sokan nagyon szeretik, nem tudom, ők a gyermekkori élményükre alapoznak, vagy felnőtt fejjel is annyira átjött nekik…

Értékelésem: 3/5

Utassy József: Hóemberség

Ezt a könyvet csak azért olvastam, mert az ABC-s kihívásomra kellett egy U betűs író. :P Téli verseket tartalmaz a kötet. Gyorsan elolvastam, nem adott semmi maradandót.

Értékelésem: 2/5

Bernhard Schlink: A felolvasó

Az eleje tetszett, gyorsan faltam. A közepe uncsi volt, a vége megint „érdekes”, de azt nem mondhatnám, hogy mennyire „tetszett”. Szóval, úgy összességében a könyv: Nem unatkoztam rajta (kivéve a közepén :P), oda tudtam rá figyelni, érdekelt, de mégsem váltotta ki azt az érzést, mint a kedvenceim, hogy legszivesebben minden olvasni szerető barátomnak/ismerősömnek lelkesen mesélnék róla, és próbálnám meggyőzni, hogy neki is el kell olvasnia…

Értékelésem: 3/5

Joseph Heller: A 22-es csapdája

Nagyon untam! Régebben a Száll a kakukk fészkére-t olvastam, ami ilyen elmegyógyintézeti betegekről szól, hát az sokkal jobban átjött! Erre valahogy nem tudtam figyelni, nem tudtam átérezni, csak átrágtam magam, hogy elolvasottnak tudhassam… :S

Értékelésem: 1/5

Kate Long: Rossz anyák kézikönyve

Szegedi könyvtúránk alkalmával vettem ezt a könyvet, a nyáron. Tetszett ahogyan le voltak írva az érzések, de azért néhol untatott is.

Értékelésem: 4/5

...

Nagyon le vagyok maradva az írással, már 12 könyvet elolvastam, mióta utoljára írtam. Ezért most erről a 12 könyvről csak nagyon röviden írok, nem lenne időm és türelmem mindről részletesen írogatni… :S

Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai

Romantikus történet, szerettem! Láttam a filmet, így nem volt meglepetés, de az idősíkok mintha kicsit másként lennének a filmben, mintha ott nem csak visszaemlékezés lenne a megismerkedésük, első közös nyaruk… Ettől függetlenül, tetszett. Nem volt olyan átütő katarzisélmény, de megható volt, és a szomorú történet hatására kevésbé haragosan gondoltam a barátomra (épp veszekedtünk)… :P

Értékelésem: 4,5/5

Ken Follett: A katedrális

Befejeztem. Elég furi érzés azok után, hogy több, mint egy hónapig ez volt az olvasmányélményem. Nem vettem elő minden nap, de azért a napok többségében olvastam belőle legalább pár oldalt. Többet nem engedhettem meg magamnak, mivel tanulnom kellett, és hát még most is kell, de azért lassan elfogyogattak az oldalak…

Előtte az 1984-et olvastam, ami nagyon nem jött be. Miközben azt olvastam, már nálam volt A katedrális is, és félve gondoltam rá. Egy 1022 oldalas történelmi könyv. Krisztina barátnőm elkezdte a jelenlétemben hangosan olvasni, tehát, megtudtam, hogy egy akasztással kezdődik. Nem túl jól hangzott… Féltem, hogy ha ennyire szenvedek az 1984-gyel, akkor mi lesz majd egy ilyen nagyon hosszú történelmi olvasmány esetében…

Aztán elkezdtem… Az akasztáson gyorsan átrágtam magam, aztán már jött az érdekesebb rész, Tamás mester és családja. Aztán jöttek más családok/személyek, és bár érdekesek voltak a történetek, bennem volt a darabosság érzése, mintha különálló meséket olvasnék. Nagy örömmel vettem tehát később tudomásul, hogy végre egy helyen vannak a szereplők, végre mindenki megismer mindenkit. :D

Nagyon érdekes, izgalmas, fordulatos, és nem kiszámítható volt a történet! Nekem nagyon tetszett! Együtt örültem, szomorkodtam, féltem, dühöngtem, és könnyebbültem meg a szereplőkkel!

Amikor a kedvesemnek meséltem a könyvről, persze nagyon sokszor feljött, hogy „… az a szemét William…” Drágám pár ilyen mondat után mosolyogva megkérdezte, hogy „És úgy írja a könyvben, hogy az a szemét William?” „Ja nem – mondtam, - azt csak én tettem hozzá.” :D

Az utolsó rész egy kicsit untatott. Az eleje nem, izgalmas volt Fülöp ügyének pere. :) Viszont aztán az a csatározás a király és az érsek között, nekem annyira nem hiányzott. De belátom, hogy ettől még „nagyobb” ez a történet, még többet mondó, hogy ilyen szép vallási befejezése lett. Bizonyára ez sokat ad az olvasóknak, hogy mindenki tartson ki a vallása mellett.

Az a szemét William végül elnyerte büntetését :D, viszont sokan megtértek, és megbocsátottak nekik, ez is szerintem fontos, sokatmondó rész…

A gyerekek későbbi életéről is van szó, de az jutott eszembe, hogy azt nem tudtuk meg, hogy Márta végül férjhez ment-e..?!

Kíváncsi vagyok, hogy kikről szól a folytatás! :D

Egyébként tervezem megnézni a sorozatot, bár általában csalódni szoktam a filmekkel, szóval azért félek… :S

Értékelésem: 5* :) 

George Orwell: 1984

2012. 08. 03.

152. oldalon tartva

Nem szoktam úgy értékelni, hogy még nem olvastam végig, de most muszáj. Unooom!!! Csak azért olvasom, mert Nagy Könyves, meg az ABC-s kihíváson is részt veszek vele. Hogy saját kihívása van-e, nem tudom, majd utánanézek. Molyos értékelésekben azt láttam, hogy mindenki szereti. Miért..??? Fel nem tudom fogni… Legyen már vége..!

2012. 08. 05.

Az éjjel végre befejeztem! :D Kb. felét tegnap olvastam el. Nem volt annyira uncsi, mint az eleje, legalább értettem, hogy mit olvasok. Hogy tetszett-e, az már egy más kérdés… :P Nem éppen az én stílusom! A befejezés meg különösen nem jött be.

Értékelésem: 2,5/5

Rácz Zsuzsa: Nesze neked Terézanyu!

Jópofa könyv, bár néha untatott, de sokszor érdekelt. Nincs kedvem többet írni. :P

Értékelésem: 4/5

De hogy, ne csak ennyit írjak, itt egy idézet is:

-          Én könyveket vettem a zsebpénzemből – mondtam büszkén.

-          Te minden évben kaptál jutalomkönyvet? – csodálkozott pirkóviki. – Már vagy a tizenötödiket találom.

-          Őrsi munkákért is, évközben. Meg versenyekért.

-          Te mindig kitűnő voltál? Szent ég, te stréber – mondta Marcsi.

Pedig ha valami, hát ez egészen biztosan közös bennünk: mindannyian példamutatóan teljesítettünk a hagyományos oktatás keretein belül. És még egy: mind a négyen rengeteget olvastuk. Rengeteget.

-          Nálatok lehetett olvasni ebéd közben? – kérdeztem.

-          Dehogy! – legyintett pirkóviki.

-          Nálunk se! Engem meg is pofoztak egyszer egy Rejtőért a vasárnapi ebédnél – tromfolt Lujzi.

-          Szegény – sajnálkozott Marcsi. – Melyikért?

-          Piszkos Fred.

-          Akkor megérte – vigasztalta Marcsi.

-          Én is kaptam, de Adrian Mole-ért – mondta Viki.

-          Az is megérte – mondtam.

-          Ti kaptatok jó könyvet a szüleitektől? – kérdezte Marcsi.

-          Soha – rázta a fejét Lujzi.

-          Á! – így Viki.

-          Én igen, az apámtól – mondta büszkén Marcsi.

-          Nektek mondták, hogy mit olvasol annyit, kifolyik a szemed? – kérdezte pirkóviki.

-          Naná, hogy mondták! – feleljük kórusban.

-          Nektek mondták, hogy mindig csak olvasol, nem lehet szólni se hozzád? – kérdi Lujzi.

-          Naná – feleljük kórusban.

-          Titeket csúfoltak bagolynak? – kérdezte pirkóviki, akinek tízdioptriás szemüvege van.

-          Hülye van? Én nyakon vágtam, aki csúfolni mert – így Marcsi.

-          Észrevettétek, hogy egyedül a baglyoknak van emberi arcuk? – mondta erre Viki.

-          Tényleg – hökkentem meg -, a szemükbe lehet nézni.

-          Ti jártatok olyan pasival, aki nem olvasott? – kérdezte Lujzi.

-          SOHA!!! – üvöltöttük kórusban.

-          Persze, miért ne? – kérdezte Marcsi. – Ne legyetek már ilyen sznobok!

-          Na jó – felelte szendén Viki-, volt olyan… de tudott olvasni, mármint nem volt analfabéta, csak ideje nem volt rá…

-          Marcsi képes voltál olyan pasival összeállni, aki nem olvas? – röhögtem.

-          Te, képes voltam, képzeld. Mert vízilabdázott. Iszonyú fiatal voltam, alig húsz. Akkor még azt hittem, a vízipólósok az istenek. Mondjuk ezt most is így gondolom. Nem mondanék nemet egy visszautasíthatatlan ajánlatra.

-          Nekem se kéne kétszer mondani – így Lujzi.

-          Nekem se, az tuti – így én.

Maeve Haran: A nemek háborúja

Fülszöveg:
Allegra Boyd harmincas, lelki válságban lévő háziasszony, két majdnem felnőtt lánnyal és egy sikeres showman férjjel súlyosbítva. Egy csalódásokkal teli nap végén hirtelen felindulásból újra dolgozni kezd, és férje tévétársaságánál szédítő karriert csinál. És ezzel kezdetét veszi a nemek háborúja" Szórakoztató, kalandos és elgondolkodtató bestseller a modern nő és a család problémáiról, a média csillogó és kegyetlen világáról. Csak Németországban több mint 3 millió eladott példány.

Véleményem:
Véletlenül láttam meg a könyvet a könyvtárban és megtetszett a címe/fülszövege, ezért kivettem. Elég kapkodva olvastam, mert mire odajutottam majdnem lejárt a határidő, amíg nálam lehetett a könyv. Érdekes volt, ahogy a férj nem bírta elviselni a felesége sikerességét, modernizálódását. Néhol untatott a könyv, néhol lekötött, a végére egyre jobban megtetszett.

Értékelésem: 4/5

Sol Gordon: Honnan tudhatod, hogy megtaláltad a Nagy Ő-t?

Az egyik koleszostársnőmtől kértem kölcsön ezt a könyvet, kíváncsi voltam rá. Hát, csalódtam benne, jobbra számítottam. Persze, vannak benne érdekes gondolatok, elgondolkodtató kérdések, de nem kötött le annyira, mint vártam, így jó sokáig is tartott az elolvasása, mellette regényeket is olvastam...

Cecelia Ahern: Ui.: Szeretlek

Fülszöveg:

Holly összetörten, magába roskadva él férje halála óta, sokszor ahhoz sincs kedve, hogy kikeljen az ágyból és ennivalót készítsen magának. Úgy érzi, élete értelmetlen Gerry nélkül. Azonban egy nap minden megváltozik, amikor egy csomagot kap, benne több borítékkal.

Holly ezentúl izgatottan várja minden hónap első napját, ugyanis akkor bonthatja fel az újabb borítékot és olvashatja el Gerry soron következő üzenetét a feladatot az előtte álló hónapra. A feladatok teljesítésével Holly lassan újra megtalálja az utat az élethez. Visszatalál családjához, régi barátaihoz, új barátságokat köt. Dolgozni kezd, és életében először élvezi a munkáját, majd végül megnyitja szívét egy új szerelem lehetősége előtt.

Holly újra megtanul élni.

Véleményem:

Az elején kissé rosszul érintett, hogy olyan lehangoló, szomorú lettem tőle... Aztán belejöttem, volt sok jó pillanat is, meg szépen le volt írva, hogy mikor mit érez Holly, és hogy mennyire nehéz neki. Szóval, tetszett a könyv!

Értékelésem: 5/5

Závada Pál: Jadviga párnája

Furcsa volt nekem ez a könyv… Először untam. Aztán jött az a rész, hogy a csaj nem akart lefeküdni a férjével, ez dühített… :P, de érdekelt is. Amikor még a szeretőjével sem akart együtt aludni, mert ő magányra vágyik bla-bla, akkor szánalmas volt. Később megint untatott. Aztán, amikor mesélte Jadviga, hogy intim kapcsolata volt a barátnőjével, majd helyett kapott annak férje mellett a hitvesi ágyban, akkor megint „érdekes” volt… Aztán megint untam, untam, untam, csak néhol volt egy-egy érdekesebb rész… A vége felé röhej volt az a kirándulás, amikor a főhősünk „csaja” hetyegett a sofőrrel, miután a párját (aki fizette az utazást) leitatták, vagy elküldték valamiért…

Na, ebből az eshet le, hogy valami szexmániás vagyok, hogy csak ezek a részek kötöttek le… :P De ez nem egészen így van! :D Inkább azt mondanám, hogy untatott a könyv, ezek viszont egy kis „színt vittek bele”, hogy mégis kicsit „szórakoztató” legyen… :D

Értékelésem: 3/5

Jodi Picoult: Törékeny

Most olvastam A nővérem húgát is, ami nagyon tetszett, ezért féltem… Féltem, hogy „túl sok” lesz megint ugyanebben a stílusban olvasni, hogy már nem lesz olyan érdekes, hogy „utánzatnak” élem majd meg… De nem így történt! Nagyon tetszett, kedvenc lett ez is! :)

Elfelejtettem, hogy mit olvastam a fülszövegben, és totál úgy kezdtem neki az olvasásnak, hogy Willow kisfiú. Kb. 15 oldal után jöttem rá, hogy kislány… :D Ez a könyv is nehéz és bonyolult kérdéseket vet fel. Nem tartottam „rossznak” az anyát a per miatt, de úgy érzem, én nem tudtam volna megtenni. Szóval, nem álltam mellette, de meg tudtam érteni, hogy miért teszi, hogy a pénzügyi nehézségekből akarja kiszabadítani a családját. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy végigvigye ezt a pert, próbálva nem törődni azzal, hogy mit mondanak az emberek, állandóan győzködve a gyermekét, hogy valójában szereti őt, és hát ugye a szeretteit is elveszítette… Az miatt kegyetlennek érzem, hogy a barátnőjét perelte be. Nem tudtam volna azt vallani, hogy nem szeretem a gyermekem, és ezzel egyben tönkretenni a barátnőm életét, a barátságunkat…

-         SPOILER -

Nagyon tetszett a könyv, minden szál megfogott! Azt olvastam Molyon, hogy az írónő könyveiben általában meghal valaki. Ez elszomorított, úgy éreztem, hogy ennél a könyvnél úgy is lehet hatásos befejezés, hogy mindenki életben marad. A végén megkönnyebbültem, hogy mégsem hal meg senki, és tényleg jó lett a befejezés! Aztán jött az utolsó oldal… :( Nekem az nem hiányzott! Anélkül is teljesnek, elmélyült befejezésűnek ítéltem volna a könyvet. Elszomorított, hogy ez lett a vége, de azért emiatt nem veszített számomra az „értékéből”, ugyanúgy megmaradt kedvencnek…

-         SPOILER VÉGE –

Értékelésem: 5*

John Steinbeck: Egerek és emberek

Mindenki dicséri ezt a könyvet, hogy milyen megrendítő stb. Rám is hatással volt, nem is unatkoztam rajta, oda tudtam figyelni, és kicsit el is gondolkodtatott. De belőlem nem váltott ki annyit, mint másokból… Többet nem is mondanék róla.

Értékelésem: 4/5

Jodi Picoult: A nővérem húga - a könyv és film értékelése egyben

Az ősszel láttam a filmet, már az meghatott, a végén csak ültem, és bámultam magam elé… Később megtudtam, hogy megvan a könyv a könyvtárban, ahová járok. Azonnal várólistára vettem… :) A kötelező olvasmányaim miatt viszont csak most jutottam oda, hogy elolvassam…

Az első bekezdéstől kezdve lenyűgözött! Az elejét a barátomnál olvastam, jópár részt felolvastam neki. :) Ha a folytatást is a jelenlétében olvastam volna, rengeteg részt megosztottam volna vele… Mert ez olyan, hogy nagyon szeretné az ember megosztani valakivel az elgondolkodtatóbbnál elgondolkodtatóbb részeket, érzéseket… Sokszor egy-egy rész után csak ültem, és bámultam magam elé, mint a film végén…

Sajnálom, hogy kihagyták a filmből az ügyvéd és a tanácsadónő közötti szerelmi szálat, mert engem ez is nagyon megérintett. Természetesen, ez személyes élményeknek is köszönhető, ugyanis mi is a barátommal régebben jártunk, aztán egy ideig (igaz csak 2 évig, nem 15 :P) nem találkoztunk, és amikor újra összehozott bennünket a sors, akkor féltem… Féltem, hogy újra meg leszek bántva, aggódtam, hogy neki mit jelent ez az újra összetalálkozásunk… Szóval, teljesen át tudtam érezni a tanácsadónő helyzetét! Kár, hogy a filmből kihagyták ezt a részt…

Miután végigolvastam a könyvet, megnéztük a filmet a barátommal. Egyetértettünk abban, hogy nem hoznánk létre egy donorbabát a gyermekünknek… Ha a filmből annyira nem is jön le, de a könyv tökéletesen érzékelteti, hogy senki nem boldog! Hogy a szülők csak Kate-tel törődnek, a másik két gyermekre oda sem figyelnek…

Persze, a szülőket is sajnálom, nagyon nehéz lehet nekik… De a testvérek szomorú gyermekkora is megrendíti az olvasót…

-         SPOILER -

A filmnek nem ugyanaz a vége, mint a könyvnek… Ez engem eléggé bosszant! Az „természetes”, hogy vannak eltérések a könyv és a film egyes részletei között, de az elég „furi”, hogy a teljesen különböző a történet vége… De így legalább meglepetésként ért a végkifejlet, annak ellenére, hogy láttam a filmet… :P A barátom kérdezte, hogy melyik befejezés tetszik jobban. Azt mondta, hogy neki a film, mert Kate egész életében haldoklott, „természetesebb”, hogy ő hal meg, és Anna „felszabadul”, mint az, hogy ő veszíti el életét… Na igen. Ha magát a történetet nézzük, valóban a film befejezése az „igazságosabb”, a „természetesebb”… De ha úgy nézzük, hogy egy könyvről/filmről van szó, akkor a könyv befejezés nekem jobban tetszik, mert arra tényleg nem számítottam, és így talán még megrendítőbb…

-         SPILER VÉGE –

Kedvencem lett ez a könyv, egyszer szeretném megvenni, hogy magamnak is meglegyen! 

Értékelésem: 5*

Nemes Nagy Ágnes: Az aranyecset

Az elején tetszettek a rímes versikék, később már untam, csak az tetszett, hogy ez az utolsó kötelezőm, aztán végre olvashatom, amit akarok... :P

Értékelésem: 2/5

Helen Fielding: Mindjárt megőrülök! Bridget Jones naplója 2.

Fülszöveg:
A Napló ott ért véget, hogy Bridget megkapja álmai férfiját, Mark Darcyt. Bridget Jones naplójának második kötete ott kezdõdik, hogy baj van: Darcy, aki idõnként Bridget lakásán tölti a napot és/vagy az éjszakát, nem hajlandó mosogatni! Azonkívül – vélekednek a barátnõk – bizonyára homokos is, mert egyre többet lebzsel a zsiráflábú, feneke-nincs, egyszóval férfias Rebecca körül… Persze vannak más bajok is: Bridget anyjának legújabb dilije például, hogy Kenyába rohangál szafárit látni és maszájokat fogdosni – egy ifjú kikujut magával is cipel Londonba, hogy véres kardként körbehordozza. Bridget mindezt egy thaiföldi búfelejtõvel próbálja túlélni, ám olyan valódi és álkalandokba bonyolódik, hogy akár élete végéig egy thai dutyiban senyvedhetne, ha ismét meg nem jelenne a színen Mark Darcy.

Gondolataim:

Eredetileg az első részt akartam kivenni a könyvtárból, de az nincs meg magyar nyelven… :S Végül, kivettem ezt a másodikat. Az első pár oldalon idegesített, hogy ötpercenként ír Bridget a naplójába, de később „javult a helyzet”, megjelentek a hosszabb írások, napi egy-két bejegyzéssel, és csak néha fordult elő az öt percenként írás, úgyhogy már nem zavart, belefeledkeztem a történetbe… :) Sok benne a humor, a kaland, és tulajdonképpen, ahogy már mások is írták, kicsit minden nő megtalálja magát ebben a könyvben. :D Amikor nem tudod, hogy felhívd-e a szeretett férfit, vagy várd meg, hogy ő keressen… Tudod, hogy várnod kellene, de sokszor nem bírod ki… Az egyik barátnő ezt tanácsolja, a másik azt, nem tudod, hogy kire hallgass… Ismerős helyzetek.. :P

Szóval, teljes mértékben megnyerte a tetszésemet a könyv! :D A filmből az első részt láttam, de abból sem emlékszem minden részletre, a második részt viszont nem is tudom, hogy láttam-e… De jó volt így, legalább nem tudtam előre, hogy mi fog történni… :D A Molytársaknak biztos megvan e-bookban az első rész, majd egyszer megszerzem, és azt is elolvasom… :D

Értékelésem: 5*

Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza

Fülszöveg:
Az ifjúsági regény 9-10 éven felülieknek szól. Egy csapat gyerek a nyarat egy vadőr mellett tölti. Égig érő kilátót építenek, lovakat hajszolnak, keresik a mocsárban a titkos utat, amelyen száraz lábbal át lehet kelni. A regényből nagy sikerű film készült.

Véleményem:

Nem vagyok oda a szárnyas állatokért, ami azt illeti.. :D Így nem tudtam úgy átélni a kárókatonák stb. csodálatát, mint a regényhősök… De szerencsére nem csak ebben merült ki a történet, és tulajdonképpen tetszett. Sajnáltam, hogy szomorú a vége, de talán ez a megrázó befejezés garantálja azt, hogy jobban megmaradjon az emberek fejében a történet, hogy még kevésbé érezzék azt, hogy „felejthető”… 

Értékelésem: 4/5

Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók

Fülszöveg:
Ki ne vágyna rá, hogy esténként, mikor elalszik, egy beszélő farkaskölyök szegődjön mellé álmában, és elkísérje kalandozásaiban? Az Álomfogó hőse, Gergő viszont egyáltalán nem kívánja a farkaskölyök társaságát, mint ahogy azt se, hogy az általa csak Bolhásnak becézett segítőjével együtt vágjon keresztül az álmok néha mulatságos, máskor fenyegető erdején. Gergő családja váratlanul meghívót kap a Vajákosok, Táltosok, Énekmondók, Sámánok és Egyéb Révülők Találkozójára. Az Álomfogó színes, kavargó világba repíti olvasóját, de hétköznapi gondjainkra ad választ.


Gondolataim:
Molyon szinte mindenki pozitív értékelést írt róla... És bizonyára valóban nagyon sokat szeretik, hiszen felkerült a Nagy Könyv top 100-as listájára. Nekem valahogy mégsem jött be. :S Pedig a Harry Pottert nagyon szeretem!!! És ugye ez is "varázslós" könyv... Mégis erre nem tudtam ráhangolódni, elég szenvedés volt 543 (azt hiszem) oldalban... De elolvastam, mivel kötelező, meg akkor már legalább egy újabb könyv el van olvasva a Nagy Könyves listáról. :D És a neves kihívásra is megfelel! A Böszörményis kihívásról viszont nagyon gyorsan lejelentkezem, mert nincs esély, hogy én még két könyvet elolvassak tőle, főleg, hogy ilyen hosszúak... :P

Értékelésem: 2/5

Bálint Ágnes: Mi újság a Futrinka utcában?

A mesefilmsorozatot nem láttam, nem is hallottam róla. De most az egyetemen gyermekirodalom kurzuson ez is a kötelező olvasmányok között szerepel. Bevallom őszintén, azt hittem, hogy nem fog tetszeni (hé, van az a kérdésekre felelős kihívás, ott be bírnám írni ezt arra a témára, hogy "Amiről azt hitted, hogy nem fog tetszeni" :D). Na, szóval... Tetszett! :) Az eleje a humorosság miatt tetszett, aztán kezdtem átlátni a szereplők jellemét. Böbe baba a kis butuska, de szeretetreméltó rongybaba. Cicamica a "nagy dáma", akinek nem fűllik a foga a munkáhzoz, de persze kényeskedni, divatozni azt szeret. És kissé kihasznál másokat... Na és persze Sompolyogi-Mosolyogi, a ravasz róka, aki az "álszent barát"-ot testesíti meg. Akinek bedől Cicamica, hogy ő milyen kedves, meg jót akar, miközben egy csaló tolvaj. Kb. a történet 3/4-énél beugrott, hogy ez a könyv, Szabó Magda: Születésnapjára, és Mirnics Zsuzsa: Ellopott csillagok-jára emlékeztet. Azért, mert azokban a könyvekben is egy "szürke kis egér" a főszereplő, akinek a barátnője egy "nagyvilági dáma", a főszereplő mindenben a barátnőjére akar hasonlítani, de végül pofára esik, mert kiderül - amit az olvasó persze már régen tudott -, hogy ez a barátnő egy csaló, hazug, tolvaj... Szóval, ezekre emlékeztetett a Futrinka utca is. Böbe baba és Cicamica barátsága emlékeztetett leginkább erre, de a végkifejlet az lett, hogy Cicamica rájött, hogy Sompolyogi átverte, meglopta, rossz hatással volt rá, így az ő barátságukat érte ez a csúf vég... Még szerencse, mert így Cicamica "megjavulhatott", megszűnt a lusta, munkakerülő, önző énje, és egy dolgos, segítőkész macska lehetett a végére... :)

Szóval, tetszett a történet, szerettem ezt olvasni! :D

Értékelésem: 5* :)

Mándy Iván: Csutak és a szürke ló

Fülszöveg:
Csutak, ez az érzékeny és nyugtalan kiskamasz a Csutak színre lép című könyvben kezdte el bolyongásait a budapesti utcák, terek, kapualjak, grundok világában. Ott, az előző történetben Csutakot elrabolják. Most ő adja a fejét rablásra. Csakhogy ő nem embert rabol, hanem – lovat. Vagy talán ez nem is rablás, hanem életmentés? A fuvarosnő mindenesetre hiába keresi kiöregedett szürke lovát, és joggal gondolhatja hogy ellopták. Kis hőseink azonban szentül hiszik hogy megmentették a vén paripát a vágóhídtól. Hová rejtik, mi lesz szegény pára sorsa a gyerekek gondozásában, erről szól Mándy Iván regénye, mely egyike a legszebb legköltőibb Csutak-történeteknek. A kötetet Réber László kitűnő rajzai díszitik.

Véleményem:
Kötelező valamilyen Csutak-könyvet elolvasni, és mivel szeretem a lovakat, ezt választottam. Nagyon nem jött be! Egyáltalán nem tudtam ráhangolódni! :(

Értékelésem: 2/5

Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

Fülszöveg:
Stanley már megint rosszkor rossz helyen tartózkodik. Valahonnan az égből fejére pottyan egy tornacipő, amit haza akar vinni. Erre lopással vádolják, s hamarosan egy javító-nevelő táborban találja magát. Ebben a különös amerikai mesében az ízig-vérig mai figurák mellett száz évvel korábban élt hősök is feltűnnek. A könyv az Egyesült Államokban nyolc irodalmi díjat nyert el.

Véleményem:
Féltem tőle, mert az egyik ismerősöm imádta, és aggódtam, hogy tudat alatt túl sokat várok tőle... Amikor elkezdtem olvasni, rájöttem, hogy tényleg jó! :D A végére picit ellaposodott, úgyhogy nem lett kedvenc, és nem érzem máris a vágyat, hogy újra elolvassam, mint a Harry Potter esetében. Meg nem is fogok róla ódákat zengeni, mint a lakótársnőm. :P De azért tetszett! :D

Értékelésem: 5/5

J. D. Salinger: Zabhegyező

Fülszöveg:
A regény főhőse Holden Caulfield 17 éves amerikai gimnazista, akit éppen a negyedik iskolából rúgtak ki. A cselekmény egy meg nem értett, a társadalmi konvenciókat befogadni és gyakorolni képtelen s ezért mindenünnen kitaszított kamasz fiú háromnapos kálváriája. Holden első személyben mondja el a kicsapása utáni három napjának történetét, melyet New Yorkban éjszakai mulatóhelyeken, kétes hírű szállodában s az utcán tölt el. Közben mindent megpróbál, hogy a világgal, az emberekkel normális kapcsolatot alakítson ki, de sikertelenül. Menekül az emberek elől, de mindenütt hazug embereket talál. Az egyetlen élőlény, akivel őszintén beszélhet, s aki talán meg is érti valamennyire, titokban felkeresett tízéves kishúga. De ő sem tud segíteni: Holden a történteket egy ideggyógyintézet lakójaként meséli el.
Salinger regénye nemcsak a kamaszlélek kitűnő, hiteles rajza, hanem a társadalmi konformizmus ellen lázadó ember kudarcának is szimbóluma.

Véleményem:
A Franny és Zooey sem jött be, hát ez sem  igazán. Oda tudtam figyelni, de nem rázott meg különösképpen, mint egyeseket... Pedig ugye sokan dicsérik ezt a könyvet, a Nagy Könyv top 100-ban is benne van... Nekem viszont valahogy nem jött be.

Értékelésem: 3/5

Pernilla Stalfelt: Halálkönyv

Fülszöveg:
Pernilla Stalfelt a gyerekek által sokszor feltett kérdésekre nem szentimentális válaszokat ad. Elmeséli, hogy egyszer minden élőlény meghal, még a legeslegnagyobbak is. A halál egészen váratlanul is érkezhet. Egyik nap még él a nagyapa, de másnap talán már nem találkozhatsz vele. Minden nagyon üres és szomorú ilyenkor.
Keresi a lehetséges válaszokat arra, mi történik azután, hogy meghalunk: A választ senki nem tudja, csak aki már meghalt. Sokan úgy hiszik, hogy a lelkünk halálunk után Istenhez jut. Ki tudja, talán virág lesz belőlünk… Néhányan úgy hiszik, hogy csillagok leszünk az égbolton.
Elmondja, mi történik egy temetésen, hogyan viselkednek az emberek, hogyan gyászolnak.
Bemutatja, hogy Mexikóban az emberek nem szomorkodni járnak ki a temetőbe, hanem, hogy ott vidáman piknikezzenek.
Jóllehet a könyv komolyan fordul a halál kérdéséhez, de az illusztrációk miatt szórakoztató is az a téma, amelyet (nemcsak) a gyerekek előtt tabuként kezelünk, mi felnőttek.

Véleményem:
Nem tudom, hogy a gyermekeknek mennyire lenne hasznos, de elég sok mindent elmond, az tény... Gyorsan, vidáman elolvastam, ezt a nem éppen vidám témáról szóló könyvecskét... :P

Értékelésem:  4/5

Erich Kästner: A két Lotti

Fülszöveg:
Melyik gyerek nem gondolt még arra, mennyire jó lenne egy ikertestvér, aki úgy hasonlítana rá, hogy még az édesanyjuk sem tudná megkülönböztetni őket? Nos, Kästner regényében két ilyen kislányról van szó. Ráadásul még nem is ismerik egymást, mert szüleik régóta elváltan élnek, s egyik az apjánál, másik az anyjánál nevelkedik. Az ikrek egy gyermeknyaralóban találkoznak, és rájönnek, hogy testvérek. Hasonlóságuk sok mulatságos bonyodalmat okoz, de a két kislány komolyabb dolgot tervez: ki akarják békíteni az elvált szülőket, s ezért szerepet cserélnek. Hogyan viselkedik mindegyik a megváltozott élethelyzetében, és miképp sikerül tervük végrehajtása – erről szól A két Lotti könnyes-vidám története.


Véleményem:
Gyermekkoromban már legalább kétszer olvastam a könyvet, lehet, hogy többször is. :D Nagyon szerettem, most is tetszett! :D El is felejtettem, hogy ilyen gyorsan olvasható! :P


Értékelésem: 5/5

Carlo Collodi: Pinokkió kalandjai

Fülszöveg:
Pinokkió, a fabábu, mindnyájunk kedves ismerőse, Rónay György kitűnő átdolgozása nyomán újra elénk lép. A mesére vágyó gyerekolvasó és a régi emlékeit felelevenítő felnőtt egyaránt élvezheti a klasszikus történetet. Elszórakozhat rajta, hogyan kel életre a fahasábból Pinokkió, micsoda furcsa és tanulságos kalandokon esik át a maga felelőtlen esze járásával, s végül saját kárán tanulva, megokosodva és megemberiesedve, hogyan válik valódi emberré. Bár honfitársai a legolaszabb regényhősnek tarják, valójában a lehető legegyetemesebb figura, minden ifjú lélekben benne rejlő kópé. A hol kacagtató, hol részvétet keltő, de mindvégig izgalmas történet nemhiába egyik legkedvesebb olvasmánya a gyerekeknek szerte az egész világon.


Véleményem:
Tavaly láttam a filmet, az nem volt rossz, viszont most a könyvet nem igazán élveztem. Túl sok minden történik, és idegesítő, hogy átlag megszegi a szavát a főhős, hogy folyton rossz döntéseket hoz.... :S


Értékelésem: 3/5

Békés Pál: A kétbalkezes varázsló

Fülszöveg:
Történetünk első helyszíne: a varázslóiskola, hőse Fitzhuber Dongó, a legügyetlenebb varázslótanonc, aki éppen a diplomájára vár. Ha megkapja, okleveles mestervarázslóként lehet pályakezdő. Békés Pál kitűnő humorú meseregénye a kétbalkezes varázsló első nagy tettének izgalmas krónikája. Hogyan kutatja fel hősünk egy irdatlan lakótelepen Első Badar király egykori mesebirodalmának szétszórt udvartartását és a király legkisebb lányát, a szépséges Lanolint.


Véleményem:
Nem igazán jött át. Az Alice-ra emlékeztetett, bár az jobban "összevisszaság", de nekem kicsit ez is az volt... :S


Értékelésem: 2/5

Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai

Fülszöveg:
Az ifjúsági regényirodalom egyik remekműve novellisztikus történetek sora, amelyek a gyermekvilág és az amerikai kisváros mindennapjaiból valók: kerítésmeszelés, vasárnapi iskola, gyászmise a Jackson-szigeti robinzonád után, Becky és Tom szerelme. A könyv főhőse, Tom Sawyer, aki a regény elején még csak haszontalan iskolakerülő, de végtelenül fantáziadús és találékony fiú, valóságos vezéregyéniséggé válik. Ötletei pajtásait teljesen megigézik: a kedvéért akár kalóznak vagy rablónak is beáll…

Gondolataim:
Olvastam, még általános iskolában, de már nem emlékeztem rá. Azt tudom, hogy nem "utáltam", de hogy éppen mennyire tetszett, nem tudom... Most vegyes érzelmekkel kezdtem bele... Az egyik évfolyamtársnőm azt mondta, hogy uncsi... :S Viszont a kedvenc sorozatom Rory Gilmore-jának egyik kedvence a Hucklebbery Finn, aminek szintén Mark Twain az írója, és amelynek Tom Sawyer haverja a főszereplője... :D Tetszett!!! :) Aranyos, vicces, érdekes, izgalmas..! :) Majd egyszer a Hucklebbery-t is el akarom olvasni! :)

Értékelésem: 5* :)

Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok

Fülszöveg:
Micsoda boldogság és dicsőség az első iskolatáska! Dani is büszke örömmel indul iskolába, ahol a lelkesedése lohad ugyan, de érdeklődése nőttön-nő. A felnőttek kérdésére, hogy jó-e iskolába járni, Dani nem tud válaszolni. Van amikor jó, s van, amikor rossz. Janikovszky Éva játékosan megírt könyvét Réber László elragadó, színes illusztrációival kisiskolásoknak és szüleiknek ajánljuk.

Gondolataim:
Nagyon édes könyv, az iskolakezdésről, az óvodásokról stb. Aranyos, és jó ötleteket tartalmaz, hogy hogyan kell bánni a gyermekekkel, hogyan lehet felkelteni a kívácsiságukat. Természetesen a kicsik gondolataival, érzelemvilágával is megismerkedhetünk.

Értékelésem: 5* :)

Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?

Fülszöveg:
„Amíg kicsi voltam és okos és kedves és szép, mindig tudták, hogy kire hasonlítok…Amióta nagy vagyok, és ütődött és nyegle és idétlen, csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek.” Jót derülhet az éppen kamaszkorát élő olvasó, éppúgy mint a kamasz fiait-lányait nevelő szülő, s fedezhetik fel együtt, hogy változhat divat és technika, a kamaszlélek problémái változatlanok.

Véleményem:
Aranyos történet egy kamasz életéről, lelkivilágáról, a felnőttekkel való kapcsolatáról. Tetszett, ahogyan a többi Janikovszky könyv is! :)

Értékelésem: 5/5

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

Fülszöveg:
A brazil Paulo Coelho napjainkban a világ egyik legnépszerűbb írója. Az 1988-as Az alkimista című regényével egy csapásra nemzetközi hírnevet szerzett, de többi regénye is a bestseller-listák élére került. Coelho számos irodalmi díj nyertese. Könyvei 120 országban jelentek meg, a világ 47 nyelvén, milliós példányszámban. Kisemberek sorsa, misztikum, érzelem, transzcendencia – ezek Coelho írásművészetének kulcsszavai. A Piedra folyónál ültem, és sírtam című regénye a már megjelent Veronika meg akar halni és Az ördög és Prym kisasszony címűekkel trilógiát alkot, melyek ugyan teljesen eltérő környezetben játszódnak, de mindegyikük egy-egy próbatételt ábrázol. Veronica magát győzi le, Prym kisasszony az őt és faluját próbára tevő ördögöt, Pilar pedig, jelen regényünk főhőse szerelme vallási elhivatottsága felett győzedelmeskedik. Pilar, a 28 éves joghallgató megcsömörlik napjainak egyhangúságától, és amikor véletlenül találkozik gyerekkori pajtásával, aki időközben bizonyos vallási fanatizmus bálványa lett, együtt elindulnak megkeresni azt a csodát, ami megváltoztathatja életük egyhangúságát. A Pireneusok spanyol és francia részén utazgatnak, kolostorokat, templomokat látogatnak. Pilar megismerkedik különös klerikus és laikus figurákkal, miközben egyre jobban beleszeret egykori pajtásába. A szerzetes barát válaszút elé kerül: maradjon-e a rendben, vagy a szerelem oltárán feláldozza-e csodatévő erejét. Pilar a Piedra folyó mellett írja le érzéseit, emlékezvén a 137. zsoltár kezdő soraira: Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk. A száműzött emberek ugyanis nem énekelhették azokat a dalokat, amelyek a szívükből szóltak volna.

Gondolataim:
A 19. születésnapomra kaptam az évfolyamtársaimtól (2009-ben). Még feléig sem értem el, valamiért abbamaradt. A Coelho-s kihívás miatt most újra a kezembe vettem. Könyvjelzőként egy 2009-es vonatjegyet találtam benne. :D Elkezdtem újra olvasni. Nem nyűgözött le... Tudtam követni, összpontosítani rá, de nem igazán tetszett... :S Annak idején a 11 perc, meg a Veronika meg akar halni tetszett, meg valamennyire a Zahír is, bár az már nem fogott meg annyira... Azért majd egyszer el akarom olvasni a többi könyvét is. Majd... :D

Értékelésem: 3/5

Márai Sándor: Füves könyv

Fülszöveg:
Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni az emberi élet alapigazságait illetően. Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult.


Véleményem:
Életbölcsességek... Az elején tetszett, aztán már untam. Talán, mert túl gyorsan túl akartam lenni rajta, mivel csak 136 oldal, és jelentkezni akartam vele az egy napon egy könyves kihívásra. El is olvastam egy nap alatt, de nem igazán jött át... Lehet, hogy nem kellett volna így behabzsolni... :S

Értékelésem: 3/5

Rejtő Jenő: Szőke ciklon

Fülszöveg:
Jim Hogan, az életfogytiglanra ítélt dartmoori fegyenc végrendeletében egymillió font sterling értékű, dió nagyságú gyémántot hagyományoz Miss Emily Westonra, az ifjú londoni bölcsészhallgatóra, aki egyetlen látogatója volt börtönévei során Emilynek „csupán” meg kell találnia a tizenöt évvel korábban készült Buddha-szobrocskát, amelyben a gyémánt rejtőzik. Nem lesz nehéz, alig pár darab készült belőle, és mind itt van valahol a Földön. A végrendelet tartalmát azonban mások is megismerték…

Véleményem:
Amikor elolvastam Molyon a hozzászólásokat, idézeteket, jobbnak/viccesebbnek gondoltam ezt a könyvet. Valahogy engem nem nyűgözött le annyira. Na, de legalább végre teljesítettem a Rejtő Jenő-s kihívást, ami pár nap múlva le is jár...
Értékelésem: 3/5

Janikovszky Éva: Az úgy volt...

Fülszöveg:
„Az úgy volt, hogy amikor hazajöttem a táborból, itthon mindenki nekem esett, hogy na mi újság, mi volt, hogy volt, meséljek már. Én általán tudom, hogy mi az újság, csak nem szeretem, ha folyton kérdik. Ezért mondtam, hogy semmi.” Hányszor van így az ember, ha kamasz. És hányszor kerül olyan helyzetbe, hogy „semmi-szerű” választ ad, pedig… például ha a nagymamája megkérdi, hogy milyen húst süssön, azt feleli, hogy nem tudja, pedig… az öregek otthonában az egyik néni éppen azt szerette volna, ha olyan unokája lenne, mint ő… Vagy ha a kislány, akivel jó volna együtt járni, azt állítja, hogy írt a nyáron, és az ember úgy tesz, mintha nem hinné el, hogy írt. Janikovszky Éva tükröt tart a tizenhárom évesek elé, de mindannyiunk elé is, akik sok mindenen elgondolkodunk, sok mindenről tudjuk, hogy mi az újság, de azt válaszoljuk, hogy semmi. Réber László nagyszerű, telibe találó rajzai humorukkal a kamaszság komikumát és líráját teszik még érthetőbbé, szeretetre méltóvá.

Véleményem:
Nagyon aranyos könyv a kamaszok világáról, élményeiről! Tetszett!!! :D

Értékelésem: 5/5

Janikovszky Éva: Örülj, hogy fiú

Decemberben olvastam az Örülj, hogy lány-t, és tetszett, ezért, amikor a múlt héten megláttam ezt a könyvet a könyvtárban, úgy döntöttem, hogy kiveszem, kíváncsi voltam erre is… Hát, csalódtam… Lehet, hogy ha a lányosat nem olvastam volna még, akkor ez is majdnem annyira tetszett volna (azért úgy érzem, hogy a lányos a jobb), de így, hogy azt már olvastam, ez csak egy „utánzatként” jött le nekem. Fogalmam sincs, hogy melyiket írta hamarabb az írónő, nem is érdekel, én a lányosat olvastam el előbb, az a túl nagy ábrándozást leszámítva nagyon tetszett, de ezzel most nem tudok mit kezdeni, hogy ez majdnem ugyanolyan… Szerintem, csak az egyiket „szabad” elolvasni ahhoz, hogy az emberben megmaradjon a „varázs”…

Értékelésem: 3/5

Walt Disney: Arielle, a kis hableány

A barátnőmmel készültünk a mesepoetika vizsgánkra, és mivel én nem ismertem annyira ezt a történetet, hogy el is tudjam mesélni (csak kifestőkönyvem volt róla :P), így Iza elővette a könyvét, én pedig felolvastam... :)
Nem lett kedvenc a könyv, de a vizsgám 10-es lett!!! :D :D :D

Janikovszky Éva: Jó nekem!

Ezt a könyvet tavaly olvastam, és nemrég vittem vissza a könyvtárba. A barátom látta, hogy egy zacskónyi könyv van nálam, és szemügyre vette őket. :D Beleolvasott az írónő Ha én felnőtt lennék című könyvébe, de én elővettem a Jó nekem!-et, és mondtam, hogy ez a kedvencem! :D Aztán felolvastam neki az egészet! Tetszett neki is! :D

Az értékelésem maradt: 5/5 :D

Újévi fogadalmam... :D

Egy másik játékon is részt veszek, ennek az a címe, hogy "Újévi fogadalmam". Szinte ugyanaz, mint az előbb említett várólistacsökkentés, azzal, hogy itt nincs meghatározva, hogy 12 könyvnek kell szerepelnie a listán, hanem 5-10-nek, te döntöd el! :D Én nyolc könyvet választottem e listára. Ebből van, ami fent van a várólistán, van ami az alternatív listán, van, ami egyiken sem. :D
Tehát a listám: http://moly.hu/polcok/ujevi-fogadalmam-d

Egyébként újévi fogadalmam, hogy az idén nem rohanok úgy a könyvekkel... Nem tervezem, hogy elolvasok 100-at, nem hajtom magam az őrületbe... Csak szépen, lassan, úgy, hogy ki is élvezzem a könyveket, ne csak egy átsiklás legyen felettük... Persze ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnék az idén sokat olvasni! De nem azért akarok sokat olvasni, hogy meglegyen egy bizonyos számú olvasásom, pl. 100, hanem azért, mert nagyon sok könyv van, amit már régóta szeretnék elolvasni... :D

2012-es várólistacsökkentés

Az előző bejegyzésem címkéihez beírtam, hogy 2012-es várólistacsökkentés, hiszen az a könyv is rajta van a listámon! Aztán úgy döntöttem, hogy írok egy bejegyzést arról is, hogy mi is ez a 2012-es várólistacsökkentés.
Tehát, ez egy játék, amelyre a tavalyi év végén kellett jelentkezni. Elküldtünk egy listát, amelyen 12 könyvnek kellett szerepelnie, méghozzá olyan 12 könyvnek, amelyet az idén el akarunk olvasni! Íme az én listám: http://moly.hu/polcok/2012-es-varolistacsokkentesem-d
Lehetett egy alternatív polcot is készíteni, hogy ha az előző listáról valamelyik könyvhöz nagyon nincs kedved, nem tudod beszerezni stb, akkor erről az alternatív listáról kicserélheted egy könyvre. Az én alternatív listám: http://moly.hu/polcok/2012-varolistacsokkentes-alternativ-polcom


Tehát, eddig egy könyvet olvastam el a játékhoz, majd lassan jön a többi is... :D

Jane Austen: Meggyőző érvek

Fülszöveg:
Kaphat-e a sorstól újabb esélyt a boldogságra egy érzékeny, eszes és jószívű hölgy, miután éretlen lánykaként botor módon hagyta magát lebeszélni a párválasztásról? Ezzel a kérdéssel szembesül az özvegy Sir Walter középső lánya, Anne Elliot, amikor szomszédságukban felbukkan nyolc évvel korábban kikosarazott udvarlója, méghozzá immár jómódú tengerésztisztként. S ha valóban révbe érhet, Anne vajon az egyszer már elutasított Wentworth kapitány oldalán találja meg a boldogságot és harmóniát, vagy annak az elragadó idegennek a párjaként, akivel a legváratlanabb helyzetekben találkozik újra meg újra?
Utolsó – sokak szerint legjobb – regényében Jane Austen a rá oly jellemző otthonossággal és kitűnő lélekrajzzal tárja az olvasó elé a vidéki úrilakok társasági életének mozzanatait, a szerelem ösvényén csetlő-botló hősnő életének bonyodalmait, s a nagyvilági úrhatnámságban tespedő léha alakok parádéját. Az örök klasszikussá vált szerző hívei természetesen most sem csatlakoznak: elnézően derűs mosollyal követhetik nyomon, hogyan küzd meg Anne lelkében az értelem és érzelemmel, miközben környezetének bölcs iróniával ábrázolt páváskodó alakjait inkább büszkeség és balítélet jellemzi.


Véleményem:

Úgy látszik, nem igazán tudok ráhangolódni a Jane Austen-os könyvek olvasására. Pár éve olvastam A klastrom titkát, meg A mansefieldi kastélyt, hát azokkal még úgy elvoltam, főleg az utóbbival. Aztán olvastam a Büszkeség és balítéletet, na azzal eléggé szenvedtem, nem jött be, pedig ugye az írónő könyvei közül az a legközkedveltebb. Később meghallgattam hangoskönyvként, na akkor már jobban átjött! Reméltem, hogy a Meggyőző érvek olvasásába bele tudom élni magam, de nem így lett… Az elején még rá tudtam hangolódni, mert olyan fiúval jöttem össze, akivel már régebben is jártam, ezért érdeklődve szemléltem, hogy a főhősök hogyan viszonyulnak egymáshoz, azok után, hogy régen volt köztük valami, és most újra találkoztak… :D De egy idő után már valahogy nem tudott lekötni a történet… :(
De mivel a várólistámon fent van az Értelem és érzelem is, így talán azt is elolvasom az idén. Meg majd egyszer az Emmát is, hogy mondhassam, hogy az írónő mindegyik könyvét elolvastam. :D

Értékelésem: 2,5/5