2011. augusztus 27., szombat

Madách Imre: Az ember tragédiája

Fülszöveg:
Százötven éve készült el ez a roppant mű, amelynek jelentőségét Goethe Faust-jával szokták mérni. Egy isteni emberi dráma. Jelen kiadásunk Madách Imre alkotói zsenije és Az ember tragédiája első és legfőbb lektora: Arany János munkája előtt tiszteleg. Ezzel a művel hazai és külföldi olvasók, nézők milliói ismerkedtek meg, magyar nemzeti színházakat avattak fel, érettségi vizsgákat tettek le (vagy buktak el), vetélkedőket nyertek meg. Erre mondják, hogy alapmű. És hogy mindenki könyvespolcán ott a helye.

Véleményem: 
Ez is azok a könyvek közé tartozik, amelyekre nem tudok összpontosítani. Olvasok, de fogalmam sincs, hogy mit… :( Egy ideig oda tudtam figyelni, de aztán már nem ment. Egyszer majd újra megpróbálkozom vele, hiszen annyian szeretik ezt a drámát.
Jelenlegi értékelésem azonban csak: 1/5

Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen

Fülszöveg:
A Túl a Maszat-hegyen című történet hőse, Muhi Andris nem is sejti, mire vállalkozik, mikor elindul a Maszat-hegyen túlra, hogy meglátogassa régen látott jó barátját. Maszat Jankát, Makula bácsit, Szösz nénét és a Maszat-hegy többi békés lakóját ugyanis nagy veszedelmek fenyegetik. A Partvis Attila vezette barbár takarítók több házban rajtaütésszerűen kitakarítanak. A gonosz Paca cár, a Maszat-hegyi trónbitorló pedig ördögi tervet eszelt ki, hogy az egész világot telepacázhassa. Muhi Andris azonban Badarországon át eljut a Maszat-hegyen túlra, ahol mindenkivel szembeszáll, és számos titokra fény derül…
A könyv verses meseregény, verselésében és hangütésében a klasszikus verses regényeket idézi (Puskint, Byront, Arany Lászlót), a történet viszont kalandos, modern tündérmese. Többnyire gyermeki témákon mereng el a mesélő – hogy csúfolták gyerekkorában, vagy milyen az ideális gombfocikapu. Az elbeszélést számos játékos, dallamos betétvers egészíti ki. Találhatnak benne kedvükre valót a kis- és nagyiskolások, a szüleik, a kalandok és izgalmak, a csendes elmélkedések és az irodalmi ínyencségek kedvelői egyaránt.

Véleményem:
Bajban szoktam lenni a verses stílusú  regényekkel, de ennél a műnél ez nem volt gondom ezzel, tulajdonképpen ez volt az, ami leginkább tetszett a könyvben! :P Aranyos rímeket állított össze Dani bácsi, és a regény nyelvezete is közel áll a mai gyermekekhez! Ha megálltam olvasás közben, és beszélgetni kezdtem valakivel, akkor önkéntelenül is rímekben adtam elő a mondandómat. :D
Viszont… Elég vontatott volt számomra a mű, sok helyen már untatott… :(
Értékelésem: 3/5

2011. augusztus 19., péntek

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem

Fülszöveg:
A török elleni háború korának jelentős eseménye volt Szigetvár ostroma 1566-ban. A várat I. Szulejmán hadai ellen Zrínyi Miklós védte. Az ostrom után mintegy nyolcvan évvel, 1645-46 telén unokája irodalmi alkotásban idézte föl a harci eseményeket. A közben eltelt idő döntően meghatározta a magyarság esélyeit. Míg Szigetvár ostroma a másfél százados hódoltság kezdeti szakaszának egyik hadi eseménye volt, az eposz célja már az, hogy figyelmeztessen a töröktől való megszabadulás lehetőségére. Az író 15 énekben beszéli el az ostrom lefolyását a maroknyi magyar sereg tragikus pusztulásáig. A cselekmény fő sodrát az író apró részletekkel, epizódokkal és lírai betétekkel teszi gazdagabbá. Zrínyi a mű megírásakor egyrészt személyes élményeiből merített, másrészt a világirodalom nagy eposzait (Homérosz, Vergiliuss, Tasso műveit) tekintette mintaképnek. Szerkesztő képessége, nyelvi gazdagsága, a művészi biztonság, mellyel alakjait jellemzi, kivételes írói tehetségről vallanak. A több mint háromszáz év, mely a mű írásának korától elválaszt bennünket, nem rontott az eposz értékein. Tekintetbe veendő viszont, hogy a mai olvasótól a részletekben való elmélyedést, a történelmi múlt szeretetét, a nyelvi szépségek iránti érzékenységet kívánja. (forrás: cgi.matav.hu/legeza)

Véleményem:
Nem nekem való. Egy éjszaka alatt „lezavartam”, de nem sokat értettem meg. Csak olvastam, hogy ne legyen bűntudatom, hogy nem olvastam el. De majd a netről leszedett tartalomleírásból értem meg, hogy mit is akart mondani nekem e könyv. Mivel gyorsan elolvastam és nem akasztott ki, mert olvasás közben jól el tudtam merengeni teljesen más dolgokon, nem kellett arra gondolnom, hogy jaj, sosem lesz vége, így nem kerül fel a szenvedések polcára. De azért persze nem kap jó pontozást. :P
Értékelésem: 1/5

Szenteleky Kornél: Isola Bella

Fülszöveg:
„Ügyesen, csinosan, hangulatosan megírt szerelmi történet zenével, kalanddal, kétszeres csábítással. S a horizonton egy szenvelgő kékharisnya éretlen marxi ábrándjai, mely ábrándok szerencsére még robbanás előtt belevesznek az egyedül boldogító és leghatásosabban férjszerző anyaságba. A regény stílusa finom és formás, s a történet mellékvonalait sok ötlet és megfigyelés teszi gazdaggá…” – írja a korszak magyar regényirodalmában nem ritka módon Itáliában játszódó műről Török Sophie 1932-ban.
A történet mai időszerűségét az is megadja, hogy a több nyelven beszélő magyar fiatalember és egy másik kisebb európai nemzethez tartozó leány szerelmének kibontakozásában szerephez jut a közös európai kultúrörökség is.

Véleményem:
Egy könyv a szerelemről, a nemzeti hovatartozásról, a különböző kultúrákról, szokásokról, értékrendről. Az eleje eléggé megfogott, a második felében viszont kicsit kevésbé tudtam ráhangolódni. Többet nem írok róla, mert most sietősen írok, egyre kevesebb az időm…
Értékelésem: 4/5

Az olvasás 7 hete - Hetedik hét


         VII. hét (aug. 15 - 21.)
  • Olvasási szokások változása
  • Évszakok és könyvek, avagy milyen könyvet olvas tavasszal, nyáron, ősszel, télen?
  • Olvasási szokások: hol, mikor olvas szívesen? (otthon, tömegközlekedésen, parkban, erkélyen, reggel, délben, este, stb.)

Elérkeztünk a játék utolsó hetéhez. Sajna egyre kevesebb az időm, meg a sok tanulás miatt fáradt is vagyok. A hétvégén pedig nem fogok ráérni, így most írok, de nem túl sokat…
Változások… Ami a műfajt illeti régen tini regényeket olvastam, aztán jött a Danielle Steel láz, de lassan kezdek megbarátkozni a szépirodalommal is.
Ami az olvasás tempóját illeti, úgy érzem, hogy régen gyorsabban elolvastam a könyveket. Ennek persze nem más az oka, mint az, hogy régen több szabadidőm volt. Na meg persze mostanában több más dolog veszi el a szabadidőmet, mint régen. Például Szívek szállodája nézés, levél/naplóírás, találkozás a barátommal, internetezés (de nem Facebook!) stb. De hát ez így van rendjén, és azért igyekszem minél több időt szánni az olvasásra…
Nagy változások nincsenek, például most is csak egy könyvet olvasok egyszerre, ugyanúgy, mint régen. Nekem valahogy nem megy több könyv egyszerre olvasása, mert mindig az egyik jobban érdekel, így előbb befejezem azt, aztán folytatom a másikat…
Régen Word-be vezettem, hogy mikor mit olvastam, de jobb így Molyon. :) Természetesen változást jelent a várólista, kívánságlista, kihívások, szóval mindaz, amit a Molynak köszönhetek! :)
Ja, az is egy változás, hogy sajnos már nem tudok tv mellett olvasni. Kb. két éve még ment, a lakótársaim nézték a tv-t, én meg kiültem közéjük, hogy azért velük legyek, és ott olvastam. Kérdezték is, hogy hogyan tudok így olvasni, de mondtam, hogy engem nem zavar. Mostanában azonban zavar… :( Vagy csak azért, mert elszoktam ettől, meg egyébként is kötelezőkkel próbáltam, olyanokkal, melyek nem éppen könnyű olvasmányok, így nem csoda, hogy „zajban” még annyira sem tudtam rájuk összpontosítani…
Zene mellett megy az olvasás, de úgy, hogy néha lenémítom, amikor szükségét látom, aztán pár perc múlva újra felerősítem, és így váltakozva.
Évszakok… Nekem ez nagyon mindegy. Szeretek nyáron „téli”, télen meg „nyári” regényeket olvasni, mert ilyenkor elönt a nosztalgia, hogy mi történt velem az elmúlt télen/nyáron, meg arra gondolok például, hogy nem is olyan nagy baj, hogy mindjárt vége a nyárnak, hisz lám, télen is milyen szép dolgok történnek velünk… De szeretek ugyanabban az évszakban játszódó történeteket is olvasni, úgy talán nagyobb a beleélés, meg a valósághű érzés…
Mikor..? Leginkább éjjel. 00:45-kor születtem, azt mondják, a legtöbben abban a napszakban a „legaktívabbak”, amikor születtek. :D Ez nálam be is vált, mert tényleg éjjel érzem a legéberebbnek magam. :) Ha rajtam múlna, én mindig 3-4 órakor feküdnék le, és 10-11-kor kelnék. :P Ebből már érthető, hogy miért éppen „este” szeretek olvasni. Na meg az is befolyásoló tényező, hogy az egyetem mellett nappal nem igazán van időm kedvtelésből olvasgatni. De persze, ha úgy adódik, nagyon szívesen elidőzök kellemes délutánokon is egy-egy jó könyv olvasásával… :)
Hol..? Nagyon szeretek buszon olvasni! Nem tudom miért, de egy „hosszabb” (kb. egy óra) buszozás alkalmával nagyon jól el tudok merülni egy-egy jó könyvben. Főleg, ha nincs dugig a busz, bár néha nem zavar a tömeg sem.
Egyébként otthon leheveredek az ágyba, és úgy olvasok. Sok Molyhoz hasonlóan, néha az illemhelyre is viszem magammal a könyvemet. :P
Régebben (amikor másik társasággal mentem fürödni) a strandra is vittem olvasnivalót.
Nagyjából ennyi. Nem is írtam annyira keveset. :P
Örülök, hogy részt vehettem ebben az eseményben, amely tulajdonképpen az első volt, amire jelentkeztem, de magával hozta számomra az események (azóta kihívások) tömkelegét… :)

2011. augusztus 17., szerda

Elolvastam néhány Mészöly Miklós mesét...

Leírom röviden, hogy miről szól a mese, majd hogy szerintem mi a tanulsága… :)

A bánatos medve
A medve mindig elégedetlen volt. A méz nem volt elég édes, a nap nem volt elég fényes, az odúja túl szűk volt. Aztán elment világot látni. Találkozott egy lepkével, aki örült a napsütésnek, erre a medvének is jobb kedve lett. Aztán amikor virágot szedett, leszakította egy kecske szarvát, mert azt hitte, hogy karó. A kecske mérges lett, mire a medve sírni kezdett.  Erre a kecske megsajnálta, mondta, hogy nem haragszik, és hogy legyenek barátok. Össze is ölelkeztek. A medve nagyon megörült, hogy lett barátja, mindjárt szebbnek látta a világot, nem elégedetlenkedett mindennel.
Tanulság: Ne elégedetlenkedj! Örülj te is az életnek, mint mások. Bocsásd meg, ha vétenek ellened, és harag helyett ajánld fel a barátságodat. A barátság, a szeretet, az elégedetlenkedőkre is jó hatással van. Tehát panaszkodás helyett inkább arra törekedj, hogy barátokra lelj!

Vakarocska
A kenyerek/cipók által mutatja be az emberi létet. Voltak szép nagyra dagadt cipók, azok dicsekedtek, versenyeztek, hogy melyikük a legszebb. A gazdasszony is ezek alá tett szép nagy káposztalevelet, a kis vakarcs cipó alá csak egy kecskerágott levelecske jutott, és a tepsiben is a legszélére került, a nagyok a közepére, hogy azok süljenek a legszebbre. A nagy cipók a sütőben is versenyeztek, önmagukat dicsérték, de a vége az lett, hogy nagyon összesültek, volt amelyik ki is durrant. A kis vakarcs viszont jól elvolt a szélén, belőle egy szép cipó lett a végén, míg a többi csúnya lett, annyira szétmentek. A gazdasszony tehát a kis vakarcsot tartotta már a legszebbnek, és azt adta gyermekének, hogy útravalónak vigye.
Tanulság: Ne légy öntelt, kevély, ne versenyezz, ne nézz le másokat! Lehet, hogy most jól megy sorod, de jöhet olyan esemény, melynek hatására megfordul a kocka. Aki magát nagyra tartja, könnyen járhat pórul, aki pedig szerény, azt utoléri majd a szerencse.

A kis játszótársak
Egy kisfiúnak nagyon szegény családja volt, nem voltak játékai, így a szeme, a szája, a füle, az orra, a haja és a nyaka, valamint a két keze és a lába voltak a játékai. A hajával játszott a szél, a fülével hallotta a madáréneket, a patakcsobogást, az orrával érezte a kellemes virágillatot, az ételek illatát. A keze soha sem maradt nyugton, és a lába sem, futkározott, ugrált stb. Vidám fiú volt. Amikor készült lefeküdni, abban az egész testének szerepe volt, hiszen már nem hallgatta a dolgokat, a szemét becsukta, nem nevetett, nem mozgolódott, csak nyújtózkodott párat, aztán már azt sem. A barátaival együtt feküdt le, és másnap együtt ébredtek.
Tanulság: Nem szükségesek a drága játékok, az ember a saját teste segítségével is feltalálhatja magát, játszhat. A testrészeknek nagyon fontos szerepük van az ember életében, nem szabad lebecsülni őket!


Elment a tyúk vándorolni
Abszurd mese,  hiszen a tyúkot levágják, megsütik, ő mégis tovább él. A történet úgy szól, hogy a tyúk megunta az egyhangú életét, elment vándorolni. Ott egy darabig jó dolga volt, evett almát, kukacot, szénán aludt. De megtalálta egy ember, hazavitte, megsütötte. A család meg akarta enni, de a tyúk megijedt, és hazament. Rájött, hogy jó az ő hétköznapi élete. Otthon evett-ivott, és „meggyógyult”, tehát visszanőtt a tolla.
Tanulság: Ne légy elégedetlen az életeddel, mert lehet, hogy pont így a jó, és másként nem lennél boldog, csak te azt hiszed. Mindenfajta életnek meg vannak a maga buktatói, veszélyei. Ha viszont mégis rossz útra tértél, sosem késő újrakezdeni, visszatérni a régi, megszokott, jó életedhez.

A kiskutya meg a szamár
A szamár irigy volt a kiskutyára, hogy ő bemehet a szobába, mindennek a javát kapta. Megkérdezte tőle, hogy miért szereti úgy a gazdasszony, a kiskutya pedig mondta, hogy azért, mert tud farkat csóválni, két lábon szolgálni. A szamár úgy döntött, ez ő is kipróbálja. Bement, két lábra állt, csóválta a farkát és iázott. A gazdasszony úgy megijedt tőle, hogy összetörte a tányérokat, melyek épp nála voltak. Aztán fogta a porolópálcát és kizavarta a szamarat, aki még most sem érti, hogy miért kapott ő verést azért, amiért a kutyának dicséret jár.
Tanulság: Mindenkit más miatt szeretnek az emberek. Ne utánozz másokat, ne add fel önmagad, mert csak magaddal tolsz ki! Ne is irigyeld mások életét, hiszen a te életedben is vannak jó dolgok, azokat vedd észre! Légy önmagad, és vedd észre, és ne irigyelj másokat, hanem keresd meg a szépet a saját életedben!

Lázár Ervin: A kisfiú meg az oroszlánok

Fülszöveg:
Ott, ahol az Orgona utca a Levendula utcába torkollik, áll egy ház, magas kőkerítéssel, nagy kerttel és a kertben egy régi-régi pajtával. A kőkerítéses házban a kisfiú lakik az édesapjával, a régi-régi pajtában pedig a kisfiú oroszlánja, akit Bruckner Szigfridnek hívnak. Szokatlan név egy oroszlánnak – de hát maga az oroszlán sem mindennapi oroszlán. De mennyire nem az! Sokan – így például a kisfiú édesapja – még azt sem hiszi el, hogy az öreg oroszlán ott él a régi pajtában, s arra gyanakodnak, hogy Bruckner Szigfridet meg a többi oroszlánt, sőt talán az egész különös történetet csak a kisfiú találta ki, hogy legyen mivel játszania.

Gondolataim:
Aranyos kis gyermekmese. Először Szigfrid feleségét Szilviát mentették meg. Szilvia egy cirkuszban volt bezárva, de a táncosnő Arabella meggyőzte az igazgatót, hogy Szilvia táncolhasson vele, aztán lekapcsolták a lámpát és megszöktek.
Megismerhető a türelmetlen, hősködő jellem Szigfrid.
A következő probléma az, hogy a kisfiú apja le akarja bontatni a pajtát, ahol vannak az oroszlánok, és a helyére melegházat akar építtetni. Az építészt (aki meséli a történetet) bízza meg, aki a kisfiú és az oroszlánok barátja, próbál valamit tenni az ügy érdekében.
Jönnek vendégek is a pajtába. Először egy zsémbes, öntelt oroszlán, dr. Kiss János, majd Szigfrid unokaöccse Láz Jenő, aki feleslegesnek tartotta a nyakkendőt.
Később a törvénnyel is gondjuk akadt, mert a cirkuszigazgató kerestette Arabellát, meg Szilviát. A nyomozó viszont, amikor látta, hogy milyen szeretetteljes kis csapattal van dolga, akkor úgy döntött, hogy nem tartóztatja le őket.
Az összetartás, a szeretet Szigfrid fellépésekor is megmutatkozik. Szigfrid fel akart lépni még egyszer utoljára egy cirkuszban, de az igazgató nem engedte, mert Szigfrid már öreg oroszlán volt. A csapat viszont megszervezte, hogy elmentek a cirkuszba, amikor nem járt arra senki, és nagyokat tapsoltak Szigfrid elrontott bemutatói közben. Szigfrid a reflektorfény miatt nem látta, hogy csak ők vannak ott, a nagy taps miatt azt hitte, hogy nagy közönsége van. Közben a cirkuszigazgató észrevette őket, de megkegyelmezett, ott maradt, ő is tapsolt, meg a cirkusz többi tagja is odament, ők is éljeneztek. Mire a reflektorfényt kikapcsolták, már teli volt nézőtér, így Szigfrid örült, hogy sokan szeretik.
A kisfiú beteg lett, az apa pedig úgy döntött, hogy nem bontatja le a pajtát, csak gyógyuljon meg a fia. Arabella pedig talált egy ismerőst, aki tudta, hogy merre van a vőlegénye, így elment vele, hogy megkeresse. A többiek sajnálták, hogy elmegy, de tudták, hogy így a jó, Arabellának is jár a boldogság.
Tehát minden jó, ha vége jó! :)

2011. augusztus 15., hétfő

Darvasi László: Trapiti és a borzasztó nyúl

Fülszöveg:
Gonosz köd ereszkedik Kavicsvárra, és a Nagy Tökfőzelékháború után újabb veszély fenyegeti a városka nyugalmát. Az emberek már nem is köszönnek egymásnak, s úgy élnek egymás mellett, mint az idegenek. Megalakul a Gonoszok Szövetsége, hogy átvegye a hatalmat. Zűrzavar uralkodik mindenütt: a fejekben éppúgy, mint a városka terein és otthonaikban. Vajon elég lesz-e Trapiti szeretete ahhoz, hogy megváltoztassa a dolgok menetét? És vajon időben elkészülnek-e a jóságbogyók, amelyek képesek a rosszat jóra változtatni?
Az Év Gyermekkönyve-díjjal kitüntetett Trapiti című meseregény folytatásában Darvasi László a műfaj legjobb hagyományait követve éppúgy figyelemre méltó tisztelettel és szeretettel fordul a mesék felé, mint a gyerekek és a mesét szerető felnőttek felé.

Véleményem:
Kinézetre a Harry Potter-re emlékeztet ez a könyv, és mivel azt szerettem (igaz, csak az első három részt olvastam el, de tervben van a folytatás is), így izgatottan vágtam bele az olvasásba. Hát, mit is mondjak..? Voltak jó részek, de olyan is volt, ami untatott. A legnagyobb bajom - azt hiszem - az volt, hogy nagyon igyekeztem, hogy minél előbb befejezzem, hiszen jó pár kötelező vár még rám, az idő meg egyre kevesebb lesz… És ha kapkodnom kell egy könyvvel, akkor persze nem tudom úgy belemerülni, nem tudom annyira élvezni, mint ha kényelmes tempóban olvashatnám… :S
Összességében azért nem volt rossz olvasmány.
Értékelésem: 3/5

2011. augusztus 14., vasárnap

Örkény István: Egy rizsszem panaszai (egyperces)

A novellát elolvashatjátok itt: http://mek.oszk.hu/06300/06345/06345.htm#81

Gondolataim:
Egy rizsszem arról panaszkodik, hogy az emberek számára nincs különbség két rizsszem között, egyformának tartják őket. Még nevük sincs, mindegyiküknek rizsnek hívják. Be akarja bizonyítani, hogy bizony ők is különbözőek, de a barátja nem osztja a véleményét. A postás is csak gúnyolódik, amikor próbálja vele beismertetni, hogy ők nem egyformák.
Az emberek hajlamosak arra, hogy általánosítják egy bizonyos nemzet, nyelv, vallási hovatartozás, szexuális beállítottság, érdeklődési kör, anyagi háttér, iskolázottság, életkor stb. képviselőit. Ráadásul a nemek között is van ilyen általánosítás, hiszen hányszor halljuk azt, hogy „Ezek a nők!”, vagy „Mit vársz tőle, hiszen férfi!”. Pedig az emberek nem egyformák függetlenül attól, hogy vannak azonos tulajdonságaik. Hogy is lehetnének egyformák? Hiszen két rizsszem sem egyforma… :)

Örkény István: A magunk megvalósításának néhány változata (egyperces)

A novellát elolvashatjátok itt: http://mek.oszk.hu/06300/06345/06345.htm#88

Gondolataim:
A főhős gyermekkorában pilóta, mozdonyvezető, vagy mozdony szeretett volna lenni. Iskolázott rokona azt ajánlotta, hogy legyen kavics, az anyja pedig azt szerette volna, hogy tojás legyen. A kavics a végérvényesség jelképe, a tojás az idő múlásáé, forgásáé. Végül egy homokórában lett homok, ez aztán végérvényes is, mégis az idővel is kapcsolatban van. A tojásfőzéshez használták, egy ideig jól ment minden, de aztán becsomósodott. Egy ideig küzd, de hiába, aztán levonja a következtetést: ő alkalmatlan homoknak.
Arra gondol, hogy milyen ajánlatokat kapott fiatalon, amelyeket akkor elutasított, de most rájött, másnak kellett volna menni, kockáztatni kellett volna.
Belőlem ezeket a gondolatokat váltja ki e mű: A pályaválasztás nehéz, és az is nehéz, hogy milyen ember váljon belőlünk. Sok féle tanácsot kap az ember, hogy mi legyen, milyen legyen. De nem másokra kell hallgatni, hanem azt kell figyelembe venni, hogy én mi szeretnék lenni. Nem kell megfutamodni a kihívások elől! Ha pedig választottunk, de egy idő múlva belefásulunk a munkába, az életbe, akkor ne azon sopánkodjunk, hogy miért nem mást választottunk, hanem keressünk újabb kihívást. Sosem késő változni, ne a múlton rágódjunk, hanem tereljük helyes mederbe az életünket, ha már nem vagyunk elégedettek vele…

Örkény István: Gondolatok a pincében (egyperces)

A novellát elolvashatjátok itt: http://mek.oszk.hu/06300/06345/06345.htm#84

Gondolataim:
A féllábú kislány lement a pincébe a legurult labdáért. Hallott valami csörgést, azt hitte, hogy egy macska van ott. Kedvesen beszélt a macskához, aztán ment vissza, vitte a labdát. Valójában nem cica volt a pincében, hanem egy macska, ami meglepődött, hogy ilyen kedvesen beszéltek hozzá, hiszen eddig mindenki utálta, bántotta, vagy félt tőle. Eltűnődött, hogy milyen jó lenne, ha macska lenne, hiszen akkor szeretnék az emberek. Ha pedig a féllábú kislány lenne, bizonyára még nagyobb szeretet venné körül.
A patkány gondolatait átvihetjük az emberek gondolkodásmódjára is. Aki csúnyának, butának, szerencsétlennek érzi magát, azt sokszor foglalkoztatja a gondolat, hogy miért nem valaki más bőrében született. Irigyek vagyunk embertársaink népszerűségére, nincs olyan ember, akit nem foglalkoztattak még ilyen gondolatok…

2011. augusztus 13., szombat

Örkény István: A tudomány csarnokában (egyperces)

A novellát elolvashatjátok itt: http://mek.oszk.hu/06300/06345/06345.htm#76

Gondolataim:
A novella arról szól, hogy egy nő rosszul lesz, az orvostudósok mindenféle gyógyszerrel kísérleteztek, miközben egy Nobel-díjas biológus volt vendégeskedett náluk, és ők persze a legjobb formájukat akarták mutatni a híresség előtt. Semmi sem segített a nőn, mire a biológus azt mondta, hogy adjanak neki vizet. Így is történt, és a nő mindjárt jobban lett. A televízió tudomást szerzett e történésről, és megkérték őket, hogy újra játsszák el a dolgot, hogy képernyőre kerülhessen, amint a Nobel-díjas biológus megmenti a nő életét. A lánynak sikerült újra rosszul lenni, de ezúttal nem segített a víz, sem semmi más.
Két mondanivalója is van számomra e novellának. Az egyik az, hogy ha „ a legjobb formánkat akarjuk hozni”, akkor biztos azért sem sikerül a dolog. Ne azzal törődjünk tehát, hogy felhívjuk magunkra valaki figyelmét, hanem tegyük a dolgunkat úgy, ahogy kell. Talán ha nem a híres biológusnak akartak volna imponálni az orvostudósok, hanem logikusan gondolkodtak volna, akkor eszükbe jutott volna, hogy vizet adjanak a nőnek. Sokszor ugyanis egyszerű a megoldás, csak az emberek túlbonyolítják.
A másik gondolatom pedig az, hogy ha sikerült valami (jelen esetben megmenteni valakinek az életét), attól még ne gondoljuk, hogy másodszor is ugyanolyan jól fog sikerülni, hanem becsüljük meg azt a sikert, amit éppen átéltünk. Ne kockáztassunk csak azért, hogy kitűnhessünk a tömegből, mert ha feltűnősködünk, akkor előfordulhat, hogy nem sikerül az, amivel azelőtt mindig boldogultunk…

Örkény István: Életben maradni (egyperces)

A novellát elolvashatjátok itt: http://mek.oszk.hu/06300/06345/06345.htm#56

Gondolataim: 
A történet egy férfiról szól, akit életfogytiglanra börtönbe zártak. Társai már mind belebetegedtek a fogságba, de ő nem, mert talált egy hangyát és azt tanítgatta mászni, hintázni (gyufaszálon), gurigázni egy mákszemmel, két lábra állni, labdázni a mákszemmel. Három év múlva jó magaviselete miatt felkínálták neki, hogy kérhet papírt, írószerszámot, olvasnivalót, de őt mindez nem érdekelte, csak a hangyával törődött. Hat évet töltött a börtönben, utána kiengedték, és ő otthon büszkén akarta mutatni a családjának az idomított állatkája tudományát, de a családja nem látta a hangyát, és nagy meglepetésére már a férfi sem. Ebből arra lehet következtetni, hogy egy ideje már nem is volt meg a hangya, csak a férfi képzelte.
A férfi tehát nem adta fel, nem hagyta el magát, annak ellenére, hogy életfogytiglanira zárták. Nem adta fel a harcot, talált olyan dolgot, amellyel érdemes foglalkoztatni. Nekem azt mondja ez a novella, hogy bármilyen kilátástalan is a helyzet, ne adjuk fel, találjunk valami szépet, valami értelmeset az életünkben. Ha mások nem értékelik a szórakozásunkat, vagy hiábavalónak tartják, ne törődjünk vele, ha minket boldoggá tesz a dolog. A képzelet határtalan, támaszkodjunk rá, hogy életben maradhassunk a nehéz körülmények között is…

Örkény István: Választék (egyperces)

A novellát elolvashatjátok itt: http://mek.oszk.hu/06300/06345/06345.htm#44

Gondolataim:
Az üzletben a kiszolgálónő kalapokat próbáltat fel a vásárló férfival. A férfi három kalap között próbál dönteni, végül kiderül, hogy mindhárom ugyanaz a kalap, de a vevő még ekkor is úgy „választ”, hogy akkor az első kalapot kéri.
Számomra ez a novella azt jelenti, hogy az embereknek szükségük van arra, hogy legyen választásuk, holott nagyon határozatlanok tudnak lenni. Akár a vásárlásban, akár az élet más területein, nem elégednek meg a jó megoldással, a legjobbat akarják, és ha több jó megoldás is van, akkor nem tudnak dönteni, de azért mindenképpen igénylik, hogy választhassanak.
Ha a megoldások eredménye nagyon hasonló, akkor is sokáig tudunk tűnődni, hogy melyik lenne a legalkalmasabb, mégis felemelő érzés, hogy mi dönthetünk, úgy érezzük, így a dolgok felett állunk, és sok minden nem is lenne érdekes, ha csak egy megoldás lenne, vagy ha elfogadnánk az első lehetőséget, anélkül, hogy megismernénk a többit. Sokszor időpazarlás ez a döntésképtelenség, mégsem tudunk meglenni nélküle, szükségünk van választásra…

Örkény István: Az ember melegségre vágyik (egyperces)

A novellát elolvashatjátok itt: http://mek.oszk.hu/06300/06345/06345.htm#31

Gondolataim:
Az orvos olyan ember volt, aki nem szereti a „felesleges” dolgokat, és nem kötődött az emberekhez sem. Ha pénzt adtak neki a betegei, annak örült, de a tárgybéli ajándékokat nem szerette, haza sem vitte őket, úgy gondolta, hogy nincs szüksége rájuk.
Amikor a kórházban volt a kályhás bácsi, rábeszélte, hogy amint meggyógyul, épít neki egy termokoksz kályhát. Nem ingyen, csak önköltségi áron. Az orvos úgy gondolta, hogy ez felesleges pénzkidobás, de mivel a bácsi hajthatatlan volt, így végül beleegyezett. El is készült a kályha. Az orvos egy ideig nem törődött vele, de aztán rájött, hogy milyen jó dolog ott pihengetni a kályha előtt, és egyre jobban megszerette a kályháját. Ezzel az egész életfelfogása megváltozott. Hazavitte az ajándékait, mert már jó dolognak tartotta a meglétüket, valamint megszüntette a felületes kapcsolatait. Egyre többet volt otthon, a kályha mellett, a jó melegben. Amikor a kályhás bácsi meglátogatta, az orvos azt mondta, hogy nem úgy kellene, hogy a nagy házakba építenek egy-egy kis kályhát, hanem úgy, hogy a nagy kályhákba építenek kis házakat. A kályhás bácsi nem értette, hogy mire céloz az orvos, és vélhetően mások sem értették meg, mert a novella úgy végződik, hogy az orvos elmegyógyintézetben van, ott néz békésen maga elé. Az emberek tehát azt hitték az orvosról, hogy megbolondult, pedig szerintem követhető az álláspontja. A kályha meleget ad, az ember jól érzi magát a közelében, jól esik neki a melegség. De amint kimegy a házból, várja a rideg valóság, a többi ember közönye, visszautasítása, veszekedése stb. Ha viszont a kályhában lennének benne a házak, akkor az egész világ „melegségben” lenne, mindenki vidám lenne, melegszívű és szeretetteljes. Akkor jól éreznék magukat az emberek mindenhol, nem csak a szobájukban, a kályha mellett…

Örkény István: A törzsvendég (egyperces)

A novellát elolvashatjátok itt: http://mek.oszk.hu/06300/06345/06345.htm#17

Gondolataim:
A néni azt mondta, hogy nem boldogul a kézzel írt étlappal, így az étteremben mindig valaki felolvasta neki az étlapot. Most egy fiatalember olvasott, de a néni mindig beleszólt, eszébe jutott valami, amiről beszélne. A fiatalember azonban nem volt vevő a beszélgetésre, ő igyekezett minél előbb a végére érni az olvasásnak. Amint a végére ért, a néni megköszönte, majd azt mondta a fiatalembernek, hogy sokan azt mondják, hogy a fiatalok érzéketlenek és közömbösek, de szerinte inkább az a helyzet, hogy türelmetlenek. Megdicsérte a fiatalembert, hogy szépen olvasott, de amit látja, ő is siet. Aztán hazament a néni, a fiatalember pedig ezt meglepetten közölte a pincérkisasszonnyal, aki az elején megkérte a fiatalembert, hogy olvassa fel a néninek az étlapot, mert ő most nem ér rá, csúcsforgalom van. A végén újra mondja a nő, hogy azt sem tudja, hogy hol áll a feje, ez amolyan csattanó, bebizonyosodik, hogy a néninek igaza van, mindenki türelmetlen és siet.
A néninek tehát nem az volt a célja, hogy egyen, hanem, hogy beszélgessen egy kicsit, és megismerje az embereket, rájöjjön, hogy mi okozza a gondot a fiatalok és az idősek kommunikációjában.
Jól látta a néni a helyzetet, valóban a különböző generációknak teljesen más az életritmusuk, és manapság a legtöbb ember (de talán főleg a fiatalok) siet, nincs ideje semmire, azt sem tudja, hogy hol áll a feje, és ennél fogva „természetesen” türelmetlenek is vagyunk, nem érünk rá a ráérősebb emberek monológjait, kevésbé lényeges mondanivalóit hallgatni. Azok az emberek nem értik, hogy mire ez a nagy sietség, és igazuk is van, hiszen lassan tényleg semmire nem lesz időnk, még élni sem…

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

Fülszöveg:
Az Európa Könyvkiadó Kosztolányi Dezső válogatott műveit tartalmazó 12 kötetes sorozatának 3. novelláskötete az Esti Kornél.
A kissé különc, öntörvényű figura történeteiben Kosztolányi alakmását írta meg, pontosabban személyiségének kalandvágyó, szinte társadalmon kívüli részét. Esti Kornél olyan művész, aki nem az alkotásban, hanem bizarr helyzetek átélésében és jellemzésében valósítja meg önmagát, tapasztalja meg az élet szépségét és reménytelenségét. A kalandok során nemcsak egy nyugtalan, kereső lélek vívódásairól olvashatunk, hanem megismerhetjük a huszadik század elejének irodalmi beltenyészetét, kávéházi világát is.

Véleményem:
Az eleje tetszett, de később már nem tudott lekötni, és alig vártam, hogy a végére érjek… :( Azért nem kerül fel a szenvedések polcára, mert a negyedik, a hatodik, meg a kilencedik fejezet tényleg tetszett! :D Az első, a második, a harmadik, a hetedik, meg a tizedik fejezet is elég jó volt. A többi viszont untatott! :S
Értékelésem: 2,5/5

Az olvasás 7 hete - Hatodik hét

VI. hét (aug. 8 - 14.)
  • Klasszikusok kontra kortárs irodalom
  • Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől? 
  • Regények kontra novellák: Ön melyiket preferálja? Miért? Olvas-e novellákat?
  • Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal?


Az egyetem és a Moly sok mindent megismertetett, megszerettetett velem. Például a magyar irodalmat. Régebben egyáltalán nem olvastam magyar szerzők műveit. Hogy miért? Hát mert kissé beszűkült volt az érdeklődési köröm, szinte csak a romantikus regényekre korlátozódott az olvasási igényem, de persze abból is klasszikus romantikus művek kizárva, csak a modernek jöhettek szóba. :P Főként amerikai íróktól olvastam. Persze kivétel mindenben van, nálam az volt, hogy az egyik kedvenc könyvem Szabó Magda: Abigél című regénye.
Most viszont az egyetemen van „Magyar irodalom” tantárgyunk, amelynek keretein belül rájöttem, hogy vannak más remek magyar nyelvű regények is! :) A Moly pedig „segít”, hogy ha mindent elolvastam a kötelezők közül, akkor se hagyjak fel a magyar könyvek olvasásával. Ott van a Magyarok előnyben című kihívás, amelynek résztvevője vagyok, valamint az Akarsz NAGY lenni? kihívás teljesítéséhez is elég sok magyar regényt kell elolvasni. Nagyon szeretnék már túl lenni a maradék három vizsgám lerakásán, hogy utána belevethessem magam e regények olvasásába.  Kicsit még furcsa, hogy „komolyodott” az érdeklődési köröm, de jó érzés! :D

Bevallom, novellákat sem olvastam eddig. Nem tartottam őket túl izgalmasnak… De amikor az egyetemen el kellett olvasni pár novellát, rájöttem, hogy ezek között is vannak számomra élvezetesek! Most a vizsgára rengeteget el kell olvasni, szóval némileg be fogom hozni a lemaradásomat. Ennek kapcsán Molyon részt veszek az Olvassunk novellát! kihíváson is! :D

Kedveltem a magyartanáraimat, de a kötelezők iránt nem sikerült felkelteniük az érdeklődésemet! Van olyan könyv, amit akkor kihagytam, de azóta elolvastam, és tetszett. Voltak könyvek, amelyek akkor is érdekeltek volna, de mivel ki tudtam játszani, így inkább azt olvastam, amit én választottam… Ez középsuliban volt így, általánosban azért elolvastam, amit kellett, de nem mondhatnám, hogy maradandó élményt szereztek… Szerintem sok kötelező olvasmány túl komoly a gyermekeknek, nem értik még meg. Így tehát az olvasmánylistán is változtatnék kicsit, meg persze azon is, hogy ne legyen az nagybetűs KÖTELEZŐ! Igyekeznék minden módszert bevetni, hogy felkeltsem a gyermekek érdeklődését egy-egy könyv iránt, kérdezgetném, hogy miket olvasnak, adnék könyvajánlót, valamint megkérném őket, hogy meséljenek ők az osztálytársaknak a kedvenc könyveikről stb. Rendeznék közös könyvtárlátogatást, ajánlanám nekik azokat a könyveket, amelyeket megemlítik egy-egy általuk kedvelt filmben, illetve filmek könyvváltozatára is felhívnám a figyelmet stb.
Valahogy így próbálnám meggyőzni a gyermekeket/fiatalokat, hogy olvasni igenis jó..! :)

2011. augusztus 7., vasárnap

Esterházy Péter: Egy nő

Fülszöveg:
A cím nem zsákbamacska. A mű tényleg egy nőről szól. Vagy sok nőről. Vagy egy férfiról. (Ahogy azt egy férfi elképzeli.) Szóval rólunk van írva. A testről. A test árulkodásairól. Kapcsolataink kusza egyszerűségéről. Az érzékiség hatalmáról, midőn e hatalom csúcsán érezhetjük magunkat. S midőn – a lábainál. (Lába válogatja.) A nagysikerű Egy kékharisnya följegyzéseiből kiderült, Esterházy szereti néven nevezni a dolgokat. Hát itt sem történik egyéb, mint a dolgok folyamatos néven nevezése. Mindössze a megközelítés tárgya változott… (nővé).

Véleményem:
Néhol tetszett, máshol undorodtam tőle, egy-két helyen megmosolyogtatott, és volt ahol untam. Nem igazán ragadott meg, de jó pont, hogy könnyen és gyorsan olvasható. :)
Értékelésem: 3/5

Arany János: Toldi-trilógia

Fülszöveg:
"Az igazi nagy alkotók jeles műveit nem kezdi ki a múló idő. Olykor ugyan meg-megcsappan az érdeklődés irántuk -hisz megannyi mozgalmas, rikító színű jelenség vonja el tőlük a csapongó figyelmet-, ám az emberek újra meg újra ráeszmélnek, mekkora érték rejlik bennük, s időről időre visszajárnak hozzájuk, mint szomjazó vándor a kiapadhatatlan forráshoz.
Arany János a mi éltető forrásaink egyik legtisztábbika és legfontosabbika. Elveszített, elvesztegetett aranyaink nem kevés része térül vissza az Ő Toldija révén. Olvassuk hát nyitott szívvel!" (Buda Ferenc)

Véleményem:
Untam, nem értettem, nem tudtam figyelni rá. Nem jönnek be nekem ezek a verses stílusban írt művek, nem tudok összpontosítani rájuk. Ennyi.
Értékelésem: 1/5

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője

Fülszöveg:
„Olyan ez a mese, mint egy dúsan, sok színnel virító virág – írta Schöpflin Aladár. – Mikszáth, a szatirikus, az okos ember, kemény bírálója a körülötte folyó életnek, ebben a könyvében félretette szatíráját, okosságát, bíráló kedvét, s kitárta a világ elé emberszeretetének mély érzelmességét.”
Wibra György, a besztercebányai fiatal ügyvéd útnak indul, hogy megkeresse örökségét, illetve felkutasson egy vörös esernyőt, amelynek nyelébe apja, a ravasz öreg, fia vagyonát rejtette el a kapzsi rokonok elől. A nyomozás nem jár eredménnyel, a fiatalembernek nem sikerül rábukkanni az eltűnt kincsre. De talál helyette mást, ami többet ér minden kincsnél: a glogovai papkisasszony tiszta szépségét, önzetlen szerelmét.
Talán a Szent Péter esernyője hozta Mikszáthnak a legnagyobb sikert, a Jókaiéhoz fogható népszerűséget. Még életében tizennégy nyelvre lefordították.

Véleményem:
Nagyon tetszett!!! Eddig ez a kedvencem a kötelezők közül, és szinte biztosra veszem, hogy ez így is marad az után is, hogy elolvasom még azt a „néhány” regényt, amit még nem teljesítettem a listáról, ugyanis nem hinném, hogy ezt felülmúlhatja bármi, ami még szerepel azon a listán! :D A könyvtárból vettem ki ezt a könyvet, de kell a saját polcomra is! :) Úgy döntöttem, hogy ebből írom a szemináriumi dolgozatomat. Majd a vizsga után azt is felrakom ide. :)
Értékelésem: 5* :)

2011. augusztus 4., csütörtök

Az olvasás 7 hete - Ötödik hét

            V. hét (aug. 1 - 7.)
  • Kedvenc műfajok
  • "Az vagy, amit olvasol", azaz lehet-e valakinek a személyiségére következtetni az olvasmányai alapján?
  • Könyvek, amik megváltoztattak, amik hatottak rám
  • Milyen könyvet írna legszívesebben?

Szinte egyhangúan a romantikus regényeket szeretem. Azon belül pedig az olyanokat, amelyeknek a története bárkivel megtörténhet, aki a mai világban él. Nem tud igazán megfogni az olyan könyv, amely a régmúltban játszódik, hiszen akkor még más világ volt, nem tetszik, hogy elnyomták a nőket, hogy nekik az volt a dolguk, hogy jól férjhez menjenek stb. Például Jane Austen műveit csak külső inspiráció hatására olvasom, de valójában nem igazán tudom beleélni magam a történetekbe. De kétségtelenül jó írónő, ezért szándékomban áll azokat a műveit is elolvasni, amire eddig nem kerítettem sort. Mégis a nagy kedvenc – bár sokan nem szeretitek, sablonosnak tartjátok a műveit, és lenézitek azt, aki őt olvassa -, Danielle Steel. :D Az írónő igenis ír elgondolkodtató témákról, és az ilyen művek is lehetnek hasznosak, van tanulságuk! Jó, talán nem minden könyve sikerült a legjobbra, az sem amivel Andiamo-nak volt szerencséje :P, de sok könyve nem egy egyszerű ponyva!
Ki vagyok, ha Danielle Steel-t olvasom? Nem az a nő, aki a romantikus regényekbe menekül a valóság elől, vagy aki azt hiszi, hogy „olyan egyszerű a szerelem”! Sokkal inkább az a nő, aki szereti megismerni más emberek (regényhősök/hősnők) életét! Amikor olvasok, mintha egy barátom mesélne, hogy ő hogyan ismerkedett meg a szerelmével, hogyan alakult az életük. És ki ne szeretné meghallgatni egy barát történetét? :)
Ezen kívül nagyon szeretem az olyan regényeket, amelyek fiatal lányokról szólnak, és mint már írtam, a mai világban játszódnak. Egyértelmű, hogy miért, én is egy fiatal lány vagyok, szeretem a hozzám hasonló emberek történetét, mert ha ilyet olvasok, minta egy új barátom lenne. És ha ez a barát egyetemista, mint én, akinek sokat kell tanulnia, de közben a magánéletét sem szabad elhanyagolnia stb, akkor erőt meríthetek a könyvből, hogy igenis meg tudom csinálni, leteszem a nehéz vizsgákat, be tudom osztani az időmet, fel tudom ismerni, hogy mi az igazán fontos dolog, meg tudom valósítani a terveimet, vágyaimat… Szóval kitartást és reményt adnak az ilyen könyvek, és nekem ez a fontos, nem az, hogy a 18. századba röpítsem magam…

Bevallom, régóta foglalkozom már írással, de csak úgy amatőr szinten, csak magamnak, meg néhány barátnak. Az első szerelmi csalódásom után mélabús szerelmes verseket írtam, talán egyszer azokat is megmutatom nektek, mert az ismerőseim szerint néhány különösen jól sikeredett. :) A regényírással is számtalanszor megpróbálkoztam már, sok könyvem van befejezetlenül, mert egy idő után már nem volt időm/kedvem/ihletem folytatni. Egy könyvet azonban sikerült befejeznem! :) Ez egy kisregény, egy tinilány barátkozásairól, szerelembe eséséről szól, és arról, hogy a begubózott lány hogyan kezdett el nyílni a külvilág felé, hogyan hagyta, hogy megismerjék és megszeressék…