Milan Kundera: Azonosság

Újabb pipa kötelező olvasmányos listámon. :D És ezt is gyorsan elolvastam! :D És ezt tetszett eddig legjobban! :D Akarom mondani, ez volt eddig az egyetlen, ami tényleg tetszett... :P Vagyis tetszett volna...
Végülis ahhoz képest, hogy csak 116 oldal, sokáig olvastam. De ez azért történt így, mert a fejezetek 99%-a megfogott, elég hosszan jegyzeteltem róluk, hogy ne feledjem el. Igaz, hogy emiatt sokkal tovább tartott az olvasás, mégis örültem ennek, hogy ennyi gondolatot ébreszt bennem a mű, mivel az irodalomtanárnőnk nem olyan, hogy kívülről kell fújni neki az egész könyvet a legapróbb részletekig, hanem mondjuk ebben az esetben szerintem okés lenne, ha kiválasztok néhány fejezetet, és elmondom, hogy azokról mi a véleményem. Ezért akartam mindet leírni, hogy aztán kiválaszthassam, hogy mely részek fogtak meg leginkább. Na de nem is csak úgy olvastam, mint kötelezőt, egyébként is tetszett, elgondolkodtató volt a számomra... Csak aztán eljutottam a végéhez... :P Nekem ez nagyon nem jött be, hogy ezt valaki álmodta, de azt sem tudjuk, hogy ki, mikor, miért... stb. Nem vetem meg a szürreális dolgokat (pl. Időhurok című film, ja, nyilván az is könyv alapján készült :D ), vagy a váratlan fordulatok a könyv végén, de legyen érthető helyzet... Nekem meg ez a vége nagyon nem értelmes...

De hogy csemegézzünk kicsit a fejezetekből is, két részlet a jegyzetemből:

5. fejezet
Chantal egyre unszimpatikusabb lesz. A tengerparton sétálva azt látja, hogy párok sétálnak és az apák tolják a babakocsit, az ő nyakukban, hátán, hasán lóg a gyerek, az asszony meg sétál mellettük. Jó, túlzás, hogy ha több gyerek van, akkor mindet az apuka viszi, de durva, hogy Chantal azt gondolja, hogy a férfiak "elpapásodtak", mert hogy ők tolják a babakosit, ők viszik a gyereket. Ekkora hülyeséget!!!! Többnyire az apukák dolgozni járnak, az anyukák pedig otthon vannak a kisgyerekekkel, akkor ilyen kirándulás/nyaralás alkalmával miért ne foglalkozhatna jobban az apuka a gyerekkel..?? Na az meg még undorítóbb, hogy Chantal arra gondol, hogy ha kikezdene egy ilyen gyereket cipelő apukával, amikor az asszony épp nincs a közelben, akkor mit szólna hozzá a férfi. Arra a következtetésre jut, hogy ezek a papák meg sem nézik már a nőket, és ez olyan lenéző gondolat a felében, ami miatt én jól fejbeba.nám, hogy ne fantáziáljon párkapcsolatban élő férfiakról, apukákról!!!!

26. fejezet
Jean-Marc felveti Chantalnak, hogy régen az embereknek a szenvedélyük volt a munkájuk, manapság viszont már mindenki csak azért dolgozik, mert muszáj, de közönyösek a munkájuk iránt, unják azt stb. De azt is mondja, hogy lehet, hogy a munka unalmas, de szükséges, mert minden ami az ember körül zajlik, aztán közös beszédtéma lehet a párjával. Chantal úgy véli, hogy másról is beszélgethetnének, de Jean-Marc azt mondja, hogy bármennyire megvetendő a világ, szükségük van rá, hogy szólni tudjanak egymáshoz. Chantal szerint hallgathatnának is. Jean-Marc viszont azt mondja, hogy a "némaság a szerelem halála".



Ja, és az értékelésem: 4/5 (a vége nagy csalódás volt, de addig meg jó volt, úgyhogy megadtam neki a 4-et :D)

Arthur Schnitzler: Tágra zárt szemek

Kötelező olvasmányt nem szeretek tömegközlekedésben olvasni, mert a kötelezőre jobban kell összpontosítani, ami ugye buszon néha nehéz. De csak rávettem magam, hogy azt olvassam a fél órás buszozásom alatt, és annyira összpontosítottam arra, hogy a könyvre figyeljek, ne a körülöttem lévők beszélgetésére, hogy egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mindjárt le kell szállnom... :P Aztán olvastam, amíg vártam a páromat, majd másnap itthon fejeztem be. Szóval, elég gyorsan elolvastam. Mit is mondjak róla? Egy kötelező olvasmányt mindig más szemmel értékelek, mint azt, amit önszántamból olvasok... :P Ha magát a könyvet nézzük, akkor jó, gyorsan olvasható, érhető a szövege, van egy története, amit elmondhatok az irodalomtanárnőnek, hogy na, erről szól ez a könyv. :D Nem szenvedtem az olvasása közben, tudott érdekelni, amit olvasok, értettem is stb. Szóval, a könyv jó... De a történet... Hát, az már kevésbé tetszett... :P Nagyon unszimpatikus volt ez a Fridolin, hogy mindenkit meg akart volna ba.ni, hogy úgy legyeskedtek körülötte a nők, és hogy ő egy igazi orgián akart részt venni (csak nem jött össze neki :P ), mégis alig tudta megbocsátani, amit a párja álmodott... Igazából Albertine-t sem értem, hogy ha ilyet álmodik, azért miért kell elmondani a párjának..?! Ok, ha kicsit féltékennyé akarta tenni, elmondhatta volna, hogy álmában kufircolt valakivel, de hogy azt is elmondja, hogy miközben a férjét keresztre feszítették, ennek valahogy nem látom értelmét...
Egyébként, ha visszatértünk arra, hogy ez egy könyv, én tudjátok mit vártam volna befejezésül..? Amikor Fridolon hazaért, és meglátta, hogy Albertine mellett ott van az ágyban a jelmez... Na, én akkor azt vártam volna, hogy az nem Fridolin jelmeze, hanem Albertine-é, hogy ő volt az a nő ott az orgián, aki védte a férfit. Persze, akkor felmerülnének a kérdések, hogy hogy lehet, hogy nem ismerte meg a felesége pucér testét meg ilyenek, de mégis valahogy nekem az lett volna a happy befejezés. :D Na nem az, ha az derül ki, hogy asszony már mióta részt vesz azokon az orgiákon, mert akkor meg benne csalódtunk volna... Hanem, mondjuk ő is akkor ment először... :D Szóval na, kicsit átírnám a történetet... :P
Tehát maga a könyv oké volt, csak a történet nem... :P

Értékelésem: 3/5

Katherine Center: Szépségtapasz

Tavaly kapta tőlem a barátnőm a szülinapjára, és nem régen kölcsönkértem tőle, annak ellenére, hogy másik két könyve is nálam van (amiket szintén tőlem kapott :D ), és még azokat sem olvastam el. Persze az ajándékozós kihívásomra a másik két könyv közül kellett volna valamelyiket olvasnom, de nekem ehhez volt kedvem! :P
Tetszett! Olyan hétköznapi. Kiakaszt, amikor mások olyat írnak az értékelésükben, hogy a "műfajához képest jó", "nem kell túl sokat várni tőle", meg ilyenek... Mégis, aki ilyeneket ír, az miket szokott olvasni..???? Nekem pont ez a stílus az, ami igazi! Ami bárkivel megtörténhet, ami az életről szól! Mégis mit vár egy könyvtől az, aki úgy véli, hogy ettől nem kell sokat várni..?? Persze, ízlések és pofonok, nem is akartam senkit megsérteni, de tényleg nem értem azokat az embereket... :P
Szóval, nekem tetszett a könyv, tetszett az, hogy a főhősnő kitört a mókuskerékből, és megélte az álmait! És igen, valóban, akinek még nincs gyermeke, annak ijesztőek az ilyen könyvek, mert előrevetítik számára, hogy milyen élete lesz, amikor majd szülő lesz... De én igyekszem a jót látni ezekben a dolgokban, mármint amikor az ilyen könyvet olvasom, akkor nem arra gondolok, hogy jaj, ilyen rossz lesz majd nekem is, hanem arra, hogy mennyire fontos az, hogy tudatosan figyeljünk arra, hogy ne váljon az életünk elfásulttá stb, attól, hogy szülők lettünk. És ha mégis elcsesszük, még akkor is van mód javítani az életünkön, ahogy a főhősnő is tette!! :)

Értékelésem: 5/5

Kedvenc idézetem:

"Rájöttem, hogy az a csók sosem lehetett volna annyira csodálatos, ha nem ismerem Petert kívülről-belülről. Ha nem láttam volna előtte ezerszer borotválkozni, ha nem bökdöstem volna meg az éjszaka közepén a horkolása miatt, ha hajnalonként nem láttam volna körbesétálni a lakásban, újszülött babáinkkal a karján. S akkor sem, ha nem tudtam volna: ő is látott engem a legjobb és legrosszabb pillanataimban.
Kellett hozzá, hogy ennyire ismerjük egymást, és hogy időről időre csalódjunk, hogy belélegezzük egymás leheletét, és beleszövődjünk a másik életének pillanataiba, sőt, hogy adottnak vegyük a másikat oly módon, ahogy csak akkor lehet, ha sok éven át együtt vagytok éjjel-nappal."

Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklideszi asszonyok

Hát ööö, khmm... Sokáig olvastam, és eléggé untam... :P Kivéve azt a részt, ahol részletezi, hogy mi az, hogy euklédeszi meg mi az, hogy nemeuklédeszi. Nekem kb. annyi értelme volt a könyvnek. :D (Azt is csak azért tartottam érdekesnek, mert a húgom matekot tanul! :D )
Esterházy nem az én stilusom. Pár éve - szintén, mint kötelező olvasmányt - olvastam tőle az Egy nő-t, hát az se fogott meg túlzottan. Bár, most hogy visszaolvastam, hogy arról milyen értékelést írtam, szerintem ezt jobban untam... :P

Értékelésem: 2/5

B. M. Grapes: Jóslatok hálójában

Ezzel is úgy jártam, mint a Bábellel! :D Kb. a feléig borzasztóan untam… Még tavaly augusztusban kezdtem el olvasni. :P De annyira untatott, hogy abbahagytam, most viszont újra „elővettem”, mert több kihívásra is kell, és be akartam már fejezni. :D Még mindig untam, ezért pont ugyanazt csináltam, mint annó a Bábellel, hogy elolvastam róla egy csomó értékelést, hátha kedvet kapok hozzá. :D És így is lett, bár nem csak pozitív véleményeket olvastam… De megtudtam, hogy vámpírok vannak benne, és aztán ahogy tovább olvastam, mindjárt értettem is a dolgokat, és ez fellelkesített. :D És – ahogy mások is írták - , miután bepörögtek az események, elkezdett érdekelni, hogy akkor ki is JJ stb. Szóval, a második felét már érdeklődéssel olvastam. Sajnáltam a végén Mrs Bennett-éket. :(

Értékelésem: 3,5/5  

Dorothy Koomson: Barátnőm kislánya

Régen, miután elolvastam a Csokoládéfutamot, kerestem ezt a könyvet, de nem sikerült megszereznem. Mostanra azonban úgy látszik meglett a könyvtárban, ahova járok, ugyanis véletlenül ráakadtam. :)

Már régóta nem olvastam egy jót, főleg papíralapút. Ezt viszont olvastam buszon, vonaton, a városban egy padon, itthon kajálás közben, elalvás előtt. :) Szerettem, ez a könyv által igazán jót olvastam! Hiányzott már ez az érzés! Utazás közben főleg nagyon szeretek olvasni! :)

Mit mondjak magáról a könyvről? Rá tudtam hangolódni Kamryn helyzetére, és meg tudtam érteni azt, hogy vissza- visszatértek az érzései Dávid iránt. Az eszével nem érti ezt az ember, de akinek volt már olyan se veled, se nélküled kapcsolata, az jobban át tudja érezni. Érdekes megoldás a könyv utolja, de a lényeg, hogy végül boldogok lettek mindannyian. :D

Értékelésem: 5/5

Leiner Laura: Remek!

Nincs olyan jó, mint a SZJG, de azért nem is rossz. Nekem nem csak az számít, hogy konkrétan egy-egy könyv milyen, hanem, hogy mit ad nekem az élmény, hogy azt olvasom. És most az élmény sokat jelentett, mert lekötött, amikor néhány órát várakoznom kellett, meg aztán belemélyedtem akkor is, amikor nem volt itthon netem, hogy a sorozatomat nézzem. :P

Összegzésem: 4/5

Christina Lauren: Gyönyörű idegen

Ezt is még tavaly olvastam, csak elmaradt, hogy írjak róla. Hát, jó volt, jó volt, de nem fogott meg annyira, mint az első rész. :P Érdekes volt a fényképezés, meg a klubba menés is. Az is, hogy benne voltak az első rész főszereplői. Nem tudom, hogy csak én nem voltam úgy ráhangolódva, vagy tényleg az első rész jobb..? :D
Mindenesetre azért az értékelésem: 4,5/5 :D