Miskolci Magdolna (szerk.): Karácsonyi kincseskönyv

Ez a 100. elolvasott könyvem az idén! :) És az utolsó is, mostmár majd csak jövőre jelentkezem. Bár nem tudom, hogy hogyan fogom kibírni, hisz igaz, hogy sok mindent kell ma csinálnom, holnap meg már tényleg nem lesz rá időm, de azért a ma estébe még beleférne egy kis olvasás... De nem akarok elkezdeni könyvet, hogy a 2012-es első olvasásom kezdete is abban az évben legyen. :D

Erről a könyvről nem sokat mondanék, versek, mesék, énekek karácsonyról...
Értékelésem: 4/5

Még néhány Andersen mese...

Nem hiába csak A fenyőfa, meg A gyufaárus kislány története maradt meg bennem kiskoromból… Most hogy mind a hat Andersen mesekönyvemet újraolvastam, az a kettő fogott meg, és érintett meg leginkább…

Tegnap írtam a Pöttöm Pannáról, most ebben a bejegyzésben írok a másik háromról, mert úgyis csak egy-egy mondatot írok…

Mese a pillangóról

A mese tanúsága, hogy ne gőgösködjünk, ne válogassunk, mert lecsúszunk a szép dolgokról, elmúlik az életünk, és szomorúan halhatunk meg…

Értékelésem: 4/5

A kiskondás

Furi, hogy nem happy and a vége, de végülis megérdemelte a királylány a sorsát, hamár olyan nagyra tartotta magát, és nem becsülte a természetes dolgokat… :P

Értékelésem: 4/5

A vadhattyúk

Mesepoetikán az egyik lányt elmesélte ennek a mesének a történetét, de jó sokáig ecsetelte, én meg kómás voltam, mert még korán volt :P, és akkor „meguntam” ezt a mesét. Tehát, tudtam, hogy miről szól, de nem fogott meg, most hogy olvastam szintén nem keltett bennem mély benyomást… :S

Értékelésem: 3/5

H. C. Andersen: Pöttöm Panna

Ez a mese annyira nem tudott meghatni. Persze szép, hogy szerette Panni az állatokat, gyógyította a fecskét stb, de annyira nem fogott meg a mese… :S

Értékelésem: 2/5

Cathy East Dubovsky: Szeretlek, te idióta!

Ezt a részt tényleg sikerült sokáig húznom. :D Mivel az első résznél már ecseteltem, hogy a mennyire szeretem a sorozatot, meg, hogy a Krisztinától kaptam a könyvet a szülinapomra, így most nem is írok olyan sok mindent…

Tetszett!!! Meg kellene szerezni a többi részt is… :P

Értékelésem: 5/5

Sárkány Dóra: Boldog ünnep

Aranyos könyv, mesékkel, versekkel, kifestenivalókkal. 

Az alábbi vers tetszett meg legjobban:

Endrődi Sándor: Karácsony

Szeretet ünnepe,

Ragyogó karácsony,

Nincs nálad áldottabb

Ünnep a világon!

Míg örömláng gyúl ki

Zöld fenyőd árnyán:

Ringatózik lelkünk

Boldog béke szárnyán.

Felderül arcunk,

Mely imént borongott

Elfeledünk bú-bajt,

Minden földi gondot:

Vidámság mosolya

Csillog a szemünkbe;

Nevető angyalok

Szállnak a szívünkbe.

Ma minden kicsi ház

A Jézuska háza:

Szíve örömének

Tündöklő tanyája

Sehol szomorúság

Ránk hulló árnyéka;

Itt is, ott is csak fény,

Angyalok játéka…

Kedves tiszta ünnep

Ragyogó karácsony

Nincs nálad áldottabb

Ünnep a világon!

Te vagy az az egy nap

A küzdelmes évben,

Mikor csak szeretünk

A fenyők tövében.

Mintha az a sok fa

Egyetlen fa volna

S az egész világot

Betakarná lombja;

S mintha az a sok szív;

Mind egy nagy szív volna;

Egymásra hajolva

Mind együtt dobogna…

Értékelésem a könyvről: 4/5

Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Hát, nem is tudom, hogy mit mondjak… Azt hiszem, az a legnagyobb problémám, hogy nagyon sietve olvastam a könyvet. Miért? Hát, hogy még az idén befejezzem, hiszen az év végén lejár a kihívás… :P A sietve olvasás pedig gyorsan erőltetett lesz, ami nálam nagyon negatívan hat az élményre… Ezen kívül az is a gondom, hogy túl sok mindenen rágódom mostanában! Annyi minden van a fejemben, hogy egy nehezebben emészthető könyvre egyszerűen nem tudok odafigyelni, csak olvasok, mint egy zombi… :( :( :( De egyszer talán majd újra megpróbálkozom ezzel a könyvvel (bár elrettent, hogy 850 oldal, hiszen annyi könyv van, amit még nem olvastam, és szeretnék), hátha akkor jobban fog menni a ráfigyelés…

Azért egy kicsi véleményt tudok mondani… Éppen most foglalkoztat az a pszichológia, hogy úgy kell élni, hogy nem azon agyalni, hogy jaj, ha nem jelentkezik a párom, akkor ugyan mit csinál, hol van, kivel tölti az idejét, hanem megbízni benne, és nem kell feltétlenül tudni minden lépéséről… Ebben megerősített Anna, meg Kitty is, mert tényleg idegesítő volt azt olvasni, hogy mennyire el vannak, hogy biztos másba szerelmes a pasijuk stb. Valóban szánalmasak voltak, és hisztérikának tűntek, és ez megerősített abban, hogy igen, ez egy hülye felfogás!!! :D

Nagyjából ennyi… :D

Értékelésem: 2/5

Mig Holder: Panov apó karácsonya

Ezt a mesét is bizonyára olvastam már gyermekkoromban is, hiszen régóta megvan a könyv. De egyáltalán nem emlékeztem, hogy miről is szól a történet…

Szép és tanulságos mese, mely arra világít rá, hogy aki tesz valamit embertársaiért, azt Jézusért teszi! Jézus arra kér bennünket, hogy segítsünk a rászorulóknak. Ha boldoggá tesszük embertársainkat, akkor mi is boldogok leszünk. Érdemes kipróbálni… :)

Értékelésem: 5/5

H. C. Andersen: A gyufaárus kislány

Ez a mese is úgy él az emlékezetemben, hogy meghatott, és szerettem! Ahogyan most is! A szegény kislány, akivel szilveszter éjjelén senki nem törődik, ő meg fázik, és csak mások boldogságába nyerhet egy kis betekintést, ha bekukucskál az ablakon. A gyufát árulja, de nem vesz tőle senki. Aztán meggyújtja a gyufákat, hogy melegedjen egy kicsit. Ez a melegség, ez a fényesség pedig sok szép látomást hoz a kislány életébe. Boldognak érzi magát, ahogyan közeledik felé a finom étel, a karácsonyfa, a játékok, míg végül a halott nagymamája. A nagymama pedig magával viszi a kislányt a fényességbe, ahol végre ő is boldog lehet, nem úgy, ahogyan ebben a szomorú világban…

Megható, szomorú, de szép történet! Az Árvácskára emlékeztet, vagy az emlékeztet erre. :)

Értékelésem: 5/5

H. C. Andersen: A fenyőfa

Azelőtt már régen olvastam ezt a mesét, de arra emlékszem, hogy szerettem! Viszont, ahogy így belegondolok, kisgyermekeknek szerintem túl szomorú. Gondolom én sem pár évesen ismertem/szerettem meg, hanem valamennyivel később… Most így karácsony előtt aktuálisnak éreztem, hogy újraolvassam, meg ugye az Andersen kihívásra is. :P

Számomra azt jelenti ez a mese, hogy legyünk boldog a jelenben,tudjuk élvezni az életet! Ne arra várjunk, hogy milyen jó lesz majd nekünk x idő múlva, hanem a jelennek örüljünk!!! Ezenkívül, nem irigykedjünk másokra, hiszen könnyen meglehet, hogy csak nekünk tűnik úgy, hogy milyen remek életük van, de valójában ez nincs is így! Örüljünk az élet apró örömeinek! Ne mások életére irigykedjünk, hanem lássuk meg a saját boldogságunkat, hogy ne járjunk úgy, mint szegény fenyő (meg nagyon sok ember), hogy a kellő időben nem vagyunk boldogok, és csak akkor jövünk rá, hogy milyen szép és jó is volt az életünk, amikor már túl késő…

Értékelésem: 5/5

Aaron Judah: Macóka meséi

Fülszöveg:
Macóka mindig ura a szavának, ha azt mondta, hogy jön, akkor biztosan jön. És vele érkeznek barátai, Kengu, Paci, Csacsi, Boci, Teve és Elef Anti. Meg néha a mogorva szomszéd, Morgó Medve is. Életükben annyi a mese, a kaland, a meglepetés, amennyi a miénkben. És ők is ugyanúgy, kudarcok, bukkanók és csattanók nyomán tanulgatják az együtt- és egymás mellett élést. Aaron Judah világszerte ismert, méltán népszerű mesehőseit Tótfalusi István fordítása és Vida Győző rajzai teszik szeretni valóvá a magyar gyerekek számára.


Véleményem:
Gyermekkorom kedvenc könyve! :) Nagyon szerettem, és ahogy a tanév elején a koleszos ünnepségen vicces mesét kellett mondanom, ebből a kötetből választottam, méghozzá a Macóka és a vekker című mesét. :) Aztán úgy döntöttem, hogy elolvasom az egész könyvet! Elolvastam párat, de aztán el-elmaradozott, mert mást olvastam. De ma ezt is befejeztem! Most is nagyon aranyosnak tartom, nem csak gyermekként tetszett! :)

Értékelésem: 5/5

Szerb Antal: A Pendragon legenda

Fülszöveg:
Szerb Antal szépirodalmi fő műve A Pendragon legenda. Meghatározhatatlan műfajú próza: egyszerre krimi, rejtélyes legenda, történelmi regény, ismeretterjesztö írás és mindezek felszabadult humorral írott paródiája. A főhős, az író önparódiájának is tekinthető Bátky János a British Museum könyvtárában XVII. századi angol misztikusokat kutat, majd meghívják a híres Pendragon család kastélyába, ahol izgalmas, sőt életveszélyes kalandok során találkozik a világ legrokonszenvesebb orgyilkosával, valamint számos kísértettel, megismeri az angol rózsakeresztesek történetét, és egy örökségért folyó bűntényben is megpróbálják felhasználni. Bátky János maga sem tudja kideríteni, hogy bűnügybe vagy erotikus kalandba keveredett-e, netán korszakalkotó kultúrtörténeti felfedezés előtt áll éppen. A magánéletében dogmamentesen vallásos, ugyanakkor minden hitben kételkedő Szerb Antal egész filozófiai bizonytalansága benne van ebben a fölöttébb szórakoztató könyvben, amely e bizonytalan világnézet fölényes kritikája is. A végső kicsengése mégis az, hogy élhetünk bárhol a világon, immár végérvényesen nem értjük, mi a leglényegesebb benne.

Véleményem:
Annyi lelkes véleményt olvastam Molyon e könyvről, hogy reméltem, hogy nekem is tetszeni fog. De sehogy nem tudott lekötni... Nem figyeltem rá, így persze nem is értettem, szóval nagyon nem jött át. Sajnálom! Talán az Utas és holdvilág jobban fog tetszeni. A Szerb Antal-os kihívás sajna az év végén lejár, így csak ezzel a könyvvel tudok benevezni rá, mert a másikra már az idén nem lesz időm. De azért jövőre majd azt is elolvasom!

Értékelésem: 1/5

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem

Fülszöveg:
A tízéves gyermek Karinthy bölcs szemlélődéssel, érett humorral veszi tudomásul a felnőttek, a tanárok, sőt a pajtások hibáit, erényeit is, szívvel-lélekkel él az iskolában, az osztályban, s bár mulat mindenen, mégis nagyon komolyan, halálosan komolyan veszi az egészet. Ez derül ki a naplójából, amelyre az irodalomtörténészek nemrégen bukkantak, s amely igazolja a „Tanár úr kérem”-nek, ennek az örökbecsű írásnak érzelmi keletkezését. Az osztály a legfőbb jó, soha annyit nem lehet nevetni, soha annyira nem lehet félni, mint ahogy azt az ember az osztályban tette. Az ember egy életen át nosztalgiával gondol vissza a hajdani örömökre, szorongásokra. S hogy mennyire hiteles élmény Karinthyé, bizonyítja az, hogy az emberek változnak, az iskolák, a diákok cserélődnek, de ez az élmény a ma gyereke, felnőttje számára ugyanolyan friss erővel hat, épp olyan aktuális, mintha mostanában történt volna meg, s éppen vele.

Véleményem: 
A nyáron elolvastam a Tanítom a kisfiam részt, akkor nagyon jókat nevettem rajta! Most viszont nem igazán tudtam ráhangolódni a könyvre. Vicces, persze... De most valahogy nem volt ihletem hozzá. Egyébként sok részt már ismertem, hiszen még általános iskolában átvettük őket...

Értékelésem: 2,5/5

Arthur Golden Egy gésa emlékiratai

Fülszöveg:
Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba. A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot csak kétségbeesést és vívódást. A hangoskönyv Pécsi Ildikó előadásában került kiadásra.

Gondolataim:
Ezt a könyvet még októberben akartam elolvasni, az Egyszer egy-es kihívásra. Akkor nem volt bent a könyvtárban, sőt már sort kellett rá várni, de mondta a könyvtárosnő, hogy majd ha sorbakerülök, félreteszi nekem. Így mást olvastam a kihívásra, ezt meg gondoltam, majd jövőre elolvasom, úgyis a gésás kihívás 2012. végéig tart... November végén azonban szólt a könyvtárosnő, hogy visszakerült a könyv, félretegye-e nekem. Eddigre már teli voltam az idén elolvasásra váró könyvekkel, de nem akartam azt mondani, hogy ne, hamár ilyen rendes volt a könyvtárosnő, hát elolvasom most... :) Na, akkor lepődtem meg, amikor megláttam a könyvet! Ahogy Molyon láttam a fedőlapját, olyan 200 oldalas könyvnek néztem (fent van az adatlapján, hogy hány oldalas, de azt persze nem néztem :P), és erre kiderült, hogy több, mint 400 oldal. :D Na mindegy, kivettem, olvastam, elolvastam...
Elég vegyes érzéseket váltott ki belőlem! Volt amelyik része untatott, máshol érdekelt, és kíváncsi voltam a folytatásra. Megint máshol undorodtam, gusztustalannak tartottam! :P Szóval vegyes reakciók... Eddig nem olvastam japán szokásokkal foglalkozó könyvet, így nem tudtam, hogy mire is számítsak, de nem hittem, hogy igazán tetszene... Hát... Sokan imádták, így azért kicsit többet vártam tőle..! De végülis nem volt rossz! Talán még jobban tetszett volna, ha nem kellett volna azon görcsölnöm, hogy minél előbb be kell fejeznem, mert még annyi tennivalóm van, még annyi könyvet el kell olvasnom az idén...

Értékelésem: 3,5/5

Varró Dániel: Szívdesszert

Fülszöveg:
Varró Dániel új verseskötete a szerelem külső és belső helyszíneit veszi számba, mint egy kis szerelmi enciklopédia. A kapualjakat és mozikat, strandokat és libegőket, reggeleket és estéket, féltékenységet, boldogságot. A költőtől megszokott könnyed, játékos hangba ezúttal egy kis keserűség is keveredik. Rímjátékokban azonban most sincs hiány, és a témát változatos költői formákban járja körül a kötet, az elégiától a makámáig, a szonettkoszorútól az SMS-versig.

Gondolataim:
Szép szerelmes szonettkoszorú. Annyira "nem ájultam el tőle", mint mások, de szép... Talán azért nem tudom annyira ezeket a verseket a magaménak érezni, mert a legtöbbjében nem találom meg magamat/magunkat... Írtam már pár szerelmes verset, és mégis csak más, ha direkt azt olvasom, ami velünk történt meg. Akkor az olvasás közben emlékezni tudok! Varró Dani verseinek olvasása közben azonban nem tudok emlékezni, csak azt érzem, hogy szép versek. Persze, mások sem emlékezhetnek, hiszen ez nem az ő szerelmük, ahogyan nem is az enyém, hanem Daniéké. Ezért nem értem, hogy miért imádják annyira mások... Na mindegy. Biztosan másoknak jobban hasonlítanak az érzelmeik Daniéhoz...
Legnagyobb kedvencem a kötetből a Nyelvművelés (egy link, ahol el lehet olvasni), meg át tudtam érezni az Autót is (link). :)

Értékelésem: 4/5

Diószegi István (szerk.): Jeles ünnepek – Mikulás és karácsony

Ebben a könyvben versek és mesék vannak a télről, a Mikulásról, és a karácsonyról... Gyorsan elolvasható, de annyira nem kötött le, nem hozott ünnepi hangulatba... Na mindegy.

Értékelésem: 3/5

Szent-Gály Kata: Rosszcsont Ferkó

Előszó:
A Nagy Erdővágáson, mely a Csodálatos Hegy végtelen magasából ereszkedett alá, egy decemberi nap reggelén különös menet haladt végig. Aranyszánkót húzott tizenkét hófehér szarvas, és ugyancsak tizenkét nemes vad száguldott egy ezüstszán előtt. Az elsőben Szent Miklós püspök ült prémszegélyes, piros köpenyében, a másodikban a hűséges kísérő, Dömötör bácsi foglalt helyet. Időtlen idők óta az ő feladata volt, hogy a „Mikulás bácsi” kezéhez adogassa a jó gyermekeknek szánt csomagokat, de ha a Nagykönyv úgy kívánta, neki kellett ráijesztenie suhogó virgáccsal, széles szájú zsákkal a fekete betűs kis haszontalankákra. Bántani nem bántott senkit, hiszen neki is éppen olyan aranyszíve volt, mint a jóságos Püspökatyának.
A menetet játékos angyalsereg követte. A kisebbek kacagva kapaszkodtak a szarvasok ágas-bogas agancsaiba, míg a nagyobbak a magasan felrakott zsákok tetejét keresték. Csilingelő hangjuk egészen a Hegy aljáig követte a két szán iramát, majd ott, ahol a Föld országai megkezdődtek, elköszöntek, és visszaröppentek az égbe.

Véleményem:
Ahhoz képest, hogy az írónő másik meséje mennyire tetszik (amiről az előző bejegyzésben írtam), ez nem tudott igazán megfogni... Nem kötött le. Ennyi.

Értékelésem: 2/5

Szent-Gály Kata: A karácsonyi levél

Ha azt mondja valaki, hogy „karácsonyi mese” ez jut először eszembe… Amióta az eszemet tudom, megvan nekünk ez a könyv, és már sokszor elolvastam. De ez már mind régen volt, ezért tegnap újra elolvastam. Majdnem elpityeredtem rajta… Rövid, de megható történet. Szívszorító belegondolni, hogy vannak gyermekek, akik úgy élnek, mint szegény Ilonka. Akiknek nincs családjuk, nincsenek barátaik… Akiket az iskolában kinéznek, mert szegények… Akik csak áhítozhatnak „menő cuccokra”, vagy éppen egy-egy szép játékra… De ez a történet megmutatja, hogy ezek a gyermekek is kedvesek, és hogy olyan dolgoknak is tudnak örülni, amit sok gyermek észre sem vesz. Például a nyíló virágok szépsége… Ezek a gyermekek arra vágynak leginkább, hogy őket is szeressék, és nagyon szép, hogy a történet azzal végződik, hogy Bözsike szülei örökbe fogadják a szegény Ilonkát. Így Ilonka már szerető családi körben ünnepelheti a karácsonyt. Mindenki nagyon örül, még a Jézuska is rájuk kacsint a jászolából… :)

Ezt a könyvet Újvidéken (Szerbia) adták ki, így a magyarországiak nem igazán ismerik, nem is volt fent Molyon. Én feltettem, és mivel a neten megtaláltam a mese szövegét, így a külső linkekhez be is szúrtam, tehát, akit érdekel a történet ott elolvashatja. Ide is beszúrom a linket, íme: http://www.ferences-sze.sulinet.hu/Kata/mese/level.html

Mindenkinek legyen szeretetteljes karácsonya!!! Mi is tartsunk össze, és segítsünk, akinek tudunk!!! A karácsony a szeretet, az összetartozás, a család ünnepe! Ezt ne feledjük el! Legyünk boldogok, és szeressünk, hogy a Jézuska a mi családunkra is rákacsintson! :)

Értékelésem: 5*

Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék

Fülszöveg:
"Én egészen másmilyen felnőtt volnék, és annyi mindennek örülnék. Először is annak örülnék, hogy azt csinálhatom, amit akarok. Ha én felnőtt volnék, akkor sosem ülnék a széken, hanem mindig térdelnék, fehér kesztyűs kezem végighúznám minden vaskerítésen, a fogmosó pohárban csíráztatnám a datolyamagot, megennék egy-egy nagy tábla csokit minden ebéd előtt, és valószínűleg kézzel fognám a legyeket. Persze csak akkor, ha addig megtanulnék legyet fogni."(Részlet a könyvből)


Véleményem:
Ez is nagyon aranyos könyv, amely arról szól, hogy mi az, ami amit nem szívesen tesznek a gyermekek... :) Úgy érzik, hogy ők másmilyen felnőttek lennének, nem értik, hogy a szüleik miért olyanok, amilyenek. De majd megértik..! :)


Értékelésem: 5/5

Janikovszky Éva: Jó nekem!

Fülszöveg:
Én azt szeretném, ha mindenki örülne: anyukám is, apukám is, nagymamám is, nagypapám is, Micike is, a kistestvérem, meg én is. De sajnos nem örül mindenki mindig. Még én se.


Véleményem:
Nagyon aranyosan van leírva a gyermek lástásmódja... Semminek nem örülhet mindenki, de fontos, hogy igyekezzünk rájönni, hogy a szeretteinknek mi a jó, és szerezzünk is nekik örömöt! :) Édes, villámgyorsan kiolvasható könyvecske! :)


Értékelésem: 5/5

Janikovszky Éva: Málnaszörp és szalmaszál

Fülszöveg:
Abban a régi házban, ahol recsegő falépcső vezet az emeletre és a lépcsőforduló színes üvegablaka alatt oroszlános pad áll, a betoppanó idegen vendég óhatatlanul titkok után szimatol.Különösen akkor, ha az illető betoppanó vendég Misu, aki amúgy is gyűjti a titkokat. Csuda dolgok történnek a régi házban, és a titkok között nagy szerepe van százhuszonegy szalmaszálnak, amellyel csak félig lehet málnaszörpöt kiszívni, a málnaszörpöt, amit pedig felnőttek és gyerekek is egyaránt szeretnek. Janikovszky Évát nem kell a mai gyerekeknek bemutatni, mindannyian jól ismerik írásait. Réber László humoros figurái ebben a könyvben is még inkább kiemeli a groteszk ábrázolás mögé rejtett szeretetet. A mulatságos gyerektörténet második kiadásban jelenik meg.


Véleményem:
Első könyv Janikovszkytól, ami nagyon nem jött át. Molyon kedvező vélemények vannak róla, de én valahogy nem tudtam beleélni magam.... Sajnálom! :(


Értékelésem: 1/5

Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok

Fülszöveg:
„Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni.” Mert így van ez, hogy az ember örül is meg nem is. Akkor is így van, ha az ember történetesen még kicsi. Hiszen nagyszerű dolog az – rang és tisztesség! –, hogy valaki már óvodás! Viszont mégiscsak: nincs ott Anyu, csak az óvó néni, idegen a hely, idegenek a gyerekek, és nem lehet hazaszaladni. Hát így kezdődik. De szerencsére felülkerekedik a kiscsoportosban is az „óvodásöntudat” – és ezzel elkezdődik az óvodai élet, a maga mindennapi kis történéseivel, örömeivel és szorongásaival. Janikovszky Éva vidám, okos, nagy gyermekismeretre valló könyvét – amely számos külföldi kiadást is megért – Réber László derűs, színes illusztrációi egészítik ki.

Gondolataim:

Nagyon aranyos könyv az óvódásokról, a gondolkodásukról, az élményeikről. Szóval, az óvodai életről. :) Nagyon tetszett! :) Azt is szépen bemutatja, hogy hogyan old meg az óvónő bizonyos helyzeteket, a gyermekek közötti összetűzéseket stb. Én nem óvónőnek készülök, hanem tanítónőnek, mégis használható ötletekkel gazdagodtam! :) Hasonlít Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában című könyvére. Egyébként ezzel is úgy jártam, mint már más könyvekkel is, hogy bejelöltem Molyon, hogy elkezdtem olvasni, de végül nem kezdtem el,  csak ma, és ma már be is fejeztem. Szóval, ott úgy tűnik, hogy több napig olvastam, pedig tulajdonképpen nem. :P De szeretem előre bejelölni az ilyen nem túl terjedelmes olvasmányokat, mert ha nem teszem, akkor meg biztos úgy járok, hogy mire netközelbe jutok, addigra nem csak elkezdtem a könyvet, hanem már be is fejeztem. :P

Kedvenc idézeteim a könyvből:

„Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni.”

„ Dani megint elgondolkozott. Anyu is jár dolgozni, apu is jár dolgozni, sőt nagymama és nagypapa is jár dolgozni. De arra még sose gondolt, hogy az óvónénik is dolgoznak. Hogy Jutka néni is dolgozik az oviban. Hiszen ugyanazt csinálja, amit ők.

-          Te ide dolgozni jársz? – kérdezte.

-          Persze – nevetett Jutka néni, de azt is egészen halkan. – Nekem ez a munkám.

-          Neked az munka, hogy sétálsz meg játszol velünk? Anyukám akkor sétált, meg játszott velem, amikor nem dolgozott.

-          Nekem az munka – mondta Jutka néni -, mégpedig olyan munka, amit szeretek csinálni. Tudod évekig tanultam, hogy jól tudjak veletek játszani, és vigyázni tudjak rátok, és megtaníthassalak benneteket énekelni meg rajzolni meg számolni meg bábozni meg mesét mondani.

-          És verset is? – kérdezte Dani.

-          Verset is – bólintott Jutka néni. – És sok mindent. Hogy okosak legyetek, mire iskolába mentek.”

„ – Akkor nincs se Télapó, se Mikulás, csak úgy mondják – tárta szét a karját Pöszke. – Tudtam, hogy nincs!

-          De van – mondta Juzsó néni. – Nagyon sok van. Minden felnőtt, aki örömet akar nektek szerezni, az Télapó, csak hát valamennyi nem ragaszthat fehér szakállt, és nem járhat piros köpenyben. Ezért csak néhányan öltöznek fel Télapónak, hogy mindnyájunk nevében megajándékozzanak benneteket.”

„  - Tudod mit? – árult el neki egy nagy titkot Zsolti. – Ha nagy leszek, én is doktor néni leszek.

-          Talán doktor bácsi? – csodálkozott Juzsó néni.

-          Azoknak is ugyanilyen táskájuk van? – kérdezte Zsoltika.

-          Ugyanilyen – nyugtatta meg Juzsó néni.

-          Hát jó, akkor doktor bácsi leszek – egyezett bele Zsolti.”

„ – Ide majd virágpalántákat ültetünk – mondta Biczó, a legnagyobb nagycsoportos. – Most még odabent vannak a palánták két ládában, mert kint még megfáznának.

-          Juzsó néni! A Biczóék palintákat ültetnek! – újságolta Balázska az óvónéninek. – Én is szeretnék palintázni!

-          Nem palinta, hanem palánta – javította ki Juzsó néni. – A palintát csak a hintával együtt mondjuk, úgy hogy hinta-palinta, azokat a kis virágokat pedig, amelyeket először ládában nevelnek, és azután ültetnek ki a szabadba, palántának hívják.

-          Kár – szomorodott el Balázska -, nekem a palinta sokkal jobban tetszik.”

Értékelésem: 5/5

Louisa May Alcott: Egy régimódi lány

Fülszöveg:
Polly egyszerű, csinos, életvidám teremtés, aki a kor nőeszményével szemben a tevékeny, saját sorsát alakító, másokon mindig segíteni kész új nőtípust testesíti meg. Polly berobban az előkelő és felszínes új angliai társasági életbe, és a maga állhatatos, derűs és bájos lényével szinte csak barátokat szerez. A tisztes szegénység, a munka és a szeretet megingathatatlan erények nála, amelyeket még a legelvetemültebb ficsúrban vagy rongyrázó kisasszonyban is megtalál. A már-már idilli környezetbe egy másik, kíméletlenebb világ hírnökei érkeznek — és a váratlanul betoppanó szerelem, majd a gazdag baráti család anyagi összeomlása után Pollynak immár azért is küzdenie kell, hogy a viharban összegabalyodott szerelmi szálak újra összefonódjanak. Louisa M. Alcott, a nagysikerű Kisasszonyok szerzője, a Régimódi lányban a 19. századi Amerika sok tekintetben puritán értékeit egyedülállóan női szemszögből ragadta meg.

Véleményem:

Hát, mit is mondjak..? Nem igazán tudott lekötni, majdnem egy hónapig tartott, mire elolvastam… Természetesen nem olvastam „egyfolytában”, hanem néhány oldalt elolvastam pár hete, aztán jött más olvasmány, ami jobban érdekelt, és ennek a könyvnek olvasása elmaradt. De 2-áig vissza kell vinnem a könyvtárba, ezért a hétvégén erőt vettem magamon, és végigolvastam, mivel nem szeretek félbehagyni könyveket… :S

A kifejezetten nem tetszik, hogy a végén kiemelte, hogy Maud nem ment hozzá Will-hez, hanem vénlány maradt… Miért kellett, hogy vénlány maradjon? Akkor már inkább nem írt volna semmit arról, hogy mi történt vele a jövőben…

Értékelésem: 2,5/5

Ui. Azért van benne egy olyan idézet, amely megfogott annyira, hogy leírjam... :P

" Az élet, testvéreim, olyan, mint a szilvás lepény - kezdte Polly, és jelentőségteljesen összefonta lisztes karját. - Némelyiknek a tetején van az összes szilva, és mi vígan esszük, míg el nem fogy. Máskor a szilva a tepsi fenekére süllyed, s hiába kutatunk utánuk, sokszor pediglen akkor találunk rájuk, amikor már nem telik bennük semmi örömünk. Ám az okosan elkészített lepényben egyenletesen oszlik el a szilva, s minden falat kész gyönyörűség. Jórészt magunk sütjük a süteményünket, legyen hát gondunk rá, testvéreim, hogy a keverék a legjobb recept szerint s egyenletesen forró sütőben készüljön, midőn pedig megsül, hálás szívvel s mértéktartóan lássunk neki."

Erich Kästner: Emil és a detektívek

Fülszöveg:
Adva van egy sötétkék ünneplős iskolás fiú – nem szereti az ünneplő ruhát –, egy Kalapocska nevű berlini lányka – ez a csúfneve –, továbbá egy Berlinig közlekedő vonat fülkéje – itt szokott kezdődni a bonyodalom. Az ismeretlen tényező: egy keménykalapos úr – nézzünk csak alaposan a körmére. A többi tényezőnek elég csak a nevét említenünk: egy szálloda a téren, valahol Berlinben, na meg egy kis bankfiók. Ha ezeket a tényezőket egymással kapcsolatban hozzuk, a megoldás a világirodalom egyik legismertebb gyermekregénye lesz, izgalmas krimi, a felnőtt krimik szabályai szerint alakulva, de mégis túlnőve azokon, hiszen éltető eleme a humor, a Kaland. Rajta, nyomozzunk együtt Emillel, de valahogy el ne felejtsünk közben nevetni!
[megj.: az 1983-as kiadás fülszövege]

Véleményem:

Hangoskönyvként hallgattam. Elment… Úgy érzem, ha olvastam volna, akkor untam volna, de arra jó volt, hogy valami szórakoztasson séta, meg bicajozás közben… :P A felolvasás jó volt, jól le tudta adni Szervét Tibor a különböző helyzeteket… :D

Értékelésem: 4/5

Vuk RAJZFILM

A második könyves-filmes élményem a Vuk volt. A regényt a nyáron olvastam (http://olvasasokfilmezek.blogspot.com/2011/07/fulszoveg-rokalyuk-folyosoja-tagabb.html), pár hete pedig megnéztem a filmet is. A Vukot nagyon sokan legalább filmen látták gyermekkorukban, ha nem is olvasták. Én filmen sem láttam... :P
Tetszett a rajzfilm, nagyon aranyos! :) Nagyjából meg is egyezik a történet a regénnyel, de egy lényeges különbséget találtam, és ez zavart! :P Ez pedig az volt, hogy a regényben Vuk húgát mentették ki a vadász házából, a testvérek éltek együtt Karakkal, majd az idős róka halála után mindketten párt találtak magunknak, le is van írva, hogy hogyan. A rajzfilmben viszont egy "idegen" lányrókát mentenek ki, és ezzel a lánnyal jön össze Vuk.
Szóval, zavart ez a különbség, de egyébként tetszett a rajzfilm! :)

Csillagpor FILM

Most először írok filmről. Elolvastam Neil Gaiman: Csillagpor című regényét (http://olvasasokfilmezek.blogspot.com/2011/11/neil-gaiman-csillagpor.html), aztán megnéztem a filmet is. Hááát... A film nekem elég kidolgozatlan volt! Nem voltak megmagyarázva dolgok, úgy éreztem, hogy ha nem olvastam volna el a könyvet, akkor egyes dolgokat nem értenék, hogy mi miért van!!!

Tudom, a film soha nem olyan, mint a könyv... Az irodalom tanárnőm azt mondta, hogy ez nem baj, hiszen a film egy külön alkotás, nem is kell, hogy pontosan ugyanolyan legyen, hiszen van, amit leírni lehet jobban, van amit megmutatni... Hát nem tudom... Engem zavar, ha egy film nem olyan, mint a könyv... Lemondtam arról, hogy a tervről, hogy elolvasok könyveket, majd megnézem őket filmen. Például a Harry Pottert nagyon sokan látták filmen, én viszont elolvastam, és ennyi elég. Belenéztem  a 7. részbe, de gyorsan ki is kapcsoltam, mert pár pillanat alatt lerombolta néhány "illuziómat"... :S Ezentúl inkább megnézem előre a filmet, aztán olvasok! Így volt ez A nővérem húga című történettel is. Pár napja megnéztem a filmet, és majd idővel a könyvet is elolvasom... :) Azért van egy tervem "előbb olvasok, aztán filmezek" verzióra is, az Éjjel a parton. Néhány hónapja belekezdtem a film megnézésébe, de untatott, abbahagytam. Most megvan a könyv a gépemen, majd ha lesz időm, elolvasom, aztán megpróbálkozom újra a filmmel. :P
Na de volt a közelmúltban még egy könyves-filmes élményem, mindjárt arról is írok... :D

Janikovszky Éva: Szalmaláng

Fülszöveg:
Palócz Vera szegedi gimnazista életre-halálra beleszeret Iharosba, aki Peer Gyntöt játssza a színházban. Azután: még halálosabban beleszeret Kolozs Jánosba, a karmesterbe. És küldi a leveleket Kolozs Jánosnak, aki egyáltalán nem karmester… És akkor, éppen akkor, amikor találkozik a tekintetük, és az első érzelmekkel teli szót váltják, abbamarad a regény…
„És… mi történt aztán?” – kérdezték Janikovszky Évát a kíváncsi olvasók. Mi történet aztán, hogy a szerelmesek egymásra találtak? Tizenegy évvel a regény megírása után, a harmadik kiadás epilógusában az írónő erre a kérdésre is választ adott. Frappáns, szellemes, Janikovszky Évás választ. Milyen kár, hogy a mostani kiadáshoz már nem írhatja meg, mi történt hőseivel az azóta elmúlt harminc év alatt!

Véleményem:
Néhány hete megvettem ezt a könyvet, mert rátaláltam egy antikváriumban. Nem volt drága, nem bántam meg, hogy megvettem, de ha most - az elolvasás után - kellene döntenem, nem venném meg. Annyira nem fogott meg, hogy úgy érezzem, hogy kell egy saját példány. Egyébként újraolvasás volt, tini koromban már olvastam egyszer. De egyáltalán nem emlékeztem, hogy miről is van benne szó... Aztán, ahogy olvastam, természetesen felvillantak az emlékek, hogy ja hát igen, ez volt benne... Vicces volt Vera, meg az ifjabbik Kolozs János levelezése, de a mű többi része nem kötött le igazán...

Értékelésem: 3,5/5

Ui. Ja és érdekes, úgy tűnik, hogy ezt a regényt pöttyös meg csíkos könyvként is kiadták! :D

Ui.2 Most olvasom Molyon, hogy az új kiadásnak a végén van "És mi történt ezután?" rész is, amelyben leírja az írónő, hogy kivel mi történt az elkövetkező 14 évben... :D Az én példányomból természetesen ez a rész hiányzik, na majd megnézem a könyvtárban, hátha ott van ebből az új kiadásból is... :P

Janikovszky Éva: Örülj, hogy lány!

Fülszöveg:
Van, amit az ember előre megérez. Különösen akkor, ha babát vár. Nem voltam kíváncsi, hogy mi lesz, mert tudtam, hogy nekem csak fiam lehet. De amikor meghallottam, hogy én most már igazán anyuka vagyok, és kislányom van, eszembe se jutott, hogy fiút vártam, csak annak örültem, hogy végre megszületett és egészséges, és amikor fölsírt, tudtam, hogy csak ő lehet a mi gyerekünk, senki más. Hogyan is lett volna fiú, mikor kislány!

Véleményem:
Sok ismerősömtől hallottam már, hogy fiút szeretne. Én mindig kislányra vágytam jobban! De azért fiút is szeretnék! Egy kislányt, egy fiút, majd még egy kislányt! :) :) :)
A könyv megható volt számomra, bemutatta, hogy az anyai szeretet határtalan, és hogy tulajdonképpen nem a gyermek neme számít, hanem az, hogy az enyém, hogy a miénk! És hogy egy apa sem csak fiúnak örül! :) Az kicsit idegesített, hogy annyira nagy elvárásai voltak az anyának, hogy milyen lesz majd idősebb korában a leánya, mi lesz belőle stb. Ennek ellenére:

Értékelésem: 5/5

És egy megmosolyogtató idézet a könyvből:

"Hogy örült az apja!
Pedig róla igazán azt hittem, hogy fiút szeretne, de úgy látszik, mégis lányt várt, mert egyre csak azt kiabálta: megszületett a lányom, a lányom, a lányom, amíg meg nem elégeltem és fel nem világosítottam, hogy az enyém is." :D

Janikovszky Éva: Te is tudod?

Fülszöveg:
Az óvodás korú kisfiú anyja, apja, nagymamája, nagypapája és nagynénje elbeszéléséből megtudja, hogy milyen sokféle munkája lehet a felnőtteknek.
A kötet angolul és németül is megjelent.
…"Hétfőn azt játszom, hogy postás vagyok. Kedden azt játszom, hogy rendőr vagyok. Szerdán azt játszom, hogy darukezelő vagyok. Csütörtökön azt játszom, hogy gyerekorvos vagyok. Pénteken azt játszom, hogy nyugdíjas vagyok.De szombaton már nem kell egyedül játszanom, mert mindenki ráér, anyu is, apu is, nagymama is, nagypapa is, Vera néném is. Vasárnap pedig az a legjobb, hogy vasárnap van. Ha sétálni vagy kirándulni megyünk, megkérdezhetem, mit dolgozik a tűzoltó, a mozdonyvezető, a virágárus, a katona, a hajóskapitány, az asztalos, a pék, a juhász. És anyu, apu, nagymama, nagypapa és Vera néném minden kérdésemre felel.
Most már igazán tudom, hogy mit dolgoznak a felnőttek."

Véleményem:
Szerintem ez egy nagyon aranyos gyermekkönyv, és tanulságos! Érdekesen leír pár foglalkozást, mesél a gyermekek gondolkodásáról, megoldást kínál, hogy hogyan ne unatkozzon a gyermek, és hogyan értse meg, hogy a felnőtteknek dolgozni kell.

Értékelésem: 5/5

Janikovszky Éva: Aranyeső

Fülszöveg:
„Több mint húsz éve írtam ezt a regényt. Nagyon sok minden változott azóta, például megszülettek a könyv mai olvasói. Azonkívül: a Rákóczi úton nem jár villamos, megépült a metró, gyorsvasút lett a HÉV, másmilyen a Belváros, s az ápolónőképzés formái is módosultak. Mások az árak, másmilyen a divat, növekedtek az igények. De úgy gondolom, hogy a legfontosabb nem változott. Nem változott a pályaválasztás buktatókkal teli, gyakran csalódásokat tartogató útja, ma is gyakran átélik a fiatalok azt a fájó ütközést, amellyel a jövőről szőtt illúzióik a valósággal szembesülnek. Nem változott – sőt rövid háttérbe szorulás után újra divatba jött – az érzelmek elsőbbsége az emberi kapcsolatokban. Talán nem így beszélnek egymással a mai szerelmesek, mint e könyv fiataljai, azonban azt remélem, hogy ugyanúgy éreznek. Nemcsak szerelemet, hanem szeretetet, haragot, barátságot, szánalmat, megbánást, örömet, csalódást is. Hogy így van-e, ezt majd az olvasók döntik el” – írja könyve harmadik kiadásáról Janikovszky Éva.

Véleményem:
Sok pöttyös könyvet olvastam gyermekkoromban, csíkosat csak párat, de most igyekezem bepótolni a lemaradásomat. :D Ez a könyv már egy ideje a várólistámon volt, és mivel kell Janikovszky könyvet olvasni gyermekirodalomból, így most sorra vettem ezt a könyvet is. Végül úgy döntöttem, hogy Janikovszkyból készítem a beszámolómat, meg ugye az írónővel kapcsolatos kihívás teljesítéséhez 10 könyvet el kell olvasni, szóval lesz még pár bejegyzésem Janikovszky könyvekről. :D
Ez a könyv arra tanított engem, hogy nehéz a pályaválasztás, jól meg kell gondolnunk, hogy mivel szeretnénk majd foglalkozni... A legfontosabb, hogy szeressük a hivatásunkat!!! Na meg az, hogy ne adjuk fel, ha akadályokba ütközünk!!! Az élet nem könnyű, jönnek problémák, de nem szabad megfutamodnunk! Sok mindent le kell nyelnünk, sokszor igazságtalannak érezzük az életet, de KITARTÁS  mindenek felett!!!
A könyv néha untatott, nem minden részlete kötött le...

Értékelésem: 3,5/5

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Fülszöveg:

A varázslatos szépségű meseregény a minden emberben élő gyermekhez szól, szeretetről, összetartozásról, életről, halálról, humanizmusról. A második világháborúban életét vesztett, ma már klasszikusnak számító francia író remekműve 1946-ban jelent meg és indult világhódító útjára. Azóta több tucat nyelvre lefordították, számos magyar kiadást is megért, készült belőle opera, táncjáték, színházi és filmfeldolgozás. Sikerének titka talán az, hogy a távoli bolygóról érkezett kis herceg alakjában egy olyan tiszta, emberséges világ tündököl, amely után mindannyian vágyódunk.

Véleményem:

Ötödikes koromban is elolvastam, de hogy akkor mennyire fogott meg arra nem emlékszem. Azt tudom, hogy nem igazán szerettem a kötelező olvasmányokat… Most újraolvastam, és meglepődtem rajta, hogy milyen gyorsan el lehet olvasni… :D Tetszett, átéreztem a mélyebb tartalmakat! Örülök, hogy így felnőttként újraolvastam, hiszen szerintem ilyen idősen már jóval többet mond e könyv, mint gyermekkorban.

Értékelésem: 5/5

P. L. Travers: A csudálatos Mary visszatér/A csudálatos Mary kinyitja az ajtót

Egy blogbejegyzésben egy könyvről szoktam írni, de most egybe veszem A csudálatos Mary visszatér, meg A csudálatos Mary kinyitja az ajtót című könyvek „értékelését”, mert nem tudok sokat írni róluk. Csak annyi, hogy az első rész elég jó volt, de ez a kettő már untatott, nem tudtam rájuk hangolódni…

Értékelésem: 2/5

Neil Gaiman: Csillagpor

Nincs meg a könyvtárban ez a könyv, de kedves Molytársaknak köszönhetően gyorsan megszereztem elektronikus formában. :) Az egyetlen bajom az volt, hogy elterveztem, hogy a hétvégén elolvasom… :P Hogy miért volt ez baj? Azért, mert egyéb teendők miatt kevés időm volt rá, ráadásul a húgomnak is volt elintéznivalója a számítógépen, így szinte veszekedtünk érte… :P Na de végül, az indulás előtti utolsó pillanatban sikerült végigolvasnom… :)

Tetszett! Sok mágikus dolog van benne, így az elején egy kicsit féltem tőle, hiszen az Alice fonalát nagyon nem tudtam felvenni, és ugye az is ilyen mágikus világban játszódik… De a Csillagport tudtam követni, és tetszett is a történet leírása, kibontakoztatása. Kezdetben kicsit zavart, hogy egy-egy fejezeten belül több “színtér” is le volt írva, de aztán hozzászoktam, később pedig már ugye összefonódnak a különböző szálak, találkoznak a különböző szereplők… :D

Majd megnézem a filmet is, mert az egyetemen is van olyan téma, meg Molyon is olyan kihívás, hogy Rajzfilmes/filmes kapcsolatok… :D

Majd talán a filmről is írok blogbejegyzést… :)

Értékelésem a könyvről: 5/5

P. L. Travers: A csudálatos Mary

Fülszöveg:
A csudálatos Mary alkonyattájt a keleti széllel érkezik Banksék házába. Fél kezével a kalapját fogja, a másikban táskát cipel. Rövidesen megállapodik a szülőkkel, s máris olyan otthonosan érzi magát a házban, mintha mindig ott élt volna, a gyerekekkel pedig azonnal megtalálja a hangot. Michaelt annyira elbűvöli a csudálatos dadatündér, hogy lefekvéskor meg is kérdezi tőle: Ugye Mary Poppins, sohase megy el tőlünk? Mary szipog egyet, aztán így válaszol: Itt maradok, míg meg nem fordul a szél. S valóban így is lett. Mary a keleti széllel jött, s a nyugati széllel ment el. De mi minden történt közben a Banks-házban! Mary Poppins felejthetetlen alakja méltán állandó figurája az európai gyerekirodalomnak. A gyerekvilág hétköznapjai a tündérmesék varázslatával ötvöződnek Travers elbűvölő könyvében, mely Benedek Marcell szép fordításában jutott el a magyar gyerekekehez.

Véleményem:

Megvan nekünk a sorozatnak ez az első része (még anyu kapta az iskolában :D), gyermekkoromban elolvastam. Most mesepoetikára olvastam, amely által készítettem a babysitteres kihívásomat. :D Meg persze, a Mary Poppins-os kihívásra is jelentkeztem. :)

Voltak részek a könyvben, amelyek tényleg megfogtak, voltak, amelyek kevésbé… Legjobban az a rész tetszett, amelyben az ikrekről volt szó, valamint a karácsonyi vásárlás, meg a nevetőgáz. :D

Többet nem is tudok írni róla.

Értékelésem: 4/5

Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója

A Kinsellát olvasó Molytársak többségének a boltkóros sorozat tetszik, de az írónő többi regényét bugyutának, uncsinak, kiszámíthatónak stb. tartják. Nos, én nem értek egyet ezzel!!! Tetszett ez a könyv, de kicsit jobban hatott rám az Emlékszel rám? valamint a Kétbalkezes istennő...

Becky az elején nagyon idegesített, mivel én egyáltalán nem vagyok vásárlásmániás, így nem tudtam beleélni magam a helyzetébe! :S De azért találtam párhuzamot közte és a saját életem között... :P Amikor fogyóztam, sokszor előfordult, hogy egész nap alig ettem valamit, aztán este nem bírtam tovább, kellett egy kis "kényezetetés", amit egy süti, egy zacskó chips, vagy valami hasonló - nem éppen diétás - étel képében jelent meg. :D Szerintem sokan elkövetjük néha ezt a hibát, hogy belefogunk valamibe, egy ideig jól bírjuk, aztán már nem, és olyat teszünk, ami az addigi fáradozozásainkat/lemondásainkat teljesen megsemmisíti... :P

Egy idő után kezdtem megkedvelni Beckyt. Aztán párhuzamot kezdtem vonni az írónő másik könyvével a Kétbalkezes istennővel, hiszen ott is a regény második felében egy "aljas cselekedetet" kutat, és hoz napvilágra a főhősnő...

Tetszett a könyv, de a végét kicsit lezáratlannak tartom... Na de majd a következő kötetben biztosan kiderül, hogy hogyan is alakult a folytatás... :) Bár, hogy mikor lesz időm a következő kötetre azt nem tudom, hiszen rengeteg az olvasnivalóm... Na majd egyszer. :)

Értékelésem: 4/5

Rudyard Kipling: A dzsungel könyve

Fülszöveg:

A bozótban megreccsennek a bokrok, és Farkas apó ugrásra készen, szinte a levegőben torpan meg, mert az orra előtt, egy alacsony ágba kapaszkodva meztelen kisgyerek áll. Soha ilyen pici, gödrös húsú embervakarcs nem került még éjnek idején farkas barlangjába. Maugli, a csupasz emberkölyök, bárhogy került is oda, ott marad, életét megváltotta a Szabad Nép Csapatának gyűlésén Bagira, a Fekete Párduc, egy frissen ejtett fiatal bikával és Balú, az öreg medve, a Vadon Törvényének mestere pedig jó szavával. Mauglit Farkas anyó neveli fel saját négy kölykével együtt, s az emberkölyök éppúgy érti a fű zizzenését, a baglyok huhogását, mint minden más élőlény a vadonban. Idővel oly merészen lódítja magát ágról ágra, hogy a szürke majmok sem különben. Elfoglalja helyét a Gyűlés Szikláján is, s ahogy nő, a falka testvérének tekinti s mindannyian a Dzsungel Urának. Akik Indiában jártak, és sokáig éltek a dzsungel közelében, mind azt állítják, hogy ez a táj semmi máshoz nem hasonlítható. Ott pirosabb a piros, zöldebb a zöld, a vizek és az ég csillogása kékebb és ezüstösebb, s aki egyszer ott élt, a vadállatokra is szeretettel gondol vissza. Rudyard Kipling is Indiában látta meg a napvilágot, ahol apja – angol szobrász és festő – azért telepedett meg, hogy felkutassa India művészetét, az őserdő mélyén rejtőző csodákat. Rudyard Kipling is apja nyomán járt, és bár beutazta a világot, és hírneves író, költő lett, soha semmi nem férkőzött olyan közel szívéhez, mint a dzsungel, és soha semmit nem írt meg olyan szépen, mint a Vadon Népének életét. Benedek Marcell ihletett tolmácsolása, Weöres Sándor gyönyörű versfordításai, Szántó Piroska rajzai festőien tárják az olvasó elé ennek a semmihez sem hasonlítható világnak tájait és alakjait.

Véleményem:

Nagyon szenvedtem vele, egyszerűen képtelen voltam ráhangolódni, és bármit is megjegyezni belőle. Felkerül a szenvedések polcára. Ennyi több szót nem is vagyok hajlandó elpazarolni rá.

Értékelésem: 1/5

Angela Nanetti: Valeria! Szerelmem!

Fülszöveg:
Lányregény fiúszemmel? Viharos szerelmi történet? Véletlen motorbaleset? Kamaszkori válság? Egy dombok közt meghúzódó szépséges olasz kisvárosban elementáris erővel zúdul egy fiúra az első szerelem. Kiforgatja énjéből, összetöri bizonyosságait, feldúlja mindennapjait, veszélyezteti kosárlabda-karrierjét, válófélben lévő születi önvizsgálatra készteti. És a szerelem tárgya? A lány? Akaratlan okozója mindennek, ezért az ő csodálkozó, kerekre nyítl szemével búcsúzik a történet, melyet lányok és fiúk figyelmébe egyaránt ajánlunk.

Gondolataim:

Kicsit furcsa volt nekem ez a könyv, a fülszöveg alapján nem ezt vártam… A történet azzal kezdődik, hogy egy kamionos elé száguld egy motros. Megtörténik a baleset, a kamionos fél, hogy őt tartják majd bűnösnek, ezért inkább lelép. De mindjárt jön is egy jármű, amely meglátja a fiút, és beviszi a korházba. A fiú 16 éves, Marconak hívják. Az intenzív osztályra került, eszméletlen állapotban van. Lassan feltűnnek a színen a fiú szülei, akik nem váltak el, de külön élnek. Sokat ír az apa gondolatairól, érzelmeiről, megbánt cselekedeteiről… Ez kicsit uncsi volt a számomra, inkább a fiúra voltam kíváncsi. Hamarosan megjelenik a kórházban egy 17 éves lány, Valéria, aki elmondja a szülőknek, hogy ő Marco barátnője. Ezután visszatér a történet a múltba, leírja, hogy hogyan alakult Marco élete, mióta megismerte Valériát. De néha-néha visszatér a jelenbe, hogy írjon az apáról.

Tehát, Marco és Valéria egy buliban ismerkedtek meg, úgy, hogy a lány adott tüzet Marconak, mert ő nem találta a gyújtóját. Kapcsolatuk idején beszélgettek, csókolóztak, motroztak, mint a kamaszok… A lány kozmetikai tanfolyamra járt, de miután összejöttek, már nem nagyon jártak be az iskolába, inkább egymással voltak. Marco hanyagolt mindent, az otthoni beszélgetéseket az anyjával, az iskolát, az edzést. Az anyja észrevette a változást, az edző is, de nem foglalkoztak eléggé vele ahhoz, hogy rájöjjenek, hogy mi történik, hogyan lehetne segíteni… Valéria volt barátja Nico féltékenység tárgya volt közöttük. Nem is alaptalanul, hiszen Valéria még szerette Nicot. Marco szerintem kicsit úgy viselkedik, mint egy hisztis kislány :P, de tulajdonképpen meg lehet érteni, hiszen Valéria tényleg csúnyán bánik vele…

Az apa is így gondolkodik, miután a lány elmesélte a történteket: csúnyának tartja a lány viselkedését, de tudja, hogy egy kamaszról van szó, adni kell neki még egy esélyt. Ezért amikor Marco felébred, behívja magával a lányt is. A lány fél, hogy Marco nem akarja majd látni, a szülők nyugtatják, és ezzel véget is ér a történet. Azt már nem írja le, hogyan reagált a fiú Valéria megjelenésére, de biztosan örült, hiszen szerette a lányt.

A szülők kicsit közelebb kerülnek egymáshoz a történések hatására, de azt azért nem írja, hogy újra összeköltöznének, vagy valami ilyen komolyabb dolog…

A régi pöttyös könyvek jobban tetszettek nekem, de most épp az a feladat gyermekirodalomból, hogy egy „mai” pöttyös könyvet olvassunk el. Bár ez sem éppen mai, de azért nem olyan régi, úgyhogy ezt választottam az egyik könyvnek. Valamint ezt olvastam a „Hónapvégi fiatalodás…” kihívásra is. :)

Értékelésem: 4/5

Catherine Clark: Anyja lánya

A sorozatot imádom!!! Az egyik barátnőmtől (Krisztina) megkaptam az első két könyvet a születésnapomra. Kíváncsi voltam rá, de féltem is. Féltem, hogy nem tudja majd úgy átadni a dolgokat, valamint, hogy teljesen elveszi majd az élvezetet az, hogy sok helyen nem pontosan ugyanaz a szöveg, mint a sorozatban. Természetesen, aki csak egyszer látott egy-egy részt, annak ez nem tűnik fel. De én… Megszámlálhatatlan alkalommal láttam már az első három évadot, de a másik négyet sem egyszer! Szóval, az első évadok párbeszédeinek nagyrészét fejből fújom! :D :D :D

Annak ellenére, hogy nem pontosan ugyanaz volt a szöveg, nagyon tetszett a könyv!!! Köszönet a Krisztinának, hogy megszerezte nekem! :) Nagyon aranyosan be voltak ékelve a párbeszédek közé Rory gondolatai! Az kicsit zavart, hogy először ír Rory külön a szereplőknél, de aztán amikor a történetben először említ egy-egy szereplőt, akkor újra ír róla tudnivalókat, ugyanazt (csak rövidebben), amit már az elején megírt abban a részben, amikor külön a szereplőkről írt. Szóval, felesleges volt kétszer leírni ugyanazt! De annyira nem gáz, könnyedén átsiklottam a bosszankodásom felett! :P

Egy komoly problémám volt a könyvvel, az, hogy gyorsan a végére értem! :P Pedig szándékosan húztam… Egy nap alatt el tudtam volna olvasni, de nyújtani akartam az örömöt, ezért mellette más könyveket is olvastam, ritkán vettem elő ezt… :D Így kitartott egy hétig… Igyekszem a második részt is minél tovább olvasni… :P

Értékelésem: 5* :)

Fenyő D. György (szerk.): Kiből lesz az olvasó? – Ötletek, módszerek szülőknek, pedagógusoknak

Fülszöveg:

Sokszor tapasztaljuk, hogy a könyvolvasás a felnövekvő nemzedékek életében egyre inkább háttérbe szorul. És sokszor gondoljuk, hogy jó lenne, ha a következő nemzedékek is szeretnének és tudnának örömmel és értő módon olvasni. Ám a legtöbben széttárják a kezüket: érzékelik a folyamatot, de nincsenek konkrét eszközeik, módszereik, technikáik; nincsenek példák előttük arra, mit tegyenek. A könyvünkben megszólaló tanárok, könyvtárosok, írók, költők, pszichológusok, irodalomkutatók sem gondolják, hogy kezükben a bölcsek köve; csupán leírják személyes élményeiket, tapasztalataikat, bevált módszereiket, gondolataikat. Teszik ezt azzal a közös hittel, hogy sok múlik rajtunk, felnőtteken, mert sok mindent tehetünk azért, hogy gyermekeink is átélhessék az olvasás gyönyörűségét.

Gondolataim:

Nem sok mindent tudok írni róla… Voltak benne érdekes történetek, tanácsok, de annyira azért nem hozott lázba.

Értékelésem: 3/5

J. D. Salinger: Franny és Zooey

Azt már említettem, hogy a kedvenc sorozatom a Szívek szállodája! :D Nos, Rory már olvasta ezt a könyvet, de ha nem tette volna, akkor Jess kölcsönadta volna neki… :) Amikor megakadt a szemem a könyvtárban ezen a könyvön, nem hagyhattam ott, pedig eredetileg mást akartam kivenni. :P Végül azonban Franny-vel és Zooeyval távoztam, és nagyon izgatott voltam…

Nagyot csalódtam… :( :( :( A Franny rész még úgy ahogy elment, bár azt se tudtam teljes mértékben követni. A Zooey résznél viszont már teljesen elveszítettem a fonalat, nem tetszett, untatott… :( Eléggé szenvedősen olvastam végig! Nagyon sajnálom, azt hittem, hogy tetszeni fog… :(

Értékelésem: 2/5

J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi

A hatodik rész után alig vártam, hogy hozzákezdhessek a hetedikhez. Jó volt, bár néhol picit untatott... Izgultam Harryért, de szerencsére életben maradt. :) Szépen le is volt írva a végén, hogy hogyan alalkult az életük...
Többet nem is írnék róla. (Nem mindig van ihletem hosszú bejegyzéseket írni.) Akkor most kijelentem, hogy a kedvenc részeim a 3-as és a 6-os! :) :) :)

Értékelésem a hetedik részről: 4,5/5

Lewis Caroll: Alice Tükörországban

Iszonyat bugyutaság, de egyes részeken jót lehet röhögni. :P Az Alice Csodaországban nagyon nem jött be, így elég szenvedve szántam rá magam, hogy ezt is elolvassam… De ez mindenképpen jobb volt! Alice (a hét és fél éves kislány) a cicáival játszik, velük beszélget. Aztán álmában Tükörországban van, ahol minden fordítva van, és ahol elég furcsa lények vannak, például sakkfigurák (királynők) stb. A végén kiderül, hogy a cicáit személyesítették meg azok az álombéli lények…

Többet nem is írok róla, inkább csak néhány poénos idézetet.

Értékelésem: 3/5

Idézetek:

- Születéstelennapi ajándéknak szánták.

- Hogyan? - kérdezte Alice meglepetten.

- Selyempapírban - mondta Dingidungi.

- Úgy értem: mi az, hogy születéstelennapi ajándék?

- Az olyan ajándék, amit akkor kapsz, amikor nincs születésnapod.

- Ha én használok egy szót - mondta Dingidungi megrovó hangsúllyal -, akkor az azt jelenti, amit én akarok, sem többet, sem kevesebbet!

- Nem hiszem, hogy megismernélek, ha csakugyan viszontlátnánk egymást - felelte Dingidungi mogorván, és egyik ujját nyújtotta kézfogásra -, pontosan úgy nézel ki, mint a többi ember.

- Általában az arcról szokás felismerni valakit - jegyezte meg Alice komolyan.

- Hát éppen ez az én bajom - mondta Dingidungi. - A te arcod is ugyanolyan, mint akárki másé: két szem, ilyenformán - mutatta a helyüket a levegőben -, középen az orr, alatta a száj. Mindig ugyanaz. De ha például a két szemed az arcodnak ugyanazon az oldalán volna, mondjuk... vagy a szád lenne fölül... az már segítene valamit.

- Csakhogy az nem volna szép - ellenkezett Alice. Dingidungi azonban csak lehunyta a szemét, és azt mondta:

- Ne becsméreld, amíg ki nem próbáltad.

Látsz valakit?

- Senkit - mondta Alice.

- Bárcsak nekem volna ilyen szemem - sóhajtott fel a Király fájdalmasan. - Még Senkit is meglátja! Ráadásul ilyen távolságból! Én bezzeg csak igazi embereket látok meg ebben a világításban!

- Kit előztél meg az úton? - kérdezte a Király, miközben újra szénáért nyújtotta a kezét.

- Senkit - felelte a küldönc.

- Helyes - mondta a Király -, ez az ifjú hölgy is látta az előbb közeledni. És mivel még nincs itt Senki, aki nálad lassabban jár...

- Megteszem, ami tőlem telik - vágott közbe a küldönc komoran. - Biztos vagyok benne, hogy senki nem jár nálam gyorsabban.

- Hát persze, én is erről beszélek - mondta a Király. - Ha gyorsabban járna nálad, akkor előtted ért volna ide.

- Hát ugye, meg kellett rúgnom - mondta a Huszár gondterhelten. - Akkor aztán levette a sisakot... de még hosszú időbe telt, amíg ki tudtam szabadulni. És nem is ment fájdalommentesen. Mire kijutottam, olyan sebes voltam mindenütt... olyan sebes, mint a szélvész.

- De a szélvész nem úgy sebes - tiltakozott Alice.

A Huszár a fejét rázta.

- Biztosíthatlak, hogy sebes voltam én mindenhogy - mondta felhevülve, és közben széles mozdulatot tett a karjával. Azonnal lefordult a nyeregből, és fejjel belezuhant egy mély árokba.

Itt ismét a Fekete Királynő vette át a szót:

- Értesz gyakorlati dolgokhoz? - kérdezte. - Hogyan készül a ház?

- Ezt tudom! - kiáltotta Alice fellelkesülve. - Először is alapot ásnak...

- Hibás! - vágott közbe a Királynő. - Nem ásnak, hanem ássák a lapot! És különben is: miféle lapot ásnak?

- Az nem lap - magyarázta volna Alice -, hanem arra húzzák fel a négy falat...

- Négy falat micsodát húznak fel? És vajon szokás házépítés közben falatozni? - faggatta a Fehér Királynő. - Ne hagyj ki ennyi részletet!

- A mi országunkban - jegyezte meg Alice - egyszerre csak egy nap van.

- Együgyű ország lehet - mondta a Fekete Királynő. - Minálunk egyszerre két-három nappal vagy éjszaka van, sőt télen néha öt éjszakát is tartunk egyszerre, tudod, a meleg miatt.

- Tehát öt éjszaka melegebb, mint egy? - kockáztatta meg a kérdést Alice.

- Ötször olyan meleg, természetesen.

- De hiszen ötször olyan hidegnek kellene lennie, ha ez a szabály!

- Pontosan! - kiáltotta a Fekete Királynő. - Ötször olyan meleg és ötször olyan hideg is, ugyanúgy, ahogyan én ötször olyan gazdag és ötször olyan okos vagyok, mint te!

Szepes Mária: Pöttyös Panni (Bolondos szerszámok)

Ez a rész is az új Pöttyös Panniról szól. Tudom, össze-vissza írom a részeket, dehát így olvastam, mivel én sem tudtam elmenni rajta, hogy mi mi után következik... stb.
Jobb, mint az idővonatos, de nincs olyan jó, mint a Szia világ!, illetve az eredeti Pöttyös Panni történetei...
Saját szavakkal nem írom le, hogy miről szól, mivel annyira nem fogott meg, hogy leírjam... :P

Fülszöveg:
A bolondos szerszámok Panni kezében a polcokon békésen pihenő játékok ellen fordulnak. Mi lesz így a babákból, a játék állatokból és a zsinóron húzható telefonból? Míg Panni azon fáradozik, hogy a konok szerszámokat megzabolázza, egy hatalmas, loncsos szőrű kutya téved be a pöttyös óvodába, és felfalja a gyerekek ebédjét. Mégis mindenki megszereti ezt a falánk, örökké vidám komondort.

Szepes Mária: Pöttyös Panni naplója

Ez még az "eredeti" Pöttyös Panniról szól. Kislányként nagyon szerettem, főleg, hogy én is ilyen naplóíró voltam/vagyok, meg levelezni is nagyon szerettem/szeretek... :) Az egyik naplómba fel is van írva, hogy "Itt kezdődik az igazi napló!", ahogy ebben a könyvben is van. :D Persze, már régen elfelejtettem, hogy ezt a mondatot honnan szedtem annó, és most ahogy újraolvastam a könyvet, megmosolyogtam, hogy jé, szóval innen vettem azt a mondatot. :D
Egyébként, talán, mert régen annyira szerettem, most kicsit csalódtam benne. Jobbra emlékeztem... :S De lehet, hogy csak azért, mert előtte olvastam olyanokat, amelyek nem igazán tetszettek (Az idővonatos, amit nagyon nem jött be, meg a Bolondos szerszámok, ami valamennyire elment - erről majd ezután írok), és már teljesen elment az ihletem...
Azért a naplós rész lényegesen jobb, mint az előbb említettek... :D

Értékelésem: 4/5

Szepes Mária: Pöttyös Panni az idővonaton

Ez a könyv is az "új" Pöttyös Panniról szól, de már túl van modernizálva, nekem egyáltalán nem jött át. Nem is tudok mit írni róla, untam, vártam, hogy a végére érjek...

Aki esetleg kíváncsi, hogy mégis miről van benne szó, íme a fülszöveg:
Ki ne ismerné közületek Pöttyös Pannit, akivel annyi szép és mulatságos dolog történt az évek során. A ti anyukáitok jól ismerték az ő mamáját, hiszen vele kezdődöt a „Pöttyös dinasztia”. Az idősebb Pöttyös Panni onnan kapta a nevét, hogy egyszer „butiságból” azt gondolta, amikor kanyarós lett, a pöttyök a ruhájáról „átszálltak” a bőrére. Attól fogva ő lett Pöttyös Panni, akinek legkedvesebb pajtása Kockás Peti volt. Aztán teltek-múltak az évek, és a kis, vidám, pasaréti Pöttyös Panniból felnőtt, anyuka lett. Kockás Petiből pedig apuka. És hogy is nevezhették volna gyermekeiket másként, mint Pöttyös Panninak és Kockás Petinek? És a gyerekek hová is járhattak máshová, mint a Pöttyös óvodába?! De most aztán egészen különösen izgalmas dolgok történtek Pöttyös Pannival, a „ti barátnőtökkel”! Egy megszelídített gömbvillámon évszázadokat utazott előre az időben. Hogyan került a gömbvillámra, azaz egy idővonatra, és mit látott a jövőben, milyen emberekkel találkozott, micsoda nagy kalandokon ment keresztül, hogyan ért vissza a Földre, megtudhatja, aki elolvassa ezt az izgalmas könyvet, amely kicsit hasonlít a felnőttek sci-fi-olvasmányaihoz is, mégis Pöttyös Panni nyelvén szól a gyerekekhez. És hogy a „dinasztia” a valóságban is megismétlődjék, Győrffy Anna helyett menye, Rákosy Anikó rajzolta meg nagyon színesen, vidáman Pöttyös Panni fantasztikus kalandjait.


Értékelésem: 1/5

Szepes Mária: Pöttyös Panni (Szia Világ!)

Ez a könyv Pöttyös Panni lányáról szól, az ő második éves óvodai élményeiről.
Panni segít egy kiscsoportos kislánynak, hogy ne sírjon, hanem jól érezze magát az óvodában.
Megtanuljuk, hogy nem az a fontos, hogy eldicsekedhessünk az élményeinkkel, hanem hogy szép élményeket éljünk át, hiszen valakinek nincs olyan szerencséje, mint nekünk. Szóval ne dicsekedjünk a szép élményekkel, csak örüljünk, hogy átélhettük...
Játszottak "Kiből mi lesz?" játékot, valamint az is kiderül, hogy hogyan lehetne valakit összezsugorítani. :P
Panni együtt főzőcskézik a nagymamájával, valamint az is kiderül, hogy hogyan lesz a kistestvér. :)

Ezek a mesék is aranyosak, attól, hogy nem az eredeti Pöttyös Panniról szólnak... :)

Értékelésem: 5/5

Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában

A második rész is hasonlóan aranyos, mint az első. :) Panni elkezd óvódába járni...
Didaktikus mese gyermekeknek, és felnőtteknek egyaránt! :) Sok olyan dolog van leírva, hogy hogyan reagált az óvónéni egyes helyzetekre, ennek pedig mi pedagógusjelöltek nagy hasznát vehetjük! :D
Megismerkednek a gyermekek az állatkerti állatokkal, megtudják, hogy hol van "Másholország", és hasonló érdekes dolgok történnek velük. Ugyanannyira tetszett, mint az első rész. :)

Értékelésem: 5/5

Szepes Mária: Pöttyös Panni

Nagyon szerettem kislány koromban Pöttyös Panni történeteit... Akkor csak a Pöttyös Panni, meg a Pöttyös Panni naplója részt olvastam, most tudtam meg, hogy milyen sok része van ezeknek a köteteknek...

Az első részben Pöttyös Panni négy éves. A bárányhimlője után kapta ezt a becenevet. :) Barátkozott a szomszéd kisfiúval Petivel, valamint egy orosz kislánnyal Tamarával. Nagyon aranyosan van leírva, hogy Panni és Tamara hogyan ismerték meg egymást, hogyan értették meg a másikat, anélkül, hogy ismerték volna egymás nyelvét... :)
Péterke mindig rosszalkodni akar, de előbb-utóbb mindig kiderül, hogy ez nem jó dolog. :P
Azt is megtudhatjuk, hogy hogyan kell bánni egy hisztis gyermekkel, úgy hogy "játékosan" hagyjon fel a hisztivel...
Az is kiderül, hogy a gyermekek hasonlítanak a felnőttekhez, ha utazási előkészületekről van szó, ugyanis ők sem tudják eldönteni, hogy mi az amit el kell pakolni, mi az ami otthon maradhat, és mindent magukkal vinnének. :P
Az csábító barackok a kislányokat is kísértik... :D
A halakat nem szabad simogatni, levelet pedig úgy is lehet "írni", ha még nem tudunk írni... :)

Kedves történetek, aranyos illusztrációkkal. :)

Értékelésem: 5/5

Lewis Caroll: Alice Csodaországban

Fülszöveg:
Ennek a furcsa ötletektől hemzsegő, kalandos, vidám mesekönyvnek a szerzője, Lewis Carrol a múlt században élt, matematikaprofesszor volt az oxfordi egyetemen. Világhírűvé vált könyve első ízben 1865-ben jelent meg. Azóta – immár a világ gyermekirodalmának klasszikusaként – szinte valamennyi nemzet nyelvén napvilágot látott. Az angolszász humor e sajátos alkotása Alice oldalán elvezeti az olvasót Csodaországba – amely valójában álomvilág, a Viktória királynő korabeli Anglia torzképe. Aki ismeri az angol történelmet, az a Szív Királynőben könnyen felismerheti a hirtelen haragú Viktóriát, s férjében, a pipogya Szív Királyban a jelentéktelen Albert herceget. De megtalálhatjuk e könyvben az angol igazságszolgáltatás, iskolarendszer vagy éppen sportszenvedély végletekig vitt, humoros torzképét is.




Gondolataim:
Nekem nem jött be. Érthetetlen, zavaros, bugyutaság.... Szerencsére sok Molynak negatív a véleménye e könyvről, így nem érzem hülyén magam, hogy nekem sem tetszett. :P 
Azért majd megpróbálkozom a Tükörországos résszel is, azt mondják, az könnyebben emészthető...


Értékelésem: 1/5

Harry Potter és a Félvér Herceg

Vigyázat, cselekményleírást tartalmaz!!!

Amikor befejeztem, arra gondoltam, hogy de jó, hogy az utolját itthon olvastam, egyedül, legalább nyugodtan kibőghettem magam… Igen, Sirius után, most Dumbledore halálát is megsirattam. Bár tudtam, hogy meg fog halni… Az egész HP-ből annyit tudtam úgy hallomásból, hogy meghal valaki, meghal Dumbledore is, és a 7. résztől kíváncsian várják, hogy Harry is meghal-e... Nem tudtam, hogy az a valaki Sirius, felkészületlenül ért, hogy Harry hirtelen elveszítette azt, aki még a családot jelentette számára, aki enyhített árvasága miatti bánatán… A 6. részben viszont tudtam, hogy Dumbledore meghal, de akkor is szíven ütött, hogy akitől még Voldemort is félt, aki annyi mindent tett az iskoláért, a diákokért, Harry-ért, akit (majdnem) mindenki szeretett, az megszűnt létezni… Na és persze, ahogyan meghalt. Hogy az ölte meg, akiben megbízott, annak ellenére, hogy senki sem értette, hogy miért, és igyekeztek meggyőzni őt, hogy hagyjon fel ezzel a bizalommal… Ráadásul értelmetlen volt a halála, hiszen nem az igazi horcruxot szerezték meg… :(

Szomorú vagyok! A HP befejezése utánra mindjárt terveztem egy következő könyv elkezdését, de most úgy érzem, pár óráig még nem leszek képes erre… A HP7 lenne az, aminek most rögtön neki tudnék kezdeni, de az meg nincs nálam (majd a könyvtárból veszem ki), úgyhogy estélig szüneteltetem kicsit az olvasást…

De kicsit tértjünk rá vidámabb témára is. A barátnőm elárulta, hogy Hermione és Ron, valamint Harry és Ginny összejönnek majd. Azt is megmondta, hogy egyik pár a hatodik részben jön össze, a másik a hetedikben. De elfelejtettem, hogy melyik párt melyik részre mondta, szóval kíváncsian vártam, hogy vajon melyik pár fog összejönni… :) Jól volt leírva Ron és Hermione érzelmi világa is, tipikus 16 évesekhez méltó hozzáállás a szerelemhez, a csókolózáshoz, a féltékenykedéshez… :D

Harry különóráit is élveztem, megindító volt „látni”, hogy hogyan vezeti be Dumbledore Harry-t a titkok és az emlékek világába, Voldemort gyermekkorába stb.

Aranyos volt, ahogy a végén kiderült, hogy Tonks szerelmes Lupinba! :)

Kíváncsi voltam, hogy vajon Bill tényleg feleségül veszi-e „Francicát”. :D Mrs Weasley-hez és a többiekhez hasonlóan, én sem igazán rajongtam a lányért. A végére azonban már sokkal jobb színben tűnt fel, és megható volt a jelenet, amikor „kibékültek” Mrs Weasley-vel…

Nagyon szeretném már olvasni a folytatást, de a sok kötelező olvasmány miatt ugye nem mindig azt olvashatom, amit szeretnék. Bár, a HP is fent van a kötelezők listáján, azzal, hogy legalább egy részét el kell olvasni. De mivel én már elolvastam 6-ot, így nem lenne kötelező, hogy a hetediket is elolvassam, szóval a többi kötelező mellett, csak élvezetként keríthetek rá sort. Azért, címkézem kötelezővel is… :P

Eddig a harmadik rész, meg ez a kedvencem!

Értékelésem: 5*

Ui. Annyira belemerültem az olvasásba, hogy nem is jegyeztem ki idézeteket, csak még az elején egyet, amit Dumbledore mondott:

„Az emberek könnyebben bocsátanak meg annak, aki téved, mint annak, akinek igaza van.”

Tandori Dezső: Medvék minden újabb mennyiségben

Annyira mély benyomást nem hagyott bennem e - gyermekverseket tartalmazó - kötet. Úgy döntöttem, hogy ide leírom azokat, amelyek azért váltottak ki belőlem valamilyen  hatást.
Sajnos, csak ilyen rosszul tudom bemásolni őket, hogy egyik itt van, másik ott... Mindegy, nem ez a lényeg... 


Értékelésem: 3/5


Tehát a versek: 


Egy bizonyos alacsony maci

Él egy bizonyos Alacsony Maci,
Milyen alacsony, senki se látta.

Ezért hát senki nem is hiszi,
Hogy én vagyok a barátja.

Holott ez így van bármikor!
Ha a Vásárban járkálunk,

A Kedvezményes Téli Szatyor
Nem nálam van, hanem nálunk.

S az ismerőseink! Vakok?
Miért nem veszik észre,
Hogy valakivel már vagyok?
Mind örökké beszélne.

Ha ezen idegeskedem,
Alacsony mindig nyugtat:
„Te nem szivesen jönnél velem
Ahol csak rólam tudnak?

De ha úgy érzed: rajzolj képet,
Álljunk ott egymás mellett:
Én, ahogy épp képzellek Téged,
És Te, ahogy én képzellek.”

Hát… ezt még csak elképzelem;
De hogy ő engem hogy képzel?…
Így – alacsonyan és hirtelen –
Adós maradok a képpel.

Az a sok finom régi...

Egy nagy mackó ideköltözött

Egy messzi dohányboltból.

Úgy élvezi már a friss levegőt!

De valamire visszagondol.

Az új medveszekrény

Állt Állt itt egy régi zongora,
nem játszott rajta senki;

ettől egy hangszer, nem csoda,

jól el tud csendesedni.

Megkérdeztük a medvéket:

mondták, ők szeretik a csendet,

de egy zongorának az az élet,

ha néha-néha zenghet;

ha hébe-hóba zonghat,

medvéink ilyet is mondtak.

Leltünk akkor zengőhelyet

a csendes zongorának.

És vettünk a hangszer helyett

egy komoly medveházat.

Kétszintes barna szekrény

volt ez a medveház.

Ha ráragyogott a napfény,

tündökölt rajta a máz.

25

A szekrényt két dobozban

hoztuk haza a boltból,

és szerelgettük hosszan

– és sehogyan se volt jól.

Hanem a medveszándék

nem ismer lehetetlent!

Szekrényt szerelni – játék,

ezt mondták; meg is lett fent

a szekrény, meg is lett lent.

26

A lenti polc: az Alsó-Ház,

Felső-Ház lett a fenti.

És nem volt semmi torlódás,

kapott lakást mindenki.

Az alsó-házi medvék

alsó-nadrágban jártak,

s csupa felső-nadrágos vendég

lakta a Felső-Házat.

Egy szép nap azt mondtuk nekik:

„Jól éltek itt, az látszik…!”

Ki hitte volna, hogy azt felelik:

„Csak a zongora, az hiányzik!”

És láttuk egy másik szép napon,

hogy húrokat szerelnek;

és játszottak a húrokon,

s a Medveszekrény – zengett!

Mackók napja, verebek napja

Nálunk minden nap: Mackónap.

És minden nap: Verébnap.

És sose úgy, hogy: „Majd holnap…!”

És sose úgy, hogy fél nap.

Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem!

Mi együtt vagyunk mindenben.

Medvékkel és verebekkel

ébredünk, amikor a nap kel.

S ehhez mindig, mindig, mindig

egy egész Mackónap kell,

egy egész Verébnap kell –

már mindjárt kora reggel!

Aztán eljön az este,

és szomorúan látjuk:

nem volt Egész Nap ez se!

– – – Holnap is megpróbáljuk.

„Más”-maci

Élt egyszer egy szomorú kismackó,

Aki nagyon is víg mackó volt.

Hogyan értsük ezt? Arról van szó,

Hogy a többi medvét bosszantó

Más szokásoknak hódolt.

Node (mert ugye, azt sem tudhatjuk,

Hogy milyenek a medveszokások)

Okosabb, ha alig találgatjuk,

Hogy milyenek, ha mások.

Hogy a kismaci annyira más mackó,

Azt a vak mackó is látta.

S ez roppant rossz, bár roppant jó…

– Nézzük, mi van még hátra.

A hát! a hát! a hát! a hát!

S az a tábla a „Más”-Maci hátán!

Bár ő maga így sose látta magát,

Mondták neki, mi van a táblán.

Hogy: ő amolyan nehéz eset!

S csupa más szokásnak hódol…

És nagyon is szomorú medve lett

A nagyon is víg mackóból.

Ez a mackó valahova indul

Ez a mackó valahova indul,

De a céljához sosem ér el,

Mert folyton szembetalálkozik

Egy-egy szembejövő medvével.

A medvék mind megállnak

Egy kis beszélgetésre.

Eszükbe se jut, hogy a kis mackó

Valahova csakugyan elér-e.

Hűvösül az este, sötétül,

A kis mackó kezd félni.

Megfordul, s indul visszafelé,

Jó lesz legalább hazaérni.

A kis mackó már alszik;

Álmában ismét látja,

Hova indul holnap… Szép úticél:

A háza s benne az ágya.

Az asztal

Mackómnak volt egy asztala,

De eltűnt egyszer éjszaka.

És ami itt csakugyan nagy baj:

Reggelre se lett meg az asztal.

"Hova lett a jó kis asztalom!”

– És hasztalan vigasztalom.

Megyünk az asztalboltba,

Hol az asztalok állnak sorra,

Komoly asztalok, víg asztalok,

De mind másik – s mackóm konok.

Megkérdezem: Hát most mi legyen,

Ha ez se, meg ez se, meg ez se?

Legyen újra tegnap este.

Akkor meglenne az asztalom,

S nem veszne el, állíthatom.”

                  Levél
„Kedves Mackóim! Hogyha ti
Majd öreg-öreg medvék lesztek –
Vagy hogyan is szokták mondani?
A mackó sosem öregedhet! –,
S én már esetleg nem leszek
– Sőt biztos, hogy nem esetleg! –,
Szóval: ha nem leszek veletek,
Ugye, néha emlegettek?
–  Aznap soha nem képzelhető,
Hogy mi lesz másnap. Más nap.
De ahogy itt ez a 6 betű,
Egyebek is így-így válnak.
És már nem a varrott fül mozog,
Nem a szemről pattan a festék…
A réges-régi ilyes-panaszok?
Mind csupa-csupa gyönyörű emlék.
A Kártyabajnokság, a Kupa,
Nyaralóhelyeink is mind-mind,
Hvar, Jelsa, Selce, Crikvenica,
Ahogy levittük az Adria
Mellé tengernagykodni a
Kis antarktiszi pingvint;
A ma-még-csak-képeslap koalák;
S az ezek meg azok sokasága…
De ne folytassunk itt felsorolást.
– Mindez búcsúzás tárgya.
A búcsút még mi nem ismerjük,
Legalábbis a hosszú távút.
Ha néha nem voltunk együtt,
Sose lettetek attól bábuk,
Élettelen papírdarabok,
Dobozok… Mert: vártatok ránk.
Eleven ki-kik maradtatok.
(Pl.: Fogadtátok a postánk!)
De akkor majd…! Nem részletezem.
Egyébként is: ki tudja – – –
Következzék egy KÉRELEM:
Huszonöt-harminc év mulva (?)
Ha valaki e könyvet nézegeti,
És erre a lapra vetődik,
És KÉRELMÜNKet észreveszi,
És ráér, s érdeklődik
(Kideríti majd, hol kell s kinél,
Én azt ma honnét sejtsem!),
Érdeklődik, mondom: Ki él
A Mackók közül, akiket
E könyvben megismertem?
Ha így tesz: köszönöm! Jól teszi!
– – – S most elkedvetlenítek
Valakit, aki ma csak majdani:
Hogy van merszem kimondani,
Hogy: igazán úgyse segíthet! – – –
Kedves Medvéim, amíg e sorok
Megíródtak, is eltelt pár perc.
És írójuknak a hasa mocorog –
Hát ebből sem lesz már vers.
A vers, tudjátok: lekerekedés!
(S ez a lekereke… roppant tetszik
A kismackóknak; játszanak, és
Így kikerekedik majd valami egész
Abból, ami félbemaradt itt.)”