Závada Pál: Jadviga párnája

Furcsa volt nekem ez a könyv… Először untam. Aztán jött az a rész, hogy a csaj nem akart lefeküdni a férjével, ez dühített… :P, de érdekelt is. Amikor még a szeretőjével sem akart együtt aludni, mert ő magányra vágyik bla-bla, akkor szánalmas volt. Később megint untatott. Aztán, amikor mesélte Jadviga, hogy intim kapcsolata volt a barátnőjével, majd helyett kapott annak férje mellett a hitvesi ágyban, akkor megint „érdekes” volt… Aztán megint untam, untam, untam, csak néhol volt egy-egy érdekesebb rész… A vége felé röhej volt az a kirándulás, amikor a főhősünk „csaja” hetyegett a sofőrrel, miután a párját (aki fizette az utazást) leitatták, vagy elküldték valamiért…

Na, ebből az eshet le, hogy valami szexmániás vagyok, hogy csak ezek a részek kötöttek le… :P De ez nem egészen így van! :D Inkább azt mondanám, hogy untatott a könyv, ezek viszont egy kis „színt vittek bele”, hogy mégis kicsit „szórakoztató” legyen… :D

Értékelésem: 3/5

Jodi Picoult: Törékeny

Most olvastam A nővérem húgát is, ami nagyon tetszett, ezért féltem… Féltem, hogy „túl sok” lesz megint ugyanebben a stílusban olvasni, hogy már nem lesz olyan érdekes, hogy „utánzatnak” élem majd meg… De nem így történt! Nagyon tetszett, kedvenc lett ez is! :)

Elfelejtettem, hogy mit olvastam a fülszövegben, és totál úgy kezdtem neki az olvasásnak, hogy Willow kisfiú. Kb. 15 oldal után jöttem rá, hogy kislány… :D Ez a könyv is nehéz és bonyolult kérdéseket vet fel. Nem tartottam „rossznak” az anyát a per miatt, de úgy érzem, én nem tudtam volna megtenni. Szóval, nem álltam mellette, de meg tudtam érteni, hogy miért teszi, hogy a pénzügyi nehézségekből akarja kiszabadítani a családját. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy végigvigye ezt a pert, próbálva nem törődni azzal, hogy mit mondanak az emberek, állandóan győzködve a gyermekét, hogy valójában szereti őt, és hát ugye a szeretteit is elveszítette… Az miatt kegyetlennek érzem, hogy a barátnőjét perelte be. Nem tudtam volna azt vallani, hogy nem szeretem a gyermekem, és ezzel egyben tönkretenni a barátnőm életét, a barátságunkat…

-         SPOILER -

Nagyon tetszett a könyv, minden szál megfogott! Azt olvastam Molyon, hogy az írónő könyveiben általában meghal valaki. Ez elszomorított, úgy éreztem, hogy ennél a könyvnél úgy is lehet hatásos befejezés, hogy mindenki életben marad. A végén megkönnyebbültem, hogy mégsem hal meg senki, és tényleg jó lett a befejezés! Aztán jött az utolsó oldal… :( Nekem az nem hiányzott! Anélkül is teljesnek, elmélyült befejezésűnek ítéltem volna a könyvet. Elszomorított, hogy ez lett a vége, de azért emiatt nem veszített számomra az „értékéből”, ugyanúgy megmaradt kedvencnek…

-         SPOILER VÉGE –

Értékelésem: 5*

John Steinbeck: Egerek és emberek

Mindenki dicséri ezt a könyvet, hogy milyen megrendítő stb. Rám is hatással volt, nem is unatkoztam rajta, oda tudtam figyelni, és kicsit el is gondolkodtatott. De belőlem nem váltott ki annyit, mint másokból… Többet nem is mondanék róla.

Értékelésem: 4/5

Jodi Picoult: A nővérem húga - a könyv és film értékelése egyben

Az ősszel láttam a filmet, már az meghatott, a végén csak ültem, és bámultam magam elé… Később megtudtam, hogy megvan a könyv a könyvtárban, ahová járok. Azonnal várólistára vettem… :) A kötelező olvasmányaim miatt viszont csak most jutottam oda, hogy elolvassam…

Az első bekezdéstől kezdve lenyűgözött! Az elejét a barátomnál olvastam, jópár részt felolvastam neki. :) Ha a folytatást is a jelenlétében olvastam volna, rengeteg részt megosztottam volna vele… Mert ez olyan, hogy nagyon szeretné az ember megosztani valakivel az elgondolkodtatóbbnál elgondolkodtatóbb részeket, érzéseket… Sokszor egy-egy rész után csak ültem, és bámultam magam elé, mint a film végén…

Sajnálom, hogy kihagyták a filmből az ügyvéd és a tanácsadónő közötti szerelmi szálat, mert engem ez is nagyon megérintett. Természetesen, ez személyes élményeknek is köszönhető, ugyanis mi is a barátommal régebben jártunk, aztán egy ideig (igaz csak 2 évig, nem 15 :P) nem találkoztunk, és amikor újra összehozott bennünket a sors, akkor féltem… Féltem, hogy újra meg leszek bántva, aggódtam, hogy neki mit jelent ez az újra összetalálkozásunk… Szóval, teljesen át tudtam érezni a tanácsadónő helyzetét! Kár, hogy a filmből kihagyták ezt a részt…

Miután végigolvastam a könyvet, megnéztük a filmet a barátommal. Egyetértettünk abban, hogy nem hoznánk létre egy donorbabát a gyermekünknek… Ha a filmből annyira nem is jön le, de a könyv tökéletesen érzékelteti, hogy senki nem boldog! Hogy a szülők csak Kate-tel törődnek, a másik két gyermekre oda sem figyelnek…

Persze, a szülőket is sajnálom, nagyon nehéz lehet nekik… De a testvérek szomorú gyermekkora is megrendíti az olvasót…

-         SPOILER -

A filmnek nem ugyanaz a vége, mint a könyvnek… Ez engem eléggé bosszant! Az „természetes”, hogy vannak eltérések a könyv és a film egyes részletei között, de az elég „furi”, hogy a teljesen különböző a történet vége… De így legalább meglepetésként ért a végkifejlet, annak ellenére, hogy láttam a filmet… :P A barátom kérdezte, hogy melyik befejezés tetszik jobban. Azt mondta, hogy neki a film, mert Kate egész életében haldoklott, „természetesebb”, hogy ő hal meg, és Anna „felszabadul”, mint az, hogy ő veszíti el életét… Na igen. Ha magát a történetet nézzük, valóban a film befejezése az „igazságosabb”, a „természetesebb”… De ha úgy nézzük, hogy egy könyvről/filmről van szó, akkor a könyv befejezés nekem jobban tetszik, mert arra tényleg nem számítottam, és így talán még megrendítőbb…

-         SPILER VÉGE –

Kedvencem lett ez a könyv, egyszer szeretném megvenni, hogy magamnak is meglegyen! 

Értékelésem: 5*

Nemes Nagy Ágnes: Az aranyecset

Az elején tetszettek a rímes versikék, később már untam, csak az tetszett, hogy ez az utolsó kötelezőm, aztán végre olvashatom, amit akarok... :P

Értékelésem: 2/5