2011. október 30., vasárnap

Angela Nanetti: Valeria! Szerelmem!

Fülszöveg:
Lányregény fiúszemmel? Viharos szerelmi történet? Véletlen motorbaleset? Kamaszkori válság? Egy dombok közt meghúzódó szépséges olasz kisvárosban elementáris erővel zúdul egy fiúra az első szerelem. Kiforgatja énjéből, összetöri bizonyosságait, feldúlja mindennapjait, veszélyezteti kosárlabda-karrierjét, válófélben lévő születi önvizsgálatra készteti. És a szerelem tárgya? A lány? Akaratlan okozója mindennek, ezért az ő csodálkozó, kerekre nyítl szemével búcsúzik a történet, melyet lányok és fiúk figyelmébe egyaránt ajánlunk.

Gondolataim:
Kicsit furcsa volt nekem ez a könyv, a fülszöveg alapján nem ezt vártam… A történet azzal kezdődik, hogy egy kamionos elé száguld egy motros. Megtörténik a baleset, a kamionos fél, hogy őt tartják majd bűnösnek, ezért inkább lelép. De mindjárt jön is egy jármű, amely meglátja a fiút, és beviszi a korházba. A fiú 16 éves, Marconak hívják. Az intenzív osztályra került, eszméletlen állapotban van. Lassan feltűnnek a színen a fiú szülei, akik nem váltak el, de külön élnek. Sokat ír az apa gondolatairól, érzelmeiről, megbánt cselekedeteiről… Ez kicsit uncsi volt a számomra, inkább a fiúra voltam kíváncsi. Hamarosan megjelenik a kórházban egy 17 éves lány, Valéria, aki elmondja a szülőknek, hogy ő Marco barátnője. Ezután visszatér a történet a múltba, leírja, hogy hogyan alakult Marco élete, mióta megismerte Valériát. De néha-néha visszatér a jelenbe, hogy írjon az apáról.
Tehát, Marco és Valéria egy buliban ismerkedtek meg, úgy, hogy a lány adott tüzet Marconak, mert ő nem találta a gyújtóját. Kapcsolatuk idején beszélgettek, csókolóztak, motroztak, mint a kamaszok… A lány kozmetikai tanfolyamra járt, de miután összejöttek, már nem nagyon jártak be az iskolába, inkább egymással voltak. Marco hanyagolt mindent, az otthoni beszélgetéseket az anyjával, az iskolát, az edzést. Az anyja észrevette a változást, az edző is, de nem foglalkoztak eléggé vele ahhoz, hogy rájöjjenek, hogy mi történik, hogyan lehetne segíteni… Valéria volt barátja Nico féltékenység tárgya volt közöttük. Nem is alaptalanul, hiszen Valéria még szerette Nicot. Marco szerintem kicsit úgy viselkedik, mint egy hisztis kislány :P, de tulajdonképpen meg lehet érteni, hiszen Valéria tényleg csúnyán bánik vele…
Az apa is így gondolkodik, miután a lány elmesélte a történteket: csúnyának tartja a lány viselkedését, de tudja, hogy egy kamaszról van szó, adni kell neki még egy esélyt. Ezért amikor Marco felébred, behívja magával a lányt is. A lány fél, hogy Marco nem akarja majd látni, a szülők nyugtatják, és ezzel véget is ér a történet. Azt már nem írja le, hogyan reagált a fiú Valéria megjelenésére, de biztosan örült, hiszen szerette a lányt.
A szülők kicsit közelebb kerülnek egymáshoz a történések hatására, de azt azért nem írja, hogy újra összeköltöznének, vagy valami ilyen komolyabb dolog…
A régi pöttyös könyvek jobban tetszettek nekem, de most épp az a feladat gyermekirodalomból, hogy egy „mai” pöttyös könyvet olvassunk el. Bár ez sem éppen mai, de azért nem olyan régi, úgyhogy ezt választottam az egyik könyvnek. Valamint ezt olvastam a „Hónapvégi fiatalodás…” kihívásra is. :)

Értékelésem: 4/5

2011. október 29., szombat

Catherine Clark: Anyja lánya

A sorozatot imádom!!! Az egyik barátnőmtől (Krisztina) megkaptam az első két könyvet a születésnapomra. Kíváncsi voltam rá, de féltem is. Féltem, hogy nem tudja majd úgy átadni a dolgokat, valamint, hogy teljesen elveszi majd az élvezetet az, hogy sok helyen nem pontosan ugyanaz a szöveg, mint a sorozatban. Természetesen, aki csak egyszer látott egy-egy részt, annak ez nem tűnik fel. De én… Megszámlálhatatlan alkalommal láttam már az első három évadot, de a másik négyet sem egyszer! Szóval, az első évadok párbeszédeinek nagyrészét fejből fújom! :D :D :D
Annak ellenére, hogy nem pontosan ugyanaz volt a szöveg, nagyon tetszett a könyv!!! Köszönet a Krisztinának, hogy megszerezte nekem! :) Nagyon aranyosan be voltak ékelve a párbeszédek közé Rory gondolatai! Az kicsit zavart, hogy először ír Rory külön a szereplőknél, de aztán amikor a történetben először említ egy-egy szereplőt, akkor újra ír róla tudnivalókat, ugyanazt (csak rövidebben), amit már az elején megírt abban a részben, amikor külön a szereplőkről írt. Szóval, felesleges volt kétszer leírni ugyanazt! De annyira nem gáz, könnyedén átsiklottam a bosszankodásom felett! :P
Egy komoly problémám volt a könyvvel, az, hogy gyorsan a végére értem! :P Pedig szándékosan húztam… Egy nap alatt el tudtam volna olvasni, de nyújtani akartam az örömöt, ezért mellette más könyveket is olvastam, ritkán vettem elő ezt… :D Így kitartott egy hétig… Igyekszem a második részt is minél tovább olvasni… :P

Értékelésem: 5* :)

Fenyő D. György (szerk.): Kiből lesz az olvasó? – Ötletek, módszerek szülőknek, pedagógusoknak

Fülszöveg:
Sokszor tapasztaljuk, hogy a könyvolvasás a felnövekvő nemzedékek életében egyre inkább háttérbe szorul. És sokszor gondoljuk, hogy jó lenne, ha a következő nemzedékek is szeretnének és tudnának örömmel és értő módon olvasni. Ám a legtöbben széttárják a kezüket: érzékelik a folyamatot, de nincsenek konkrét eszközeik, módszereik, technikáik; nincsenek példák előttük arra, mit tegyenek. A könyvünkben megszólaló tanárok, könyvtárosok, írók, költők, pszichológusok, irodalomkutatók sem gondolják, hogy kezükben a bölcsek köve; csupán leírják személyes élményeiket, tapasztalataikat, bevált módszereiket, gondolataikat. Teszik ezt azzal a közös hittel, hogy sok múlik rajtunk, felnőtteken, mert sok mindent tehetünk azért, hogy gyermekeink is átélhessék az olvasás gyönyörűségét.

Gondolataim:
Nem sok mindent tudok írni róla… Voltak benne érdekes történetek, tanácsok, de annyira azért nem hozott lázba.
Értékelésem: 3/5

J. D. Salinger: Franny és Zooey

Azt már említettem, hogy a kedvenc sorozatom a Szívek szállodája! :D Nos, Rory már olvasta ezt a könyvet, de ha nem tette volna, akkor Jess kölcsönadta volna neki… :) Amikor megakadt a szemem a könyvtárban ezen a könyvön, nem hagyhattam ott, pedig eredetileg mást akartam kivenni. :P Végül azonban Franny-vel és Zooeyval távoztam, és nagyon izgatott voltam…
Nagyot csalódtam… :( :( :( A Franny rész még úgy ahogy elment, bár azt se tudtam teljes mértékben követni. A Zooey résznél viszont már teljesen elveszítettem a fonalat, nem tetszett, untatott… :( Eléggé szenvedősen olvastam végig! Nagyon sajnálom, azt hittem, hogy tetszeni fog… :(
Értékelésem: 2/5

2011. október 27., csütörtök

J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi

A hatodik rész után alig vártam, hogy hozzákezdhessek a hetedikhez. Jó volt, bár néhol picit untatott... Izgultam Harryért, de szerencsére életben maradt. :) Szépen le is volt írva a végén, hogy hogyan alalkult az életük...
Többet nem is írnék róla. (Nem mindig van ihletem hosszú bejegyzéseket írni.) Akkor most kijelentem, hogy a kedvenc részeim a 3-as és a 6-os! :) :) :)

Értékelésem a hetedik részről: 4,5/5

2011. október 22., szombat

Lewis Caroll: Alice Tükörországban

Iszonyat bugyutaság, de egyes részeken jót lehet röhögni. :P Az Alice Csodaországban nagyon nem jött be, így elég szenvedve szántam rá magam, hogy ezt is elolvassam… De ez mindenképpen jobb volt! Alice (a hét és fél éves kislány) a cicáival játszik, velük beszélget. Aztán álmában Tükörországban van, ahol minden fordítva van, és ahol elég furcsa lények vannak, például sakkfigurák (királynők) stb. A végén kiderül, hogy a cicáit személyesítették meg azok az álombéli lények…
Többet nem is írok róla, inkább csak néhány poénos idézetet.

Értékelésem: 3/5

Idézetek:
- Születéstelennapi ajándéknak szánták.
- Hogyan? - kérdezte Alice meglepetten.
- Selyempapírban - mondta Dingidungi.
- Úgy értem: mi az, hogy születéstelennapi ajándék?
- Az olyan ajándék, amit akkor kapsz, amikor nincs születésnapod.


- Ha én használok egy szót - mondta Dingidungi megrovó hangsúllyal -, akkor az azt jelenti, amit én akarok, sem többet, sem kevesebbet!


- Nem hiszem, hogy megismernélek, ha csakugyan viszontlátnánk egymást - felelte Dingidungi mogorván, és egyik ujját nyújtotta kézfogásra -, pontosan úgy nézel ki, mint a többi ember.
- Általában az arcról szokás felismerni valakit - jegyezte meg Alice komolyan.
- Hát éppen ez az én bajom - mondta Dingidungi. - A te arcod is ugyanolyan, mint akárki másé: két szem, ilyenformán - mutatta a helyüket a levegőben -, középen az orr, alatta a száj. Mindig ugyanaz. De ha például a két szemed az arcodnak ugyanazon az oldalán volna, mondjuk... vagy a szád lenne fölül... az már segítene valamit.
- Csakhogy az nem volna szép - ellenkezett Alice. Dingidungi azonban csak lehunyta a szemét, és azt mondta:
- Ne becsméreld, amíg ki nem próbáltad.


Látsz valakit?
- Senkit - mondta Alice.
- Bárcsak nekem volna ilyen szemem - sóhajtott fel a Király fájdalmasan. - Még Senkit is meglátja! Ráadásul ilyen távolságból! Én bezzeg csak igazi embereket látok meg ebben a világításban!



- Kit előztél meg az úton? - kérdezte a Király, miközben újra szénáért nyújtotta a kezét.
- Senkit - felelte a küldönc.
- Helyes - mondta a Király -, ez az ifjú hölgy is látta az előbb közeledni. És mivel még nincs itt Senki, aki nálad lassabban jár...
- Megteszem, ami tőlem telik - vágott közbe a küldönc komoran. - Biztos vagyok benne, hogy senki nem jár nálam gyorsabban.
- Hát persze, én is erről beszélek - mondta a Király. - Ha gyorsabban járna nálad, akkor előtted ért volna ide.



- Hát ugye, meg kellett rúgnom - mondta a Huszár gondterhelten. - Akkor aztán levette a sisakot... de még hosszú időbe telt, amíg ki tudtam szabadulni. És nem is ment fájdalommentesen. Mire kijutottam, olyan sebes voltam mindenütt... olyan sebes, mint a szélvész.
- De a szélvész nem úgy sebes - tiltakozott Alice.
A Huszár a fejét rázta.
- Biztosíthatlak, hogy sebes voltam én mindenhogy - mondta felhevülve, és közben széles mozdulatot tett a karjával. Azonnal lefordult a nyeregből, és fejjel belezuhant egy mély árokba.



Itt ismét a Fekete Királynő vette át a szót:
- Értesz gyakorlati dolgokhoz? - kérdezte. - Hogyan készül a ház?
- Ezt tudom! - kiáltotta Alice fellelkesülve. - Először is alapot ásnak...
- Hibás! - vágott közbe a Királynő. - Nem ásnak, hanem ássák a lapot! És különben is: miféle lapot ásnak?
- Az nem lap - magyarázta volna Alice -, hanem arra húzzák fel a négy falat...
- Négy falat micsodát húznak fel? És vajon szokás házépítés közben falatozni? - faggatta a Fehér Királynő. - Ne hagyj ki ennyi részletet!



- A mi országunkban - jegyezte meg Alice - egyszerre csak egy nap van.
- Együgyű ország lehet - mondta a Fekete Királynő. - Minálunk egyszerre két-három nappal vagy éjszaka van, sőt télen néha öt éjszakát is tartunk egyszerre, tudod, a meleg miatt.
- Tehát öt éjszaka melegebb, mint egy? - kockáztatta meg a kérdést Alice.
- Ötször olyan meleg, természetesen.
- De hiszen ötször olyan hidegnek kellene lennie, ha ez a szabály!
- Pontosan! - kiáltotta a Fekete Királynő. - Ötször olyan meleg és ötször olyan hideg is, ugyanúgy, ahogyan én ötször olyan gazdag és ötször olyan okos vagyok, mint te!

Szepes Mária: Pöttyös Panni (Bolondos szerszámok)

Ez a rész is az új Pöttyös Panniról szól. Tudom, össze-vissza írom a részeket, dehát így olvastam, mivel én sem tudtam elmenni rajta, hogy mi mi után következik... stb.
Jobb, mint az idővonatos, de nincs olyan jó, mint a Szia világ!, illetve az eredeti Pöttyös Panni történetei...
Saját szavakkal nem írom le, hogy miről szól, mivel annyira nem fogott meg, hogy leírjam... :P

Fülszöveg:
A bolondos szerszámok Panni kezében a polcokon békésen pihenő játékok ellen fordulnak. Mi lesz így a babákból, a játék állatokból és a zsinóron húzható telefonból? Míg Panni azon fáradozik, hogy a konok szerszámokat megzabolázza, egy hatalmas, loncsos szőrű kutya téved be a pöttyös óvodába, és felfalja a gyerekek ebédjét. Mégis mindenki megszereti ezt a falánk, örökké vidám komondort.

Szepes Mária: Pöttyös Panni naplója

Ez még az "eredeti" Pöttyös Panniról szól. Kislányként nagyon szerettem, főleg, hogy én is ilyen naplóíró voltam/vagyok, meg levelezni is nagyon szerettem/szeretek... :) Az egyik naplómba fel is van írva, hogy "Itt kezdődik az igazi napló!", ahogy ebben a könyvben is van. :D Persze, már régen elfelejtettem, hogy ezt a mondatot honnan szedtem annó, és most ahogy újraolvastam a könyvet, megmosolyogtam, hogy jé, szóval innen vettem azt a mondatot. :D
Egyébként, talán, mert régen annyira szerettem, most kicsit csalódtam benne. Jobbra emlékeztem... :S De lehet, hogy csak azért, mert előtte olvastam olyanokat, amelyek nem igazán tetszettek (Az idővonatos, amit nagyon nem jött be, meg a Bolondos szerszámok, ami valamennyire elment - erről majd ezután írok), és már teljesen elment az ihletem...
Azért a naplós rész lényegesen jobb, mint az előbb említettek... :D

Értékelésem: 4/5

Szepes Mária: Pöttyös Panni az idővonaton

Ez a könyv is az "új" Pöttyös Panniról szól, de már túl van modernizálva, nekem egyáltalán nem jött át. Nem is tudok mit írni róla, untam, vártam, hogy a végére érjek...

Aki esetleg kíváncsi, hogy mégis miről van benne szó, íme a fülszöveg:
Ki ne ismerné közületek Pöttyös Pannit, akivel annyi szép és mulatságos dolog történt az évek során. A ti anyukáitok jól ismerték az ő mamáját, hiszen vele kezdődöt a „Pöttyös dinasztia”. Az idősebb Pöttyös Panni onnan kapta a nevét, hogy egyszer „butiságból” azt gondolta, amikor kanyarós lett, a pöttyök a ruhájáról „átszálltak” a bőrére. Attól fogva ő lett Pöttyös Panni, akinek legkedvesebb pajtása Kockás Peti volt. Aztán teltek-múltak az évek, és a kis, vidám, pasaréti Pöttyös Panniból felnőtt, anyuka lett. Kockás Petiből pedig apuka. És hogy is nevezhették volna gyermekeiket másként, mint Pöttyös Panninak és Kockás Petinek? És a gyerekek hová is járhattak máshová, mint a Pöttyös óvodába?! De most aztán egészen különösen izgalmas dolgok történtek Pöttyös Pannival, a „ti barátnőtökkel”! Egy megszelídített gömbvillámon évszázadokat utazott előre az időben. Hogyan került a gömbvillámra, azaz egy idővonatra, és mit látott a jövőben, milyen emberekkel találkozott, micsoda nagy kalandokon ment keresztül, hogyan ért vissza a Földre, megtudhatja, aki elolvassa ezt az izgalmas könyvet, amely kicsit hasonlít a felnőttek sci-fi-olvasmányaihoz is, mégis Pöttyös Panni nyelvén szól a gyerekekhez. És hogy a „dinasztia” a valóságban is megismétlődjék, Győrffy Anna helyett menye, Rákosy Anikó rajzolta meg nagyon színesen, vidáman Pöttyös Panni fantasztikus kalandjait.


Értékelésem: 1/5

Szepes Mária: Pöttyös Panni (Szia Világ!)

Ez a könyv Pöttyös Panni lányáról szól, az ő második éves óvodai élményeiről.
Panni segít egy kiscsoportos kislánynak, hogy ne sírjon, hanem jól érezze magát az óvodában.
Megtanuljuk, hogy nem az a fontos, hogy eldicsekedhessünk az élményeinkkel, hanem hogy szép élményeket éljünk át, hiszen valakinek nincs olyan szerencséje, mint nekünk. Szóval ne dicsekedjünk a szép élményekkel, csak örüljünk, hogy átélhettük...
Játszottak "Kiből mi lesz?" játékot, valamint az is kiderül, hogy hogyan lehetne valakit összezsugorítani. :P
Panni együtt főzőcskézik a nagymamájával, valamint az is kiderül, hogy hogyan lesz a kistestvér. :)

Ezek a mesék is aranyosak, attól, hogy nem az eredeti Pöttyös Panniról szólnak... :)

Értékelésem: 5/5

2011. október 20., csütörtök

Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában

A második rész is hasonlóan aranyos, mint az első. :) Panni elkezd óvódába járni...
Didaktikus mese gyermekeknek, és felnőtteknek egyaránt! :) Sok olyan dolog van leírva, hogy hogyan reagált az óvónéni egyes helyzetekre, ennek pedig mi pedagógusjelöltek nagy hasznát vehetjük! :D
Megismerkednek a gyermekek az állatkerti állatokkal, megtudják, hogy hol van "Másholország", és hasonló érdekes dolgok történnek velük. Ugyanannyira tetszett, mint az első rész. :)

Értékelésem: 5/5

Szepes Mária: Pöttyös Panni

Nagyon szerettem kislány koromban Pöttyös Panni történeteit... Akkor csak a Pöttyös Panni, meg a Pöttyös Panni naplója részt olvastam, most tudtam meg, hogy milyen sok része van ezeknek a köteteknek...

Az első részben Pöttyös Panni négy éves. A bárányhimlője után kapta ezt a becenevet. :) Barátkozott a szomszéd kisfiúval Petivel, valamint egy orosz kislánnyal Tamarával. Nagyon aranyosan van leírva, hogy Panni és Tamara hogyan ismerték meg egymást, hogyan értették meg a másikat, anélkül, hogy ismerték volna egymás nyelvét... :)
Péterke mindig rosszalkodni akar, de előbb-utóbb mindig kiderül, hogy ez nem jó dolog. :P
Azt is megtudhatjuk, hogy hogyan kell bánni egy hisztis gyermekkel, úgy hogy "játékosan" hagyjon fel a hisztivel...
Az is kiderül, hogy a gyermekek hasonlítanak a felnőttekhez, ha utazási előkészületekről van szó, ugyanis ők sem tudják eldönteni, hogy mi az amit el kell pakolni, mi az ami otthon maradhat, és mindent magukkal vinnének. :P
Az csábító barackok a kislányokat is kísértik... :D
A halakat nem szabad simogatni, levelet pedig úgy is lehet "írni", ha még nem tudunk írni... :)

Kedves történetek, aranyos illusztrációkkal. :)

Értékelésem: 5/5

2011. október 18., kedd

Lewis Caroll: Alice Csodaországban

Fülszöveg:
Ennek a furcsa ötletektől hemzsegő, kalandos, vidám mesekönyvnek a szerzője, Lewis Carrol a múlt században élt, matematikaprofesszor volt az oxfordi egyetemen. Világhírűvé vált könyve első ízben 1865-ben jelent meg. Azóta – immár a világ gyermekirodalmának klasszikusaként – szinte valamennyi nemzet nyelvén napvilágot látott. Az angolszász humor e sajátos alkotása Alice oldalán elvezeti az olvasót Csodaországba – amely valójában álomvilág, a Viktória királynő korabeli Anglia torzképe. Aki ismeri az angol történelmet, az a Szív Királynőben könnyen felismerheti a hirtelen haragú Viktóriát, s férjében, a pipogya Szív Királyban a jelentéktelen Albert herceget. De megtalálhatjuk e könyvben az angol igazságszolgáltatás, iskolarendszer vagy éppen sportszenvedély végletekig vitt, humoros torzképét is.




Gondolataim:
Nekem nem jött be. Érthetetlen, zavaros, bugyutaság.... Szerencsére sok Molynak negatív a véleménye e könyvről, így nem érzem hülyén magam, hogy nekem sem tetszett. :P 
Azért majd megpróbálkozom a Tükörországos résszel is, azt mondják, az könnyebben emészthető...


Értékelésem: 1/5

2011. október 17., hétfő

Harry Potter és a Félvér Herceg

Vigyázat, cselekményleírást tartalmaz!!!

Amikor befejeztem, arra gondoltam, hogy de jó, hogy az utolját itthon olvastam, egyedül, legalább nyugodtan kibőghettem magam… Igen, Sirius után, most Dumbledore halálát is megsirattam. Bár tudtam, hogy meg fog halni… Az egész HP-ből annyit tudtam úgy hallomásból, hogy meghal valaki, meghal Dumbledore is, és a 7. résztől kíváncsian várják, hogy Harry is meghal-e... Nem tudtam, hogy az a valaki Sirius, felkészületlenül ért, hogy Harry hirtelen elveszítette azt, aki még a családot jelentette számára, aki enyhített árvasága miatti bánatán… A 6. részben viszont tudtam, hogy Dumbledore meghal, de akkor is szíven ütött, hogy akitől még Voldemort is félt, aki annyi mindent tett az iskoláért, a diákokért, Harry-ért, akit (majdnem) mindenki szeretett, az megszűnt létezni… Na és persze, ahogyan meghalt. Hogy az ölte meg, akiben megbízott, annak ellenére, hogy senki sem értette, hogy miért, és igyekeztek meggyőzni őt, hogy hagyjon fel ezzel a bizalommal… Ráadásul értelmetlen volt a halála, hiszen nem az igazi horcruxot szerezték meg… :(
Szomorú vagyok! A HP befejezése utánra mindjárt terveztem egy következő könyv elkezdését, de most úgy érzem, pár óráig még nem leszek képes erre… A HP7 lenne az, aminek most rögtön neki tudnék kezdeni, de az meg nincs nálam (majd a könyvtárból veszem ki), úgyhogy estélig szüneteltetem kicsit az olvasást…
De kicsit tértjünk rá vidámabb témára is. A barátnőm elárulta, hogy Hermione és Ron, valamint Harry és Ginny összejönnek majd. Azt is megmondta, hogy egyik pár a hatodik részben jön össze, a másik a hetedikben. De elfelejtettem, hogy melyik párt melyik részre mondta, szóval kíváncsian vártam, hogy vajon melyik pár fog összejönni… :) Jól volt leírva Ron és Hermione érzelmi világa is, tipikus 16 évesekhez méltó hozzáállás a szerelemhez, a csókolózáshoz, a féltékenykedéshez… :D
Harry különóráit is élveztem, megindító volt „látni”, hogy hogyan vezeti be Dumbledore Harry-t a titkok és az emlékek világába, Voldemort gyermekkorába stb.
Aranyos volt, ahogy a végén kiderült, hogy Tonks szerelmes Lupinba! :)
Kíváncsi voltam, hogy vajon Bill tényleg feleségül veszi-e „Francicát”. :D Mrs Weasley-hez és a többiekhez hasonlóan, én sem igazán rajongtam a lányért. A végére azonban már sokkal jobb színben tűnt fel, és megható volt a jelenet, amikor „kibékültek” Mrs Weasley-vel…
Nagyon szeretném már olvasni a folytatást, de a sok kötelező olvasmány miatt ugye nem mindig azt olvashatom, amit szeretnék. Bár, a HP is fent van a kötelezők listáján, azzal, hogy legalább egy részét el kell olvasni. De mivel én már elolvastam 6-ot, így nem lenne kötelező, hogy a hetediket is elolvassam, szóval a többi kötelező mellett, csak élvezetként keríthetek rá sort. Azért, címkézem kötelezővel is… :P
Eddig a harmadik rész, meg ez a kedvencem!

Értékelésem: 5*

Ui. Annyira belemerültem az olvasásba, hogy nem is jegyeztem ki idézeteket, csak még az elején egyet, amit Dumbledore mondott:
„Az emberek könnyebben bocsátanak meg annak, aki téved, mint annak, akinek igaza van.”

2011. október 11., kedd

Tandori Dezső: Medvék minden újabb mennyiségben

Annyira mély benyomást nem hagyott bennem e - gyermekverseket tartalmazó - kötet. Úgy döntöttem, hogy ide leírom azokat, amelyek azért váltottak ki belőlem valamilyen  hatást.
Sajnos, csak ilyen rosszul tudom bemásolni őket, hogy egyik itt van, másik ott... Mindegy, nem ez a lényeg... 


Értékelésem: 3/5


Tehát a versek: 


Egy bizonyos alacsony maci

Él egy bizonyos Alacsony Maci,
Milyen alacsony, senki se látta.

Ezért hát senki nem is hiszi,
Hogy én vagyok a barátja.

Holott ez így van bármikor!
Ha a Vásárban járkálunk,

A Kedvezményes Téli Szatyor
Nem nálam van, hanem nálunk.

S az ismerőseink! Vakok?
Miért nem veszik észre,
Hogy valakivel már vagyok?
Mind örökké beszélne.

Ha ezen idegeskedem,
Alacsony mindig nyugtat:
„Te nem szivesen jönnél velem
Ahol csak rólam tudnak?

De ha úgy érzed: rajzolj képet,
Álljunk ott egymás mellett:
Én, ahogy épp képzellek Téged,
És Te, ahogy én képzellek.”

Hát… ezt még csak elképzelem;
De hogy ő engem hogy képzel?…
Így – alacsonyan és hirtelen –
Adós maradok a képpel.


Az a sok finom régi...

Egy nagy mackó ideköltözött
Egy messzi dohányboltból.
Úgy élvezi már a friss levegőt!
De valamire visszagondol.



Az új medveszekrény
Állt Állt itt egy régi zongora,
nem játszott rajta senki;
ettől egy hangszer, nem csoda,
jól el tud csendesedni.
Megkérdeztük a medvéket:
mondták, ők szeretik a csendet,
de egy zongorának az az élet,
ha néha-néha zenghet;
ha hébe-hóba zonghat,
medvéink ilyet is mondtak.
Leltünk akkor zengőhelyet
a csendes zongorának.
És vettünk a hangszer helyett
egy komoly medveházat.
Kétszintes barna szekrény
volt ez a medveház.
Ha ráragyogott a napfény,
tündökölt rajta a máz.
25
A szekrényt két dobozban
hoztuk haza a boltból,
és szerelgettük hosszan
– és sehogyan se volt jól.
Hanem a medveszándék
nem ismer lehetetlent!
Szekrényt szerelni – játék,
ezt mondták; meg is lett fent
a szekrény, meg is lett lent.
26
A lenti polc: az Alsó-Ház,
Felső-Ház lett a fenti.
És nem volt semmi torlódás,
kapott lakást mindenki.
Az alsó-házi medvék
alsó-nadrágban jártak,
s csupa felső-nadrágos vendég
lakta a Felső-Házat.
Egy szép nap azt mondtuk nekik:
„Jól éltek itt, az látszik…!”
Ki hitte volna, hogy azt felelik:
„Csak a zongora, az hiányzik!”
És láttuk egy másik szép napon,
hogy húrokat szerelnek;
és játszottak a húrokon,
s a Medveszekrény – zengett!



Mackók napja, verebek napja
Nálunk minden nap: Mackónap.
És minden nap: Verébnap.
És sose úgy, hogy: „Majd holnap…!”
És sose úgy, hogy fél nap.
Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem!
Mi együtt vagyunk mindenben.
Medvékkel és verebekkel
ébredünk, amikor a nap kel.
S ehhez mindig, mindig, mindig
egy egész Mackónap kell,
egy egész Verébnap kell –
már mindjárt kora reggel!
Aztán eljön az este,
és szomorúan látjuk:
nem volt Egész Nap ez se!
– – – Holnap is megpróbáljuk.



„Más”-maci

Élt egyszer egy szomorú kismackó,
Aki nagyon is víg mackó volt.
Hogyan értsük ezt? Arról van szó,
Hogy a többi medvét bosszantó
Más szokásoknak hódolt.
Node (mert ugye, azt sem tudhatjuk,
Hogy milyenek a medveszokások)
Okosabb, ha alig találgatjuk,
Hogy milyenek, ha mások.
Hogy a kismaci annyira más mackó,
Azt a vak mackó is látta.
S ez roppant rossz, bár roppant jó…
– Nézzük, mi van még hátra.
A hát! a hát! a hát! a hát!
S az a tábla a „Más”-Maci hátán!
Bár ő maga így sose látta magát,
Mondták neki, mi van a táblán.
Hogy: ő amolyan nehéz eset!
S csupa más szokásnak hódol…
És nagyon is szomorú medve lett
A nagyon is víg mackóból.



Ez a mackó valahova indul

Ez a mackó valahova indul,
De a céljához sosem ér el,
Mert folyton szembetalálkozik
Egy-egy szembejövő medvével.
A medvék mind megállnak
Egy kis beszélgetésre.
Eszükbe se jut, hogy a kis mackó
Valahova csakugyan elér-e.
Hűvösül az este, sötétül,
A kis mackó kezd félni.
Megfordul, s indul visszafelé,
Jó lesz legalább hazaérni.
A kis mackó már alszik;
Álmában ismét látja,
Hova indul holnap… Szép úticél:
A háza s benne az ágya.


Az asztal

Mackómnak volt egy asztala,
De eltűnt egyszer éjszaka.
És ami itt csakugyan nagy baj:
Reggelre se lett meg az asztal.
"Hova lett a jó kis asztalom!”
– És hasztalan vigasztalom.
Megyünk az asztalboltba,
Hol az asztalok állnak sorra,
Komoly asztalok, víg asztalok,
De mind másik – s mackóm konok.
Megkérdezem: Hát most mi legyen,
Ha ez se, meg ez se, meg ez se?
Legyen újra tegnap este.
Akkor meglenne az asztalom,
S nem veszne el, állíthatom.”





                  Levél
„Kedves Mackóim! Hogyha ti
Majd öreg-öreg medvék lesztek –
Vagy hogyan is szokták mondani?
A mackó sosem öregedhet! –,
S én már esetleg nem leszek
– Sőt biztos, hogy nem esetleg! –,
Szóval: ha nem leszek veletek,
Ugye, néha emlegettek?
–  Aznap soha nem képzelhető,
Hogy mi lesz másnap. Más nap.
De ahogy itt ez a 6 betű,
Egyebek is így-így válnak.
És már nem a varrott fül mozog,
Nem a szemről pattan a festék…
A réges-régi ilyes-panaszok?
Mind csupa-csupa gyönyörű emlék.
A Kártyabajnokság, a Kupa,
Nyaralóhelyeink is mind-mind,
Hvar, Jelsa, Selce, Crikvenica,
Ahogy levittük az Adria
Mellé tengernagykodni a
Kis antarktiszi pingvint;
A ma-még-csak-képeslap koalák;
S az ezek meg azok sokasága…
De ne folytassunk itt felsorolást.
– Mindez búcsúzás tárgya.
A búcsút még mi nem ismerjük,
Legalábbis a hosszú távút.
Ha néha nem voltunk együtt,
Sose lettetek attól bábuk,
Élettelen papírdarabok,
Dobozok… Mert: vártatok ránk.
Eleven ki-kik maradtatok.
(Pl.: Fogadtátok a postánk!)
De akkor majd…! Nem részletezem.
Egyébként is: ki tudja – – –
Következzék egy KÉRELEM:
Huszonöt-harminc év mulva (?)
Ha valaki e könyvet nézegeti,
És erre a lapra vetődik,
És KÉRELMÜNKet észreveszi,
És ráér, s érdeklődik
(Kideríti majd, hol kell s kinél,
Én azt ma honnét sejtsem!),
Érdeklődik, mondom: Ki él
A Mackók közül, akiket
E könyvben megismertem?
Ha így tesz: köszönöm! Jól teszi!
– – – S most elkedvetlenítek
Valakit, aki ma csak majdani:
Hogy van merszem kimondani,
Hogy: igazán úgyse segíthet! – – –
Kedves Medvéim, amíg e sorok
Megíródtak, is eltelt pár perc.
És írójuknak a hasa mocorog –
Hát ebből sem lesz már vers.
A vers, tudjátok: lekerekedés!
(S ez a lekereke… roppant tetszik
A kismackóknak; játszanak, és
Így kikerekedik majd valami egész
Abból, ami félbemaradt itt.)”

Csukás István - Sajdik Ferenc: Pom Pom meséi

Na, ez már dereng a rajzfilmből. :D Az persze nem, hogy miket mesélt Pom Pom, csak az, hogy mindig Bogyó fején ücsörgött sapkaként, és hogy a mese végén sietett a kislány az iskolába. :)

Ebben a kötetben mesél Pom Pom a Szegény Gombóc Artúrról, a Radírpókról, A Festéktüsszentő Hapci Benőről, A bátor Tintanyúlról, a Madárvédő Golyókapkodóról és a Civakodó Cipőikrekről.
Nekem az első, meg a hatodik történet tetszett leginkább. Az első szerintem a legdidaktikusabb, legalábbis én abból tudtam levonni a legtöbb tanúságot! :D A többi inkább humoros, de persze némi tanító jellege mindegyiknek van.
Aranyos könyv, de a Süsü nyomába sem érhet! :P

Értékelésem: 4/5