Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék

Fülszöveg:
"Én egészen másmilyen felnőtt volnék, és annyi mindennek örülnék. Először is annak örülnék, hogy azt csinálhatom, amit akarok. Ha én felnőtt volnék, akkor sosem ülnék a széken, hanem mindig térdelnék, fehér kesztyűs kezem végighúznám minden vaskerítésen, a fogmosó pohárban csíráztatnám a datolyamagot, megennék egy-egy nagy tábla csokit minden ebéd előtt, és valószínűleg kézzel fognám a legyeket. Persze csak akkor, ha addig megtanulnék legyet fogni."(Részlet a könyvből)


Véleményem:
Ez is nagyon aranyos könyv, amely arról szól, hogy mi az, ami amit nem szívesen tesznek a gyermekek... :) Úgy érzik, hogy ők másmilyen felnőttek lennének, nem értik, hogy a szüleik miért olyanok, amilyenek. De majd megértik..! :)


Értékelésem: 5/5

Janikovszky Éva: Jó nekem!

Fülszöveg:
Én azt szeretném, ha mindenki örülne: anyukám is, apukám is, nagymamám is, nagypapám is, Micike is, a kistestvérem, meg én is. De sajnos nem örül mindenki mindig. Még én se.


Véleményem:
Nagyon aranyosan van leírva a gyermek lástásmódja... Semminek nem örülhet mindenki, de fontos, hogy igyekezzünk rájönni, hogy a szeretteinknek mi a jó, és szerezzünk is nekik örömöt! :) Édes, villámgyorsan kiolvasható könyvecske! :)


Értékelésem: 5/5

Janikovszky Éva: Málnaszörp és szalmaszál

Fülszöveg:
Abban a régi házban, ahol recsegő falépcső vezet az emeletre és a lépcsőforduló színes üvegablaka alatt oroszlános pad áll, a betoppanó idegen vendég óhatatlanul titkok után szimatol.Különösen akkor, ha az illető betoppanó vendég Misu, aki amúgy is gyűjti a titkokat. Csuda dolgok történnek a régi házban, és a titkok között nagy szerepe van százhuszonegy szalmaszálnak, amellyel csak félig lehet málnaszörpöt kiszívni, a málnaszörpöt, amit pedig felnőttek és gyerekek is egyaránt szeretnek. Janikovszky Évát nem kell a mai gyerekeknek bemutatni, mindannyian jól ismerik írásait. Réber László humoros figurái ebben a könyvben is még inkább kiemeli a groteszk ábrázolás mögé rejtett szeretetet. A mulatságos gyerektörténet második kiadásban jelenik meg.


Véleményem:
Első könyv Janikovszkytól, ami nagyon nem jött át. Molyon kedvező vélemények vannak róla, de én valahogy nem tudtam beleélni magam.... Sajnálom! :(


Értékelésem: 1/5

Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok

Fülszöveg:
„Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni.” Mert így van ez, hogy az ember örül is meg nem is. Akkor is így van, ha az ember történetesen még kicsi. Hiszen nagyszerű dolog az – rang és tisztesség! –, hogy valaki már óvodás! Viszont mégiscsak: nincs ott Anyu, csak az óvó néni, idegen a hely, idegenek a gyerekek, és nem lehet hazaszaladni. Hát így kezdődik. De szerencsére felülkerekedik a kiscsoportosban is az „óvodásöntudat” – és ezzel elkezdődik az óvodai élet, a maga mindennapi kis történéseivel, örömeivel és szorongásaival. Janikovszky Éva vidám, okos, nagy gyermekismeretre valló könyvét – amely számos külföldi kiadást is megért – Réber László derűs, színes illusztrációi egészítik ki.

Gondolataim:

Nagyon aranyos könyv az óvódásokról, a gondolkodásukról, az élményeikről. Szóval, az óvodai életről. :) Nagyon tetszett! :) Azt is szépen bemutatja, hogy hogyan old meg az óvónő bizonyos helyzeteket, a gyermekek közötti összetűzéseket stb. Én nem óvónőnek készülök, hanem tanítónőnek, mégis használható ötletekkel gazdagodtam! :) Hasonlít Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában című könyvére. Egyébként ezzel is úgy jártam, mint már más könyvekkel is, hogy bejelöltem Molyon, hogy elkezdtem olvasni, de végül nem kezdtem el,  csak ma, és ma már be is fejeztem. Szóval, ott úgy tűnik, hogy több napig olvastam, pedig tulajdonképpen nem. :P De szeretem előre bejelölni az ilyen nem túl terjedelmes olvasmányokat, mert ha nem teszem, akkor meg biztos úgy járok, hogy mire netközelbe jutok, addigra nem csak elkezdtem a könyvet, hanem már be is fejeztem. :P

Kedvenc idézeteim a könyvből:

„Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni.”

„ Dani megint elgondolkozott. Anyu is jár dolgozni, apu is jár dolgozni, sőt nagymama és nagypapa is jár dolgozni. De arra még sose gondolt, hogy az óvónénik is dolgoznak. Hogy Jutka néni is dolgozik az oviban. Hiszen ugyanazt csinálja, amit ők.

-          Te ide dolgozni jársz? – kérdezte.

-          Persze – nevetett Jutka néni, de azt is egészen halkan. – Nekem ez a munkám.

-          Neked az munka, hogy sétálsz meg játszol velünk? Anyukám akkor sétált, meg játszott velem, amikor nem dolgozott.

-          Nekem az munka – mondta Jutka néni -, mégpedig olyan munka, amit szeretek csinálni. Tudod évekig tanultam, hogy jól tudjak veletek játszani, és vigyázni tudjak rátok, és megtaníthassalak benneteket énekelni meg rajzolni meg számolni meg bábozni meg mesét mondani.

-          És verset is? – kérdezte Dani.

-          Verset is – bólintott Jutka néni. – És sok mindent. Hogy okosak legyetek, mire iskolába mentek.”

„ – Akkor nincs se Télapó, se Mikulás, csak úgy mondják – tárta szét a karját Pöszke. – Tudtam, hogy nincs!

-          De van – mondta Juzsó néni. – Nagyon sok van. Minden felnőtt, aki örömet akar nektek szerezni, az Télapó, csak hát valamennyi nem ragaszthat fehér szakállt, és nem járhat piros köpenyben. Ezért csak néhányan öltöznek fel Télapónak, hogy mindnyájunk nevében megajándékozzanak benneteket.”

„  - Tudod mit? – árult el neki egy nagy titkot Zsolti. – Ha nagy leszek, én is doktor néni leszek.

-          Talán doktor bácsi? – csodálkozott Juzsó néni.

-          Azoknak is ugyanilyen táskájuk van? – kérdezte Zsoltika.

-          Ugyanilyen – nyugtatta meg Juzsó néni.

-          Hát jó, akkor doktor bácsi leszek – egyezett bele Zsolti.”

„ – Ide majd virágpalántákat ültetünk – mondta Biczó, a legnagyobb nagycsoportos. – Most még odabent vannak a palánták két ládában, mert kint még megfáznának.

-          Juzsó néni! A Biczóék palintákat ültetnek! – újságolta Balázska az óvónéninek. – Én is szeretnék palintázni!

-          Nem palinta, hanem palánta – javította ki Juzsó néni. – A palintát csak a hintával együtt mondjuk, úgy hogy hinta-palinta, azokat a kis virágokat pedig, amelyeket először ládában nevelnek, és azután ültetnek ki a szabadba, palántának hívják.

-          Kár – szomorodott el Balázska -, nekem a palinta sokkal jobban tetszik.”

Értékelésem: 5/5

Louisa May Alcott: Egy régimódi lány

Fülszöveg:
Polly egyszerű, csinos, életvidám teremtés, aki a kor nőeszményével szemben a tevékeny, saját sorsát alakító, másokon mindig segíteni kész új nőtípust testesíti meg. Polly berobban az előkelő és felszínes új angliai társasági életbe, és a maga állhatatos, derűs és bájos lényével szinte csak barátokat szerez. A tisztes szegénység, a munka és a szeretet megingathatatlan erények nála, amelyeket még a legelvetemültebb ficsúrban vagy rongyrázó kisasszonyban is megtalál. A már-már idilli környezetbe egy másik, kíméletlenebb világ hírnökei érkeznek — és a váratlanul betoppanó szerelem, majd a gazdag baráti család anyagi összeomlása után Pollynak immár azért is küzdenie kell, hogy a viharban összegabalyodott szerelmi szálak újra összefonódjanak. Louisa M. Alcott, a nagysikerű Kisasszonyok szerzője, a Régimódi lányban a 19. századi Amerika sok tekintetben puritán értékeit egyedülállóan női szemszögből ragadta meg.

Véleményem:

Hát, mit is mondjak..? Nem igazán tudott lekötni, majdnem egy hónapig tartott, mire elolvastam… Természetesen nem olvastam „egyfolytában”, hanem néhány oldalt elolvastam pár hete, aztán jött más olvasmány, ami jobban érdekelt, és ennek a könyvnek olvasása elmaradt. De 2-áig vissza kell vinnem a könyvtárba, ezért a hétvégén erőt vettem magamon, és végigolvastam, mivel nem szeretek félbehagyni könyveket… :S

A kifejezetten nem tetszik, hogy a végén kiemelte, hogy Maud nem ment hozzá Will-hez, hanem vénlány maradt… Miért kellett, hogy vénlány maradjon? Akkor már inkább nem írt volna semmit arról, hogy mi történt vele a jövőben…

Értékelésem: 2,5/5

Ui. Azért van benne egy olyan idézet, amely megfogott annyira, hogy leírjam... :P

" Az élet, testvéreim, olyan, mint a szilvás lepény - kezdte Polly, és jelentőségteljesen összefonta lisztes karját. - Némelyiknek a tetején van az összes szilva, és mi vígan esszük, míg el nem fogy. Máskor a szilva a tepsi fenekére süllyed, s hiába kutatunk utánuk, sokszor pediglen akkor találunk rájuk, amikor már nem telik bennük semmi örömünk. Ám az okosan elkészített lepényben egyenletesen oszlik el a szilva, s minden falat kész gyönyörűség. Jórészt magunk sütjük a süteményünket, legyen hát gondunk rá, testvéreim, hogy a keverék a legjobb recept szerint s egyenletesen forró sütőben készüljön, midőn pedig megsül, hálás szívvel s mértéktartóan lássunk neki."

Erich Kästner: Emil és a detektívek

Fülszöveg:
Adva van egy sötétkék ünneplős iskolás fiú – nem szereti az ünneplő ruhát –, egy Kalapocska nevű berlini lányka – ez a csúfneve –, továbbá egy Berlinig közlekedő vonat fülkéje – itt szokott kezdődni a bonyodalom. Az ismeretlen tényező: egy keménykalapos úr – nézzünk csak alaposan a körmére. A többi tényezőnek elég csak a nevét említenünk: egy szálloda a téren, valahol Berlinben, na meg egy kis bankfiók. Ha ezeket a tényezőket egymással kapcsolatban hozzuk, a megoldás a világirodalom egyik legismertebb gyermekregénye lesz, izgalmas krimi, a felnőtt krimik szabályai szerint alakulva, de mégis túlnőve azokon, hiszen éltető eleme a humor, a Kaland. Rajta, nyomozzunk együtt Emillel, de valahogy el ne felejtsünk közben nevetni!
[megj.: az 1983-as kiadás fülszövege]

Véleményem:

Hangoskönyvként hallgattam. Elment… Úgy érzem, ha olvastam volna, akkor untam volna, de arra jó volt, hogy valami szórakoztasson séta, meg bicajozás közben… :P A felolvasás jó volt, jól le tudta adni Szervét Tibor a különböző helyzeteket… :D

Értékelésem: 4/5

Vuk RAJZFILM

A második könyves-filmes élményem a Vuk volt. A regényt a nyáron olvastam (http://olvasasokfilmezek.blogspot.com/2011/07/fulszoveg-rokalyuk-folyosoja-tagabb.html), pár hete pedig megnéztem a filmet is. A Vukot nagyon sokan legalább filmen látták gyermekkorukban, ha nem is olvasták. Én filmen sem láttam... :P
Tetszett a rajzfilm, nagyon aranyos! :) Nagyjából meg is egyezik a történet a regénnyel, de egy lényeges különbséget találtam, és ez zavart! :P Ez pedig az volt, hogy a regényben Vuk húgát mentették ki a vadász házából, a testvérek éltek együtt Karakkal, majd az idős róka halála után mindketten párt találtak magunknak, le is van írva, hogy hogyan. A rajzfilmben viszont egy "idegen" lányrókát mentenek ki, és ezzel a lánnyal jön össze Vuk.
Szóval, zavart ez a különbség, de egyébként tetszett a rajzfilm! :)

Csillagpor FILM

Most először írok filmről. Elolvastam Neil Gaiman: Csillagpor című regényét (http://olvasasokfilmezek.blogspot.com/2011/11/neil-gaiman-csillagpor.html), aztán megnéztem a filmet is. Hááát... A film nekem elég kidolgozatlan volt! Nem voltak megmagyarázva dolgok, úgy éreztem, hogy ha nem olvastam volna el a könyvet, akkor egyes dolgokat nem értenék, hogy mi miért van!!!

Tudom, a film soha nem olyan, mint a könyv... Az irodalom tanárnőm azt mondta, hogy ez nem baj, hiszen a film egy külön alkotás, nem is kell, hogy pontosan ugyanolyan legyen, hiszen van, amit leírni lehet jobban, van amit megmutatni... Hát nem tudom... Engem zavar, ha egy film nem olyan, mint a könyv... Lemondtam arról, hogy a tervről, hogy elolvasok könyveket, majd megnézem őket filmen. Például a Harry Pottert nagyon sokan látták filmen, én viszont elolvastam, és ennyi elég. Belenéztem  a 7. részbe, de gyorsan ki is kapcsoltam, mert pár pillanat alatt lerombolta néhány "illuziómat"... :S Ezentúl inkább megnézem előre a filmet, aztán olvasok! Így volt ez A nővérem húga című történettel is. Pár napja megnéztem a filmet, és majd idővel a könyvet is elolvasom... :) Azért van egy tervem "előbb olvasok, aztán filmezek" verzióra is, az Éjjel a parton. Néhány hónapja belekezdtem a film megnézésébe, de untatott, abbahagytam. Most megvan a könyv a gépemen, majd ha lesz időm, elolvasom, aztán megpróbálkozom újra a filmmel. :P
Na de volt a közelmúltban még egy könyves-filmes élményem, mindjárt arról is írok... :D

Janikovszky Éva: Szalmaláng

Fülszöveg:
Palócz Vera szegedi gimnazista életre-halálra beleszeret Iharosba, aki Peer Gyntöt játssza a színházban. Azután: még halálosabban beleszeret Kolozs Jánosba, a karmesterbe. És küldi a leveleket Kolozs Jánosnak, aki egyáltalán nem karmester… És akkor, éppen akkor, amikor találkozik a tekintetük, és az első érzelmekkel teli szót váltják, abbamarad a regény…
„És… mi történt aztán?” – kérdezték Janikovszky Évát a kíváncsi olvasók. Mi történet aztán, hogy a szerelmesek egymásra találtak? Tizenegy évvel a regény megírása után, a harmadik kiadás epilógusában az írónő erre a kérdésre is választ adott. Frappáns, szellemes, Janikovszky Évás választ. Milyen kár, hogy a mostani kiadáshoz már nem írhatja meg, mi történt hőseivel az azóta elmúlt harminc év alatt!

Véleményem:
Néhány hete megvettem ezt a könyvet, mert rátaláltam egy antikváriumban. Nem volt drága, nem bántam meg, hogy megvettem, de ha most - az elolvasás után - kellene döntenem, nem venném meg. Annyira nem fogott meg, hogy úgy érezzem, hogy kell egy saját példány. Egyébként újraolvasás volt, tini koromban már olvastam egyszer. De egyáltalán nem emlékeztem, hogy miről is van benne szó... Aztán, ahogy olvastam, természetesen felvillantak az emlékek, hogy ja hát igen, ez volt benne... Vicces volt Vera, meg az ifjabbik Kolozs János levelezése, de a mű többi része nem kötött le igazán...

Értékelésem: 3,5/5

Ui. Ja és érdekes, úgy tűnik, hogy ezt a regényt pöttyös meg csíkos könyvként is kiadták! :D

Ui.2 Most olvasom Molyon, hogy az új kiadásnak a végén van "És mi történt ezután?" rész is, amelyben leírja az írónő, hogy kivel mi történt az elkövetkező 14 évben... :D Az én példányomból természetesen ez a rész hiányzik, na majd megnézem a könyvtárban, hátha ott van ebből az új kiadásból is... :P

Janikovszky Éva: Örülj, hogy lány!

Fülszöveg:
Van, amit az ember előre megérez. Különösen akkor, ha babát vár. Nem voltam kíváncsi, hogy mi lesz, mert tudtam, hogy nekem csak fiam lehet. De amikor meghallottam, hogy én most már igazán anyuka vagyok, és kislányom van, eszembe se jutott, hogy fiút vártam, csak annak örültem, hogy végre megszületett és egészséges, és amikor fölsírt, tudtam, hogy csak ő lehet a mi gyerekünk, senki más. Hogyan is lett volna fiú, mikor kislány!

Véleményem:
Sok ismerősömtől hallottam már, hogy fiút szeretne. Én mindig kislányra vágytam jobban! De azért fiút is szeretnék! Egy kislányt, egy fiút, majd még egy kislányt! :) :) :)
A könyv megható volt számomra, bemutatta, hogy az anyai szeretet határtalan, és hogy tulajdonképpen nem a gyermek neme számít, hanem az, hogy az enyém, hogy a miénk! És hogy egy apa sem csak fiúnak örül! :) Az kicsit idegesített, hogy annyira nagy elvárásai voltak az anyának, hogy milyen lesz majd idősebb korában a leánya, mi lesz belőle stb. Ennek ellenére:

Értékelésem: 5/5

És egy megmosolyogtató idézet a könyvből:

"Hogy örült az apja!
Pedig róla igazán azt hittem, hogy fiút szeretne, de úgy látszik, mégis lányt várt, mert egyre csak azt kiabálta: megszületett a lányom, a lányom, a lányom, amíg meg nem elégeltem és fel nem világosítottam, hogy az enyém is." :D

Janikovszky Éva: Te is tudod?

Fülszöveg:
Az óvodás korú kisfiú anyja, apja, nagymamája, nagypapája és nagynénje elbeszéléséből megtudja, hogy milyen sokféle munkája lehet a felnőtteknek.
A kötet angolul és németül is megjelent.
…"Hétfőn azt játszom, hogy postás vagyok. Kedden azt játszom, hogy rendőr vagyok. Szerdán azt játszom, hogy darukezelő vagyok. Csütörtökön azt játszom, hogy gyerekorvos vagyok. Pénteken azt játszom, hogy nyugdíjas vagyok.De szombaton már nem kell egyedül játszanom, mert mindenki ráér, anyu is, apu is, nagymama is, nagypapa is, Vera néném is. Vasárnap pedig az a legjobb, hogy vasárnap van. Ha sétálni vagy kirándulni megyünk, megkérdezhetem, mit dolgozik a tűzoltó, a mozdonyvezető, a virágárus, a katona, a hajóskapitány, az asztalos, a pék, a juhász. És anyu, apu, nagymama, nagypapa és Vera néném minden kérdésemre felel.
Most már igazán tudom, hogy mit dolgoznak a felnőttek."

Véleményem:
Szerintem ez egy nagyon aranyos gyermekkönyv, és tanulságos! Érdekesen leír pár foglalkozást, mesél a gyermekek gondolkodásáról, megoldást kínál, hogy hogyan ne unatkozzon a gyermek, és hogyan értse meg, hogy a felnőtteknek dolgozni kell.

Értékelésem: 5/5

Janikovszky Éva: Aranyeső

Fülszöveg:
„Több mint húsz éve írtam ezt a regényt. Nagyon sok minden változott azóta, például megszülettek a könyv mai olvasói. Azonkívül: a Rákóczi úton nem jár villamos, megépült a metró, gyorsvasút lett a HÉV, másmilyen a Belváros, s az ápolónőképzés formái is módosultak. Mások az árak, másmilyen a divat, növekedtek az igények. De úgy gondolom, hogy a legfontosabb nem változott. Nem változott a pályaválasztás buktatókkal teli, gyakran csalódásokat tartogató útja, ma is gyakran átélik a fiatalok azt a fájó ütközést, amellyel a jövőről szőtt illúzióik a valósággal szembesülnek. Nem változott – sőt rövid háttérbe szorulás után újra divatba jött – az érzelmek elsőbbsége az emberi kapcsolatokban. Talán nem így beszélnek egymással a mai szerelmesek, mint e könyv fiataljai, azonban azt remélem, hogy ugyanúgy éreznek. Nemcsak szerelemet, hanem szeretetet, haragot, barátságot, szánalmat, megbánást, örömet, csalódást is. Hogy így van-e, ezt majd az olvasók döntik el” – írja könyve harmadik kiadásáról Janikovszky Éva.

Véleményem:
Sok pöttyös könyvet olvastam gyermekkoromban, csíkosat csak párat, de most igyekezem bepótolni a lemaradásomat. :D Ez a könyv már egy ideje a várólistámon volt, és mivel kell Janikovszky könyvet olvasni gyermekirodalomból, így most sorra vettem ezt a könyvet is. Végül úgy döntöttem, hogy Janikovszkyból készítem a beszámolómat, meg ugye az írónővel kapcsolatos kihívás teljesítéséhez 10 könyvet el kell olvasni, szóval lesz még pár bejegyzésem Janikovszky könyvekről. :D
Ez a könyv arra tanított engem, hogy nehéz a pályaválasztás, jól meg kell gondolnunk, hogy mivel szeretnénk majd foglalkozni... A legfontosabb, hogy szeressük a hivatásunkat!!! Na meg az, hogy ne adjuk fel, ha akadályokba ütközünk!!! Az élet nem könnyű, jönnek problémák, de nem szabad megfutamodnunk! Sok mindent le kell nyelnünk, sokszor igazságtalannak érezzük az életet, de KITARTÁS  mindenek felett!!!
A könyv néha untatott, nem minden részlete kötött le...

Értékelésem: 3,5/5

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Fülszöveg:

A varázslatos szépségű meseregény a minden emberben élő gyermekhez szól, szeretetről, összetartozásról, életről, halálról, humanizmusról. A második világháborúban életét vesztett, ma már klasszikusnak számító francia író remekműve 1946-ban jelent meg és indult világhódító útjára. Azóta több tucat nyelvre lefordították, számos magyar kiadást is megért, készült belőle opera, táncjáték, színházi és filmfeldolgozás. Sikerének titka talán az, hogy a távoli bolygóról érkezett kis herceg alakjában egy olyan tiszta, emberséges világ tündököl, amely után mindannyian vágyódunk.

Véleményem:

Ötödikes koromban is elolvastam, de hogy akkor mennyire fogott meg arra nem emlékszem. Azt tudom, hogy nem igazán szerettem a kötelező olvasmányokat… Most újraolvastam, és meglepődtem rajta, hogy milyen gyorsan el lehet olvasni… :D Tetszett, átéreztem a mélyebb tartalmakat! Örülök, hogy így felnőttként újraolvastam, hiszen szerintem ilyen idősen már jóval többet mond e könyv, mint gyermekkorban.

Értékelésem: 5/5

P. L. Travers: A csudálatos Mary visszatér/A csudálatos Mary kinyitja az ajtót

Egy blogbejegyzésben egy könyvről szoktam írni, de most egybe veszem A csudálatos Mary visszatér, meg A csudálatos Mary kinyitja az ajtót című könyvek „értékelését”, mert nem tudok sokat írni róluk. Csak annyi, hogy az első rész elég jó volt, de ez a kettő már untatott, nem tudtam rájuk hangolódni…

Értékelésem: 2/5

Neil Gaiman: Csillagpor

Nincs meg a könyvtárban ez a könyv, de kedves Molytársaknak köszönhetően gyorsan megszereztem elektronikus formában. :) Az egyetlen bajom az volt, hogy elterveztem, hogy a hétvégén elolvasom… :P Hogy miért volt ez baj? Azért, mert egyéb teendők miatt kevés időm volt rá, ráadásul a húgomnak is volt elintéznivalója a számítógépen, így szinte veszekedtünk érte… :P Na de végül, az indulás előtti utolsó pillanatban sikerült végigolvasnom… :)

Tetszett! Sok mágikus dolog van benne, így az elején egy kicsit féltem tőle, hiszen az Alice fonalát nagyon nem tudtam felvenni, és ugye az is ilyen mágikus világban játszódik… De a Csillagport tudtam követni, és tetszett is a történet leírása, kibontakoztatása. Kezdetben kicsit zavart, hogy egy-egy fejezeten belül több “színtér” is le volt írva, de aztán hozzászoktam, később pedig már ugye összefonódnak a különböző szálak, találkoznak a különböző szereplők… :D

Majd megnézem a filmet is, mert az egyetemen is van olyan téma, meg Molyon is olyan kihívás, hogy Rajzfilmes/filmes kapcsolatok… :D

Majd talán a filmről is írok blogbejegyzést… :)

Értékelésem a könyvről: 5/5

P. L. Travers: A csudálatos Mary

Fülszöveg:
A csudálatos Mary alkonyattájt a keleti széllel érkezik Banksék házába. Fél kezével a kalapját fogja, a másikban táskát cipel. Rövidesen megállapodik a szülőkkel, s máris olyan otthonosan érzi magát a házban, mintha mindig ott élt volna, a gyerekekkel pedig azonnal megtalálja a hangot. Michaelt annyira elbűvöli a csudálatos dadatündér, hogy lefekvéskor meg is kérdezi tőle: Ugye Mary Poppins, sohase megy el tőlünk? Mary szipog egyet, aztán így válaszol: Itt maradok, míg meg nem fordul a szél. S valóban így is lett. Mary a keleti széllel jött, s a nyugati széllel ment el. De mi minden történt közben a Banks-házban! Mary Poppins felejthetetlen alakja méltán állandó figurája az európai gyerekirodalomnak. A gyerekvilág hétköznapjai a tündérmesék varázslatával ötvöződnek Travers elbűvölő könyvében, mely Benedek Marcell szép fordításában jutott el a magyar gyerekekehez.

Véleményem:

Megvan nekünk a sorozatnak ez az első része (még anyu kapta az iskolában :D), gyermekkoromban elolvastam. Most mesepoetikára olvastam, amely által készítettem a babysitteres kihívásomat. :D Meg persze, a Mary Poppins-os kihívásra is jelentkeztem. :)

Voltak részek a könyvben, amelyek tényleg megfogtak, voltak, amelyek kevésbé… Legjobban az a rész tetszett, amelyben az ikrekről volt szó, valamint a karácsonyi vásárlás, meg a nevetőgáz. :D

Többet nem is tudok írni róla.

Értékelésem: 4/5

Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója

A Kinsellát olvasó Molytársak többségének a boltkóros sorozat tetszik, de az írónő többi regényét bugyutának, uncsinak, kiszámíthatónak stb. tartják. Nos, én nem értek egyet ezzel!!! Tetszett ez a könyv, de kicsit jobban hatott rám az Emlékszel rám? valamint a Kétbalkezes istennő...

Becky az elején nagyon idegesített, mivel én egyáltalán nem vagyok vásárlásmániás, így nem tudtam beleélni magam a helyzetébe! :S De azért találtam párhuzamot közte és a saját életem között... :P Amikor fogyóztam, sokszor előfordult, hogy egész nap alig ettem valamit, aztán este nem bírtam tovább, kellett egy kis "kényezetetés", amit egy süti, egy zacskó chips, vagy valami hasonló - nem éppen diétás - étel képében jelent meg. :D Szerintem sokan elkövetjük néha ezt a hibát, hogy belefogunk valamibe, egy ideig jól bírjuk, aztán már nem, és olyat teszünk, ami az addigi fáradozozásainkat/lemondásainkat teljesen megsemmisíti... :P

Egy idő után kezdtem megkedvelni Beckyt. Aztán párhuzamot kezdtem vonni az írónő másik könyvével a Kétbalkezes istennővel, hiszen ott is a regény második felében egy "aljas cselekedetet" kutat, és hoz napvilágra a főhősnő...

Tetszett a könyv, de a végét kicsit lezáratlannak tartom... Na de majd a következő kötetben biztosan kiderül, hogy hogyan is alakult a folytatás... :) Bár, hogy mikor lesz időm a következő kötetre azt nem tudom, hiszen rengeteg az olvasnivalóm... Na majd egyszer. :)

Értékelésem: 4/5

Rudyard Kipling: A dzsungel könyve

Fülszöveg:

A bozótban megreccsennek a bokrok, és Farkas apó ugrásra készen, szinte a levegőben torpan meg, mert az orra előtt, egy alacsony ágba kapaszkodva meztelen kisgyerek áll. Soha ilyen pici, gödrös húsú embervakarcs nem került még éjnek idején farkas barlangjába. Maugli, a csupasz emberkölyök, bárhogy került is oda, ott marad, életét megváltotta a Szabad Nép Csapatának gyűlésén Bagira, a Fekete Párduc, egy frissen ejtett fiatal bikával és Balú, az öreg medve, a Vadon Törvényének mestere pedig jó szavával. Mauglit Farkas anyó neveli fel saját négy kölykével együtt, s az emberkölyök éppúgy érti a fű zizzenését, a baglyok huhogását, mint minden más élőlény a vadonban. Idővel oly merészen lódítja magát ágról ágra, hogy a szürke majmok sem különben. Elfoglalja helyét a Gyűlés Szikláján is, s ahogy nő, a falka testvérének tekinti s mindannyian a Dzsungel Urának. Akik Indiában jártak, és sokáig éltek a dzsungel közelében, mind azt állítják, hogy ez a táj semmi máshoz nem hasonlítható. Ott pirosabb a piros, zöldebb a zöld, a vizek és az ég csillogása kékebb és ezüstösebb, s aki egyszer ott élt, a vadállatokra is szeretettel gondol vissza. Rudyard Kipling is Indiában látta meg a napvilágot, ahol apja – angol szobrász és festő – azért telepedett meg, hogy felkutassa India művészetét, az őserdő mélyén rejtőző csodákat. Rudyard Kipling is apja nyomán járt, és bár beutazta a világot, és hírneves író, költő lett, soha semmi nem férkőzött olyan közel szívéhez, mint a dzsungel, és soha semmit nem írt meg olyan szépen, mint a Vadon Népének életét. Benedek Marcell ihletett tolmácsolása, Weöres Sándor gyönyörű versfordításai, Szántó Piroska rajzai festőien tárják az olvasó elé ennek a semmihez sem hasonlítható világnak tájait és alakjait.

Véleményem:

Nagyon szenvedtem vele, egyszerűen képtelen voltam ráhangolódni, és bármit is megjegyezni belőle. Felkerül a szenvedések polcára. Ennyi több szót nem is vagyok hajlandó elpazarolni rá.

Értékelésem: 1/5