Rácz Zsuzsa: Nesze neked Terézanyu!

Jópofa könyv, bár néha untatott, de sokszor érdekelt. Nincs kedvem többet írni. :P

Értékelésem: 4/5

De hogy, ne csak ennyit írjak, itt egy idézet is:

-          Én könyveket vettem a zsebpénzemből – mondtam büszkén.

-          Te minden évben kaptál jutalomkönyvet? – csodálkozott pirkóviki. – Már vagy a tizenötödiket találom.

-          Őrsi munkákért is, évközben. Meg versenyekért.

-          Te mindig kitűnő voltál? Szent ég, te stréber – mondta Marcsi.

Pedig ha valami, hát ez egészen biztosan közös bennünk: mindannyian példamutatóan teljesítettünk a hagyományos oktatás keretein belül. És még egy: mind a négyen rengeteget olvastuk. Rengeteget.

-          Nálatok lehetett olvasni ebéd közben? – kérdeztem.

-          Dehogy! – legyintett pirkóviki.

-          Nálunk se! Engem meg is pofoztak egyszer egy Rejtőért a vasárnapi ebédnél – tromfolt Lujzi.

-          Szegény – sajnálkozott Marcsi. – Melyikért?

-          Piszkos Fred.

-          Akkor megérte – vigasztalta Marcsi.

-          Én is kaptam, de Adrian Mole-ért – mondta Viki.

-          Az is megérte – mondtam.

-          Ti kaptatok jó könyvet a szüleitektől? – kérdezte Marcsi.

-          Soha – rázta a fejét Lujzi.

-          Á! – így Viki.

-          Én igen, az apámtól – mondta büszkén Marcsi.

-          Nektek mondták, hogy mit olvasol annyit, kifolyik a szemed? – kérdezte pirkóviki.

-          Naná, hogy mondták! – feleljük kórusban.

-          Nektek mondták, hogy mindig csak olvasol, nem lehet szólni se hozzád? – kérdi Lujzi.

-          Naná – feleljük kórusban.

-          Titeket csúfoltak bagolynak? – kérdezte pirkóviki, akinek tízdioptriás szemüvege van.

-          Hülye van? Én nyakon vágtam, aki csúfolni mert – így Marcsi.

-          Észrevettétek, hogy egyedül a baglyoknak van emberi arcuk? – mondta erre Viki.

-          Tényleg – hökkentem meg -, a szemükbe lehet nézni.

-          Ti jártatok olyan pasival, aki nem olvasott? – kérdezte Lujzi.

-          SOHA!!! – üvöltöttük kórusban.

-          Persze, miért ne? – kérdezte Marcsi. – Ne legyetek már ilyen sznobok!

-          Na jó – felelte szendén Viki-, volt olyan… de tudott olvasni, mármint nem volt analfabéta, csak ideje nem volt rá…

-          Marcsi képes voltál olyan pasival összeállni, aki nem olvas? – röhögtem.

-          Te, képes voltam, képzeld. Mert vízilabdázott. Iszonyú fiatal voltam, alig húsz. Akkor még azt hittem, a vízipólósok az istenek. Mondjuk ezt most is így gondolom. Nem mondanék nemet egy visszautasíthatatlan ajánlatra.

-          Nekem se kéne kétszer mondani – így Lujzi.

-          Nekem se, az tuti – így én.