2013. június 25., kedd

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet

Molyon találkoztam időnként e könyvsorozattal, és felkeltette az érdeklődésemet. Nem tudtam róla sokat, csak, hogy gimisekről szól, meg hogy egyes szereplők nagyon szeretnek olvasni! ;) Részt veszek „néhány” kihíváson, és gondolkodtam, hogy mit is olvassak először... A József és testvéreit, a 100 év magányt, a Háború és békét, vagy valami mást... Szóval, nem éppen „laza lányregények/ifjúsági kötetek” voltak terítéken... Aztán egyszercsak úgy döntöttem, hogy elegem van mindenből, semmi kedvem ilyesmiket olvasni, valami vidámra vágyom, elkezdem én olvasni  a SzJG sorozatot. Még mielőtt erre az elhatározásra jutottam volna, előtte megbizonyosodtam róla, hogy megvannak a könyvek a városi könyvtárban. Szuper, elmentem, hogy majd kiveszem. Nincs bent. Kb. két hét múlva kell, hogy visszahozzák. Feliratkoztam, hogy utána az enyém lesz. Nagy nehezen kivártam a két hétet, addig olvastam más vidámat. Amikor mentem a könyvtárba, kiderült, hogy másik könytárosnő volt, aki nem vette észre, hogy fel vagyok írva, és kiadta másnak a könyvet... Tán, van még egy példány, majd azt félreteszik. De hiába mentem ekkor-akkor, valahogy sosem volt bent a könyv. Eltelt annyi idő, hogy a másikat is vissza kellett volna már, hogy vigyék, de továbbra is semmi... Elegem lett! A felnőtt részlegen tényleg félretettek már nekem egy-két könyvet, de úgy látszik a gyerekrészleg nem képes erre. Na mindegy. Megszereztem a neten (elküldte egyik Molytárs :)), és elkezdtem a gépen olvasni. Az első pillanattól fogva (na jó, nem az első pillanattól, mert azok a netes kiírások az elején nekem nem jönnek be :P) magával ragadott, nem volt menekvés... :D Viszont ahogy egyre közeledett a vizsgám az egyetemen, lemondtam az olvasásról, minden időmet tanulással töltöttem! Ezért volt az, hogy végülis sokáig olvastam a könyvet. Még az elején, amikor még olvastam, írtam párszor a barátnőmnek, hogy olvassa el ő is, mennyire jó könyv stb. Egy ideig nem nagyon foglalkozott vele, pedig át is küldtem neki, de valahogy nem kezdett bele, inkább filmezgetett (egyébként olvasni szerető lányról van szó! :D). A nagy tanulási időszakomban egyszercsak írja, hogy elkezdte olvasni a könyvet, nagyon tetszik neki stb. Nagyon örültem, hogy bejön neki, de elszomorodtam, hogy én nem olvashatom... Végül, az én tanulási időszakomban, ő végigolvasta az egész sorozatot! :P Na de miután letettem a vizsgát, én is újra belevetettem magam! :) Nem sietek, nem habzsolom, nem akarok úgy járni, mint ez a barátnőm, hogy amikor a sorozat végére ért, „depis lett”, amiért nem olvashatja tovább! :D Bár, szerintem ígyis-úgyis úgy fogok járni én is... :P Jelenleg a második részt olvasom, de már függő vagyok! A minap zivatar volt, és ugye ki kellett húzni a gépet. Végül az áram is elment. Totál depis lettem, hogy nem olvashatok... :P
Tudom, nem éppen a könyvről írtam, dehát érzelmekről, hogy miket váltott ki belőlem. :) Majd a következő rész értékelésénél jobban kitérek konkrétan a szereplőkre, történetre stb, ez csak egy kis elő-story volt arról, hogy hogyan is kezdtem én neki e könyvsorozat olvasásának... ;)


Értékelésem: 5* :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése