Uhhh... Egy hétről szól a könyv, de nem csak az ők mentek át sok-sok érzelemváltozáson ez az idő alatt, hanem az én véleményem is jelentősen megváltozott, mire elolvastam a 460 oldalt. :D
Az elején nagyon untam... Kb. 130 oldalnál tartottam, amikor elolvastam Molyon a véleményeket, annyira nem bírtam már. :P És meg is nyugodtam, hogy mások is uncsinak tartják. :P Na, azért nem az a kategória volt, ami annyira unalmas, hogy nem is figyelem, hogy mit olvasok, azért ezt figyeltem, csak éppen untam. :P De a Molyos értékelésekből kiderült, hogy lesz benne szerelem is, na ez megadta a reményt, hogy majd jobb lesz. :D Onnantól kezdett el érdekelni, hogy rájött/azt hitte, hogy szereti Kolost. :D És hát nem tudom, hogy én olvastam félre valamit, vagy valaki félreírta, de totál úgy emlékeztem, hogy azt olvastam az értékelések között, hogy Abdul az a haverja, akivel rájönnek, hogy szeretik egymást. :D Ebben a hitben azon morfondíroztam, hogy miért nem Szaszával jön össze, vele sokkal jobban elvoltak, ugye a közös aludni próbálás Abdul horkolása mellett stb. :D :D :D Később persze rájöttem, hogy valamit félreolvastam, és tényleg Szaszával fog összejönni. :) És örültem neki! :D
Megállapítottam, hogy ugye "hasonló stílus", mint a SZJG, és azért van az, hogy azt imádtam, ez meg először nagyon nem fogott meg, mert nagyon szeretek sulis élményekről olvasni (a SZJG meg ugye arról szól), viszont az őrült fesztiválozás nem az én világom... Később viszont csak belerázódtam, az érzelmi kuszaság pedig teljes mértékben feldobta számomra a történetet, így végül azt kell mondanom, hogy tetszett a könyv! :D A végén meg is volt az a szomorú "vége" érzés, ami a számomra kedves könyvek olvasásának befejezésekor kerít hatalmába. Úgyhogy tényleg tetszett! :D
Érékelésem: 4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése