Fura dolog ez a gimis szerelem.
Amikor el kell dönteni, hogy ugyanoda menjen-e az ember fősulira, ahová a
pasija/csaja. És akkor melyikük menjen a másik által választott helyre..?
Örülök, hogy nekem nem volt ilyenben részem! Persze, az én helyzetem totál más
volt, hiszen nem voltam hozzászokva olyanhoz, mint sok gimis, hogy minden nap
látja a kedvesét. Én alapból egy óra kocsikázásra voltam a barátomtól (na jó,
csak 45 perc :P), nem is kellett hozzá egyetemre mennem… Na mindegy. Mi is
sokat veszekszünk, de mégis kitartunk egymás mellett, mint Lia meg Norbi. Volt
veszekedésmentes kapcsolatom is, de az egy idő után nem volt elég „izgalmas”, „élettel
teli”, nem is tudom, minek nevezzem… Nem csaltuk meg egymást, de szétmentünk,
nem működött, hiába nem veszekedtünk. Szóval, át tudom érezni Lia meg Norbi
helyzetét, hogy összekapnak, kikészítik a környezetüket, mégis szeretik egymást,
és boldogok együtt. :D
Szóval, leginkább az tetszett a
könyvben, hogy át tudtam érezni… Egyébként, annyira nem jönnek be nekem az
olyan történetek, amik ennyire kevés időt mutatnak be. Jó, volt pár visszaemlékezés,
de azokat leszámítva, egyetlen napról szólt a könyv. Nem kedveltem meg egy idő
után nagyon, mint a Bábelt, a SZJG-nek pedig a nyomába sem érhet! De azért nem
rossz könyv! :D
Értékelésem: 4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése