2013. szeptember 21., szombat

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten

Még nem olvastam végig, de írok még most, mert úgy szoktam járni, hogy amikor a végére érek, nem igazán van ihletem írni, inkább olvasnám a következőt. :D
A kötet Reni kínlódásával, kételyeivel kezdődik. Van, aki lehülyézi, amiért ilyen volt, de igazság szerint én megértem. Szar lehet, hogy mindenki összesúg a hátad mögött, hogy hogy képes veled járni a szerelmed. Na, de ez még a kisebbik gond, emésztőbb gondolat, hogy ugye annyian lógnak Cortezen, úgy neten keresztül, mint személyesen… És ezt elfogadni, illetve elhinni, hogy nincs oka aggodalomra, hiába veszik körül a divatos csinibabák.., nem egyszerű kezelni ezt a helyzetet. Az is furi lehet, hogy látom, hogy mások sulin kívül is taliznak, mi meg csak arra a pár percre vagyunk kettesben, amíg elsétálunk a suliig. Na de, ami még fontos, igen, hervasztó, hogy a párom nem akar velem msn-en beszélni (és nem tudom, hogy miért), az pedig tényleg fájó dolog (és nagyon kattogásra készteti az agyat), hogy kimondom, hogy szeretem, meg hogy hiányzik, ő viszont nem mondja vissza, sőt ez utóbbival még hülyéskedik is aztán, nem is egyszer… Szóval, én bele tudtam élni magam Reni helyzetébe, és megértem, hogy ilyeneket érzett. Mondjuk, amikor az egyik ilyen „csajok veszik körül a pasimat” jelenet után napokig nem szólt Cortezhez, inkább szenvedett, na azzal kiakasztott… Mert én annak a híve vagyok, hogy ha valami bajunk van, mondjuk el a párunknak. Na persze, valamelyest megértem, hisz oké, hogy én most ezt mondom, de én 23 vagyok, és már több, mint öt éve ismerem a párom, régóta együtt vagyunk stb. Viszont – most jutott eszembe ez a gondolat -, az első kapcsolatomban, 16-17 évesen én is ezt csináltam… Na jó, nem pont ezt, mert nem az volt, hogy nem szóltam hozzá.., hanem hogy volt egy csomó kételyem, de nem mondtam neki semmit, inkább tetettem, hogy minden rendben, és magamban szenvedtem… Pff… Na, most hogy ezt igy végiggondoltam, ezt is jobban értem már, de azért akkor is azt mondom, hogy bénaság volt, hogy nem szólt hozzá, miközben a srác azt sem tudta, hogy mi baja van…
Na, aztán Reni „kipakolt”, végre! Cortez pedig elmagyarázta, hogy mi miért van úgy, aztán pedig annyira aranyosan, de „menőn” bizonyította be neki, hogy nincs miért aggódnia, hogy az kész… :) Végre helyrejöttek a dolgok a kapcsolatukban is, meg a lány lelkében is. Elkezdtek talizni délutánonként, de az egyébként nekem „furi”, hogy Cortez ennyire nem akarta, hogy Reni élete megváltozzon. Hogy inkább lemondott közös dolgokról, csak a lánynak legyen ideje mindenre, amit eddig szokott csinálni, és szeretett… Persze, aranyos meg minden, de nyilván engem is bosszantott volna, hogy ő akarja megmondani, hogy mennyit kell tanulnom, a versenyhétre készülni (még ugye az elején).., úgy érezném, hogy milyen stréber meg uncsi vagyok, ki akarok törni ebből, ő meg nem hagyja… Igen, jó dolog, hogy figyelt arra, hogy Reni ugyanúgy eleget tanuljon/készüljön, de azért bosszantotta a lányt a dolog, látszott az írásán. :P
Na, aztán jön egy feszültségmentesebb időszak, boldogok, programjaik vannak, délután is taliznak, akkor is, ha nem ugyanazt csinálják. Gondolok itt arra, hogy átment hozzá Cortez, de ő videójátékozott, Reni meg olvasott. Furin hangozhat, de hát végülis jó ötlet. :D Mondjuk sosem volt olyan kapcsolatom, hogy minden nap együtt lettünk volna, szóval tőlem elég távol áll ez, mert a heti egy tali esetében nem szórakozunk külön-külön, hanem együtt… Szóval, ilyen kapcsolatom nem volt, de az összeköltözés jut róla eszembe. Mert ugye akkor is hirtelen minden nap együtt vagy a másikkal, és sokan elkövetik azt a hibát, hogy akkor a szabadidejükben is átlag együtt csinálnak valamit, aztán meg nem jut idő olyan dolgokra, amivel régebben foglalatoskodtak, és szerettek… Szóval, szerintem jó ötlet az ilyenfajta kikapcsolódás! :)
Némi nyugis időszak után jött Reni szülinapja, ezzel együtt pedig az Arnold dolog… Aki meglátogatta, és szépen a fejéhez vágta, hogy mennyire megváltozott, hogy csalódott benne stb. Na de miért..? Mert boldog..? Mert már nem kívülálló..? Szerintem nem változott negatívan! Hisz továbbra is ugyanazokat szereti, amiket eddig! Megváltozott volna, ha hirtelen nem olvasna, azt mondaná, hogy milyen hülyeség volt Beatles-t hallgatni, órákat tudna zengeni a menő filmekről meg zenékről stb. De ő nem ilyen! Igen, jobban befogadta a közösség, eljár velük szórakozni, több programja van. De attól még nem szokott le a dolgokról, amiket szeret, még akkor sem, ha ezért továbbra is mindenki kiröhögi, még a barátja is. Egyébként, mondjuk ez nem tetszik, hogy Cortez agyonszekálja azért, amiket szeret… Furcsa is, hogy ennyire különböző az ízlésük,mégis boldogok együtt. Nem tudnám elképzelni, hogy olyannal legyek együtt,aki totál más filmeket meg zenéket szeret, mint én, sőt, még ki is nevet az ízlésem miatt… Na de visszatérve, szerintem Arnoldnak nincs igaza, és az az „el kell kéredzkedned” dolog tényleg durva volt,hiszen szó sem volt ilyesmiről. A többiek pedig nagyon aranyosak voltak, hogy azután, hogy megszervezték a meglepetésbulit, nem is mondtak semmit Reninek, hogy ne menjen el Arnolddal stb. Jó fejek voltak, és nagyon örültem, hogy végül jól alakult a dolog! :) És irigyeltem, hogy könyveket meg könyvutalványokat kapott! :D A nagyszülei ajándéka pedig…Hát nem is tudom, én nem lettem volna úgy kiborulva. Mivel a szüleimtől meg rokonoktól sose kaptam könyvet (könyvutalványom meg még sosem volt…), így én szerettem pénzt kapni, abból legalább vehettem könyvet. :D Na, a szüleimtől nem pénzt szoktam kapni, pedig próbálkoztam máskor ilyesmivel, mondtam, hogy mennyire szeretnék könyvet venni, de nincs rá pénzem, mi lenne, ha azt kapnék a szülinapomra… De szerintük ez személytelen, inkább vettek valami ruhát (mert persze könyvet sem akartak)… :S Amikor még a mamám is élt, a nagyszüleimtől is ajándékot kaptam, később azonban a tata inkább pénzt adott. És én ennek nagyon örültem is, nem éreztem személytelennek! :P
Na, erről az is eszembe jutott, hogy azért kissé „érdekes” , hogy ilyenek Reni szülei… 17 évesen alig akarják elengedni egy szórakozóhelyre, ahová a barátaival/osztálytársaival menne..? Tényleg vannak még ilyen szülők..?? Na azt meg egy tini sem hagyná, hogy az anyja tudja a Facebook jelszavát, és belépegessen leellenőrizni az ismerőseit, meg hogy mit irt ki, milyen képe van kint stb. Nem mondom, sokakra tényleg rá férne ez az ellenőrzés! De az olyanokat ugyan nem ellenőrzik… És szerintem senkit, max. a 12 éveseket…
Na, egyelőre ennyi, majd még folytatom, miután befejeztem.


Befejeztem. Nem igazán tudok már mit írni, meg ihletem se nagyon van…, na látjátok, ez van, amikor a végére érek egy könyvnek… :P
Klassz, hogy ilyen osztályközösségük van, hogy összetartanak, és segítik egymást! Meg az is jó, hogy van egy ilyen helyük, ahol péntek délután összejönnek! :)


Értékelésem: 5*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése