2014. július 29., kedd

J. A. Redmerski: Az örökké határa



Van, aki nagyon szereti a második részt is, van, aki nagyon nem… Én… olyan közepesen… :D Na jó, a csillagozásomból látszik, hogy a közepest azért nem szó szerint kell érteni. :P Az elején érdekelt a téma, hogy akarják a gyermeket meg minden, de azért bennük van az, hogy ezzel mennyi mindenről lemondanak. Miután pedig elmegy a baba, érthető Camryn reakciója, meg hogy totálisan bűntudata van a gondolatai miatt, hogy magát hibáztatja, bár valójában nem tehet a történtekről…
Szóval, megindító a téma, de egy idő után valahogy túl sok lesz… Értem én a fájdalmukat meg a szenvedésüket, de aztán „uncsi” lesz, hogy még mindig erről olvasok, és hogy nem tudnak segíteni egymásnak… Szinte csak fájdalommal teli az egész, hiányoznak a boldog közös élményeik! Aztán ugye útra kelnek, de ez már nem ugyanaz, nem ad annyi izgalmat az olvasása… Vártam már, hogy újra jöjjön a baba, de egészen csak a könyv végén jött el. Tetszett, hogy családostul is el mertek indulni, és hogy azért úgy mentek, hogy a gyermek mindig biztonságban lehessen. Az epilógus is tetszett, bár időben kicsit kusza, de jó befejezés lett.

Értékelésem: 4/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése