Fülszöveg:
Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni az emberi élet alapigazságait illetően. Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult.
Véleményem:
Életbölcsességek... Az elején tetszett, aztán már untam. Talán, mert túl gyorsan túl akartam lenni rajta, mivel csak 136 oldal, és jelentkezni akartam vele az egy napon egy könyves kihívásra. El is olvastam egy nap alatt, de nem igazán jött át... Lehet, hogy nem kellett volna így behabzsolni... :S
Értékelésem: 3/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése