2012. május 5., szombat

Jodi Picoult: A nővérem húga - a könyv és film értékelése egyben


Az ősszel láttam a filmet, már az meghatott, a végén csak ültem, és bámultam magam elé… Később megtudtam, hogy megvan a könyv a könyvtárban, ahová járok. Azonnal várólistára vettem… :) A kötelező olvasmányaim miatt viszont csak most jutottam oda, hogy elolvassam…
Az első bekezdéstől kezdve lenyűgözött! Az elejét a barátomnál olvastam, jópár részt felolvastam neki. :) Ha a folytatást is a jelenlétében olvastam volna, rengeteg részt megosztottam volna vele… Mert ez olyan, hogy nagyon szeretné az ember megosztani valakivel az elgondolkodtatóbbnál elgondolkodtatóbb részeket, érzéseket… Sokszor egy-egy rész után csak ültem, és bámultam magam elé, mint a film végén…
Sajnálom, hogy kihagyták a filmből az ügyvéd és a tanácsadónő közötti szerelmi szálat, mert engem ez is nagyon megérintett. Természetesen, ez személyes élményeknek is köszönhető, ugyanis mi is a barátommal régebben jártunk, aztán egy ideig (igaz csak 2 évig, nem 15 :P) nem találkoztunk, és amikor újra összehozott bennünket a sors, akkor féltem… Féltem, hogy újra meg leszek bántva, aggódtam, hogy neki mit jelent ez az újra összetalálkozásunk… Szóval, teljesen át tudtam érezni a tanácsadónő helyzetét! Kár, hogy a filmből kihagyták ezt a részt…
Miután végigolvastam a könyvet, megnéztük a filmet a barátommal. Egyetértettünk abban, hogy nem hoznánk létre egy donorbabát a gyermekünknek… Ha a filmből annyira nem is jön le, de a könyv tökéletesen érzékelteti, hogy senki nem boldog! Hogy a szülők csak Kate-tel törődnek, a másik két gyermekre oda sem figyelnek…
Persze, a szülőket is sajnálom, nagyon nehéz lehet nekik… De a testvérek szomorú gyermekkora is megrendíti az olvasót…
-         SPOILER -
A filmnek nem ugyanaz a vége, mint a könyvnek… Ez engem eléggé bosszant! Az „természetes”, hogy vannak eltérések a könyv és a film egyes részletei között, de az elég „furi”, hogy a teljesen különböző a történet vége… De így legalább meglepetésként ért a végkifejlet, annak ellenére, hogy láttam a filmet… :P A barátom kérdezte, hogy melyik befejezés tetszik jobban. Azt mondta, hogy neki a film, mert Kate egész életében haldoklott, „természetesebb”, hogy ő hal meg, és Anna „felszabadul”, mint az, hogy ő veszíti el életét… Na igen. Ha magát a történetet nézzük, valóban a film befejezése az „igazságosabb”, a „természetesebb”… De ha úgy nézzük, hogy egy könyvről/filmről van szó, akkor a könyv befejezés nekem jobban tetszik, mert arra tényleg nem számítottam, és így talán még megrendítőbb…
-         SPILER VÉGE –
Kedvencem lett ez a könyv, egyszer szeretném megvenni, hogy magamnak is meglegyen! 

Értékelésem: 5*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése