Jodi Picoult: Törékeny

Most olvastam A nővérem húgát is, ami nagyon tetszett, ezért féltem… Féltem, hogy „túl sok” lesz megint ugyanebben a stílusban olvasni, hogy már nem lesz olyan érdekes, hogy „utánzatnak” élem majd meg… De nem így történt! Nagyon tetszett, kedvenc lett ez is! :)

Elfelejtettem, hogy mit olvastam a fülszövegben, és totál úgy kezdtem neki az olvasásnak, hogy Willow kisfiú. Kb. 15 oldal után jöttem rá, hogy kislány… :D Ez a könyv is nehéz és bonyolult kérdéseket vet fel. Nem tartottam „rossznak” az anyát a per miatt, de úgy érzem, én nem tudtam volna megtenni. Szóval, nem álltam mellette, de meg tudtam érteni, hogy miért teszi, hogy a pénzügyi nehézségekből akarja kiszabadítani a családját. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy végigvigye ezt a pert, próbálva nem törődni azzal, hogy mit mondanak az emberek, állandóan győzködve a gyermekét, hogy valójában szereti őt, és hát ugye a szeretteit is elveszítette… Az miatt kegyetlennek érzem, hogy a barátnőjét perelte be. Nem tudtam volna azt vallani, hogy nem szeretem a gyermekem, és ezzel egyben tönkretenni a barátnőm életét, a barátságunkat…

-         SPOILER -

Nagyon tetszett a könyv, minden szál megfogott! Azt olvastam Molyon, hogy az írónő könyveiben általában meghal valaki. Ez elszomorított, úgy éreztem, hogy ennél a könyvnél úgy is lehet hatásos befejezés, hogy mindenki életben marad. A végén megkönnyebbültem, hogy mégsem hal meg senki, és tényleg jó lett a befejezés! Aztán jött az utolsó oldal… :( Nekem az nem hiányzott! Anélkül is teljesnek, elmélyült befejezésűnek ítéltem volna a könyvet. Elszomorított, hogy ez lett a vége, de azért emiatt nem veszített számomra az „értékéből”, ugyanúgy megmaradt kedvencnek…

-         SPOILER VÉGE –

Értékelésem: 5*