2016. július 7., csütörtök

Katherine Center: Szépségtapasz

Tavaly kapta tőlem a barátnőm a szülinapjára, és nem régen kölcsönkértem tőle, annak ellenére, hogy másik két könyve is nálam van (amiket szintén tőlem kapott :D ), és még azokat sem olvastam el. Persze az ajándékozós kihívásomra a másik két könyv közül kellett volna valamelyiket olvasnom, de nekem ehhez volt kedvem! :P
Tetszett! Olyan hétköznapi. Kiakaszt, amikor mások olyat írnak az értékelésükben, hogy a "műfajához képest jó", "nem kell túl sokat várni tőle", meg ilyenek... Mégis, aki ilyeneket ír, az miket szokott olvasni..???? Nekem pont ez a stílus az, ami igazi! Ami bárkivel megtörténhet, ami az életről szól! Mégis mit vár egy könyvtől az, aki úgy véli, hogy ettől nem kell sokat várni..?? Persze, ízlések és pofonok, nem is akartam senkit megsérteni, de tényleg nem értem azokat az embereket... :P
Szóval, nekem tetszett a könyv, tetszett az, hogy a főhősnő kitört a mókuskerékből, és megélte az álmait! És igen, valóban, akinek még nincs gyermeke, annak ijesztőek az ilyen könyvek, mert előrevetítik számára, hogy milyen élete lesz, amikor majd szülő lesz... De én igyekszem a jót látni ezekben a dolgokban, mármint amikor az ilyen könyvet olvasom, akkor nem arra gondolok, hogy jaj, ilyen rossz lesz majd nekem is, hanem arra, hogy mennyire fontos az, hogy tudatosan figyeljünk arra, hogy ne váljon az életünk elfásulttá stb, attól, hogy szülők lettünk. És ha mégis elcsesszük, még akkor is van mód javítani az életünkön, ahogy a főhősnő is tette!! :)

Értékelésem: 5/5

Kedvenc idézetem:

"Rájöttem, hogy az a csók sosem lehetett volna annyira csodálatos, ha nem ismerem Petert kívülről-belülről. Ha nem láttam volna előtte ezerszer borotválkozni, ha nem bökdöstem volna meg az éjszaka közepén a horkolása miatt, ha hajnalonként nem láttam volna körbesétálni a lakásban, újszülött babáinkkal a karján. S akkor sem, ha nem tudtam volna: ő is látott engem a legjobb és legrosszabb pillanataimban.
Kellett hozzá, hogy ennyire ismerjük egymást, és hogy időről időre csalódjunk, hogy belélegezzük egymás leheletét, és beleszövődjünk a másik életének pillanataiba, sőt, hogy adottnak vegyük a másikat oly módon, ahogy csak akkor lehet, ha sok éven át együtt vagytok éjjel-nappal."



















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése