Újabb pipa kötelező olvasmányos listámon. :D És ezt is gyorsan elolvastam! :D És ezt tetszett eddig legjobban! :D Akarom mondani, ez volt eddig az egyetlen, ami tényleg tetszett... :P Vagyis tetszett volna...
Végülis ahhoz képest, hogy csak 116 oldal, sokáig olvastam. De ez azért történt így, mert a fejezetek 99%-a megfogott, elég hosszan jegyzeteltem róluk, hogy ne feledjem el. Igaz, hogy emiatt sokkal tovább tartott az olvasás, mégis örültem ennek, hogy ennyi gondolatot ébreszt bennem a mű, mivel az irodalomtanárnőnk nem olyan, hogy kívülről kell fújni neki az egész könyvet a legapróbb részletekig, hanem mondjuk ebben az esetben szerintem okés lenne, ha kiválasztok néhány fejezetet, és elmondom, hogy azokról mi a véleményem. Ezért akartam mindet leírni, hogy aztán kiválaszthassam, hogy mely részek fogtak meg leginkább. Na de nem is csak úgy olvastam, mint kötelezőt, egyébként is tetszett, elgondolkodtató volt a számomra... Csak aztán eljutottam a végéhez... :P Nekem ez nagyon nem jött be, hogy ezt valaki álmodta, de azt sem tudjuk, hogy ki, mikor, miért... stb. Nem vetem meg a szürreális dolgokat (pl. Időhurok című film, ja, nyilván az is könyv alapján készült :D ), vagy a váratlan fordulatok a könyv végén, de legyen érthető helyzet... Nekem meg ez a vége nagyon nem értelmes...
De hogy csemegézzünk kicsit a fejezetekből is, két részlet a jegyzetemből:
5. fejezet
Chantal egyre unszimpatikusabb lesz. A tengerparton sétálva azt látja, hogy párok sétálnak és az apák tolják a babakocsit, az ő nyakukban, hátán, hasán lóg a gyerek, az asszony meg sétál mellettük. Jó, túlzás, hogy ha több gyerek van, akkor mindet az apuka viszi, de durva, hogy Chantal azt gondolja, hogy a férfiak "elpapásodtak", mert hogy ők tolják a babakosit, ők viszik a gyereket. Ekkora hülyeséget!!!! Többnyire az apukák dolgozni járnak, az anyukák pedig otthon vannak a kisgyerekekkel, akkor ilyen kirándulás/nyaralás alkalmával miért ne foglalkozhatna jobban az apuka a gyerekkel..?? Na az meg még undorítóbb, hogy Chantal arra gondol, hogy ha kikezdene egy ilyen gyereket cipelő apukával, amikor az asszony épp nincs a közelben, akkor mit szólna hozzá a férfi. Arra a következtetésre jut, hogy ezek a papák meg sem nézik már a nőket, és ez olyan lenéző gondolat a felében, ami miatt én jól fejbeba.nám, hogy ne fantáziáljon párkapcsolatban élő férfiakról, apukákról!!!!
26. fejezet
Jean-Marc felveti Chantalnak, hogy régen az embereknek a szenvedélyük volt a munkájuk, manapság viszont már mindenki csak azért dolgozik, mert muszáj, de közönyösek a munkájuk iránt, unják azt stb. De azt is mondja, hogy lehet, hogy a munka unalmas, de szükséges, mert minden ami az ember körül zajlik, aztán közös beszédtéma lehet a párjával. Chantal úgy véli, hogy másról is beszélgethetnének, de Jean-Marc azt mondja, hogy bármennyire megvetendő a világ, szükségük van rá, hogy szólni tudjanak egymáshoz. Chantal szerint hallgathatnának is. Jean-Marc viszont azt mondja, hogy a "némaság a szerelem halála".
Ja, és az értékelésem: 4/5 (a vége nagy csalódás volt, de addig meg jó volt, úgyhogy megadtam neki a 4-et :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése