A harmadik rész volt eddig a kedvencem, ahhoz képest a negyedik egy kicsit csalódást okozott… Először is, megrémültem, hogy olyan vastag. :P Vannak részek, amik szerintem nagyon el lettek nyújtva. A történet jó, de kicsit rövidebben is meg lehetett volna fogalmazni. Az eleje elég vontatott volt nekem, alig vártam, hogy végre odaérjenek a Roxfortba. Azért természetesen tetszett a könyv! Bírtam a másik nem felé való közeledési próbálkozásaikat. :D Cedric Diggory halála megrázó volt. Ahogy mások is írták, ez a rész már nem csak mese, itt már kezdenek komollyá válni a dolgok… Ezúttal nem mesélem el a történetet, ahogyan az első három kötet esetében tettem. Akkor volt rá ihletem, meg azért is tettem, mert majd gyermekirodalomból el kell olvasnunk valamelyik HP kötetet (szabadon lehet választani), így amelyek esélyesek rá, hogy azt választom, azoknak tudjam részletesen a tartalmát. Eddig a harmadik a nyerő! :D
Kedvenc idézeteim a negyedik kötetből:
„Mit számít, hogy nyelvünkben és szokásainkban különbözünk, ha a célunk közös? Ha nyitott szívvel fordulunk egymás felé, semmi sem állhat közénk.”
„Lássa már be, hogy nem az számít, minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel!”
„Egy ember igazi természetéről az árulkodik legjobban, ahogy az alárendeltjeivel bánik. Ne azt nézd, mit csinál, mikor vele egyenrangúak között van.”
„Furcsa dolog, de ha az ember fél egy közelgő eseménytől, és szívesen lelassítaná az idő múlását, az hajlamos rá, hogy még jobban felgyorsuljon.”
Értékelésem: 4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése