Iszonyat bugyutaság, de egyes részeken jót lehet röhögni. :P Az Alice Csodaországban nagyon nem jött be, így elég szenvedve szántam rá magam, hogy ezt is elolvassam… De ez mindenképpen jobb volt! Alice (a hét és fél éves kislány) a cicáival játszik, velük beszélget. Aztán álmában Tükörországban van, ahol minden fordítva van, és ahol elég furcsa lények vannak, például sakkfigurák (királynők) stb. A végén kiderül, hogy a cicáit személyesítették meg azok az álombéli lények…
Többet nem is írok róla, inkább csak néhány poénos idézetet.
Értékelésem: 3/5
Idézetek:
- Születéstelennapi ajándéknak szánták.
- Hogyan? - kérdezte Alice meglepetten.
- Selyempapírban - mondta Dingidungi.
- Úgy értem: mi az, hogy születéstelennapi ajándék?
- Az olyan ajándék, amit akkor kapsz, amikor nincs születésnapod.
- Ha én használok egy szót - mondta Dingidungi megrovó hangsúllyal -, akkor az azt jelenti, amit én akarok, sem többet, sem kevesebbet!
- Nem hiszem, hogy megismernélek, ha csakugyan viszontlátnánk egymást - felelte Dingidungi mogorván, és egyik ujját nyújtotta kézfogásra -, pontosan úgy nézel ki, mint a többi ember.
- Általában az arcról szokás felismerni valakit - jegyezte meg Alice komolyan.
- Hát éppen ez az én bajom - mondta Dingidungi. - A te arcod is ugyanolyan, mint akárki másé: két szem, ilyenformán - mutatta a helyüket a levegőben -, középen az orr, alatta a száj. Mindig ugyanaz. De ha például a két szemed az arcodnak ugyanazon az oldalán volna, mondjuk... vagy a szád lenne fölül... az már segítene valamit.
- Csakhogy az nem volna szép - ellenkezett Alice. Dingidungi azonban csak lehunyta a szemét, és azt mondta:
- Ne becsméreld, amíg ki nem próbáltad.
Látsz valakit?
- Senkit - mondta Alice.
- Bárcsak nekem volna ilyen szemem - sóhajtott fel a Király fájdalmasan. - Még Senkit is meglátja! Ráadásul ilyen távolságból! Én bezzeg csak igazi embereket látok meg ebben a világításban!
- Kit előztél meg az úton? - kérdezte a Király, miközben újra szénáért nyújtotta a kezét.
- Senkit - felelte a küldönc.
- Helyes - mondta a Király -, ez az ifjú hölgy is látta az előbb közeledni. És mivel még nincs itt Senki, aki nálad lassabban jár...
- Megteszem, ami tőlem telik - vágott közbe a küldönc komoran. - Biztos vagyok benne, hogy senki nem jár nálam gyorsabban.
- Hát persze, én is erről beszélek - mondta a Király. - Ha gyorsabban járna nálad, akkor előtted ért volna ide.
- Hát ugye, meg kellett rúgnom - mondta a Huszár gondterhelten. - Akkor aztán levette a sisakot... de még hosszú időbe telt, amíg ki tudtam szabadulni. És nem is ment fájdalommentesen. Mire kijutottam, olyan sebes voltam mindenütt... olyan sebes, mint a szélvész.
- De a szélvész nem úgy sebes - tiltakozott Alice.
A Huszár a fejét rázta.
- Biztosíthatlak, hogy sebes voltam én mindenhogy - mondta felhevülve, és közben széles mozdulatot tett a karjával. Azonnal lefordult a nyeregből, és fejjel belezuhant egy mély árokba.
Itt ismét a Fekete Királynő vette át a szót:
- Értesz gyakorlati dolgokhoz? - kérdezte. - Hogyan készül a ház?
- Ezt tudom! - kiáltotta Alice fellelkesülve. - Először is alapot ásnak...
- Hibás! - vágott közbe a Királynő. - Nem ásnak, hanem ássák a lapot! És különben is: miféle lapot ásnak?
- Az nem lap - magyarázta volna Alice -, hanem arra húzzák fel a négy falat...
- Négy falat micsodát húznak fel? És vajon szokás házépítés közben falatozni? - faggatta a Fehér Királynő. - Ne hagyj ki ennyi részletet!
- A mi országunkban - jegyezte meg Alice - egyszerre csak egy nap van.
- Együgyű ország lehet - mondta a Fekete Királynő. - Minálunk egyszerre két-három nappal vagy éjszaka van, sőt télen néha öt éjszakát is tartunk egyszerre, tudod, a meleg miatt.
- Tehát öt éjszaka melegebb, mint egy? - kockáztatta meg a kérdést Alice.
- Ötször olyan meleg, természetesen.
- De hiszen ötször olyan hidegnek kellene lennie, ha ez a szabály!
- Pontosan! - kiáltotta a Fekete Királynő. - Ötször olyan meleg és ötször olyan hideg is, ugyanúgy, ahogyan én ötször olyan gazdag és ötször olyan okos vagyok, mint te!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése