2011. október 29., szombat

Catherine Clark: Anyja lánya

A sorozatot imádom!!! Az egyik barátnőmtől (Krisztina) megkaptam az első két könyvet a születésnapomra. Kíváncsi voltam rá, de féltem is. Féltem, hogy nem tudja majd úgy átadni a dolgokat, valamint, hogy teljesen elveszi majd az élvezetet az, hogy sok helyen nem pontosan ugyanaz a szöveg, mint a sorozatban. Természetesen, aki csak egyszer látott egy-egy részt, annak ez nem tűnik fel. De én… Megszámlálhatatlan alkalommal láttam már az első három évadot, de a másik négyet sem egyszer! Szóval, az első évadok párbeszédeinek nagyrészét fejből fújom! :D :D :D
Annak ellenére, hogy nem pontosan ugyanaz volt a szöveg, nagyon tetszett a könyv!!! Köszönet a Krisztinának, hogy megszerezte nekem! :) Nagyon aranyosan be voltak ékelve a párbeszédek közé Rory gondolatai! Az kicsit zavart, hogy először ír Rory külön a szereplőknél, de aztán amikor a történetben először említ egy-egy szereplőt, akkor újra ír róla tudnivalókat, ugyanazt (csak rövidebben), amit már az elején megírt abban a részben, amikor külön a szereplőkről írt. Szóval, felesleges volt kétszer leírni ugyanazt! De annyira nem gáz, könnyedén átsiklottam a bosszankodásom felett! :P
Egy komoly problémám volt a könyvvel, az, hogy gyorsan a végére értem! :P Pedig szándékosan húztam… Egy nap alatt el tudtam volna olvasni, de nyújtani akartam az örömöt, ezért mellette más könyveket is olvastam, ritkán vettem elő ezt… :D Így kitartott egy hétig… Igyekszem a második részt is minél tovább olvasni… :P

Értékelésem: 5* :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése