Vigyázat, cselekményleírást tartalmaz!!!
Amikor befejeztem, arra gondoltam, hogy de jó, hogy az utolját itthon olvastam, egyedül, legalább nyugodtan kibőghettem magam… Igen, Sirius után, most Dumbledore halálát is megsirattam. Bár tudtam, hogy meg fog halni… Az egész HP-ből annyit tudtam úgy hallomásból, hogy meghal valaki, meghal Dumbledore is, és a 7. résztől kíváncsian várják, hogy Harry is meghal-e... Nem tudtam, hogy az a valaki Sirius, felkészületlenül ért, hogy Harry hirtelen elveszítette azt, aki még a családot jelentette számára, aki enyhített árvasága miatti bánatán… A 6. részben viszont tudtam, hogy Dumbledore meghal, de akkor is szíven ütött, hogy akitől még Voldemort is félt, aki annyi mindent tett az iskoláért, a diákokért, Harry-ért, akit (majdnem) mindenki szeretett, az megszűnt létezni… Na és persze, ahogyan meghalt. Hogy az ölte meg, akiben megbízott, annak ellenére, hogy senki sem értette, hogy miért, és igyekeztek meggyőzni őt, hogy hagyjon fel ezzel a bizalommal… Ráadásul értelmetlen volt a halála, hiszen nem az igazi horcruxot szerezték meg… :(
Szomorú vagyok! A HP befejezése utánra mindjárt terveztem egy következő könyv elkezdését, de most úgy érzem, pár óráig még nem leszek képes erre… A HP7 lenne az, aminek most rögtön neki tudnék kezdeni, de az meg nincs nálam (majd a könyvtárból veszem ki), úgyhogy estélig szüneteltetem kicsit az olvasást…
De kicsit tértjünk rá vidámabb témára is. A barátnőm elárulta, hogy Hermione és Ron, valamint Harry és Ginny összejönnek majd. Azt is megmondta, hogy egyik pár a hatodik részben jön össze, a másik a hetedikben. De elfelejtettem, hogy melyik párt melyik részre mondta, szóval kíváncsian vártam, hogy vajon melyik pár fog összejönni… :) Jól volt leírva Ron és Hermione érzelmi világa is, tipikus 16 évesekhez méltó hozzáállás a szerelemhez, a csókolózáshoz, a féltékenykedéshez… :D
Harry különóráit is élveztem, megindító volt „látni”, hogy hogyan vezeti be Dumbledore Harry-t a titkok és az emlékek világába, Voldemort gyermekkorába stb.
Aranyos volt, ahogy a végén kiderült, hogy Tonks szerelmes Lupinba! :)
Kíváncsi voltam, hogy vajon Bill tényleg feleségül veszi-e „Francicát”. :D Mrs Weasley-hez és a többiekhez hasonlóan, én sem igazán rajongtam a lányért. A végére azonban már sokkal jobb színben tűnt fel, és megható volt a jelenet, amikor „kibékültek” Mrs Weasley-vel…
Nagyon szeretném már olvasni a folytatást, de a sok kötelező olvasmány miatt ugye nem mindig azt olvashatom, amit szeretnék. Bár, a HP is fent van a kötelezők listáján, azzal, hogy legalább egy részét el kell olvasni. De mivel én már elolvastam 6-ot, így nem lenne kötelező, hogy a hetediket is elolvassam, szóval a többi kötelező mellett, csak élvezetként keríthetek rá sort. Azért, címkézem kötelezővel is… :P
Eddig a harmadik rész, meg ez a kedvencem!
Értékelésem: 5*
Ui. Annyira belemerültem az olvasásba, hogy nem is jegyeztem ki idézeteket, csak még az elején egyet, amit Dumbledore mondott:
„Az emberek könnyebben bocsátanak meg annak, aki téved, mint annak, akinek igaza van.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése