Csukás István: Süsü, a sárkány

Sokan gyermekkorukban szeretnek meg olyan meséket, mint a Micimackó, a Vuk, vagy Süsü. Nekem viszont - bár szeretek olvasni - ezek a történetek eddig kimaradtak az életemből, és most 21 évesen ismerkedem meg velük... :D

Süsü a sárkány is nagyon aranyos történet, nagyon megszerettem! Tervezem a folytatás elolvasását is. :D Nem egy tipikus történet, ahol a királyfi legyőzi  a sárkányt, vagy hogy három próba van, esetleg három testvér... Sok testvére van Süsünek is, valamint a Királyfinak is. Sok szeretet, barátság van a könyvben, kalandok, problémák, amelyeket összetartással sikerül megoldani!

Bevallom, eddig a mesék nem igazán keltették fel az érdeklődésemet. Az utóbbi időben viszont egyre inkább megszerettem őket, és ennek nagyon örülök!!! :) :) :)

Kedvenc idézeteim a Süsüből:

"Nekem is csak egy fejem van, és mégse bőgök!"

"Figyelek! Csupa figyelem vagyok! - bólogatott Süsü. - Meg csupa fül! Meg csupa szem! Meg csupa láb! Meg csupa kéz!"

"– De ki legyen az ellenség? – töprengett a Kiskirályfi.
– Hm, hm! – töprengett el Süsü is. – Én nem lehetek a te ellenséged, mivel szeretlek! Te sem lehetsz az én ellenségem, mert…
A Kiskirályfira nézett jámbor képpel. Majd megkérdezte.
-Te is szeretsz?
– Én is! – jelentette ki a Kiskirályfi, és megsimogatta Süsü arcát.
– Akkor jó! – rikkantotta boldogan Süsü."


"Ebben a pillanatban arra szállt egy szép lepke, a Kiskirályfi ámulva nézte.
– Lepke! Lepke! Süsü! Süsü! Egy lepke! Fogjuk meg!
Süsü szelíden ingatta a fejét.
– Nem szabad megfogni! Levegőben lebegő, szép szárnyakat rezgető, látlak! Sose szabad megfogni! A lepke akkor szép, ha szabadon lebeg! Figyeld! Gyönyörködj benne! És akkor úgy érzed, hogy te is repülsz! Érted?
A Kiskirályfi mosolyogva bólogatott.
-Értem! De gyönyörű! Elröpült…
– Hát azért lepke!
Összenevettek boldogan, hogy ilyen jól megértették a lepke dolgát."


"- Köszönöm Kiskirályfi, hogy felismertél!
- Én végig felismertelek, Süsükém! Hogy lehet téged összetéveszteni?
A Kancellár zavartan babrálta a szakállát, a Király meg hümmögött, majd így szólt.
- Hm, hm... de mikor úgy hasonlított. Kedves Süsü, hm, hogy újra te vagy az igazi, mit kérsz, vagyis mit kívánsz fájdalomdíjul?
Süsü mosolyogva rázta a a fejét.
- Én mindig az igazi voltam! És nem kívánok semmit, csak azt, hogy mindig ismerjetek fel és ne kételkedjetek bennem!
- Így lesz! - mondta a Király. - A mű Süsüt meg dobjátok a szemétbe. 
Még sokáig éljenezték Süsüt, simogatták, dicsérték, hogy milyen hűséges, hogy milyen igazi!"


"- Ne sírj, Kiskirályfi! Nem örökre megyünk el! És majd ti is eljöhettek hozzánk játszani! A mi gyerekeinkkel, a kis Süsükkel! És én mindig a barátod maradok! Érted? És soha, de soha nem foglak elfelejteni! És mindenkinek köszönöm, hogy itt élhettem veletek! 
A Dada a szemét törölgette.
- Mi sem fogunk elfelejteni! Már egészen megszerettem ezt az egyfejűt!
Az Öreg Király is a szeme felé nyúlkált, de úgy tett, mintha por ment volna bele, s a bajúsza alatt motyogta.
- Én sem fogom elfelejteni! Majdnem ő lett a vejem! Bizony! 
Integettek utánuk, a Király búcsúzóul érces hangon kiáltotta.
- Ég veled, Süsü! Éljetek boldogan!"

Értékelésem: 5/5