Azelőtt már régen olvastam ezt a mesét, de arra emlékszem, hogy szerettem! Viszont, ahogy így belegondolok, kisgyermekeknek szerintem túl szomorú. Gondolom én sem pár évesen ismertem/szerettem meg, hanem valamennyivel később… Most így karácsony előtt aktuálisnak éreztem, hogy újraolvassam, meg ugye az Andersen kihívásra is. :P
Számomra azt jelenti ez a mese, hogy legyünk boldog a jelenben,tudjuk élvezni az életet! Ne arra várjunk, hogy milyen jó lesz majd nekünk x idő múlva, hanem a jelennek örüljünk!!! Ezenkívül, nem irigykedjünk másokra, hiszen könnyen meglehet, hogy csak nekünk tűnik úgy, hogy milyen remek életük van, de valójában ez nincs is így! Örüljünk az élet apró örömeinek! Ne mások életére irigykedjünk, hanem lássuk meg a saját boldogságunkat, hogy ne járjunk úgy, mint szegény fenyő (meg nagyon sok ember), hogy a kellő időben nem vagyunk boldogok, és csak akkor jövünk rá, hogy milyen szép és jó is volt az életünk, amikor már túl késő…
Értékelésem: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése