Ez a mese is úgy él az emlékezetemben, hogy meghatott, és szerettem! Ahogyan most is! A szegény kislány, akivel szilveszter éjjelén senki nem törődik, ő meg fázik, és csak mások boldogságába nyerhet egy kis betekintést, ha bekukucskál az ablakon. A gyufát árulja, de nem vesz tőle senki. Aztán meggyújtja a gyufákat, hogy melegedjen egy kicsit. Ez a melegség, ez a fényesség pedig sok szép látomást hoz a kislány életébe. Boldognak érzi magát, ahogyan közeledik felé a finom étel, a karácsonyfa, a játékok, míg végül a halott nagymamája. A nagymama pedig magával viszi a kislányt a fényességbe, ahol végre ő is boldog lehet, nem úgy, ahogyan ebben a szomorú világban…
Megható, szomorú, de szép történet! Az Árvácskára emlékeztet, vagy az emlékeztet erre. :)
Értékelésem: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése