Ha azt mondja valaki, hogy „karácsonyi mese” ez jut először eszembe… Amióta az eszemet tudom, megvan nekünk ez a könyv, és már sokszor elolvastam. De ez már mind régen volt, ezért tegnap újra elolvastam. Majdnem elpityeredtem rajta… Rövid, de megható történet. Szívszorító belegondolni, hogy vannak gyermekek, akik úgy élnek, mint szegény Ilonka. Akiknek nincs családjuk, nincsenek barátaik… Akiket az iskolában kinéznek, mert szegények… Akik csak áhítozhatnak „menő cuccokra”, vagy éppen egy-egy szép játékra… De ez a történet megmutatja, hogy ezek a gyermekek is kedvesek, és hogy olyan dolgoknak is tudnak örülni, amit sok gyermek észre sem vesz. Például a nyíló virágok szépsége… Ezek a gyermekek arra vágynak leginkább, hogy őket is szeressék, és nagyon szép, hogy a történet azzal végződik, hogy Bözsike szülei örökbe fogadják a szegény Ilonkát. Így Ilonka már szerető családi körben ünnepelheti a karácsonyt. Mindenki nagyon örül, még a Jézuska is rájuk kacsint a jászolából… :)
Ezt a könyvet Újvidéken (Szerbia) adták ki, így a magyarországiak nem igazán ismerik, nem is volt fent Molyon. Én feltettem, és mivel a neten megtaláltam a mese szövegét, így a külső linkekhez be is szúrtam, tehát, akit érdekel a történet ott elolvashatja. Ide is beszúrom a linket, íme:
http://www.ferences-sze.sulinet.hu/Kata/mese/level.html
Mindenkinek legyen szeretetteljes karácsonya!!! Mi is tartsunk össze, és segítsünk, akinek tudunk!!! A karácsony a szeretet, az összetartozás, a család ünnepe! Ezt ne feledjük el! Legyünk boldogok, és szeressünk, hogy a Jézuska a mi családunkra is rákacsintson! :)
Értékelésem: 5*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése