Hát, nem is tudom, hogy mit mondjak… Azt hiszem, az a legnagyobb problémám, hogy nagyon sietve olvastam a könyvet. Miért? Hát, hogy még az idén befejezzem, hiszen az év végén lejár a kihívás… :P A sietve olvasás pedig gyorsan erőltetett lesz, ami nálam nagyon negatívan hat az élményre… Ezen kívül az is a gondom, hogy túl sok mindenen rágódom mostanában! Annyi minden van a fejemben, hogy egy nehezebben emészthető könyvre egyszerűen nem tudok odafigyelni, csak olvasok, mint egy zombi… :( :( :( De egyszer talán majd újra megpróbálkozom ezzel a könyvvel (bár elrettent, hogy 850 oldal, hiszen annyi könyv van, amit még nem olvastam, és szeretnék), hátha akkor jobban fog menni a ráfigyelés…
Azért egy kicsi véleményt tudok mondani… Éppen most foglalkoztat az a pszichológia, hogy úgy kell élni, hogy nem azon agyalni, hogy jaj, ha nem jelentkezik a párom, akkor ugyan mit csinál, hol van, kivel tölti az idejét, hanem megbízni benne, és nem kell feltétlenül tudni minden lépéséről… Ebben megerősített Anna, meg Kitty is, mert tényleg idegesítő volt azt olvasni, hogy mennyire el vannak, hogy biztos másba szerelmes a pasijuk stb. Valóban szánalmasak voltak, és hisztérikának tűntek, és ez megerősített abban, hogy igen, ez egy hülye felfogás!!! :D
Nagyjából ennyi… :D
Értékelésem: 2/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése