„Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni.” Mert így van ez, hogy az ember örül is meg nem is. Akkor is így van, ha az ember történetesen még kicsi. Hiszen nagyszerű dolog az – rang és tisztesség! –, hogy valaki már óvodás! Viszont mégiscsak: nincs ott Anyu, csak az óvó néni, idegen a hely, idegenek a gyerekek, és nem lehet hazaszaladni. Hát így kezdődik. De szerencsére felülkerekedik a kiscsoportosban is az „óvodásöntudat” – és ezzel elkezdődik az óvodai élet, a maga mindennapi kis történéseivel, örömeivel és szorongásaival. Janikovszky Éva vidám, okos, nagy gyermekismeretre valló könyvét – amely számos külföldi kiadást is megért – Réber László derűs, színes illusztrációi egészítik ki.
Gondolataim:
Nagyon aranyos könyv az óvódásokról, a gondolkodásukról, az élményeikről. Szóval, az óvodai életről. :) Nagyon tetszett! :) Azt is szépen bemutatja, hogy hogyan old meg az óvónő bizonyos helyzeteket, a gyermekek közötti összetűzéseket stb. Én nem óvónőnek készülök, hanem tanítónőnek, mégis használható ötletekkel gazdagodtam! :) Hasonlít Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában című könyvére. Egyébként ezzel is úgy jártam, mint már más könyvekkel is, hogy bejelöltem Molyon, hogy elkezdtem olvasni, de végül nem kezdtem el, csak ma, és ma már be is fejeztem. Szóval, ott úgy tűnik, hogy több napig olvastam, pedig tulajdonképpen nem. :P De szeretem előre bejelölni az ilyen nem túl terjedelmes olvasmányokat, mert ha nem teszem, akkor meg biztos úgy járok, hogy mire netközelbe jutok, addigra nem csak elkezdtem a könyvet, hanem már be is fejeztem. :P
Kedvenc idézeteim a könyvből:
„Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni.”
„ Dani megint elgondolkozott. Anyu is jár dolgozni, apu is jár dolgozni, sőt nagymama és nagypapa is jár dolgozni. De arra még sose gondolt, hogy az óvónénik is dolgoznak. Hogy Jutka néni is dolgozik az oviban. Hiszen ugyanazt csinálja, amit ők.
- Te ide dolgozni jársz? – kérdezte.
- Persze – nevetett Jutka néni, de azt is egészen halkan. – Nekem ez a munkám.
- Neked az munka, hogy sétálsz meg játszol velünk? Anyukám akkor sétált, meg játszott velem, amikor nem dolgozott.
- Nekem az munka – mondta Jutka néni -, mégpedig olyan munka, amit szeretek csinálni. Tudod évekig tanultam, hogy jól tudjak veletek játszani, és vigyázni tudjak rátok, és megtaníthassalak benneteket énekelni meg rajzolni meg számolni meg bábozni meg mesét mondani.
- És verset is? – kérdezte Dani.
- Verset is – bólintott Jutka néni. – És sok mindent. Hogy okosak legyetek, mire iskolába mentek.”
„ – Akkor nincs se Télapó, se Mikulás, csak úgy mondják – tárta szét a karját Pöszke. – Tudtam, hogy nincs!
- De van – mondta Juzsó néni. – Nagyon sok van. Minden felnőtt, aki örömet akar nektek szerezni, az Télapó, csak hát valamennyi nem ragaszthat fehér szakállt, és nem járhat piros köpenyben. Ezért csak néhányan öltöznek fel Télapónak, hogy mindnyájunk nevében megajándékozzanak benneteket.”
„ - Tudod mit? – árult el neki egy nagy titkot Zsolti. – Ha nagy leszek, én is doktor néni leszek.
- Talán doktor bácsi? – csodálkozott Juzsó néni.
- Azoknak is ugyanilyen táskájuk van? – kérdezte Zsoltika.
- Ugyanilyen – nyugtatta meg Juzsó néni.
- Hát jó, akkor doktor bácsi leszek – egyezett bele Zsolti.”
„ – Ide majd virágpalántákat ültetünk – mondta Biczó, a legnagyobb nagycsoportos. – Most még odabent vannak a palánták két ládában, mert kint még megfáznának.
- Juzsó néni! A Biczóék palintákat ültetnek! – újságolta Balázska az óvónéninek. – Én is szeretnék palintázni!
- Nem palinta, hanem palánta – javította ki Juzsó néni. – A palintát csak a hintával együtt mondjuk, úgy hogy hinta-palinta, azokat a kis virágokat pedig, amelyeket először ládában nevelnek, és azután ültetnek ki a szabadba, palántának hívják.
- Kár – szomorodott el Balázska -, nekem a palinta sokkal jobban tetszik.”
Értékelésem: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése