Polly egyszerű, csinos, életvidám teremtés, aki a kor nőeszményével szemben a tevékeny, saját sorsát alakító, másokon mindig segíteni kész új nőtípust testesíti meg. Polly berobban az előkelő és felszínes új angliai társasági életbe, és a maga állhatatos, derűs és bájos lényével szinte csak barátokat szerez. A tisztes szegénység, a munka és a szeretet megingathatatlan erények nála, amelyeket még a legelvetemültebb ficsúrban vagy rongyrázó kisasszonyban is megtalál. A már-már idilli környezetbe egy másik, kíméletlenebb világ hírnökei érkeznek — és a váratlanul betoppanó szerelem, majd a gazdag baráti család anyagi összeomlása után Pollynak immár azért is küzdenie kell, hogy a viharban összegabalyodott szerelmi szálak újra összefonódjanak. Louisa M. Alcott, a nagysikerű Kisasszonyok szerzője, a Régimódi lányban a 19. századi Amerika sok tekintetben puritán értékeit egyedülállóan női szemszögből ragadta meg.
Véleményem:
Hát, mit is mondjak..? Nem igazán tudott lekötni, majdnem egy hónapig tartott, mire elolvastam… Természetesen nem olvastam „egyfolytában”, hanem néhány oldalt elolvastam pár hete, aztán jött más olvasmány, ami jobban érdekelt, és ennek a könyvnek olvasása elmaradt. De 2-áig vissza kell vinnem a könyvtárba, ezért a hétvégén erőt vettem magamon, és végigolvastam, mivel nem szeretek félbehagyni könyveket… :S
A kifejezetten nem tetszik, hogy a végén kiemelte, hogy Maud nem ment hozzá Will-hez, hanem vénlány maradt… Miért kellett, hogy vénlány maradjon? Akkor már inkább nem írt volna semmit arról, hogy mi történt vele a jövőben…
Értékelésem: 2,5/5
Ui. Azért van benne egy olyan idézet, amely megfogott annyira, hogy leírjam... :P
" Az élet, testvéreim, olyan, mint a szilvás lepény - kezdte Polly, és jelentőségteljesen összefonta lisztes karját. - Némelyiknek a tetején van az összes szilva, és mi vígan esszük, míg el nem fogy. Máskor a szilva a tepsi fenekére süllyed, s hiába kutatunk utánuk, sokszor pediglen akkor találunk rájuk, amikor már nem telik bennük semmi örömünk. Ám az okosan elkészített lepényben egyenletesen oszlik el a szilva, s minden falat kész gyönyörűség. Jórészt magunk sütjük a süteményünket, legyen hát gondunk rá, testvéreim, hogy a keverék a legjobb recept szerint s egyenletesen forró sütőben készüljön, midőn pedig megsül, hálás szívvel s mértéktartóan lássunk neki."
Ui. Azért van benne egy olyan idézet, amely megfogott annyira, hogy leírjam... :P
" Az élet, testvéreim, olyan, mint a szilvás lepény - kezdte Polly, és jelentőségteljesen összefonta lisztes karját. - Némelyiknek a tetején van az összes szilva, és mi vígan esszük, míg el nem fogy. Máskor a szilva a tepsi fenekére süllyed, s hiába kutatunk utánuk, sokszor pediglen akkor találunk rájuk, amikor már nem telik bennük semmi örömünk. Ám az okosan elkészített lepényben egyenletesen oszlik el a szilva, s minden falat kész gyönyörűség. Jórészt magunk sütjük a süteményünket, legyen hát gondunk rá, testvéreim, hogy a keverék a legjobb recept szerint s egyenletesen forró sütőben készüljön, midőn pedig megsül, hálás szívvel s mértéktartóan lássunk neki."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése