Fülszöveg:
Van, amit az ember előre megérez. Különösen akkor, ha babát vár. Nem voltam kíváncsi, hogy mi lesz, mert tudtam, hogy nekem csak fiam lehet. De amikor meghallottam, hogy én most már igazán anyuka vagyok, és kislányom van, eszembe se jutott, hogy fiút vártam, csak annak örültem, hogy végre megszületett és egészséges, és amikor fölsírt, tudtam, hogy csak ő lehet a mi gyerekünk, senki más. Hogyan is lett volna fiú, mikor kislány!
Véleményem:
Sok ismerősömtől hallottam már, hogy fiút szeretne. Én mindig kislányra vágytam jobban! De azért fiút is szeretnék! Egy kislányt, egy fiút, majd még egy kislányt! :) :) :)
A könyv megható volt számomra, bemutatta, hogy az anyai szeretet határtalan, és hogy tulajdonképpen nem a gyermek neme számít, hanem az, hogy az enyém, hogy a miénk! És hogy egy apa sem csak fiúnak örül! :) Az kicsit idegesített, hogy annyira nagy elvárásai voltak az anyának, hogy milyen lesz majd idősebb korában a leánya, mi lesz belőle stb. Ennek ellenére:
Értékelésem: 5/5
És egy megmosolyogtató idézet a könyvből:
"Hogy örült az apja!
Pedig róla igazán azt hittem, hogy fiút szeretne, de úgy látszik, mégis lányt várt, mert egyre csak azt kiabálta: megszületett a lányom, a lányom, a lányom, amíg meg nem elégeltem és fel nem világosítottam, hogy az enyém is." :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése