A rókalyuk folyosója tágabb lett, és a pitvaron túl, mint egy teknő, öblösödött a kamra, ahol halkan szuszogott a rókakölyök. A szőrös gomolyag mozogni kezdett, orra kutatva emelkedett a levegőbe…
„Vuk lesz a neve, mint öregapjának, ki első volt a nemzetségben. Vuk, ami annyit jelent, hogy minden rókának félre kell állni az útból, ha vadászatra indul.”
Az író igen népszerű állatmeséje a kisróka felnőtté válásáról szól; a rögös utat bejárva Vuk a Simabőrű Ember méltó ellenfele lesz.
A történetet, amelyet rajzfilmként szinte mindenki ismer, ezúttal az írói életművet megjelentető sorozat köteteként adjuk közre.
Véleményem:
Furának tűnhet, de nem hogy csak nem olvastam eddig ezt a könyvet, hanem még a rajzfilmet sem láttam. :D De jó könyv, tetszik! A mese sem az én műfajom :P, de olyan szépen leírja az író, hogy mikor mit éreztek ezek az állatok, mi járt a fejükben, és hogy tulajdonképpen milyen nagyon hasonlítanak az emberekre..! Aranyos és vicces, hogy mindennek más neve volt az állatvilágban. Pl. a macska Nyau, a kutya Vahur (és más nevek is voltak), béka Unka, gólya Kele, jég „kemény lesz a vizek háta” :P, puska „villámló bot”, tyúk Kata (ez azért vicces nekem, mert a barátomék régen elnevezték az egyik tyúkjukat Katának :D), ember Simabőrű :D stb.
Szép és megható történet a kis Vuk felnövekedése!
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése