Gondolataim:
A novella arról szól, hogy egy nő rosszul lesz, az orvostudósok mindenféle gyógyszerrel kísérleteztek, miközben egy Nobel-díjas biológus volt vendégeskedett náluk, és ők persze a legjobb formájukat akarták mutatni a híresség előtt. Semmi sem segített a nőn, mire a biológus azt mondta, hogy adjanak neki vizet. Így is történt, és a nő mindjárt jobban lett. A televízió tudomást szerzett e történésről, és megkérték őket, hogy újra játsszák el a dolgot, hogy képernyőre kerülhessen, amint a Nobel-díjas biológus megmenti a nő életét. A lánynak sikerült újra rosszul lenni, de ezúttal nem segített a víz, sem semmi más.
Két mondanivalója is van számomra e novellának. Az egyik az, hogy ha „ a legjobb formánkat akarjuk hozni”, akkor biztos azért sem sikerül a dolog. Ne azzal törődjünk tehát, hogy felhívjuk magunkra valaki figyelmét, hanem tegyük a dolgunkat úgy, ahogy kell. Talán ha nem a híres biológusnak akartak volna imponálni az orvostudósok, hanem logikusan gondolkodtak volna, akkor eszükbe jutott volna, hogy vizet adjanak a nőnek. Sokszor ugyanis egyszerű a megoldás, csak az emberek túlbonyolítják.
A másik gondolatom pedig az, hogy ha sikerült valami (jelen esetben megmenteni valakinek az életét), attól még ne gondoljuk, hogy másodszor is ugyanolyan jól fog sikerülni, hanem becsüljük meg azt a sikert, amit éppen átéltünk. Ne kockáztassunk csak azért, hogy kitűnhessünk a tömegből, mert ha feltűnősködünk, akkor előfordulhat, hogy nem sikerül az, amivel azelőtt mindig boldogultunk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése