A török elleni háború korának jelentős eseménye volt Szigetvár ostroma 1566-ban. A várat I. Szulejmán hadai ellen Zrínyi Miklós védte. Az ostrom után mintegy nyolcvan évvel, 1645-46 telén unokája irodalmi alkotásban idézte föl a harci eseményeket. A közben eltelt idő döntően meghatározta a magyarság esélyeit. Míg Szigetvár ostroma a másfél százados hódoltság kezdeti szakaszának egyik hadi eseménye volt, az eposz célja már az, hogy figyelmeztessen a töröktől való megszabadulás lehetőségére. Az író 15 énekben beszéli el az ostrom lefolyását a maroknyi magyar sereg tragikus pusztulásáig. A cselekmény fő sodrát az író apró részletekkel, epizódokkal és lírai betétekkel teszi gazdagabbá. Zrínyi a mű megírásakor egyrészt személyes élményeiből merített, másrészt a világirodalom nagy eposzait (Homérosz, Vergiliuss, Tasso műveit) tekintette mintaképnek. Szerkesztő képessége, nyelvi gazdagsága, a művészi biztonság, mellyel alakjait jellemzi, kivételes írói tehetségről vallanak. A több mint háromszáz év, mely a mű írásának korától elválaszt bennünket, nem rontott az eposz értékein. Tekintetbe veendő viszont, hogy a mai olvasótól a részletekben való elmélyedést, a történelmi múlt szeretetét, a nyelvi szépségek iránti érzékenységet kívánja. (forrás: cgi.matav.hu/legeza)
Véleményem:
Nem nekem való. Egy éjszaka alatt „lezavartam”, de nem sokat értettem meg. Csak olvastam, hogy ne legyen bűntudatom, hogy nem olvastam el. De majd a netről leszedett tartalomleírásból értem meg, hogy mit is akart mondani nekem e könyv. Mivel gyorsan elolvastam és nem akasztott ki, mert olvasás közben jól el tudtam merengeni teljesen más dolgokon, nem kellett arra gondolnom, hogy jaj, sosem lesz vége, így nem kerül fel a szenvedések polcára. De azért persze nem kap jó pontozást. :P
Értékelésem: 1/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése