Gonosz köd ereszkedik Kavicsvárra, és a Nagy Tökfőzelékháború után újabb veszély fenyegeti a városka nyugalmát. Az emberek már nem is köszönnek egymásnak, s úgy élnek egymás mellett, mint az idegenek. Megalakul a Gonoszok Szövetsége, hogy átvegye a hatalmat. Zűrzavar uralkodik mindenütt: a fejekben éppúgy, mint a városka terein és otthonaikban. Vajon elég lesz-e Trapiti szeretete ahhoz, hogy megváltoztassa a dolgok menetét? És vajon időben elkészülnek-e a jóságbogyók, amelyek képesek a rosszat jóra változtatni?
Az Év Gyermekkönyve-díjjal kitüntetett Trapiti című meseregény folytatásában Darvasi László a műfaj legjobb hagyományait követve éppúgy figyelemre méltó tisztelettel és szeretettel fordul a mesék felé, mint a gyerekek és a mesét szerető felnőttek felé.
Véleményem:
Kinézetre a Harry Potter-re emlékeztet ez a könyv, és mivel azt szerettem (igaz, csak az első három részt olvastam el, de tervben van a folytatás is), így izgatottan vágtam bele az olvasásba. Hát, mit is mondjak..? Voltak jó részek, de olyan is volt, ami untatott. A legnagyobb bajom - azt hiszem - az volt, hogy nagyon igyekeztem, hogy minél előbb befejezzem, hiszen jó pár kötelező vár még rám, az idő meg egyre kevesebb lesz… És ha kapkodnom kell egy könyvvel, akkor persze nem tudom úgy belemerülni, nem tudom annyira élvezni, mint ha kényelmes tempóban olvashatnám… :S
Összességében azért nem volt rossz olvasmány.
Értékelésem: 3/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése