2011. augusztus 13., szombat

Örkény István: A törzsvendég (egyperces)

A novellát elolvashatjátok itt: http://mek.oszk.hu/06300/06345/06345.htm#17

Gondolataim:
A néni azt mondta, hogy nem boldogul a kézzel írt étlappal, így az étteremben mindig valaki felolvasta neki az étlapot. Most egy fiatalember olvasott, de a néni mindig beleszólt, eszébe jutott valami, amiről beszélne. A fiatalember azonban nem volt vevő a beszélgetésre, ő igyekezett minél előbb a végére érni az olvasásnak. Amint a végére ért, a néni megköszönte, majd azt mondta a fiatalembernek, hogy sokan azt mondják, hogy a fiatalok érzéketlenek és közömbösek, de szerinte inkább az a helyzet, hogy türelmetlenek. Megdicsérte a fiatalembert, hogy szépen olvasott, de amit látja, ő is siet. Aztán hazament a néni, a fiatalember pedig ezt meglepetten közölte a pincérkisasszonnyal, aki az elején megkérte a fiatalembert, hogy olvassa fel a néninek az étlapot, mert ő most nem ér rá, csúcsforgalom van. A végén újra mondja a nő, hogy azt sem tudja, hogy hol áll a feje, ez amolyan csattanó, bebizonyosodik, hogy a néninek igaza van, mindenki türelmetlen és siet.
A néninek tehát nem az volt a célja, hogy egyen, hanem, hogy beszélgessen egy kicsit, és megismerje az embereket, rájöjjön, hogy mi okozza a gondot a fiatalok és az idősek kommunikációjában.
Jól látta a néni a helyzetet, valóban a különböző generációknak teljesen más az életritmusuk, és manapság a legtöbb ember (de talán főleg a fiatalok) siet, nincs ideje semmire, azt sem tudja, hogy hol áll a feje, és ennél fogva „természetesen” türelmetlenek is vagyunk, nem érünk rá a ráérősebb emberek monológjait, kevésbé lényeges mondanivalóit hallgatni. Azok az emberek nem értik, hogy mire ez a nagy sietség, és igazuk is van, hiszen lassan tényleg semmire nem lesz időnk, még élni sem…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése