Már egy ideje szúrta a szememet a pöttyös esemény/kihívás, mert régen nagyon szerettem olvasni az ilyen könyveket. Úgy éreztem, jó lenne nosztalgiázni, újraolvasni néhányat, és olyanokkal is megismerkedni, amelyek a gyermekkoromból kimaradtak. De ugye, a kötelezőket kell olvasnom… Valamelyik este azonban megint nem bírtam tovább, letöltöttem Fehér Klára két könyvét a MEK-ről, és úgy döntöttem, hogy legalább az egyiket elolvasom most, más pöttyöseket meg majd a vizsgaidőszak után. :D Választásom a Mi szemüvegesek című könyvre esett. Egy este alatt elolvastam a gépen. :D Szóval, nagyon olvasmányos, mégsem gyerekes, hanem érdekes és tanulságos. Na jó, a sok kitalált világoskék dolog kicsit zavart, jobban szeretem a „valósághű” dolgokat. De legalább eszembe juttatta, hogy régen nekem is volt képzeletbeli barátnőm. Erikának hívták. :) A szomszéd lánnyal mentem a suliba, neki is volt képzeletbeli barátnője, és a suliba menet mindig befordultunk egy kis utcába, mert ott laktak a képzeletbeli barátnőink, mentünk beszólni nekik, és aztán négyesben folytattuk az utunkat az iskola felé. :P Tehát, a világoskék kitalációknak is volt számomra jó oldaluk is, hiszen legalább eszembe jutottak ezek a régi emlékek. :D
Szóval nagyon tetszett a regény. Hajagoséknak persze lekevertem volna egy-két pofont, és a többieket is kiosztottam volna, hogy álljanak már a sarkukra, és ne engedelmeskedjenek nekik. :D
Ezt a regényt most olvastam először, nem is rémlik, hogy régen hallottam volna róla. Nekem most, 21 éves koromban lett szemüvegem. Nem hordom állandóan, csak a vezetéshez kell, de azért még bennem is ott van az az érzés, hogy „Bénán nézek ki!” :P Nem csoda tehát, hogy kíváncsi lettem a könyvre, és nem is bántam meg, hogy elolvastam! :)
Értékelésem: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése