Fülszöveg:
A Színek és évek egy öregedő asszony, egy hajdani dzsentrilány emlékezésének foglalata. Az egymásba hullámzó emlékek azonban áttörik az idő határait, élővé teszik a múlt példázatát, s egybemosnak történetet, lírát és kommentárt. A regény hősnője – sorsával egyszerre példázza a régi asszonyi élet csendes pusztulását és a süppedő világ erkölcsét, melyet Kaffka Margit gyalázatos tisztességnek nevez. Az az életforma, mely megszabja Pórtelky Magda gondolkodásának, vágyainak és lehetőségeinek határát, a nő számára egyetlen utat hagy: a házasságot. Magda is ősei módjára, megyei ember feleségeként akarja életét berendezni. Amikor azonban egy tragikus véletlen megfosztja férjétől, szembetalálja magát a megváltozott világgal, amely szinte kálváriát járat vele. Második házasságát már azzal a meggondolással kezdi, hogy számára nincs más megoldás, mint egy új férj. Látszólag megint megkapaszkodik tehát, pedig élete süllyedése valójában most kezdődik el. Az emlékvilág falai lassan leomlanak, és durván láthatóvá lesz az élősdi és kiszolgáltatott asszony alakja.
Egyéni gondolatok:
Végre befejeztem. Elég sok személynek tetszett, bár volt, akinek nem. Nekem sem annyira… Addig elég jó volt, amíg meg nem halt Magda első férje, de onnantól nagyon untam, meg végül már utáltam is, mert úgy éreztem, hogy soha nem érek a végére, mindig elálmosodtam, miközben olvastam stb. Na, amikor hozzáment a Dezsőhöz, akkor megint lett némi érdekes rész, a vége annyira elhúzott volt a számomra, hogy eléggé szenvedve olvastam el az utolsó tíz oldalt…
Egyébként asszonysors, persze… De én csak azt láttam benne, hogy jól akartak férjhez menni, vagyont akartak, rangot akartak… Az meg különösen „felháborított”, hogy a fiát „nem szerette”, csak a második házasságából származott lányait tartotta az övéinek. Az első házasságból született fiút a férje halála után apósáéknál hagyta, mert hogy ott jobb sorsa lesz… Már ez sem tetszett, nem értettem, hogy hogyan tudta otthagyni. De az, hogy utána amikor meglátogatta a fiú, egyáltalán nem érzett iránta anyai érzéseket, és később is úgy levelezett vele, mintha nem is a fia lenne, hanem csak egy rokon, vagy ismerős, hát ez elég durva volt a számomra. Persze, a fiú nem tehető felelőssé ezért, természetes, hogy közömbös a nőhöz, aki még kiskorában elhagyta. De az anya érzései már nem elfogadhatóak a számomra…
Értékelés: 3/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése