A könyvesboltban láttam meg ezt a könyvet, és azonnal beleszerettem. Drága volt, ezért úgy döntöttem, hogy még fontolóra veszem a megvételét. Gondoltam megnézem, hátha fent van a neten, és nagy meglepetésemre tényleg fent volt. Mindjárt le is töltöttem. Nem bántam meg, mert nagyon tetszett a könyv! Sokan azt mondják, hogy az Egy boltkóros naplójának a nyomába sem érhet, valamint, hogy a történet jó, de a megvalósítás lehetett volna sokkal jobb is. Én az Egy boltkóros naplóját még nem olvastam, így nem tudom összehasonlítani őket, de nekem nem volt gondom ezzel a könyvvel, számomra érdekes, izgalmas, és humoros volt.
Egyébként ezt a könyvet nem most olvastam el, de mivel nemrég csatlakoztam a Molyon a Sophie Kinsella-s eseményhez, ezért döntöttem úgy, hogy erről a könyvről is írok egy blogbejegyzést.
Íme a könyv fülszövege:
A főhős egy huszonnégy éves, lófogú, csúnyácska lány, aki egy kollegáival töltött görbe este után hiába várja, hogy barátja érte jöjjön a zuhogó esőben és hazavigye. Taxiért tülekedve megcsúszik a vizes lépcsőn és elesik. Lexi másnap kórházi ágyon ébred, és azonnal távozni akar, hisz csak a fejét verte be egy kicsit a lépcsőn. A körülötte foglalatoskodó nővér hívja a kezelőorvost, aki elmondja, hogy öt napja, egy autóbaleset után került a kórházba: sajnos alaposan átlépte a megengedett sebességet. Lexi egyik képtelen furcsaságot a másik után tapasztalja: anyját idősebbnek látja, a saját tükörképén is megütközik, olyan az egész, mint egy lidérces álom. Főleg, amikor bebizonyítják, hogy 2004 helyett már 2007-et írunk, ő pedig már nem a padlóosztályon dolgozó egyik lány, hanem huszonnyolc éves osztályvezető, gyöngyfogsorral, bombázó alakkal és oldalán egy szívdöglesztő kinézetű, dúsgazdag férjjel. Vajon hogyan került a majdnem szegénységből ilyen mesebeli körülmények közé?
Értékelésem: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése