Ezt a regényt középsuliban is kellett volna olvasni, de akkor kissé elslisszoltam a dolgot. :P Most viszont elolvastam, és tetszett! :)
Fülszöveg:
A véznácska parasztlány, Édes Anna Pestre szegődik, Vizy méltóságosékhoz. Igénytelen, dolgos, készséges teremtés, nem lop, nem eszik sokat, nem töri az edényeket – „eszményi” cseléd. Még a szerelem is csendben, a cselédsor szabályai szerint esik meg vele: a méltósága unokaöccsének vaságyra jön kedve, s néhány nap múlva nem marad más Annának, csak a keserves eszmélés és az embertelen testi kín. A tragédia váratlanul következik be: egy éjszaka Édes Anna meggyilkolja a gazdáit. Kíméletlenül, majdnem közönyösen, mint aki feladatot hajt végre. Miért tette? Hiszen „jól bántak vele”. „semmi baja sem volt” – sopánkodtak az ismerős méltóságák és cselédlányok. Csak az öreg beteg doktor érez valamit az igazságból: „…Nem úgy bántak vele mint egy emberrel, hanem mint egy géppel.. Cudarul bántak vele..” Kosztolányi regénye a huszadik század magyar prózájának legjelentősebb alkotásai közé tartozik. A humánum, a részvét szólal meg lapjain, „amely – az Édes Anná-ból idézünk – egy idegen életet éppoly végzetesen szükségesnek érez, mint az önmagáét.”
Gondolataim:
Haladjunk sorjában, ahogy jöttek a gondolataim a mű olvasása során:
Mindenhez szerencse kell, de nekem ironikusan hangzik, ahogyan Vicyné elmélkedik a cselédekről. Ha mindazt elkövették, amit az asszony állít, akkor valóban érthető, hogy nem kellettek sokáig, de szerintem ez túlzás, hiszen nem igaz, hogy mindegyik cseléd olyan rossz volt, míg másoknak jó cseléd jutott. Számomra az inkább azt fejezi ki, hogy Vicyné mindenkivel elégedetlen volt, és jellemző volt rá „a szomszéd fűje mindig zöldebb” gondolkodás. Mindegyik alkalmazottjában talált hibát, ezeket a hibákat felnagyította, megbocsáthatatlan bűnnek tartotta. Mint Emily a kedvenc sorozatomból! :) Az író nem írja ezt így le, de én erre következtetek, az én olvasatom ezt sugallja. :)
Anna a kámfor illatától rosszul érezte magát, pedig a kámfornak elméletileg nem rossz az illata. Ez azt vetíti előre számomra, hogy valami „természetes” dologból lesz rossz, hiszen a kámfor is a legtöbb ember számára természetes, de Anna nem tudja elviselni. Mint tudjuk, nem bánnak rosszul Annával, ő mégis megöli őket. Szerintem erre asszociál Anna undorodása a kámfortól. A kámfor természetes, Anna rosszul lesz; Vicyék és Anna között természetes gazda-cseléd kapcsolat van, Anna mégis megöli őket.
Undorító számomra, ahogy leírja az író Anna és Jancsi „szerelmét”, az együttlétüket. Amikor először együtt voltak, Jancsi nem csókolta meg a lányt, mert „borzongott attól, hogy hozzáérjen ehhez a szájhoz, mely csak egy cselédszáj”. Attól bezzeg nem borzongott, hogy megdugja. Szarházi alak! :P Később, mint egy „megaláztatást” bevállalta, hogy megcsókolja a lányt. Ígérgette neki, hogy majd elviszi Amerikába stb, de Annának volt annyi esze, hogy ne higgye ezt el, csak kinevesse.
Elég szánalmas, hogy Anna milyen határozatlan volt, hogy hozzámenjen-e a kéményseprőhöz. Amikor azt a részt olvastam, amelyben Vicyné próbálja lebeszélni a lányt a házasságról, undorítónak tartottam az asszony viselkedését, hogy lehetetlenné teszi Anna boldogságát. A lány végül kikosarazta kéményseprőt, aki erre két hét múlva elvett egy özvegyasszonyt. Ekkor kicsit megváltozott a véleményem, talán tényleg nem lett volna boldog Anna, azzal a férfival. Mindenesetre az nem szép, hogy Vicyné csak magára gondolt, de végülis talán helyes volt, hogy lebeszélte a lányt arról a házasságról.
Ismertem a történetet, így nem lepődtem meg, hogy ez lett a vége. Nem szeretem az ilyen tragikus végű történeteket, de végülis nem volt rossz, szerettem olvasni ezt a könyvet.
Értékelés: 4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése