Fülszöveg:
Az író új regénye egyrészt szabályos diákregény, mulattató, néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal, ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok, és azt a folyamatot, amely odáig zülleszti őket, hogy ezt a természetellenes világot természetesnek és egyedül lehetségesnek fogadják el. A kadétiskola komor, baljós épülete a huszas évek ellenforradalmi Magyarországának szimbóluma – és a regény ennek a szimbólumnak társadalmi és erkölcsi tartalmát, valóságát mutatja be, ítéletet mondva fölötte.
Véleményem:
A sok kötelezőm miatt heti négy könyvet kellene elolvasnom. Így persze még inkább dühített, hogy két hétig szenvedtem ezzel a könyvvel. Mások azt írták az értékelésükben, hogy mindenkinek mást mond ez a könyv. Hát, nekem valahogy nem mondott semmit… De két listán is pipát jelent, hogy elolvastam ezt a könyvet, mivel ugye kötelező olvasmány is, meg a Nagy Könyv listán is szerepel. Szóval két pipát, és két elvesztegetett hetet jelentett nekem ez a könyv. Természetesen nem mindig olvastam, voltak más programjaim is ez a két hét alatt, méghozzá nagyon jó programok, nem is azzal van a gond, hanem azzal, hogy kész idegbeteg vagyok, hogy hogyan fogok mindent elolvasni, megtanulni az augusztus végén kezdődő vizsgaidőszakomra, amelyben három vizsgám lesz, az irodalom, meg még kettő, amelyekre nagyon sokat kell tanulni…
Értékelésem a könyvről: 1/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése